Inkább lehilnöm kéne, de fogalma sincs arról, hogy valójában a közelsége mennyire nem segít ebben.
Letépek egy papírkendőt, és megtörlöm az arcomat, ami már ragad a kávétól.
Lydia továbbra sem vesz rólam tudomást. Elöblögeti a poharamat, és a mosogatóba helyezi.
Rájövök arra, mennyire nem tetszik ez nekem, így hát nem igazán tudom visszafogni magam, elkapom a tarkóját, és magam felé fordítom.
Arcára kiül a meglepettség, de nem kerüli el a figyelmemet az, ahogy a szemhéja megremeg.
Érted?
Ajkai szétnyílnak, én pedig erősebben fogom a tarkóját, miközben mennyezetre szegezett tekintettel felsóhajtok.