BEVEZETÉS

Édesanyaként nap mint nap a magam bőrén tapasztalom a gyerekkel való együttélés és a gyereknevelés minden velejáróját – úgy a szívmelengető, meghitt pillanatokat, mint a problémákat és nehézségeket. Gyermekpszichológusként pedig abban a megtisztelő és különleges helyzetben vagyok, hogy a sajátomon kívül sok más család működésébe is bepillantást nyerhetek, láthatom, hogy más anyukák és apukák éppen mivel küzdenek. Hol vannak a jellegzetes szülői elakadások, és milyen helyzetekben érzik eszköztelennek, tehetetlennek magukat az anyák és apák? Milyen kétségek gyötrik őket, és hogyan próbálnak túljutni ezeken?

Az egyéni tanácsadás mellett igyekszem szélesebb körben is megosztani a pszichológia és a gyermeknevelés iránt érdeklődőkkel a hasznos tapasztalatokat, jól bevált módszereket. Az a benyomásom ugyanis, hogy a szülők gyakran egyedül érzik magukat problémáikkal, és sok helyzetben nem rendelkeznek elégséges információval, viszonyítási alappal, hogy megítéljék: természetes, normális jelenséggel állnak-e éppen szemben, vagy olyan tünetekkel, amelyek valami komolyabb problémára utalnak.

Ezt a könyvet afféle gyakorlatias útmutatónak szánom azokra a helyzetekre, amikor a szülő elbizonytalanodik, hogy vajon az egészséges fejlődés keretei közé illő gyermeki viselkedéssel van-e dolga, vagy olyan problémával, ami már valamiféle beavatkozást tenne szükségessé, esetleg orvos vagy gyermekpszichológus bevonását igényelné. Azt szeretném, hogy a könyv elolvasása után a szülő biztonságosabban meg tudja ítélni, mi állhat a gyermekénél tapasztalt viselkedés vagy tünet hátterében, és hogy hasznos eszközöket kapjon az elakadás feloldásához, a harmonikusabb szülő-gyerek kapcsolat kialakításához. Ha pedig úgy tűnik, hogy komolyabb problémáról van szó, akkor ne késlekedjen a gyereket szakemberhez vinni.

Az utóbbi lehetőség sokak számára még mindig ijesztőnek tűnhet, ezért abba is szeretnék bepillantást nyújtani, hogy mi történik a pszichológusi szoba zárt ajtaja mögött, hogyan segíthet a szakember a gyermekneveléssel kapcsolatos nehézségek megoldásában. Bemutatom a praxisomban felbukkanó leggyakoribb jelenségeket, problémákat, és igyekszem eloszlatni az indokolatlan szülői bűntudatot. Sok anyuka és apuka ugyanis azért érzi magát olyan rosszul a bőrében, azért nem mer adott esetben gyermekpszichológushoz fordulni, mert attól tart, hogy valamit (esetleg sok mindent) rosszul csinál, és a szakember negatívan ítélné meg az ő nevelői teljesítményét. Szeretném feloldani ezt a félelmet: nekem nem az a dolgom, hogy a szülőt hibáztassam, hanem hogy vele együtt gondolkodva, közösen találjuk meg az elakadás okát, majd konstruktív megoldást keressünk az adott problémára.