7

A KLUB

Üdvözlöm a McDonald’s-nél. Mit adhatok? – mondom a fülemre szerelt adóvevőbe.

Két Happy Mealst és egy capuccinót kérek – susogja válaszul egy női hang.

Beütöm a rendelést a számítógépbe.

Még valamit?

Mást nem.

Rendben, 7 dollár 25 cent lesz. Az ablaknál tud fizetni.

Köszönöm.

Az ablakom elé hajt a kocsi, és a nő kinyújtja a kártyáját a fizetéshez. Udvariasan elköszönök, és reménykedem, hogy nem bukkan fel újabb jármű a drive-innben. Kimerültem. Bár szívesebben szolgálom ki azokat, akik a kocsijukban ülve, elvitelre rendelnek, mint hogy bent az étteremben dolgozzak. Megigazítom a McDonald’s M-jével hímzett sapkámat, és felsóhajtok. Még egy óra, míg lejár a műszakom, de már most ki tudnék ugrani az ablakon. Az érzékelő jelzi, hogy újabb kocsi érkezett. Szitkozódom magamban.

Ne jöjjenek már kajáért, lustaságok!

Üdvözlöm a McDonald’s-nél. Mit adhatok?

Női nevetést hallok, azután valaki megköszörüli a torkát.

Egy Raquelt kérnék elvitelre.

Szélesen elmosolyodom.

Fáradjon a következő ablakhoz, kisasszony.

Pár pillanat, és Dani bukkan fel az ablakban, mindig tökéletes frizurájával, csinos napszemüvegben, teljes sminkben.

Nem hiszem el, hogy itt töltöd az egész nyarat.

Muszáj dolgoznom, te is tudod. Mit csinálsz itt?

Azért jöttem, hogy elraboljalak.

Csak egy óra múlva mehetek el.

Dani úgy mosolyog, mint az Alice csodaországban macskája.

Az elrablás melyik részét nem érted? Azt a részét, hogy nem te akarod, és nem mondhatsz rá nemet?

Nem mehetek el.

Dehogynem.

Tiltakozásra nyitom a szám, amikor érzem, hogy valaki megáll mögöttem. Megfordulok, Gabriel az, az egyik munkatársam.

Sapkája alól előbukkan vöröses haja. Elragadtatva bámulja Danit.

Újra a legjobb barátnőm felé fordulok.

Mi van?

Gabriel vállalja a hátralévő órád.

A tekintetem Gabriel és Dani között jár.

Miért tenné?

Dani megvonja a vállát.

Megteszünk ezt-azt a barátainkért, igaz, Gabo?

Gabriel elragadtatott mosollyal bólogat:

Persze.

Dani pillantása visszatér rám.

Na jó, szedd össze a holmid, a parkolóban várlak. Mennünk kell.

Néhány perccel később kis hátizsákommal a vállamon behuppanok Dani mellé a kocsiba.

El sem hiszem.

Szuperklassz vagyok, tudom.

Gabriel? Komolyan? Azt hittem, nem tetszenek neked a vörös hajúak.

Ed Sheerean kedvéért meggondoltam magam.

Mit csináltál?

Megígértem neki, hogy elmegyek vele egy randira.

Nem használhatod mindig a külsődet, hogy elérd, amit akarsz.

Dehogynem.

Hova megyünk? – sóhajtok fel.

Természetesen az Insomniába.

Elkerekedik a szemem meglepetésemben. Az Insomnia a kisvárosunk népszerű klubja, péntek esténként Dani kedvenc szórakozóhelye. Én sosem jártam még ott, kiskorúak nem léphetnek be, de úgy tűnik, Dani erről teljesen megfeledkezett.