Harminckettedik fejezet

Hiányoztam?

– Húúú! Hm! Áááá!

A reggeli nap első sugarai kíváncsian kukucskálnak a függönyön át a tengerparti szobába, ahol egy tizennyolc éves fiú hever az ágyon, és forró leheletétől remeg a levegő. Szeme csukva, inge a mellkasára húzva, és a combjára tolt bokszeralsóban, elfojtott lihegések között maszturbál.

Type a harmadik hetét tölti a szülei tengerparti birtokán, egy kényelmes panzióban, Ko Phangan szigetén, ahol az első egyetemi vakációját élvezheti. A szemeszter végeztével egy napot sem késlekedett, azonnal leutazott délre, Szuratthani tartományba, hogy a szülőhelyén újra magához ölelhesse az imádott tengert, a végtelen szabadságot és a függetlenséget.

Egyedül van, kvázi inkognitóban, nem kell tartania semmitől és senkitől. Igazán pompásan érezhetné magát, de valamiért mégsem tud feloldódni a szabadságban. Valami nyomasztja, így most a maszturbálás sem esik olyan jól, mint máskor.

Önmagában már az is különös, hogy nem hozta úgy lázba a tenger és ez a csodálatos sziget, mint korábban bármikor. Nincs kedve fürdőzni, nem kapcsolja ki a ráérős barkácsolás a szülői ház körül, és nem tud igazán örülni a régi barátainak sem. Feszültté teszik, valahogy nem találja velük a hangot, mintha ez az elmúlt fél év fényévekre repítette volna tőlük. Keserűen ismeri be, hogy a nosztalgikus vágya a biztonságos szülői házhoz már nem elégíti ki, inkább fásulttá teszi.

Type komoran mered a petyhüdt péniszére.

Miért látok most mindent ilyen sötéten?

Úgy tűnik, mintha valaminek a hiányától szenvedne. Vagy inkább valakinek.

A szüleinél minden reggel egyedül ébredt. Itt nincs mellette a szobatársa, akivel reggelenként bosszanthatnák egymást. Nem kell játszania a sértődöttet, sem elviselnie azt az incselkedő vigyort, amivel Tharn állandóan bámulta. Mégis, mindezek nélkül, az élet valahogy túl nyugodt, túl békés és túl unalmas.

Egyrészt ott a szex, amiből most egyáltalán nem jut neki, pedig korábban hetente többször is volt rá alkalom.
A kibírhatatlan vágy, amit most kényszerből, unott képpel próbál csillapítani, ezúttal csak ürességet kelt benne, amitől csalódott és elégedetlen.

Ennyi nem elég!

– Hm! Húúú!

A kényelmes matracon Type izzadva szuszog, és összeszorított farpofákkal összpontosít egy vékony, nagy mellű lány pucér testére. Képzeletben benyomul a szűk, síkos nyílásba, és a feltüzelt ajkakról lecsókolja a lányos nyögdécseléseket.

– Ó! Gyere belém!

Type a lehető leghamarabb szeretne elélvezni, ezért csak arra összpontosít, ahogy eldurran, mint egy vulkán, és a harmatos testre fröcsköli a forró, hófehér lávát…

– Tudom, mire vágysz…

Type kiesik a ritmusból. A vékony, nagy mellű lány hirtelen átváltozik egy széles vállú férfivá, aki bársonyos hangon suttog a fülébe. Type épp a célegyenesbe ér, amikor feltolul benne ez az erőszakos emlékkép. Dühösen káromkodik magában, próbálja visszaidézni a nagy melleket, és elkeseredetten veri kókadó szerszámát. Muszáj könnyítenie magán, ez már vészhelyzet, de hiába erőlködik. A bársonyos, mély hang újra megszólal a fülében:

– Hagyd, majd én! Jobban csinálom, mint a lányok.

A lehengerlő szavaktól Type elszédül, és megadja magát. Ránehezedik egy széles mellkas, izmos karok kúsznak fel a testén, és két erős kéz az ágyhoz szögezi. Finom, női ujjak helyett egy kérges tenyér markol a farkába, amitől azonnal kőkemény lesz.

– Húúú!

Type egyre szaporábban veszi a levegőt. Látja maga előtt Tharn erős kezét és huncut mosolyát, de a ringó melleket is, amikre rá akar élvezni. Felgyorsítja a kezét, de mintha egy széklábat csiszolna, nem tud eljutni az orgazmusig.

– Basszus, így nem tudok elmenni!

