A LEGJOBB BARÁT
Nem olyan kínos a visszaút, mint tartottam tőle, de így is ideges vagyok, remeg a kezem. Lényem egy része még mindig nem tudja elhinni, hogy Ares oldalán lépkedek. Egy lépéssel lemaradok mögötte, hogy ne kelljen látnom az elragadó arcát, mely teljesen lefegyverez. Így viszont izmos karján, formás lábán legeltetem a szemem. Jól áll neki a foci, atletikus és erős a teste, állapítom meg elragadtatva. Amikor rajtakap, hogy bámulom, zavartan lesütöm a szemem.
Ares csibészes mosollyal néz hátra rám a válla fölött. A lélegzetem is elakad.
Miért kell ilyen átkozottul vonzónak lennie? Miért?
Morogva a minket körülvevő utcára összpontosítok. Ares a hazaút hátralévő részét a telefonjával tölti. A házam elé érve kicsit kényelmetlenre fordul a hangulat. Megáll mellettem, és a hajába túr.
– Megérkeztél a barlangodhoz, banya.
– Ne hívj így.
– Fésülködj gyakrabban, és abbahagyom.
Övön aluli ütés.
Azonnal az engedetlen fürtjeim közé fúrom az ujjaim,
és megpróbálom összerendezni őket.
– Az éghajlat miatt van.
Ares csak mosolyog.
– Ahogy mondod – kis szünetet tart –, banya.
– Nagyon vicces.
Ares a telefonjára pillant, mintha azt nézné, hány óra van.
– Menj be, mielőtt kijön az anyukád, és berángat.
– Anyám sosem tenne ilyet, tudja, hogy rendes lánya van – felelem kihívón. – Megbízik bennem.
Mintha meghallana, anyám hangja hallatszik a házból.
– Raquel! Te vagy az?
– A francba! – esem pánikba. – Öööö… jól szórakoztam, szép estét, viszlát – fordítok hátat Aresnek, és megindulok az ajtó felé.
– Nem épp most mondtad, hogy anyád megbízik benned?
– Raquel?
Újra felé fordulok.
– Pszt! – két kézzel integetek, hogy menjen el. – Menj már! Pszt!
Ares nevet, kivillannak tökéletes fogai. Gyönyörű a mosolya, egész éjjel el tudnám nézni, de anyám mindjárt kijön és lármát csap. Ares okét int.
– Jól van, leskelődő banya, megyek.
– Már jelzője is van a gúnynevemnek?
Arrogáns mosolyt küld felém.
– Nagyon kreatív vagyok, tudom.
– Én is az vagyok, görög isten.
Ahogy kimondom az én becenevem, már meg is bánom. Görög isten? Komolyan, Raquel?
– Tetszik az elnevezés.
Persze, hogy tetszik, te nagyképű!
– Raquel!
Újra hátat fordítok neki, ezúttal nem szól semmit, ahogy kinyitom az ajtót, hallom, hogy távolodnak a léptei. Bemegyek, és háttal az ajtónak dőlök, bárgyú mosoly terül szét az arcomon. Együtt voltam Aresszel, álmaim srácával, el sem tudom hinni.
– Raquel Margarita Mendoza Álvarez!
Abból, hogy anyád a teljes neveden szólít, tudod, hogy bajban vagy.
– Szia, drága anyukám! – mosolygok rá a lehető legszebben.
Rosa María Álvarez szorgalmas, tanult és lelkiismeretes nő, a legjobb ember, akit csak ismerek, anyaként azonban nagyon szigorú tud lenni. Bár a munkája miatt – ápolónő – nem sokat van itthon, amikor mégis, szeret mindent az ellenőrzése alatt tartani, szereti a rendet.
– Ne drága anyukámozz – tartja fel vádlón az ujját. – Este tíz óra van. Megtudhatom, hol voltál?
– Azt hittem, abban maradtunk, hogy nyáron elég tizenegyre hazaérnem.
– Csak a hétvégeken – emlékeztet. – És azzal a feltétellel, hogy megmondod, hol vagy és kivel.
– Beugrottam a pékhez, ettem egy fánkot, és…
– A pékség kilenckor zár.
Megköszörülöm a torkom.
– Hagyd, hogy befejezzem, a pékség előtt maradtam, hogy megegyem a fánkot.
– Gondolod, hogy ezt elhiszem?
Csípőre teszem a kezem.
– Ez történt, anya. Ismersz, mi mást csináltam volna?
Hagytam, hogy egy fiú a nyakamba csókoljon a temetőben.
Anyának összeszűkül a szeme.
– Jobban teszed, ha nem hazudsz, Raquel.
– Soha eszembe sem jutna, anya – ölelem magamhoz,
és puszit nyomok az arcára.
– A mikróban van a vacsorád.
– Szuper vagy.
– És menj föl, szeretgesd meg kicsit a kutyát, egész nap csak szomorkodva vonszolta magát a házban.
– Hiányzom neki.
– Vagy éhes.
Mindkettő lehetséges.
Megmelegítem és befalom a vacsorám, azután felmegyek a szobámba. Rocky ugrándozva fogad, majdnem feldönt, napról napra nagyobbra nő.
– Szia, szépséges kutyuskám, drága szőrgombócom – simogatom meg szeretettel a fejét. – Ki a világ legszebb kutyuskája?
Rocky megnyalja a kezem.
– Így van, te vagy az.
