4

EVIE

Nyugtalanul alszom, éjfél utánig forgolódom az ágyban, azt kívánva, bárcsak elaludnék már. Éppen ahogy elnyomna az édes álom, halk zeneszót hallok. Egy pillanatra azt hiszem, egy másik szobából jön, vagy egy álom kezdetét jelzi, amíg rá nem jövök, egy éteri, átmeneti helyről ered, úgy lebeg fölöttem a szobában, mint korábban is tette. Mostanában ritkábban látogat meg, és azonnal átmelegszem tőle.

– Próbálom azt tenni, ami a legjobb, és nem tudom, mit tegyek – suttogom hangosan, mintha választ kaphatnék. Bárcsak itt lenne velem! Aztán…

Itt az ideje, kedvesem.

A szavak a fejemből érkeznek hozzám, a saját hangomon, és… mégsem azon. Könnyek szöknek a szemembe. Elképzelem, hogy itt van velem, még mindig velem.

Minden rendben lesz.

Itt vagyok. Itt vagyok melletted.