A foga között szitkozódik, szeretne megszabadulni a delejes mosolytól és a hipnotikus hangtól, de hiába, csak nem sikerül. Dühében megszabadul a nyomástól, és teljes odaadással adja át magát a tiltott kéjnek. Egyik kezével felhúzza az ingét a mellkasára, és belecsíp a mellbimbójába, ahogy Tharn szokta, majd beleharap az alsó ajkába, és a csukott szemhéja mögött Tharn ujjai kezdenek játszadozni a mellén. Egyre erősebben szorítja a kivörösödött mellbimbóit, és kéjesen hajszolja magát a csúcsra.

Élvezed? – vigyorog rá a márványszoborarc.

És te élvezed, hogy megerőszakolsz?

Type magával vitatkozik, de mindez nem tart sokáig, mert hamar magukkal ragadják az események. Képzeletben az érdes tenyér megszorítja a farka tövét, és a kifényesedett makkjára nedves száj tapad.

Mi történik velem?

Type rémületét egy puha, meleg érzés fojtja el, ahogy a csukott szeme mögött Tharn elnyeli a farkát, és szorosan rányomja a nyelvét. Type önkéntelenül a szájába tolja a középső ujját, és mohón szívogatni kezdi.

– Ááá! Ezt nem hiszem el! – lihegi mámorosan, ahogy a nyáltól nedves ujját az ánuszába préseli.

Amikor behatol a szűk gyűrűn át, azonnal kirázza a hideg, és reszketni kezd a teste. Nyöszörögve beleharap a mellkasára tűrt ingébe, és közben Tharnra gondol, ahogy ügyesen mozgatja benne az ujját.

– A francba!

Káromkodva szélesre tárja a combját, és küszködve igyekszik összehangolni a két keze mozgását. Amikor eléri a megfelelő ritmust, újra végigfut rajta a borzongás. Ez az első alkalom, hogy az ujjával a fenekében maszturbál, de úgy érzi, ezentúl nem is akarja másképp.

Nem is értem, miért nem próbáltam ki ezt még eddig!

Megfeszült izmokkal, vadul döfködi magát az ujjával, amíg el nem éri a várva várt kielégülést, majd ernyedt testtel elterül az ágyon, és az ujja lassan kicsúszik. Erőtlenül az éjjeli szekrény felé nyúl, magához vesz néhány papír zsebkendőt, és megtörli a kezét. Ahogy a fenékszagú zsebkendőket fintorogva az ágyra dobja, azonnal elfogja a szégyenérzet. Szánalmasan nézi a terhelő bizonyítékokat, és úgy érzi magát tehetetlenül elterülve, mint egy saját mocskában dagonyázó disznó.

– Undorító vagyok!

Gondolni sem akar rá, mit művelt az elmúlt tíz percben. Szégyelli, hogy ennyire elragadta a vágy, és szeretné kitörölni az emlékezetéből, hogy a fenekébe nyúlkált.

– Elég ebből!

Type két kezével nagyot csap a gyűrött lepedőre, mintha szét akarná kergetni a nyomasztó gondolatait. A dühe alábbhagy ugyan, de a helyét mélabús közöny veszi át, mintha megmásíthatatlanul haladna a végzete felé.

Innen már nincs visszaút. Olyan leszek, mint… azok.

Keserűen forgatja magában a szavakat, arca elkomorul, és a sorsáért csakis egyvalakit képes hibáztatni.

– Miattad van az egész, te nyomorult! Egyedül te vagy az oka!

Type drámai hangsúllyal dörmögi maga elé az ítéletet, majd a párnába fúrja a fejét, és keservesen szuszogni kezd. Úgy érzi magát, mintha életfogytig tartó kelepcébe került volna.

– Type! Gyere enni, kész a reggeli! Még mindig nem kel­tél fel?

Apja hangjára Type összerezzen az ágyban, és ingerülten válaszol.

– Nem vagyok éhes, apa! Most nem akarok enni. Minek kell ilyen korán reggelizni?

Szégyenében felrántja a combjára tolt bokszeralsóját, és visszafúrja az arcát a párnába. Szeretne elsüllyedni a matracban, és megtisztulva előbukkanni az ágy túlsó oldalán, egy alternatív valóságban.

Mit csináltál, Type? Mi a bánatos fenét műveltél magaddal?

