Szétrakott lábaim között térdelt, és bő nyállal szopta a farkam.
– Csináld! – biztattam.
Fokozta a tempót. Hogy gyorsabban elmenjek, egy mocskosul vad dugásra gondoltam a legjobb csajommal.
– Gyerünk, gyerünk! – sürgettem.
Aztán a következő pillanatban kitört a vulkán. Kielégülve hanyatlottam hátra a fotelben. Az öreg is elégedetten pihegett a lábaimnál. Élvezte, ha szájjal kényeztethet. Felálltam, és kimentem a mosdóba. Alaposan megmostam a szerszámom. Bár csak orális szex volt, de valahogy mocskosnak éreztem. Belenéztem a tükörbe.
– Mi a faszt bámulsz? – morogtam magamra.
Eszembe jutott pár excsajom, akik kimondottan szerettek szakszizni, és nem csak csinálni, hanem az ondó ízét is imádták. Az egyikük odáig merészkedett, hogy a spermámat egyszerűen kisütötte egy jobb sorsra érdemes palacsintasütőben. Összegyűjtötte a proteinben gazdag alapanyagot, és elkészítette reggelire, mint egy rántottát. Kíváncsiságból mindössze egyszer hagytam neki, hogy meglepjen a különleges csemegével.
– Baby, inkább maradjunk a hagyományos tojás-sonka párosításnál! Nem szeretem a reformkonyhát.
A maradiságom miatt így nem vált belőlem szexuális gasztrokalandor. A sajátomat azóta se ízleltem meg se sütve, se nyersen. Egy másik barátnőmnek pedig a bőre lett bársonyosan feszes a rendszeres szopástól. Ez komoly büszkeséggel töltött el. Ennek ellenére nem nyitottam szépségszalont, mert a kedvesem valószínűleg nem nézte volna jó szemmel a sikerem. Gonosz féltékenység kerítette volna hatalmába a bejárat előtt hosszú kígyózó sorokban várakozó hölgyek látványától. Egy gyors, de annál fájdalmasabb mozdulattal megszabadított volna a biokezelést biztosító műszeremtől.
– Mi jó benne? Ragadós gusztustalanság az egész – fintorogtam az ondó gondolatától is.
– Drágám, a minibárban találsz egy üveg pezsgőt! – kiabált utánam a hálóból Gyuri. – Cicafiú, a cigimmel együtt azt is hozd be! A bagó ott van az előszoba asztalon.
A hűtőből előbb egy hideg dobozos sört vettem ki. Egy hajtásra lehúztam az egészet.
– Így már jobb! – dünnyögtem.
Aztán megkerestem a pezsgőt is.
– Drága, jössz már? Szomjazom, mint a Szahara! Jól esne már egy pohár hideg pezsi! Tökre ki vagyok tikkadva – nyafogta.
– Drága, jössz már? – ismételgettem gúnyosan a hangját utánozva.
Bevittem neki, amit kért, majd belesüppedtem az ágy melletti hatalmas bőrfotelbe. Kényelmesen felraktam a lábam a dohányzóasztal üveglapjára, hogy jobban elférjek, a balommal arrébb toltam az apartmanban mindenfelé lebzselő, kőből kifaragott görög istenek egyikét. A büszke Zeusz nem szokhatott hozzá a molesztáláshoz, és szemmel láthatóan rosszul viselte az atrocitást. Minden isteni erejét bevetve próbált talpon maradni, de a gravitáció rá is ugyanúgy hatott, mint a pórnépre, így némi dülöngélés után úgy esett hanyatt, mint Dávid parittyájától Góliát.
– Megesik, hogy a csiga elesik, mondta a kobra, és eldőlt jobbra – dúdoltam kárörvendve, és bekapcsoltam a tévét.
– Drága, ideadnád a cigimet? – nyújtózkodott a doboz felé Gyuri.
Piros Dunhillt szívott. Egy laza mozdulattal odadobtam neki.
– Parancsolj!
Néhány perc múlva megtelt a szoba levegője füsttel. Mélyeket szívott a cigarettából, kicsit bent tartotta, aztán az egészet rám fújta. Felnevetett. Szörnyen szexisnek találta a cigarettafüsttel való incselkedést, pedig pontosan tudta, hogy ki nem állhatom, amikor ezt csinálja. Most is rosszallóan felhúztam a szemöldököm, és utálkozó fintort vágtam. Rögtön elnézést kért.
– Jaj, bocsánat drágám, el is felejtettem, hogy gyűlölöd, ha rád fújom a büdös füstöt.
A hangja olyan volt, mintha komolyan bánná, amit tett, de ahogy befejezte a mondatot, már eregette is az újabb karikákat, egyenesen bele a képembe.
– Jaj, bocsánat drágám, megint elfelejtettem – kuncogott nagyokat.
Meg tudtam volna fojtani. Csak szórakozott velem, mert megtehette.
– Ne csináld már! Fújd inkább Zeusz barátunkra! – mutattam a felborult istenségre.
– Jézusom, mi történt a drágaságommal? Azonnal állítsd talpra! – utasított rémülten.
Lábra segítettem őfelségét. Gyuri nehézkesen lemászott az ágyról. Odalépett hozzám, és beletúrt a hajamba, majd gyengéden megcirógatta a nyakam.
– Cicafiú, elmegyek zuhanyozni. Neked nincs kedved pancsizni egyet? – csábosnak szánt pillantást vetett rám.
– Kicsit később, most inkább tévéznék.
– Te tudod! – jegyezte meg csalódottan, és elbillegett a fürdőszoba irányába.
Rezegtek a hurkák a löttyedt fenekén.
– Fogyóznod kellene! – kiabáltam utána.
Éppen a hatalmas velencei tükörnél járt, amikor utolérte a kedves felszólításom. Megtorpant, és pipiskedve kezdte illegetni magát előtte.
– Drága, miért mondasz ilyet? Nagyon dögösen nézek ki!
Miközben beszélt, behúzta a hasát, amennyire csak tudta.
– Nincs rajtam egy deka felesleg sem. Egyébként is elég, ha te vagy szép és izmos, nem igaz?
Sandított vissza rám a folyosóról.
– De, igen! – hagytam rá.
Elkezdett zuhanyozni én pedig összevissza kapcsolgattam a televíziót a távirányítóval. Zenecsatornát kerestem. Végül az MTV-nél ragadtam le. Bámultam a videóklipeket, és a pezsgőt kortyolgattam. Aztán azon vettem észre magam, hogy elmosódnak a szereplők, és a zene is kezd felismerhetetlenné válni. Már nem a képernyőt láttam magam előtt, hanem azt az utat, ami ebbe a szobába vezetett.
– Hogyan lettem ilyen? Hogyan vagyok képes ágyba bújni egy hatvanas, kövér, affektáló férfivel?
A fürdőszoba felől behallatszott a csempén szétfröccsenő víz robaja, és Gyuri fütyörészése.
– Nem vagyok buzi, sem hímringyó! – jelentettem ki olyan hangosan, hogy egy pillanatra megijedtem, hogy a társam is meghallhatta.
Ő azonban a víz csobogásától teljesen süket volt.
– Csak egy csóró srác vagyok, aki elveszi azt, ami jár neki! – tettem hozzá dacosan, de sokkal halkabban – Én a testemet adom, ő a pénzét. Valamit valamiért.
Harciasan néztem a fürdő irányába, aztán lenyugodva újból a klipeket lestem tovább. A tévét bámultam, de a múltamat láttam.