Úgy néz rám, mintha megütöttem volna.
Szavai olyan élesen vájnak belém, hogy uralkodnom kell magamon, nehogy elbőgjem magam előtte.
Helyette akkora pofont levágok neki, hogy még a tenyerem is belefájdul.
Meg sem kísérlem elrejteni azt, mennyire rohadtul nem tartom fairnek, hogy a legfájdalmasabb titkommal szúr vissza egy olyan dologért, amiről csak és kizárólag ő tehet!
Egyenruhában van, így gondolom ma ő az ügyeletes éjszaka. Jól betankolt, mert, egyik kezében egy hatalmas cukrozott fánk, másikban egy doboz kávé, miközben gyanakodva méregeti a mellettem álló Gabe- et.
Istenem, annyira megérdemelné ez a fiú, de annyira… Akkor miért nem teszem meg?
Lydia Kenningtone vagyok, egy szemét picsa. Ja, megtehetem.