Tharn szüleinél a vasárnap délután szokás szerint szűk családi körben telik. Vacsora előtt a nappaliban összegyűlik a ház népe, a szülők és a három testvér, beszélgetnek, zenélnek, tesznek-vesznek, együtt az egész család, bár szokás szerint mindenki mást csinál. Tharn apja éppen a golfütőjét törölgeti nagy műgonddal, mintha a negyedik gyereke lenne, míg a felesége az ebédlőasztalnál recepteket nézeget a tabletjén. A legidősebb gyermekük, Thon, agy asztal méretű képernyő előtt teniszezik a Wiin, a kislányuk pedig a zongoránál ül, és egy új darabot próbál.

Amikor Tharn felbukkan a nappaliban, Thanya ragyogó arccal fordul felé a zongoraszéken.

– Jó reggelt P’Tharn{1}! Szerinted fejlődtem?

Tharn nincs túl vidám hangulatban, de a kishúga lelkes hangjára önkéntelenül elmosolyodik, és küld neki egy kedves bókot.

– Nagyon sokat fejlődtél, Thanya.

A kislány szigorúan összevonja a szemöldökét. Érzi, hogy a bók nem őszinte, és a fejét felszegve, büszkén önkritikát gyakorol.

– A közepén egy kicsit elrontottam, mert elsiettem a tempót, de megpróbálom még egyszer.

Tharn türelmesen bólint, végighallgatja az ismétlést, végül komoly tekintettel a húgára néz.

– Miért nem hiszed el, amit az előbb mondtam? Nagyon jól játszottad elsőre is. Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg P’Thont!

Thanya az elmélyülten teniszező bátyjára pillant, és lebiggyeszti a száját.

– Őt hiába kérdezem. Neki mindegy, hogyan játszom, mert csak dicsérni tud.

Aztán visszafordul Tharnhoz, és fintorogva megcsóválja a fejét. Az elragadó grimasz láttán Tharn kedvesen felnevet, majd a bátyja felé fordul.

– Hallod ezt, bátyám? Igaza van a kisasszonynak. Nem szép dolog félrevezetni a másikat!

– Kikérem magamnak! – méltatlankodik Thon tréfálkozva, és virtuális teniszütőjével kioszt egy védhetetlen szervát a képernyőn. – Különben is, mi ez az áskálódás a család szerető kebelén?

– Egy thaiföldi család már csak ilyen – szól közbe az apjuk, egy jól menő, amerikai–thai üzletember, aki a közös vasárnapokon szokta csillogtatni csípős humorát.

– Olyanok lettünk, amilyennek megalkottál bennünket, atyám – érkezik az elsőszülött fiú válasza, amire mindenki jót nevet.

– Akkor mutasd már meg a többieknek, fiam, milyen az, mert szerintem elfelejtették – mondja az apjuk vidáman.

A nagy derültségben végül a ház asszonya csapja le a labdát. Mély sóhajtással félreteszi a tabletjét, és család két férfi tagjához fordul.

– Nektek, kedveseim, már rég a konyhában kéne sürgölődnötök ahelyett, hogy itt hülyéskedtek. Ha elfelejtettétek volna, ma este vendég jön hozzánk, és még azt sem tudjuk, mit fogunk enni.

A csinos, otthon is elegánsan öltözött nő feláll a fotelból, kecses léptekkel átvonul a széles konyhapulthoz, és ezután már csak az evésről lehet beszélni. Különféle receptek repkednek a levegőben, de Tharnt nem köti le a téma. Nem érdekli az édes-savanyú zöld curry elkészítési módja ragacsos kínai tésztával, igazság szerint enni sincs kedve, ezért unott arccal előveszi a telefonját, és átfutja az új értesítéseit.

– Ne haragudjatok! – pattan fel hirtelen. – Ma nem tudok itthon vacsorázni.

Egy pillanatra döbbent csend ereszkedik a nappalira.

– Ne izélj már! – csattan fel Thon. – Miattad jön P’San vacsorára. Nem is találkoztál vele a szünet óta. Meg fog sértődni.

– Mondd meg neki, hogy nagyon sajnálom, de muszáj elmennem. Nem tudom, mikor jövök haza.

Tharn olyan komoly hangon beszél, hogy mindenkinek a torkán akad a szó. Fel sem eszmélnek, amikor Tharn már kapja is a kocsikulcsot, és minden további magyarázat nélkül elviharzik.

– Mi történt P’Tharnnal? Miért ment el ilyen gyorsan?

Thanya ártatlan kérdésére senki sem tudja a választ, csak némán pislognak egymásra a nappaliban.

