AZ UTÁLATOS SZOMSZÉD
Utálom, ha megzavarnak alvás közben, ez azon kevés dolog egyike, amit nem viselek el. Általában nyugodt és békés természet vagyok, de ha felébresztesz, a legsötétebb oldalamat ismered meg. Ahogy fölver egy ismeretlen dallam, akaratlanul is mérgesen felmordulok. Forgolódom az ágyban, a fülemre szorítom a párnám, de már megtörtént a baj, nem tudok visszaaludni. Mérgesen félredobom a párnát, és egy „honnan a pokolból jön ez a lárma” morgással felülök.
Dühöngök. Éjfél van. „Ki zajonghat ilyenkor?” Még csak hétvége sincs. Mint egy zombi, odamegyek az ablakhoz, megborzongok a függöny közt beáradó hűvös széltől. Nyitott ablaknál szoktam aludni, sosem volt gondom az éjszakai zajokkal. Úgy tűnik, ennek vége. Felismerem a zenét: a Rayando el sol, Manától. A fejemet vakarva elhúzom a függönyt, hogy megnézzem, honnan jön. Megdermedek, ahogy látom, hogy valaki ül Hidalgóék hátsó kertjének székében, de ez alkalommal nem Apolo az. Majd kiugrik a szívem a helyéből, amikor rájövök, hogy Ares ül ott.
Nincsenek szavaim, sem erőm, hogy leírjam Arest. A legvonzóbb fiú, akit életemben láttam, és hidd el, jó néhányat láttam. Magas, atletikus, tökéletesen izmos a lába, és haláli a feneke. Az arcéle görögös, arisztokratikus az arccsontja, szép ívű az orra. Húsos ajka mindig nedvesnek tűnik. A felső ajka olyan ívet rajzol, mint egy szív felső része, az alsót pedig egy egészen kis piercing díszíti. A szemétől a lélegzetem is elakad, ahányszor meglátom: lenyűgöző, zöldesbe hajló sötétkék. Szénfekete, lazán a homlokára és a fülére omló haja kontrasztot alkot fehér, selymes bőrével. A bal karján egy tekergőző kígyót ábrázoló tetoválás van, profi, szép munka. Ares egész lénye titokzatosságot és veszélyt sugall, távol kellene maradnom tőle, ehelyett azonban annyira vonz, hogy a lélegzetem is elakad. Rövidnadrág van rajta Converse cipővel, és egy a hajához passzoló fekete ing. Tátott szájjal bámulom, ahogy a laptopján gépel valamit, s közben az alsó ajkát harapdálja. Olyan szexi!
Azután megtörténik. Ares felpillant és észrevesz. A gyönyörű kék szeme az enyémbe fúródik, megáll az idő. Soha nem néztünk még ilyen egyenesen egymásra. Akaratlanul is elszégyellem magam, de képtelen vagyok elfordítani a szemem.
Ares felvonja az egyik szemöldökét, jéghideg a tekintete.
– Akarsz valamit? – kérdezi érzelemmentes hangon.
Nyelek egyet, próbálom megtalálni a hangom. Megbénít a pillantása. „Hogy lehet valaki ilyen fiatalon ennyire félelmetes?”
– Én… szia – dadogom szinte süketnémán.
Ő nem felel, csak néz rám tovább, ettől pedig még idegesebb leszek.
– Én… ööö… felébresztett a zenéd.
Aresszel beszélek. Istenem, el ne ájulj, Raquel. Lélegezz.
– Jó füled van, elég messze van a szobád.
Ez minden? Semmi elnézést, amiért felébresztettelek? A pillantása visszatér a laptopra, és ír tovább. Mérgesen elhúzom a szám. Néhány perc után észreveszi, hogy nem mozdulok, és a szemöldökét felvonva újra felém fordul.
– Kell valami? – ismétli bosszúsan.
Összeszedem magam, és megszólalok.
– Valójában igen, beszélni akarok veled.
Int, hogy folytassam.
– Az én wifimet használod?
– Igen – ismeri be azonnal.
– Az engedélyem nélkül?
– Igen.
Istenem, milyen bosszantóan magabiztos.
– Nem kellene.
– Tudom – vonja meg a vállát annak jeleként, mennyire nem érdekli.
