Lydia

 

Három évvel ezelőtt

 

– Szóval ki az a srác? kérdezi Jordan, az egyik táncosom.
– Szerintem ehhez senkinek, semmi köze válaszolok szenvtelen hangon.

Gabe azóta a délután óta, minden péntek délután eljött a suliba, mondván a tesójáért, de előtte persze mindig elkapott a parkolóban.

Ez ment három hétig. Minden egyes alkalommal randira hívott, mire végül belementem.

Az újonnan nyílt mexikói étterembe mentünk vacsiért, amit végül a kilátónál ettünk meg.

Úgy voltam vele, mivel már úgysem itt él, és nem jár a suliba, nem származhat gondom abból, ha pár órára levetem az álarcom. Beszélgettünk a jövőbeli terveinkről, arról, hogy ő hogyan élte meg a középiskolás éveit, és arról, hogy én, hogy