– Majd visszajön. Ne törd rajta a fejed! – oldja fel a csendet Thon egy kedves mosollyal. – Az a fő, hogy neked jó napod van.

– Mindenkinek jó napja van, remélem – fűzi hozzá az édesanyjuk a konyhapult mögül. – Tharn felnőtt férfi. Tudja, mit csinál.

Egyedül csak ő tudja. Csak ő látta azt a kétszavas üzenetet, ami a telefonjára érkezett, és ami mindent a feje tetejére állított: Visszajöttem Bangkokba.

Tharn a kocsiban csillogó szemmel olvassa újra meg újra ezt a két szót. Miközben a megváltás felé suhan a szikrázó bangkoki estében, végig ugyanaz lüktet az agyában.

Visszajött hozzám!

Azt sem tudja, hol keresse Type-ot, így ösztönösen az új lakásuk felé veszi az irányt. Közben többször próbálja hívni a kocsiból, de az egyszer sem veszi fel a telefont.

Az új lakásuk az egyetem mögött van, egy impozáns, modern, húszemeletes toronyházban, aminek a tetején kert is van úszómedencével. Tharn áthajt a tágas parkolón, és leállítja a kocsit a bejárat előtt. Fürgén felszalad a lifthez, türelmetlenül nyomkodja a hívógombot, majd ahogy felér a tizedikre, öles léptekkel az ajtóhoz siet, és lihegve benyit a szobába.

Az új lakás legalább háromszor akkora, mint a régi kollégiumi szobájuk, középpontban a szép nagy, kétszemélyes ágy áll, a lábánál egy széles kerevet, és szemben a falon egy hatalmas tévéképernyő. Balra kényelmes konyhafülke, előtte ebédlőasztallal, noha egyelőre se tányérjuk, se evőeszközük nincs, de a helyük legalább megvan. Jobbra nyílik a fürdőszoba, ami végre nem egy közös mosdó a folyosó végén, hanem a sajátjuk, kint pedig van még egy tágas erkély, amelyen egy reggelizőasztal is kényelmesen elfér két székkel.

A fürdőszoba csukott ajtaja mögül kiszűrődő hangból ítélve valaki éppen zuhanyozik, és Tharn elmosolyodik.

Milyen régen láttam zuhanyozni!

Tharn a mézbarna bőrön futkosó vízcseppekre gondol, és a testét elönti a forróság. Elindul a fürdőszoba felé, de az ajtó előtt megtorpan. Pontosan tudja, mire számíthat, ha most rányit a szobatársára. Nincs ugyan kedve végighallgatni a szitkozódását, de olyan régóta vágyott már erre a pillanatra, hogy képtelen türtőztetni magát.

Amint elfordítja a kilincset, a vízsugár hangja hirtelen megszakad, és a törülköző halk suhogását hallja, ahogy lecsusszan a szárítóról. Tharn néhány másodpercig magába szívja a pillanatot, majd izgatottan benyit a fürdőszobába.

Type félmeztelenül áll előtte, egyik kezében a csípője köré sebtében tekert törülköző csücskével, míg a másikkal közben zavartan beletúr a nedves sörényébe. Láthatóan megnőtt a haja, belelóg a szikrázó, fekete szemébe. Barna bőrén, ahogyan azt Tharn elképzelte, csillogó mézként csorognak a vízcseppek, és a légkondicionáló hűvös levegőjétől mereven ágaskodnak a mellbimbói.

Tharn nagyot nyel a látványra, szemével majd felfalja a dél-thai daliát. Kitágult orrlyukán át magába szívja az illatát, és már az ajkán érzi nedves bőrének érintését.

– Elkéstél – hűti le a hangulatot a zuhanyból egy kimért hang.

– Elkéstem volna?

Tharn az állát vakargatva tűnődik, majd értetlen ábrázattal Type szemébe néz.

– Igen, elkéstél – ismétli Type dacosan. – Azt hittem, ha küldök neked egy üzenetet, hogy megérkeztem, azonnal idejössz, nem csak két óra múlva.

Tharn képe elkomorul, és kiül rá egy sértett fintor.

– Hívtalak korábban, de nem vetted fel a telefont. Különben is, nem vagyok a kutyád, aki egy füttyentésre a lábadnál terem.

– Igazán?

Type pökhendi megjegyzésére Tharn mélyen felsóhajt. Az előbb majdnem a nyakába ugrott, annyira el volt bűvölve a szerencsés viszontlátástól, hogy el is feledkezett róla, milyen undokul szokott vele viselkedni.