– Honnan tudod a jelszót?
– Jó vagyok informatikából.
– Azt akarod mondani, csalárd módon szerezted meg?
– Igen, meg kellett hackelnem a gépedet.
– És ezt csak így mondod.
– Az őszinteség az erényeim egyike.
Megfeszül az állkapcsom.
– Te, te…
Várja a sértésem, de a szeme kihat az agyamra, semmi kreatív nem jut eszembe, úgyhogy maradok a megszokottnál.
– Te hülye vagy.
Kis mosolyra húzódik az ajka.
– Micsoda sértés. Azok után, hogy ismerem a jelszavad, valami kreatívabbra számítottam.
Felforrósodik az arcom, képzelem, milyen vörös vagyok. Tudja a jelszavam, a reménytelen szerelmem, akit gyerekkorom óta imádok, tudja a jelszavam.
– Senkinek nem kellene tudnia – hajtom le a fejem.
Ares lecsukja a laptopot és derűsen felém fordul.
– Sok mindent tudok rólad, amit nem kellene tudnom, Raquel.
Pillangók repdesnek a gyomromban, ahogy kimondja a nevem, mégis igyekszem dacosnak mutatkozni.
– Igen? Például?
– Például hogy milyen oldalakat látogatsz, amikor mindenki alszik.
Eltátom a szám a döbbenettől, de gyorsan be is csukom. Jaj, Istenem! Látta a keresési előzményeimet, elsüllyedek szégyenemben. Több pornóoldalt is felkerestem, de kíváncsiságból, csakis kíváncsiságból!
– Nem tudom, miről beszélsz.
Ares elmosolyodik.
– Dehogynem tudod.
Nem tetszik, amilyen irányt vesz a beszélgetés.
– Nem ez a lényeg. Ne használd a wifimet, és ne hangoskodj.
Ares feláll a székről.
– Különben…
– Különben… panaszt teszek.
Ares elneveti magát, rekedtes, szexi a nevetése.
– Megmondasz anyucinak? – gúnyolódik.
– Igen, vagy a tiédnek.
A balkonon magabiztosnak érzem magam, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ugyanilyen bátor lennék, ha szemtől szemben állnánk. A sortja zsebébe mélyeszti a kezét.
– Tovább fogom használni a wifid, és nem tehetsz ellene semmit.
– Dehogynem.
Kihívás csillog a szemünkben.
– Nem tudsz mit csinálni. Ha megmondod anyámnak, letagadom, ő meg nekem fog hinni. Ha a saját anyádnak mondod meg, megmutatom neki, milyen oldalakat nézel, amikor senki sem látja.
– Zsarolsz?
Az állát simogatja, mintha gondolkodna.
– Én nem nevezném zsarolásnak, inkább egyezkedésnek. A hallgatásomért cserébe megkapom, amit akarok.
– A hallgatásodért egy olyan dologról, amiről csalással szereztél tudomást. Ez nem igazság.
Ares megvonja a vállát.
– Nem hallottál még róla, hogy az élet nem igazságos?
Mérgesen összeszorítom a fogam. Elviselhetetlen, de olyan szép a holdfényben.
– Ha nincs hozzáfűznivalód, visszatérek a laptopomhoz, valami fontosat csináltam éppen.
Hátat fordít, fogja a laptopját és visszaül a székre.
Ostobán csak bámulom, nem tudom, azért-e, mert olyan hülye, vagy mert az érzelmeim, melyeket kislányként tápláltam iránta, nem múltak el. Akárhogy is van, be kell mennem, nem esik jól az éjszakai hideg. Becsukom az ablakot, és átfázva visszabújok a meleg takarók alá. Az éjjeliszekrényen zizeg az iPhone-om, meglepetten veszem fel. Ki küldhet üzenetet ilyenkor?
Megnyitom az üzenetet, és levegő után kapokodok a meglepetéstől.
Ismeretlen szám
Jó éjszakát, banya.
Tisztelettel,
Ares
Mérgesen felmordulok. Kit nevez banyának? És honnan az ördögből tudja a telefonszámom? Úgy tűnik, még messze nem végeztünk egymással, de nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ölbe tett kézzel fogom várni a fejleményeket.
Rossz szomszédba kötöttél bele!