Ditte képtelen volt az írásra koncentrálni, csak a tévés szereplés járt az eszében. Az interneten megnézte a műsor weboldalát és rosszul lett. Alig kapott levegőt. Nem csak hogy élő a műsor, de a weboldalon külön meg lehetett nézni a legkínosabb jeleneteket egy-egy kis klipben. Előre látta ahogy csúcsot dönt a nézettsége a baki-parádéban.
Aztán úgy döntött, inkább vásárlással üti el a délutánt. Azt az egyetlen jelenetet bármikor meg tudja írni később is. Vagy éjszaka. Különben is még van egy hete a leadási határidőig.
Alaposan felöltözött, tekintettel a február végi időjárásra. Meleg pulóver, bélelt farmer, tolldzseki, sapka, sál, kesztyű – és indult. Kivételesen nem zárta ki magát, időben kivette a kulcsot az ajtó belső feléről, a táskáját és pénztárcáját is magához vette sőt még a telefonját sem felejtette a töltőn. Mindenre felkészült.
Vagy mégsem.
Mivel a kertkaput még mindig nem csináltatta meg, kicsit meg kellett lökni hogy kinyíljon. Mivel nem a kapura koncentrált, hanem még mindig a tévé műsoron járt az agya, csak azt érezte hogy nem sikerült kinyitnia elsőre, szóval másodszorra jóval nagyobb erővel lökte meg.
Kár volt.
Elsőre is kinyílt a kapu, csak éppen Donald, a postás próbálta megtartani az egyensúlyát a kapu túl felén, a lefagyott lépcsőn. Másodszorra Ditte teljes sikerrel járt, és nem csak szélesre tárta a kaput, de Donaldot is sikerült elsöpörnie az útból. Szegény postás három lépcsőfokot zuhant, háttal lefelé. A feje és a feneke szinte egyszerre ért földet. A táskájából ezer felé szóródtak a levelek, értesítők, újságok.
Az utolsó, még jeges lépcsőfokot meg akarta spórolni, mivel utána a járda már jégtelenítve volt. De ebből csak az jött össze hogy a járdára ugrott majd megbicsaklott a bokája és hogy ne essen a térdére, a félig már feltápászkodott Donaldot használta tompításnak. Sajnos a térdét így is beverte, a bokája meg reccsent egy jókorát. És még Donaldot is kifektette, a szó szoros értelmében. Rövid időn belül másodszor.