Önző vágyak
Másnap javában szikrázik a reggel, amikor a toronyház tizedik emeleti lakásában mocorogni kezd egy test az ágyban. Előző este annyira kimerítette a két fiút a hempergőzés, hogy vacsoráért sem volt erejük levánszorogni. Úgy feküdtek ott reggelig, ahogy előző éjjel elnyomta őket az álom.
Type az első, aki végre megmoccan, és felnyitja a szemét. Mély lélegzettel oldalra fordítja a fejét, végigméri mellette a hátán heverő, meztelen, izmos férfitestet, és elmosolyodik. Az a sötétbarna paplan, amit még együtt vettek a régi kollégiumi szobájukba, úgy fest most Tharn fehér bőrén, mint egy csokoládéfolyam, ami az ágyékát nyaldossa a formás csípővonala alatt.
– Milyen tökéletes az alakod! – suttogja Type.
Eltátott szájjal bámul a széles mellkasra, és közben megnyalja kiszáradt felső ajkát. Tharn bőrszíne nem olyan rózsaszínes fehér, mint a nyugati férfiaké, inkább sárgásabb, kínai típus, amit az apai nagyanyjától örökölt. A reggeli fényben úgy ragyog a bőre, mintha csillámporral lenne beszórva.
Kicsit irigykedve az oldalára fordul, de amint megmozdítja a testét, mintha vékony enyvet kentek volna a hasára, húzódik és viszket a bőre. Régebben, a kollégiumi szoba nem volt légkondicionált, így a sperma reggelre feloldódott az izzadságban, de itt, az új lakás hűvös levegőjében, pókhálós hártyává szikkadt a hasán.
Tharnt bezzeg nem zavarja! Ő mindig rám veri.
Puff!
Type ingerülten kiszakítja magát a pókhálóból, és egy elkeseredett rángással bokán rúgja a mellette mozdulatlanul szendergő partnerét.
– Hé, Tharn!
De a társa semmi jelét nem adja annak, hogy észlelte volna az ébresztőt, és tovább húzza a lóbőrt. Type az oldalára fordul, feltámasztja a felsőtestét a nagyobb lendülethez, és keményen belerúg Tharn lábszárába.
– Hé, Tharn! Kelj már fel végre, te hülye buzi!
Tharn megmozdítja a vállát, de úgy tűnik, mélyen alszik tovább. Type arcát elönti a keserű düh. Hátrahúzza a lábát, mintha vízszintes fociban lőné a tizenegyest, és már lendítené előre, amikor…
– Jó reggelt! – ásít fel Tharn váratlanul, nagyot nyújtózkodva. – Hogy aludtál?
Type lába megáll a levegőben, és mielőtt bármerre mozdulhatna, egy nagy kéz elkapja a bokáját.
– Hé! Mit csinálsz? – kiált fel Type megrökönyödve.
– Kimerevítem ezt a képet – vigyorog Tharn a könyökére támaszkodva.
Type anyaszült meztelenül terpeszt előtte, mint egy tornász a lólengésnél, egyik lába a levegőbe mered, a másikkal az ágyon térdel, a kettő között pedig egy nagy körte himbálózik a reggeli fényben.
Ó!
Type magára néz és elkomorodik, majd keserű fintorral Tharnra szegezi a tekintetét. Igyekszik legalább a helyzeti energiáját kihasználni, hiszen ő térdel, Tharn pedig a könyökén támaszkodik, de amaz olyan szorosan tartja a markában a bokáját, mint a satu, ráadásul bosszantóan vigyorog a lába közé.
– Eressz már el!
Tharn figyeli, ahogy Type-ból feltör az indulat, és szinte lángol a szeme, ahogy elönti a méreg, de a legkevésbé sem zavartatja magát. A nyomaték kedvéért szélesebbre tárja Type lábát, amitől az prüszköl és káromkodik, de legalább nem rúgkapál. A körtéje viccesen himbálózik tovább, amitől Tharn képtelen abbahagyni a vigyorgást.
