Hagenburg, a Hannoverhez közeli Steinhuder-tónál,
Németország
Gundlach kinyitja a szemét. Azonnal éber. Régebben mindig lassan siklott át az álmok világából a valóságba, félálomban heverészett még egy kicsit, vagy kényelmesen nyújtózott néhányat. Most azonban itt van ez a mesterséges intelligencia, ez a robot, ápolónő, titkárnő és nevelőnő egyetlen gép képében. Tracy pedig, mert így hívják a masinát, azonnal észreveszi, ha Gundlach már nem alszik.
– Jó reggelt, Maximilian. Hat óra húsz perc.
Meleg, érzéki hangja volt. Az ágy lábánál várakozott, s most elfordította fehéren fénylő fejét. A szoba máris kivilágosodott. Bekapcsolt a zene, egy zongoradarab a huszadik század hetvenes éveiből. Song for Guy. Elton John. Szomorkás dallam.
– Rosszul aludtál. Hadd mérjem meg az értékeidet.
– Jaj, Tracy – mormolja Gundlach. – Legalább hadd keljek fel előbb…
A robot azonban már meg is ragadja a karját.
– Vérnyomás száztíz per hatvan – közli. – Vashiány, D-vitamin-hiány, B12-vitamin-hiány. Savtúltengés a gyomorban. Gyógyszeres kezelés az eddigiek szerint.
Már oda is tartja Gundlach elé fehér kezét, a tenyerében egy bíborszínű tablettával. Gundlach elveszi. Tracy mosolyog és utasítást küld a konyhába. Fehérje- és vastartalmú reggeli kell, italnak zöld matcha tea. A konyhából zümmögés hallatszik.
Gundlach fáradt. Igen, mostanában tényleg rosszul alszik. A gyomra is fáj.
Lassan felkel, és a ruhásszekrényhez lép.
– A találkozó háromnapos lesz… – A hangja fásultan kong.
Tracy máris odagurul egy bambuszbőrönddel.
– Valóban így áll a naptáradban – mondja, és már pakolja is az ingeket, öltönyöket, alsónadrágokat és zoknikat a bőröndbe.
– Köszönöm – mondja Gundlach.
Örül Tracynek. Kellemesen nem emberi, nem is hasonlít az emberies-érzelgő kínai robotokra. Régi barátja, Seitz, a szociofizikus egy olyanra akarta rábeszélni. Gundlach azonban özvegy, és nyolcvanhat évi házasság után egyszerűen árulásnak érezne egy humanoidot maga mellett. Nem, Tracy egyszerűen csak ott van, segít a mindennapokban, de meg sem próbál pótolni valakit.
Gundlach közben lezuhanyozott, s most az arcát veszi szemügyre a tükörben. Néhány ránc a szokásosnál mélyebbnek tűnik. Százöt éves. Az ember nem maradhat örökre hetven, gondolja, és ezen nem segít sem sport, sem kardiostúdió, sem semmilyen előadás, és semmilyen utazás mindenféle konferenciára. A helyes táplálkozás az, ami segít.
Konyhai robotja, egy névtelen gépezet, az egyik karjával friss salátát szed az aquaponik berendezésből, amelyben szivárványos sügéreket tenyésztenek és haszonnövényeket nevelnek. Egy másik karja a négy közül fehér, nyúlós masszát kavargat a serpenyőben, két ollóujja a salátát aprítja. Egy további kar a fűszert adagolja.
– Mungóbab rántotta spenótos, kapros algasalátával – közli egy férfihang. – Jó étvágyat!
Gundlach leül az aquaponik berendezés és a tűzhely közötti zugba. Szeretne jobb erőben lenni, hogy kiélvezhesse Párizst. A találkozó a másik hat résztvevővel az év legjobb eseménye szokott lenni. Azt is nagyon várja, hogy lássa az új játékszereket Michelle lakásában. Agrártudósként és -mérnökként Gundlach osztozik a nő lelkesedésében a fenntartható hétköznapi technika iránt, különösen az ökodizájn területén. Kíváncsian várja, milyen érdekes új bútorokat mutat be Michelle, a termékdizájner. És természetesen Seitznek is örül. Briliáns gondolkodó. Az étel meg szokás szerint remek lesz, a borok a legjobbak. Vacsora után pedig, mint mindig, késő éjszakáig beszélgetnek majd.
Ebben az évben történelmi téma áll majd a középpontban. A nagy döntések évei. A 2025 körüli évek. Miért úgy történt minden, ahogyan történt? Másképpen alakult volna-e, ha akkor nem emberek, hanem algoritmusok irányítanak?
Gundlach közülük az egyetlen, akinek vannak emlékei azokról az évekről. Az egyetlen a hét résztvevő közül, aki ott volt akkor.
Az intelligens számítógépek szerepéről szívesen és készségesen beszél és vitázik, de a hetven-nyolcvan évvel korábbi élményeiről nem szeret beszélni.
Kiissza a teáját. A gyomra máris kevésbé ég.
Tracy az ajtóhoz gurítja a bőröndöt.
– Az utazás a mágnesvasúttal negyvenkét perc tizenhat másodpercet vesz igénybe. Ajánlott egy meditáció.
– Igen, esetleg. – Gundlachnak mosolyognia kell.
Tracy becsukja a szemét.
– Jó utat, Maximilian.