– Nem a kutyád vagyok, hanem a szeretőd – jegyzi meg Tharn neheztelve.

– Valóban.

Type kedvetlenül veszi tudomásul a helyzetet, amellyel még mindig nem tudott megbarátkozni. Közönyös arccal bámul a semmibe, aztán megpróbál elfordulni a testébe mélyedő, szúrós tekintet elől, de Tharn villámgyorsan elkapja a vállát. Hátraperdíti, majd egy ideig farkasszemet néznek, ami Tharn fölényes mosolyával ér véget.

– Nem felejtettél el valamit?

– Mit felejtettem el? – kérdezi Type zavartan.

Tharn hirtelen átkarolja Type csípőjét, és lassan közelebb húzza magához. Amikor már csak egy tenyérnyi távolság választja el az arcukat egymástól, villámgyorsan szájon csókolja Type-ot.

– Csak ezt.

Type mereven áll a zuhanyzóban, mire Tharn a helyzetet kihasználva újra a szájára tapad. Ezúttal hosszan elidőz a víztől hűvös ajakon, majd a nyelve hegyével óvatosan közé furakodik. Először attól félt, hogy Type félbeszakítja, és elfordul tőle, de a nyelvük hamar egymásra talál, és szenvedélyesen összefonódik a csókban. Amikor egy hangos cuppanással ismét elválnak egymástól, Type lebiggyeszti a száját.

– Ez nem ment fel. Akkor is elkéstél.

Tharn nem tudja mire vélni a gyerekes duzzogást, de inkább elmosolyodik, és egyetértőn bólint.

– Igazad van. Ne haragudj, hogy elkéstem. Most bepótoljuk az elmulasztott időt.

Gyengéden megcsókolja Type szája szélét, majd egy határozott mozdulattal a zuhanyzó falának taszítja a testét. Amikor újra ráhajol, Type a hűvös csempéhez szorítva, lúdbőrözve viszonozza a csókját, mire Tharn úgy kezdi szürcsölni a nyálát, mint a cukornád édes levét. Type csípője körül közben meglazul a törülköző, és az egymáshoz simuló combjaik között lassan lecsúszik a vizes padlóra.

Type azt sem tudja, mi történik vele, tehetetlenül sodródik az árral, s közben mintha lassított felvételen látná saját magát.

Mint egy olcsó pornó.

Kedvetlenül beismeri, hogy a szexben többnyire nem ő a kezdeményező. Tharn az, aki sosem bír magával, és folyton rámászik, ő pedig jobbára hagyja magát. Szégyelli bevallani, de élvezi Tharnnal a szexet, jobban, mint bármelyik korábbi barátnőjével. Dacára az állandó ellenkezésének, most is ő az, aki a combját Tharn vaskos farkához dörgöli, amin az kicsit meg is lepődik.

– Mi az, már egy csóktól így izgalomba jössz? – kérdezi Tharn huncut mosollyal.

Határozottan élvezi, hogy Type ennyire beindult, és egy pillanatot sem késlekedik. Azonnal elkapja a derekát, és ajkával a szájára tapadva kivonszolja a zuhanyzóból a szobába, majd egy erőteljes mozdulattal az ágyra löki.

– Három hétig senyvedtem nélküled, de most végre visszatért belém az élet. Ne próbálj leállítani!

Azzal rátérdel Type combjára, és mohón végignéz a meztelen testén.

– Jól van. De csináld halkabban! – suttogja Type aggodalmaskodva.

Tharn zöld jelzést kap, mégis bénultan bámul a társára.

– Csináljam halkabban? Minek mondod ezt így?

– Azért, hogy csináld halkabban. Gyengeelméjű lettél? – mondja Type gúnyosan.

Tharn válaszul keményen Type tökébe markol az érdes tenyerével, amitől annak rögtön elcsuklik a hangja. Dermedten nézi, ahogy Tharn a széles vállával előrehajol, és a nyelvével a tövétől a csúcsáig végignyalja a vesszőjét, majd olyan élvezettel kezdi csókolgatni, amitől a szájában összefut a nyál.

– Hé, ez nem jégkrém! – mosolyog Type aléltan. – Attól félsz, hogy elolvad, vagy ennyire ki vagy éhezve?

Noha Tharn előre megfogadta, hogy nem fogja elveszíteni a fejét, amikor újra előtte hever Type mézbarna teste, ami után heteken át epekedett, de most nem bírja fékezni magát. Mohón a szájába nyeli a kemény, csokibarna husángot, és odaadó élvezettel szopni kezdi.