– Tudom, hogy csak színlelted az alvást, te szemétláda! – vádaskodik Type keserűen.
– Egész jól aludtam, amíg belém nem rúgtál – jegyzi meg Tharn flegmán, abbahagyva a vigyorgást. – Ha megmondod, hogy szerinted normális dolog-e így ébreszteni reggel a partneredet, akkor elengedem a lábad.
Tharn még jobban szétfeszíti Type lábát, amire az felszisszen, és kitör belőle a düh.
– Normális emberekkel normálisan szoktam beszélni, de veled csak így lehet szót érteni!
– Érdekes… – tűnődik el Tharn, mire Type kihasználja a pillanatot, és kirántja a kezéből a bokáját.
Tharn felpillant, megvárja, amíg Type duzzogva magára húzza a takarót, majd elmosolyodik.
– Én úgy tudom, hogy a normális emberek kedvesen ébresztik egymást, és még a jóreggelt-puszi sem kizárt – mondja Tharn nyugodtan.
– Álmodozz csak! – mordul rá Type, mire Tharn elkapja a derekát, és szorosan magához vonja.
– Ne, Tharn, most ne! – nyöszörög Type, ahogy próbál kiszabadulni az ölelésből. – Éhes vagyok.
Valóban, tegnap dél óta egyikük sem evett egy falatot sem. Este kihagyták a vacsorát, most pedig már tíz óra is elmúlt, és még mindig az ágyban vannak. Type-nak nyilallik a hasa az éhségtől, de Tharn csak néz rá az incselkedő vigyorával, mintha azon kívül semmi máson nem járna az esze.
– Ismételd el, kérlek, amit mondtál! – kérleli Type-ot derűsen.
– Hagyjál már békén! Mondtam, hogy most nem akarom!
Type indulatosan ökölbe szorítja a kezét, mire Tharn gyorsan ráhelyezi a tenyerét, hogy lecsillapítsa, majd közelebb kúszik hozzá, mint egy kígyó, és nyájasan a fülébe sziszeg.
– Megetesselek?
Type kifejezetten utálja, amikor Tharn a füle botját sem mozgatja, amikor hozzá beszél. Szeretné most állon vágni, amiért megint erőszakoskodik, ehelyett inkább ráüvölt:
– Süket vagy? Éhes vagyok! Enni akarok!
– Semmi akadálya – pimaszkodik Tharn, és forró lehelete megcsapja Type arcát.
– Te tényleg semmi másra nem tudsz gondolni! – háborog Type, és eltolja magától Tharn tolakodó testét.
– Jól van, na! Csak hallani akartam, mennyire ki vagy éhezve – mondja Tharn békítőn, de a szeme továbbra is huncutul csillog.
Type felsóhajt, és mint egy szellemi fogyatékosnak, harmadszor is elismétli, amit mondott.
– É-hes va-gyok. Érted, Tharn? Éhen fogok halni, ha nem ehetek valamit.
Tharn az utolsó mondatra felkacag, és úgy kezdi méregetni Type-ot, mint a hálóban tátogó halat.
– Most könyörögsz nekem?
– Mi van? – csattan fel Type sértődötten. – Teljesen elment az eszed? Sosem fogok neked könyörögni semmiért!
Type fejhangon kiabál, és közben hadonászik, amitől Tharn szórakozottan nevetgélni kezd, majd hirtelen felül az ágyon, és közelebb araszol hozzá. Type összevont szemöldökkel nézi a közeledését, legszívesebben lerúgná az ágyról, mint a régi szép időkben, de már más szelek fújnak. Az együttélést Type önként választotta, amitől Tharn csak még magabiztosabb lett.
Mit kúszik rám, mint egy vámpír? Az agyamra megy!
– Amióta megismertelek, csak körülötted jár az eszem – szólal meg Tharn mosolyogva, mintha tudomást sem venne Type idegállapotáról. – Az összes idegszálam rád hangolódott, ezért bármit csinálsz, az bennem mindig ugyanazt az érzést kelti. Azt, hogy milyen cukorfalat vagy.
