A második alkalom
– Szállj már le rólam!... Áá!
– Szálljak le rólad? Akkor üss meg! Hadd lássam, hogy nem csak a szád jár!
A csillagos éjszaka bársonyos leple alatt a legtöbben már mélyen alszanak a Toronyban. Kivéve ezt az egy szobát, ahol két fiú birkózik a földön. Egyikük Type, a sötét bőrű, dél-thaiföldi sporttanhallgató, aki a padlón hever kiterítve, pizsamanadrágja a bokájára csúszva. Mellkasán térdel a szobatársa, Tharn, a fehér komplexusú zenész, aki most éppen a két kezével keményen Type farkába markol.
– Azt hiszed, nem merlek megütni? Szállj le rólam! Nem hallod? Állj már le, te állat!
Type rekedtem üvölt és vonaglik a szorításban, de meg sem próbálja megütni a szobatársát. Pedig alkalma lenne rá bőven. Tharn keze el van foglalva, és részeg mámorában eszében sincs védekezni egy esetleges támadás ellen. Csak Type húsos szerszámára tud koncentrálni, amit felébresztett a vad csókolózás. Ritmusosan préseli bele a vért, és érzi, ahogy a markában egyre keményebbre duzzad.
– Nem tudok leállni – lihegi Tharn kéjesen.
A szobatársa szenvedélyétől lebénítva Type ernyedten a földre omlik. Lehunyja a szemét, és tehetetlenül várja a folytatást.
Tharn a mellkasára hajol, és a nyelve hegyével körbenyalja a sötétbarna mellbimbókat. Type melléből felszakad egy mély sóhaj, és egyre szaporábban kezdi venni a levegőt. Ökölbe szorított keze elindul Tharn felé, de ütés helyett keményen a vállába markol. Érzi, ahogy Tharn nagy kezei még szorosabbra fonódnak a vesszőjén, és határozott mozdulatokkal verni kezdik.
– Tudom, hogy most már nem tudsz leállni – suttogja Type összeszorított fogakkal.
Teste lángol a kíméletlen kéjben, kőkeménnyé meredt farka egybeforr Tharn erős kezeivel, amik töretlenül hajtják fel a csúcsra. Csak a tökéletes kielégülésre gondol, amire hetek óta szomjazott.
Amikor Tharn újra fölé hajol, két kézzel megragadja a gallérját, és a szomjas szájára húzza a nedves ajkait. Birkózni kezd egymással a két izmos nyelv, míg az ajkaik vadul szürcsölik a gyönyört. Tharn közben gyors mozdulattal lehúzza a sliccét, és előrántja hüvelyéből a tüzes pallosát.
– Ah! Igen! Ah!
– Még! Igen! Csináld még! Ah!
Egymásnak feszül a két merev hímvessző, szorítják, dörzsölik, döfködik egymást, mint két mágnes, amely eggyé akar olvadni. Időnként lenyúl egy kéz, és összepréseli a két kifényesedett makkot, amik elszánt erővel igyekeznek egymásba hatolni.
A két fiú mély hangon zihál, hörög és nyögdécsel a földön. Innen már nincs visszaút. Leomlottak a falak, nyitva az út a végső áttöréshez.
Tharn lihegve a szájába veszi a középső ujját és belenyal, majd Type hídját, a farka tövétől az ánuszáig vastagon bekeni nyállal. Type, aki arra készült, hogy csak a kezével juttatja el a csúcsig, kíváncsian a hasára húzza a farkát, és kipirulva figyeli az izgató jelenetet.
– Ah! Tharn! Mit csinálsz?
Type felnyög, de azonnal a torkán akad a szó, amikor a nedves ujj lassan behatol a fenékvágatába, és lágyan fel-le kezd szánkázni a hídján. Type önkéntelenül összerántja a fenékizmait, de a kéjes érzéstől újra hátradől, és a péniszébe markol.
– Tharn! Te őrült! Mit művelsz velem?
Tudja jól, hogy most már nincs értelme ellenállni. Idáig is azért jutottak el, mert hagyta magát. Az elején kellett volna határozottnak lennie, most már késő. Nem is akarja, hogy vége legyen. Különben is, ki előtt szégyenkezne? Saját maga előtt? Nevetséges. A gyerekkori traumáján már régen túljutott. Ennek semmi köze hozzá. Ez csak szex, semmi más. De annak olyan, ami minden korábbi élményt felülmúl.
Type a kéjtől még erősebben belekapaszkodik Tharn vállába. Az őrjítő forróságot, amit az ágyékában érez, Tharn minden mozdulatával csak tovább fokozza. Merev pénisze görcsösen lüktet, mintha szét akarna robbanni.
– Ah!
A szomjazó ajkakra Tharn újból ráhajol, és vadul szívni kezdik egymás nyelvét. Lehunyt szemhéjaik mögött az extázis tüze tombol. A gyönyörtől elvakultan akkor sem látnának mást, ha fényárban úszna a szoba.
Tharn egyre mélyebbre hatol az ujjával a szűk résben.
A selymes, síkos nyílás ritmusos összehúzódásaira a mozdulatai felgyorsulnak. Type követi a mozgását, ánusza kéjesen nyeli magába Tharn ujját. Néhány pillanat múlva Tharn képtelen tovább türtőztetnie magát.
– Engedj be! Nem bírom tovább! – leheli elfúló hangon.
Mielőtt Type válaszolni tudna, óvatosan kihúzza az ujját a szűk lyukból. Type azonnal megragadja a csuklóját, hogy megkönnyítse a mozdulatot. Amint Tharn ujjának utolsó perce kiszabadul, Type gyűrűje ösztönösen összehúzódik, és kínzó üresség tölti meg az altestét. Tharn jól ismeri az érzést, és belecsókol Type mellbimbójába, amitől Type teste megborzong és elernyed.