– Úúú! Ááá!

Type kéjes nyöszörgéseire Tharn belemarkol a fenekébe, és mélyen magába szívja a farkát. Ahogy Tharn izmos ujjai a farpofáiba szántanak, Type önkéntelenül az égnek emeli a csípőjét. Lihegve néz le Tharn tüzes szenvedélytől gyöngyöző homlokára, ahogy élvezettel fel-le szánkázik a rúdján az ajkával, majd belemarkol izzadt üstökébe, és a fejét teljes erőből az ágyékára szorítja. Testét forró lüktetés árasztja el, mire önkéntelenül szélesre tárja a combját, megnyalja a középső ujját, és egy halk nyögéssel feltolja az ánuszába.

– Mit csinálsz, Type? – rökönyödik meg Tharn a szokatlan látványon.

Sosem fordult elő az együttléteik során, hogy Type a saját fenekéhez nyúlt volna, a behatolás mindig körülményes művelet volt, most azonban egyetlen mozdulattal elintézte magának a dolgot, mondhatni, rutinosan, mintha az elmúlt hetekben gyakorolta volna.

Mit csinált, amíg külön voltunk?

Tharnt a gondolattól elönti a féltékenység. Azonnal kijózanodik, és sértődött képpel méregeti a partnerét. Megfosztva érzi magát valamiféle előjogtól, amihez önző szenvedéllyel ragaszkodott.

– Mit gondolsz, mit csinálok? – csodálkozik Type, az ujjával a fenekében.

– Én kérdeztem előbb – vág vissza Tharn dacosan.

Égő füllel és szigorú tekintettel mered Type-ra, mint egy sértett kisiskolás, és közben azon morfondírozik, hogy talán a legjobb lesz, ha most feláll, és otthagyja az egészet.

– Neked készítem elő a terepet, te balfék! – mondja Type összeráncolt szemöldökkel, és ingerülten kirántja az ujját az ülepéből.

Tharn egy pillanatig döbbent csendben bámul rá, majd a féltékenysége hirtelen ártatlan mosollyá szelídül.

– Nekem készíted elő? – kérdezi bárgyún, és a tekintete elvész Type mélybarna szemében.

– Neked – ismétli Type, és Tharn arcába tolja a még nedves középső ujját. – Ezzel ni!

Tharn végigméri az ujjat, majd zavartan elmosolyodik:

– Bocsáss meg, csak kicsit váratlanul ért. Nem néztem volna ki belőled.

Néhány másodpercig csendben bámulnak egymásra, aztán Tharn egy hirtelen mozdulattal Type fölé hajol, és az ajkára tapasztja a száját. Heves ellenállásra számít, felháborodásra és sértődött szitkokra, de Type odaadón viszonozza a csókját, átöleli a széles hátát, és magára húzza a testét.

Egymás köré font karokkal ölelkeznek, falják egymás nyelvét, amíg a testük annyira felhevül, hogy Tharn nem bírja tovább. Kitépi magát Type karjából, lerántja az átizzadt pólóját, lerúgja a farmerját, és úgy veti rá magát a társára, mint egy tigris a zsákmányra.

Ha saját magadat ujjazod, te is úgy ki lehetsz éhezve, mint én.

– Normális vagy? – kiált fel Type ingerülten. – Mi a francot csinálsz?

Tharn a mellkasán térdel, s közben a mereven ágaskodó szerszámát igyekszik a szájába préselni.

– Vedd be a szádba! – parancsolja lihegve.

– Dehogy veszem! – vág vissza Type, fejét jobbra-balra rángatva a megtermett fütykös elől.

– Ha nem veszed be a szádba, én sem szoplak le többet – vigyorog Tharn.

– Menj a francba!

A káromkodásra Tharn erőteljesen belecsíp Type mellbimbójába, mire az fájdalmasan felszisszen, és dühösen farkasszemet néz vele. Aztán óvatosan kinyújtja a nyelvét, és bátortalanul megnyalja az orra előtt feszülő, bíborvörös bőrt. Az érintésre a szájában szétárad a nyers hús kesernyés-édeskés íze, amitől összefut a nyála, és az ajka közé csúsztatja a makkját. Ahogy a ruganyos, meleg hús a szájába hatol, szétárad benne a forróság, lehunyja a szemét, és élvezettel elnyeli a vaskos hímtagot.

– Ááá!