– Ha még egyszer kiejted a szádon azt, hogy cukorfalat, felkenlek a falra tapétának!
Type dúl-fúl, elkeseredetten hadonászik, és képeket vág. Úgy véli, ez a szó vele kapcsolatban csak egy nőtől elfogadható, egy másik férfi szájából viszont sértő és gusztustalan. A mai napig ki nem állhatja, amikor Tharn udvarol neki, mert mindig arra emlékezteti, hogy a kapcsolatukban övé a lányszerep.
De Tharn már nem is figyel rá.
– Úgy néz ki ez az ágy, mint egy kuplerájban – jegyzi meg lebiggyesztett szájjal, ahogy pillanatnyi unalmában körbenéz maga körül.
Az új lakás még mindig úgy fest, mintha most költöztek volna be, szanaszét hevernek a földön dobozok, és kupacban állnak a ruháik. Az ágy, az egyetlen bútordarab, ami tisztán és rendben várta őket vissza a vakációról, most szétdúlva fekszik alattuk, feltépett lepedővel, a huzatból kibuggyanó párnákkal és a félig a földre omlott takaróval, akár egy romantikus festményen.
– Te fogsz beágyazni – szólal meg Type flegmán, azzal kimászik az ágyból, maga köré teker egy törülközőt, és komótosan elindul zuhanyozni.
– Miért pont én? – kiált utána Tharn. – A te foltjaid vannak rajta.
– Menj a francba!
Type keserű dühvel fordul hátra, és mélyen Tharn szemébe bámul. Előző éjjel egyszerre mentek el, bár Tharn közben kihúzta belőle a szerszámát, és levette az óvszert, de a java még benne sült el.
Ezt a fertőt! Miért nem mostam le magamról azonnal!
A gondolatra elkomorul az ábrázata, és tekintetét a padlóra szegezi. Tharn jót derül a látványon, nem is tudja magába fojtani a jókedvét.
– Nem hiszem el, hogy ezen is megsértődsz! – mondja kuncogva. – Egyébként csak vicceltem. Rajta van az enyém is. Hiszen a feleségemmel mindent megosztok.
Tharn a mondat végén szélesen elvigyorodik, megint azzal az incselkedő vigyorával, amit Type ki nem állhatott.
Puff!
Type törülközője hangos csattanással landol Tharn arcán, aki a váratlan ütéstől majdnem elterül az ágyon.
– Mondtam már, baszd meg, hogy ne szólíts a feleségednek! – üvölti Type, és anyaszült meztelenül beviharzik a fürdőszobába.
Tharn lefejti a törülközőt az arcáról, és hangosan felnevet, majd tréfálkozva Type után kiált.
– Jól van, nem foglak a feleségemnek szólítani. Tudom, milyen régimódi vagy. Inkább azt fogom mondani, hogy a nejem vagy.
Durr!
Type tiszta erőből bevágja maga mögött a fürdőszoba ajtaját, miközben Tharn felhőtlenül hahotázik tovább az ágyon. A hosszú vakáció alatt Type teljesen elszokott attól, milyen könnyedén kezeli a társa a lázadásait.
Nem hiszem el, hogy mindent ilyen könnyen elintéz! Csak azért, mert pofátlanul csinálja, azt képzeli, mindent megtehet? Milyen alapon kezel engem úgy, mint a feleségét? Feláll tőle a szőr a hátamon!
Egy óra múlva a két fiú Tharn apjának hófehér Audijával suhan a Thonburi negyed főútján, egy újonnan nyílt japán étterem felé. A visszatérés örömére Tharn elegáns tengeri ebéddel akarja meglepni a nejét, mert tudja, mennyire odavan a nyers halért. Amíg csendben haladnak a város fölé emelt autópályán, hirtelen megcsörren a telefon.
Type a farzsebéhez kap, sietve előveszi az iPhone-ját, és amikor a képernyőre pillant, mély sóhajtással fogadja a hívást.
– Mi történt veled, édes fiam? Hol vagy? – szólal meg a telefonból az édesapja érces hangja.
