A montjoux-i községi iskola néhány lépésnyire van a pékségtől, szemben az egykori postaállomással, ahol a falba vésett név olvasható.

Szerettem volna megtalálni a kis André iskolai bizonyítványait, de a közel egy évszázad túl hosszú idő ahhoz, hogy az oktatásügyi adminisztráció akár egyet is megőrizzen közülük. Ha mégis így lett volna, az azért némi nyugtalanságot keltett volna bennem. A leveleken és a fényképek hátlapján André írása kissé bizonytalannak tűnik, de mondataiban nincs sok helyesírási hiba, és igényes szófordulatokat találunk bennük. Egyébként pedig – a tintapacák is jelzik –, próbáljanak meg szépen írni egy Sergent-Major márkájú tollal!

La Paillette-ban, a pékség mellett van egy kávézó-étterem, akkoriban az egyetlen a faluban: a Café Ponson, ahol Prosper Ponson fogadja a vendégeket. Találtam egy régi képeslapot ennek a kávézónak a fotójával. André bizonyára hozott ide croissant-okat reggelente, és kenyeret délben. Nem sokkal a háború után Prosper elköltözött La Paillette-ból Montélimarba, és azóta fél tucat vendéglős váltotta egymást ezen a helyen.

20 év, 2 hónap és 30 nap – ez áll az AC 21 P 41118 jelzetű dossziéban. Hétezer-háromszázkilencvenhét nap. Én 1957 áprilisában születtem, és 1977. július 22-én pontosan annyi idős voltam, mint André a halála napján. Egy éppoly naiv, mint bölcs haiku – hiszen egy haikunak ilyennek kell lennie – azt mondja, hogy az ember, anélkül, hogy tudná, minden évben megünnepli eljövendő halálának évfordulóját.