Legkedvesebb tanárainknak

Magyarok!

Az ausztriai császár, megszegvén a békességet, melyet velem kötött, s nem gondolván azon nagylelkűséggel, melyet már három ízben, névszerint az 1805-dik esztendőbeli háború végével, iránta mutattam, megtámadta hadi népemet. Én visszavertem az igazságtalan megtámadást. Az Isten, ki a győzedelmet adja, és a háládatlanokat és hitszegőket megbünteti, szerencsésekké tette fegyvereimet; elfoglaltam Ausztria fővárosát, és már a ti határaitokon állok diadalmas seregeimmel. Az ausztriai császár, nem pedig a magyar király izent nekem háborút. Hazai alkotmányotok szerint nem is cselekedhette volna azt a ti megegyezéstek nélkül. Országotoknak mindig csak a haza oltalmára intézett egész rendszere, és azok a rendelések, melyeket ehhez képest az utolsó országgyűlésen tettetek, eléggé s nyíltan kimutatják, hogy ti a békességnek fenntartását kívántátok.

Magyarok! Eljött azon szempillantás, melyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. Fogadjátok el a békességet, melyet ajánlok. Maradjon fenn teljes épségében egész országotok és szabadságtok; maradjon fenn hazátoknak alkotmánya akár azon állapotjában, amint eddig vala, akár pedig azon változtatásokkal, melyeket abban ti magatok teljes tetszéstek és kényetek szerint az időknek mostani környülállásaihoz képest jóknak, és saját polgártársaitok hasznára nézve talán szükségeseknek ítélni fogtok. Semmit sem kívánok én ti tőletek, egyedül csak azt akarom látni, hogy szabad és független nemzetté legyetek. Az Ausztriával való egyesíttetés volt a ti szerencsétlenségtek főbb oka; Ausztriáért folyt a ti véretek messze országokban, és legbecsesebb javaitok szüntelen annak örökös tartományai miatt voltanak feláldozva. A ti országtok tette az ausztriai birodalomnak legszebb részét; és mégis úgy nézték hazátokat, mint valamely meghódoltatott tartományt, olyan indulatok és mellékes tekintetek által igazgattatván mindeddig, melyek ti reátok nézve idegen természetek voltak. Vagynak még ti nektek tulajdon nemzeti erkölcseitek, vagyon nemzeti nyelvetek; és dicső eredetetöknek régiségével méltán dicsekedhettek. Szerezzétek most vissza nemzeti lételeteket; legyetek újra, akik valaha voltatok! Válasszatok királyt magatoknak, olyan királyt, aki érettetek országoljon, a ti hazátoknak kebelében, ti közöttetek lakjék, és akit a ti polgártársaitok és katonáitok vegyenek körül!

Magyarok! Ez az, amit Európa tőletek vár, mely most reátok néz; ezt kívánom tőletek én is: állandó, bizonyos békességet, kereskedésbeli szabad közlekedést velem, és tökéletes függetlenséget és bátorságot. Ily jutalom vár titeket, ha dicső eleitekhez és önnön magatokhoz méltók akartok lenni.

Nem fogjátok ti ezen jó szándékból eredő és a ti saját javatokra célzó ajánlataimat megvetni; nem fogjátok tovább hasztalanul ontani véreteket oly gyönge fejedelmekért, kiket szüntelenül megvesztegetett miniszterek igazgattak, oly miniszterek, kiket Anglia, Európának ezen közellensége – mely a maga gazdagságát egyedáruságra és a mi viszálykodásainkra építette – pénzzel fizetett.

Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére, őseitek szokása szerint: tartsatok ott nemzeti gyűlést, és adjátok tudtomra végzéseiteket.

Napóleon

Schönbrunn, 1809. május 15.

Batsányi János fordítása alapján