– Minden rendben van, apa. Éppen ebédelni megyünk a barátommal. Itt vagyunk a Boromracsán{2}.
– Micsoda? Megbeszéltük, hogy ma reggel a nagynénédnél találkozunk. Mi ütött beléd? Anyád halálra aggódta magát – érkezik az atyai dorgálás a vonal túloldaláról.
Type némán veszi tudomásul a fejmosást, majd rövid szünet után újra megszólal az érces hang.
– Szeretnék már végre találkozni azzal a barátoddal. Most el kell mennünk valahová, de délután újra a nagynénédnél leszünk. Jó lenne, ha te is odajönnél.
– Ne csináld már, apa! – nyavalyog Type. – Azt mondtad, hogy ma délben visszamentek Ko Phanganra. Miért az utolsó pillanatban kell közölni, hogy változott a program?
– Miattad jöttünk fel Bangkokba, fiam – mondja az apja szemrehányón. – Mondtam neked, hogy ne tűnj el! Megint hónapokig nem fogunk látni. Szeretnénk tőled rendesen elbúcsúzni, mielőtt visszamegyünk.
– Később feljöhettek megint látogatóba, amikor kevés a vendég a panzióban – fűzi tovább az apját Type. – Legalább pihentek egy kicsit.
– Anyád leszedi a fejemet, ha ezt meghallja. Tudod, hogy vele nem lehet alkudozni.
– Hallom ám, amiről beszéltek! – szólal meg egy női hang a volán mögül. – Apád itt ül mellettem, hallom minden szavát.
Type-ból rögtön kibuggyan a nevetés. Elképzeli az apját az anyósülésen, ahogy szorgalmasan tolmácsolja a telefonba az anyja aggodalmait, aki eközben szigorú arccal vezeti a kocsit, és közben a tűzrőlpattant, dél-thai stílusában hadarja a magáét.
– Az útra figyelj, drágám, ha már te akartál vezetni! – dörmögi az apja, majd visszatér Type-hoz. – Anyád úgy vezet, mint egy csiga. Sose fogunk odaérni.
– Haha! – kacag fel a dél-thaiföldi asszonyka. – Te beszélsz, aki vezetés közben folyton telefonálsz?
– Jól van, nyugalom! – vág közbe Type a békebíró szerepében. – Vezessetek óvatosan, és ne piszkáljátok egymást! Később odaugrom elbúcsúzni. Sziasztok!
Azzal kinyomja a telefont, felsóhajt, és a fejét ingatva, hosszan kifújja a levegőt. Közben óvatosan Tharn felé tekint, aki vezetés közben vigyorogva bámul rá.
– Az utat nézd, ne engem, hülyegyerek! – mordul rá Type az anyósülésről. – Vigyázz, jön egy teherautó!
Tharn visszakapja a fejét, és higgadtan korrigál, miközben Type félvállról hozzáfűz egy keresetlen megjegyzést.
– Nehogy összetörd apád csilivili Audiját!
Tharn elhúzza a száját, majd a szemét az úton tartva huncut mosollyal folytatja a piszkálódást.
– Most nem hívott Tökinek az apád. Mi történt?
– Hagyjál már békén ezzel! – csattan fel Type a gyerekkori beceneve hallatán, de nem tudja elrejteni a mosolyát.
Apja gyerekkora óta Tökinek szólította, ami olyan természetesen hangzik a számára, hogy mielőtt Tharn először felhívta rá a figyelmét, fel sem tűnt neki, mennyire nevetséges becenév valójában.
– Apádék feljöttek Bangkokba? – érdeklődik Tharn, komolyra fordítva a szót.
– Igazság szerint együtt jöttünk fel kocsival Ko Phanganról, és úgy volt, hogy tegnap este a nagynénémnél alszom – magyarázza Type lehorgasztott fejjel. – Amikor gimnáziumba jártam, gyakorlatilag az volt az otthonom. De most nem volt kedvem odamenni. Megkértem az apámat, hogy tegyen ki a