Hatodik fejezet

Cara az ételek vonatkozásában a legjobb teljesítményt nyújtotta a vacsoránál: se kenyér, se krumpli, se desszert.

Vacsora után az öt gyerek kapacitálni kezdte „Nell nénit”, hogy menjen velük focizni. – Naná, hogy megyek! – felelte Nell. – Csak előbb felveszek egy rövidnadrágot.

– Mi pedig kényelembe helyezzük magunkat a verandán – jelentette ki Jessie. – Piálunk, és úgy teszünk, mintha a játékra figyelnénk.

Cara azonban tartott a borozástól. Nemcsak a kalóriák miatt, hanem azért is, mert az alkohol megingathatta az elszántságát. Mindazonáltal szóba sem jöhetett, hogy nem iszik. Jessie mellett ez lehetetlen. – Már sötétedik – mondta, de hiába, a többiek az illendőnél sietősebb léptekkel indultak a veranda felé.

– Dehogy – felelte Jessie.

– Kaphatok egy rendes italt? – Saoirse kéretlenül is a többiekkel tartott.

– Még csak tizenhét éves vagy – felelte Johnny.

– Nem vagy az apám.

– Jessie! – Johnny igyekezett a felesége köténye mögé bújni. – Saoirse már megint a Luke Skywalker-féle örökzölddel jön!

Cara figyelte őket. Mindhárman nagy nevetésben törtek ki. Egészen más lenne a helyzet, ha Ferdia is itt lenne. Amikor ő mond hasonlókat Johnnynak, komolyan is gondolja.

– Úgyis tudjuk, hogy szokott inni – fordult Johnny Jessie-hez. – Akkor már jobb, ha nyíltan csinálja. Hozzátok ide azokat a székeket. Cara, mit iszol?

– Csak ásványvizet kérek.

Jessie felszisszent.

Jessie döbbenete láttán Cara önkéntelenül felnevetett. – Ezzel az erővel poshadt esővizet is kérhettem volna, piszkos vödörben szervírozva.

– Igyál egy gint – mondta Jessie. – Méghozzá nagy pohárral. Gyógyhatású. Rád is fér, mert láthatóan valami baj van a gondolkodásoddal.

Nell felvette a rövidnadrágját, és visszatért. Mint a mesebeli furulyás, aki magához csábította az állatokat, a Casey család apraján kívül egyre több gyerek sereglett köré. A játék elindult, és minden lurkó – köztük néhány kiskamasz fiú – teljesen belelendült. Nell igazi látomásként cikázott, rohangált velük, birkózott, és rózsaszín fürtjei röpködtek a feje körül.

Cara észrevette, hogy Nell lábszárán nincs önbarnító, és a szoláriumnak sem volt nyoma. Enyhén napégette színe volt, de ennek ellenére elképesztően jól nézett ki.

Jessie követte Cara tekintetét. – Elbűvölő, igaz? – Jessie mindig is odavolt Nellért. – Olyan természetes.

– „Tiszta”, ahogyan Liam fogalmazott – szólt közbe Saoirse.

– Micsoda? – kapta fel a fejét Liam a neve hallatán.

– Jaj, Liam! Liam – kezdte nyaggatni Saoirse –, meséld el, milyen volt, amikor megismerkedtetek Nell-lel! Aaaannyira szeretem azt a történetet!

– Pompás ötlet! Liam, meséld el még egyszer!– erősködött Jessie.

– Rendben – bólintott Liam. – Elmesélem.