Felhorkanok.
– Nem is. Azt hittem, találkozom a régi csapattársaimmal – vallom be.
– Szar, ha Tinsley nincs itthon, mi? Rajta kívül nincs itt senkid.
Egész testemben megfeszülök a heccelésétől, és gyilkos pillantást lövelek felé.
– És te? Mit keresel itt? – kérdezek vissza, mire ő is hasonlóképp megfeszül, és félrepillant.
– Csak erre jártam. Kocsikáztam egyet.
– Aha – nézek rá fejcsóválva. – Szarul hazudsz.
– Te is – pillant felém.
Elfordítom róla a tekintetem és az utat figyelem.
– Kávézni indultam, szóval, ha a shopnál kiraksz, jó lesz.
– Nem hagylak egyedül éjszaka – kontrázik rá.
– Neked meg mégis mi bajod? Felveszel az éjszaka közepén, aztán meg játszod a megmentőt? – kérdezem hitetlenkedve és őszintén meglepődve.
De most tényleg. Ez vagy egy másik dimenzió, vagy balesete volt, és kitörlődött az agyából minden, ami az elmúlt három-négy évben történt?
Felvont szemöldökkel néz rám.
– Menstruálsz, vagy mi a szar?
Megrándul a szám széle, pont, mint az övé, de nem hagyom, hogy megnevettessen. Ennél kicsit több büszkeség tombol bennem sajnos, vagy nem sajnos.
– Én is kávézni indultam, szóval, ha képes vagy negyedórára elrakni a késedet, akkor megejthetjük együtt. Aztán hazaviszlek, és a büdös életben nem állunk szóba egymással.
– Hu, ez… igazán csábító, köszönöm!