A dzsekim zsebében rezeg a telefonom, a lábammal becsukom az ajtót, és megnézem az üzenetet. Joshua az, a legjobb barátom. Napok óta nem találkoztam vele, mert Danival töltöttem az időm, ők ketten pedig ki nem állhatják egymást.
Küldi: Joshua BFF
Ébren vagy?
Én: Igen. Mi újság?
Megcsörren a telefonom, gyorsan felveszem.
– Hahó, Rochi – szól bele lelkesen. Joshua kedvességből mindig is Rochinak hívott.
– Szia Yoshi – én pedig természetesen úgy hívom őt, mint Mario Kart dinoszauruszát. Hasonlít Joshuára, ő is olyan gyengéd. Nem a világ legérettebb becenevei ezek, de el kell mondanom a védelmemre, hogy még kiskorunkban választottuk őket.
– Először is nincs veled az őrült, ugye?
– Nem, Dani otthon van, azt hiszem.
– Végre. Úgy magamra hagytál, már kezdem elfelejteni, hogy nézel ki.
– Négy nap telt el, Yoshi.
– Az sok idő. Mit szólnál holnap egy Walking Dead maratonhoz?
– Csak ha esküszöl, hogy nem nézted meg nélkülem az új részeket.
– Esküszöm.
Körbe-körbe járkálok a szobámban.
– Akkor megegyeztünk.
– Nálad vagy nálam?
Ránézek a falinaptárra.
– Nálam, anya ügyeletben lesz, és az én tévém nagyobb.
– Oké, holnap találkozunk, Rochi.
- Viszlát holnap.
Rámosolygok a telefonra, és eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor azt gondoltam, belehabarodtam Joshuába. Mindig is ő volt az egyetlen fiú, akivel beszélgettem, akivel annyi mindent megosztottam. De sosem mertem volna kockára tenni a barátságunkat, amikor azt sem tudtam, mit érzek. Joshua gyengéd, félénk és helyes külsejű fiú, nem olyan lenyűgöző, mint Ares, de a maga módján klassz. Szemüveget hord, és soha nem akarja levetni a hátratolva viselt sapkáját. Az alá rejti a rendbe szedhetetlen haját.
Nem tudatosan, de az ablakhoz lépek. Ott van vajon Ares, most is a wifimet lopja? A puszta gondolatra, hogy ott ülhet a széken, a laptoppal az ölében, és azzal a szörnyű, arrogáns mosollyal az arcán, mely olyan jól áll neki, megdobban a szívem. Ahogy azonban elhúzom a függönyt, csak az üres széket látom, csupa víz az esti eső után.
Ares háza felé pillantok. Jól látszik az ablakomból, ő ráadásul sosem húzza be a függönyét. Néha úgy gondolom, direkt nem. Az ablakára nézek. Ég a villany, de nem látom bent. Csalódottan felsóhajtok. Már épp feladnám, amikor felbukkan, elkapja a pólója nyakát, és áthúzza a fején. Azonnal zavarba jövök, ahogy meglátom izmos, meztelen felsőtestét.
Ez a lapos, kockás has…
Ezek az erős karok…
Ezek a tetoválások…
Ez a V a hasa alján…
Hirtelen melegem lesz.
Zavartan lesütöm a szemem, de nem tudom megállni, hogy ne vessek rá még egy utolsó pillantást. Meglepetésemre Ares az ablakban áll, és egyenesen engem néz.
A francba!
Lebukom a földre, és szégyenkezve elvonszolom magam az ablaktól. Rocky értetlenül félrehajtja a fejét.
– Ne ítélkezz felettem – szólok rá szigorúan.
Összerezzenek, ahogy csipog a telefonom. Imádkozom, hogy ne Ares gúnyolódjon az imént történtek felett.
Idegesen nyitom meg az üzenetet.
Küldi: Ares 4
Tetszik, amit látsz?
Mosolyogva válaszolok:
Én: Ugyan, csak a holdat néztem.
Ares: Nincs is hold, felhős az ég.
Milyen hülye vagyok!
Én: Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy a szomszédjaim nem lopják a wifit.
Ares: Idáig nem ér el a jel.
Mindent tudnia kell?
Én: Biztos akartam lenni benne.
Eltelik egy kis idő, azt gondolom, már nem ír többet, ezért elmegyek zuhanyozni, és pizsamába bújok. A hajamat törölgetve jövök ki a fürdőszobából, és látom, hogy újabb üzenetem érkezett.
Küldi: Ares 4
Miért nem jössz ide, és győződsz meg róla személyesen?
Öt perccel azelőtt érkezett az üzenet, meglepetésként ér. Azt akarja, hogy átmenjek hozzá? Ilyenkor? Talán arra gondol, hogy…
Kiesik a kezemből a törölköző.
Nem.
Szűz vagyok, de nem hülye, tudok olvasni a sorok között.
Összerezzenek, ahogy újabb üzenet érkezik.
Küldi: Ares 4
Vicces megijeszteni téged.
Jó éjszakát, zaklató banya.
Tréfa volt?
Nem hiszem. Ares Hidalgo az imént meghívott a házába, hogy ki tudja, mit csináljunk. Igaz, nagyon finoman, de megtette. És ami a legjobban meglep, az az, hogy elbizonytalanodtam, ahelyett, hogy futottam volna a szobájába. Úgy tűnik, csak a szám nagy, ahogy Dani mondaná. Csak beszélek, de amikor eljön a pillanat, képtelen vagyok lépni.
Hülye vagy, Raquel, hülye vagy!