Gabe

 

Most

 

Csak azért mentem bele a játékba, mert pöcsfej voltam, és nemhogy a pofont megérdemeltem, de még a rohadt cellát is.

Végül kicsit több időt töltök bent, mint kellene.

Komolyan. Kenneth már harmadszorra szól, hogy hoztak valakit, és haza kéne mennem.

Én csak a padon ülök sanyarú sorsom felett vinnyogva, amikor a fószert megbilincselve a cella elé vezeti.

– Gabe, haza kell menned!
– Küldd be mellém. Hátha megkésel. Még azt is megérdemelném.
– Elmondanád végre mi a frászt miveltél azzal a lánnyal? – sóhajt fel.

Végül felállok és kilépek a nyitott cella ajtón. Amikor elsétálok mellette, megállok és minden kertelés nélkül válaszolok.

– Kihasználtam, aztán meg dobtam.

 

.

 

Sose felejtem el azt az éjszakát, amikor kihallgattam Tinsley és Lydia beszélgetését. Enyhe sokként ért az, hogy a húgom látogatja őt, aztán az is, amikor a lány elkezdett átjárni.

Szent meggyőződésem volt az, hogy miattam teszi, hogy ezzel is bosszút álljon rajtam, de sajnos kellett jönnöm, tényleg hidegen hagyom a csajt.