Kenneth Baker az igencsak döbbent Gabe-re pillant, és megrovó tekintettel megcsóválja a fejét.

– Akkor fiam, azt hiszem jobb, ha bejössz velem az őrsre.
– Mi van? Nem ittam! Ez hazugság.
– De akarsz valamit erőltetni a hölgyre az akarata ellenére?

Hah, Kenneth ismer engem. Tudja, hogy nyomós okom van rá, ha valakit őrsre küldök. Ha nem ivott, és ez kiderül, akkor is egy parasztként viselkedett velem. Nem fog neki megártani egy-két óra cella.

Gabe feszülten néz rám, és mosolyt erőltet magára.

– Azt hiszem, igen, de már látom, nem volt értelme, uram. A vesémig hatolnak azok a szexi zöld szemek.
– Akkor fiam veszi a fánkot a szájába Kenneth. Arra a kocsi. Lydia?

Hazavigyelek?

– Nagyon megköszönném nézek hálásan.

Azt hiszem, Gabe ha tehetné, most elhányná magát. Megértem.

Én is      hánynék attól      a beszélgetéstől,      amit      az      imént      levágtunk egymással.