Ő volt az, aki megerőszakolta a volt sulitársamat, én pedig ott voltam mellettük…
Gabe feszülten pillant hátra, majd odanyújtja nekem a kávét, én pedig igyekszem elrejteni az arcomat, hogy a mögöttünk állók ne lássanak meg.
A kocsi felé lépdelek, ő pedig hirtelen megállít, és maga felé fordít, amikor mellém ér.
Nincs kedvem itthon lenni. Nincs kedvem vele lenni. Egyszerien, nincs kedvem senkihez és semmihez.
A zsebemhez nyúlok, és kiszedek onnan pár dolcsit.
Nem beszélek hangosan, nem is vagyok mérges, egyszerien csak… kétségbeesett és zavarodott.
Kezeimet karba teszem, már amennyire lehetséges a gőzölgő kávéspohártól. Inkább csak szerencsétlenül gyiröm egyik kezemet a másik alá.