Tharn melléből felszakad egy sóhaj. A gyönyörtől megrészegülve, hátulról megmarkolja Type fejét, és ritmusosan hintázni kezd a mellkasán. Minden lendületre kicsit mélyebbre hatol Type szájában, és homályos tekintettel figyeli, ahogy a nedves ajak között ki-be jár a rúdja. A látványtól felizgulva kőkeménnyé merevedik, és őrült tempóban kezdi döfködni Tharn száját.

– Hha! Hha!

Than torokhangon hörög, testének összes izma megfeszül, és előretolt csípővel, homorított háttal lovagol Type mellkasán, mint egy rodeóbikán. Sosem esett neki ilyen jól az orális szex, és már kifejezetten örül neki, hogy Type ennyit fejlődött a három hét alatt.

– Húúú!

Tharn újra belecsíp Type mellbimbójába, amitől végigfut rajta a borzongás, és élvezkedve tekereg a merev bimbókon játszadozó ujjak alatt. Mindketten hangosan zihálnak és szuszognak, szájuk szélén csorog a nyál, izzadt testük vadul fickándozik egymás szorításában, amikor Tharn az utolsó pillanatban kihúzza Type szájából a felhevült szerszámát.

– Hihetetlenül jól csinálod – mondja lihegve. – Mi történt veled, amíg nem láttalak? Mitől lettél ilyen profi?

Azzal leszáll Type mellkasáról, és egy nagy szusszanással mellé heveredik az ágyon. Type lihegve mered maga elé, majd kisvártatva rekedten megszólal:

– Fogd be a szád, és csináld tovább!

Az érzéketlen felszólítástól Tharnt újra hatalmába keríti a féltékenység. Ránéz a társára, és szigorú hangon ráparancsol.

– Mondd, hogy te is akarod!

Mivel válasz nem érkezik, Tharn egy pillanatig ridegen bámul Type-ra, majd fürgén lehajol a lába közé, és a combját egy határozott mozdulattal szélesre tárva mélyen belenyal az ánuszába.

Type hozzászokhatott már ahhoz a perzselő érzéshez, ami ilyenkor elárasztja a testét, és pontosan tudja, mire készül Tharn, amikor a nyelvével nekiáll megolajozni a szentélyének szűk kapuját. De most, mintha derült égből érné a villámcsapás, hirtelen összerezzen, és hangos nyöszörgések közepette kapkodni kezdi a levegőt, miközben úgy markolássza a lepedőt, hogy szinte feltépi a matracról.

– Jaj, ne! Hagyd abba! Mit csinálsz? – ficánkol Type, és még szélesebbre tárja a combját.

Tharn a farpofái mögül felkukucskálva elégedetten elmosolyodik, majd lendületesen elkapja Type bokáját, és feltolja a lábait a levegőbe, amitől a nedvesen csillogó szentély magától kitárul előtte. Sóvárogva megnyalja a száját, és a nyelve hegyével mélyen behatol a szűk nyílásba. Egy ideig ki-be szánkázik a feszes gyűrűsizmok között, majd hosszan belecsókol a nedves lyukba. Közben egy fürge mozdulattal felhúzza az óvszert, és lassan behatol a kerek farpofák közé.

Type-nak hirtelen a torkán akad a levegő. Testét megtölti a jól ismert, feszítő érzés, amitől reszketni kezd a lába. Érzi, ahogy lüktet benne a kemény husáng, és egyre mélyebbre hatol, mire Tharn türelmetlenül az ágyékához szorítja a csípőjét. Hátulról belemarkol a fenekébe, a másik kezével elkapja az izmos nyakát, és vadul magára rántja a testét. A szájába szippantja Tharn izmos nyelvét, amin a gyönyör ízei keverednek, és magán kívül liheg a szájába:

– Jaj! Ne! Túl nagy!

– Te vagy túl szűk! – suttogja Tharn a csókon át. – Engedd el magad! Lazíts!

Azzal két oldalról megfogja Type csípőjét, és gyengéden masszírozni kezdi a farpofáit. A farkát csak egy pillanatra állítja le benne, mert pontosan tudja, milyen kényelmetlen érzés az ember fenekében egy mozdulatlan tárgy, majd óvatosan folytatja a dögönyözést. Lassan halad egyre mélyebbre a szűk alagútban, és közben Type légzését figyeli. Amikor eléri az érzékeny pontját, Type-ból kiszakad egy hangos sóhaj:

– Aj! Felnyársalsz! Ott! Igen! Csináld még!

