E L Ő S Z Ó
Ausztriában és a környező országokban, a Monarchia idején elég közismert volt Josefine Mutzenbacher neve, aki világvárossá fejlődő Bécs legsivárabb részéből indulva, a legmagasabb körök közelébe jutott.
Még szinte gyerek volt, amikor már pár fityingért, szinte ingyen, lefeküdt a férfiakkal, legtöbbször azért, hogy ennivalót tudjon venni. Valamiféle belső késztetést érzett arra, hogy ebből a sötétségből egy jobb világot teremtsen magának. Úgy jutott a csúcsra, hogy megszerezte magának azt a férfit, aki mindehhez a megfelelő anyagiakat biztosította. Közben azért az igazi szerelmet is megismerte, aminek a gyümölcse lett a Pepi nevű lánya. Ugyan úgy örült neki, mint a többi anya. Kezdetben mindennel elhalmozta és gondozta a kislányt. Azonban az életmódja, az állandó éjszakázás miatt nem bírt megfelelően foglalkozni a kislánnyal és bele is fáradt az egészbe. A testvérére és annak a feleségére bízta Pepit, akik házmesterek voltak egy hatalmas bérházban. Úgy vélte ők majd
megfelelően ellátják és gondoskodnak a kislány neveléséről. Ehhez az anyagiakat bőségesen biztosította, igaz ebből Pepinek nem sok minden jutott. A kamaszkorba érő kislányban meg volt az anyja természetes szép-sége és szenvedélye, csak sokkal vadabb, rafináltabb kiadásban. Róla, az ő különös pályakezdéséről szól a történet, közben hű képet adva a Monarchia végnapjait élő Bécs mindennapjairól és az ott élő emberekről.