Ahogy Tharn a prosztatáját ostromolja, Type reszkető testét hullámokban önti el a forróság. Rekedten hörög a gyönyörtől, a lábujjait görcsösen összeszorítja, és fennakadt szemmel újra belemarkol a lepedőbe. Homlokán nagy cseppekben gyöngyözik az izzadtság, orrlyuka kitágul, és összeszorított foggal húzza magát a karóra.

– Á! Ne! Tharn! Szétszakítasz!

Type fájdalmas fintorral Tharn hasához kap, és erőtlenül próbálja eltolni magától a testét. Tharn kissé lelassít, majd kényelmesebb ritmusban folytatja, és ahogy újra szinkronba kerül a mozgásuk, zihálva megszólal:

– Mondtam, hogy lazulj el! Elszoktál tőlem.

Kipirult arccal, homályos tekintettel nézi az alatta kiterített testet, és szélesen elmosolyodik. Aztán lendületesen ráhajol Type csillogó ajkára, mélyen magába szívja az édes nyálát, és izzadt bőrére fekteti a testét. A hosszú csók után újra felegyenesedik, megragadja Type bokáját, és az égnek állítja a lábait, majd lassan, nyílegyenesen, tövig belé hatol.

– Ááá!

Type hangosan felüvölt, de tovább hajszolja a kéj, és reszkető lábbal fogadja magába Tharn kőkemény dorongját. Fájdalmát elnyomja a gyönyör, és széttárt karral megadja magát a végső ostromnak.

– Á! Á! Á!

Tharn ádáz rohamra lendül, bőrük hangosan csattog egymáson a kemény ütésektől, szaporán zihálnak, és ritmusra nyikorog alattuk a matrac rugója. Type közben megmarkolja a farkát, és önkívületben maszturbálni kezd, mire Tharn a látványtól felgyorsítja a tempót, és kíméletlenül dögönyözni kezdi a kerek farpofákat.

– Á! Á! Á!

Type levegőért kapkodva, összeszorított foggal ér a csúcsra, de Tharn rendületlenül keféli tovább, amíg egyszer csak kirántja a farkát, letépi róla az óvszert, és heves kézmozdulatokkal Type hasára élvez. A hosszú orgazmus után Tharn nyögve lefordul a mézbarna testről, és kimerülten elterül mellette az ágyon.

Type hasáról csiklandós cseppekben csorog le a sperma, de nincs ereje megmozdítani a tagjait. Széttárt karral és lábbal, aléltan hever a gyűrött lepedőn, és hangosan szuszog. Tharn a keze fejével letörli a homlokáról az izzadságot, Type felé fordítja a fejét, és bársonyos, mély hangján Type fülébe suttog:

– Hiányoztál.

Ezúttal nem terül szét az arcán a szokásos, incselkedő mosoly. Tekintete őszinte és mélyre hatoló. Látszik, hogy nemcsak a szexre gondol, hanem az együttléteikre, amiknek fontos része ugyan a szex, de közel sem minden. Type egy ideig szó nélkül lélegzik, majd résnyire nyitja a száját, és elhaló hangon válaszol:

– Nekem a dugás hiányzott.

Tharn összevont szemöldökkel rásandít, mint aki nem ezt a választ várta. Nézi a dacos ajkat, az izmos nyakat és a konok tekintetet, aztán visszafordítja a fejét, lehunyja a szemét, és mélyen felsóhajt.

– Ha a dugáson kívül más is hiányzott, nyugodtan megmondhatod, nem szégyen.

– Hátba rúgjalak?

Type foghegyről veti oda ezt a szitkot, bár ahhoz sem lenne elég ereje, hogy a lábujját megmozdítsa. Magatehetetlenül fekszik kiterítve, mint akin átment egy úthenger.

Tharn megszokta társa durva modorát, nem is számított tőle másra. Most is inkább megvárja, amíg lenyugszik, és a légzése kicsit lecsillapodik, majd áthajol a vállán, és szenvedélyesen belecsókol a kipirosodott ajkába.

Csók közben a hazatérés első estéjét értékeli magában. Boldognak és elégedettnek érzi magát. Egyrészt csillapította a testét kínzó vágyat, másrészt a lelke is megnyugodott, hiszen teljesült a kívánsága. Visszatért hozzá az, akire annyira vágyott, és akit a folytonos ellenkezése miatt újra meg újra meg kellett hódítania. Kedves szavakat hiába várt tőle ugyan, de egyelőre azt is jókora haladásnak könyveli el, hogy ilyen odaadó az ágyban.

A többi majd kialakul.