– Ez csak szex, semmi más – suttogja Type magát biztatva.
Tharn egy gyors mozdulattal a dereka alá nyúl, felemeli a fenekét, és behatolásra készen a markába fogja megkeményedett szerszámát. Amint a hegye az ánuszhoz ér, a gyűrűsizom újra összeszorul. Tharn néhányszor körbejárja a szűk bejáratot, majd kíméletesen megkezdi a behatolást.
– Áá! Bassza meg, Tharn! Aú!
Type fájdalmasan kiáltozik, érzi, hogy a segítsége kell a behatoláshoz. Kissé felemeli a fenekét, és óvatosan ráhúzza magát a merev vesszőre. Ahogy ráereszkedik, lassan szétfeszül a gyűrűje, és fájdalommal vegyes izgalom árad szét a testében. Pár pillanatig kőkemény nyomást érez a végbelében, amitől még erősebben préseli rá magát a falloszra. Aztán hirtelen áttörik a gyűrű, és egy halk cuppanással elnyeli a makkot.
– Áá!! Ez fáj! Fáj! – kiált fel Type zihálva.
Tharn kíméletesen folytatja a behatolást, amíg Type csukott szemmel csak az érzéseire koncentrál. Érzi a keménységet és a nyomást, ahogy a szűk járatban kúszik felfelé benne a vaskos test, egyre beljebb és beljebb a végtelenségig. A fájdalom tompul, és a helyét átveszi egyfajta telítettségérzés, és a testét hullámokban elönti a forróság.
Hagyjuk abba! Szétfeszít! Nem bírom tovább!
Amikor Tharn majdnem teljesen elmerül benne, a telítettség érzése kezd elviselhetetlenné válni.
– Ne! Túl sok! Szétszakadok! Ah!
Olyannyira, hogy a kínzó érzéstől Type erőtlenül belebokszol Tharn mellkasába.
– Áá! Szétmegy a seggem! Nem érted?
Type rekedt hangon kiabál, de az alteste tovább tekergőzik Tharn alatt. A szíve majd kiugrik a helyéből, és újra elönti a forróság, amitől szinte önkívületbe kerül.
Megesküdtem, hogy nem lesz még egy alkalom. Minek mentem mégis bele?
Type agyában őrülten cikáznak a gondolatok. Hiába próbál józanul választ találni a kérdésre. A tüzes eksztázis a maradék józan eszét is felperzseli.
Nem érdekel! Történjen bármi, csak a szexre fogok koncentrálni.
Type végleg átadja magát a gyönyörnek. Csípőjét vadul föl-le kezdi dobálni, mintha minden korlátot át akarna törni. Kiáltásait magába fojtva tövig ráhúzza magát Tharn farkára. Aztán hirtelen megdermed, és az arcára kiül egy fájdalmas fintor. Teste remegni kezd, mintha érzékeny ponton találták volna el.
– Hagyd, hogy én csináljam! Jobb lesz úgy.
Tharn sietve közbevág, és mielőtt Type bármit csinálhatna, két kézzel megfogja a csípőjét, és gyengéden leemeli magáról, majd feláll az ágyról.
– Fordulj meg, és kapaszkodj bele az ágy szélébe!
Az utasításra Type kötelességtudóan megfordul az ágyon, két kézzel megfogja a matrac két szélét, és hátratolja a fenekét. Tharn mögé áll, és hátulról gyengéden bevezeti a szerszámát, ami jóval könnyebben siklik bele, mint az előbb. Amikor áthalad a kitágult lyukon, Type-ból felszabadul egy mély sóhaj.
– Ah!
Ez a póz sem fájdalommentes, de az előzőnél sokkal kellemesebb. Ahogy a kemény hímtag egyre mélyebbre hatol benne, újra elönti az őrjítő forróság. Kinyitja a száját, és levegő után kapkod. Tharn előbb lassan, majd egyre gyorsabban kezdi döfködni hátulról a farát. Type a fokozódó kéjtől belemarkol az ágy szélébe, és Tharn mozdulataival azonos ritmusban löki hátra a csípőjét.
– Ah! Ah!
Tharn egyre mélyebbre hatol, és Type egyre hangosabban nyögdécsel. Hangja minden bizonnyal átszűrődik a szomszédokhoz is, akiket most nem lenne jó felébreszteni. Tharn hirtelen előre nyúl, megragadja Type vállát, és magához húzza a fejét. Az hátrafordul, mire Tharn azonnal a szájára tapasztja az ajkait, hogy elfojtsa a kiáltásait. Csókolózás közben még keményebben kezdi dögönyözni, miközben Type a szájába önti a sikolyait.
Összetapadt ajkakkal lihegnek egymásba, szájuk szélén csorog a nyál, és az egész szoba megtelik az izzadságuk gőzével. Type ánusza vadul lüktet Tharn duzzadt farkán, ami úgy jár benne, mint egy elszabadult dugattyú. Aztán Type egy vad lökéssel Tharn ágyékába préseli a farát, egész testében megmerevedik, és végigfut rajta a lúdbőrös borzongás. Fogait összeszorítva magába fojt egy vad üvöltést, és lüktető farkából görcsösen az ágyra spricceli a magját.
Tharn a látványtól extázisba esve, állati erővel ront neki újra az előtte remegő fenéknek, és néhány kemény döféssel felkapaszkodik a csúcsra. Amikor érzi, hogy a magja megindul felfelé, kihúzza a kivörösödött szerszámát a lyukból, nagy kezével belemarkol, és elfojtott nyögésekkel Type hátára élvez.
– Ááá! Hhhaaah! Mmmmm!
A hetek óta érlelődő, hófehér sperma hullámokban robban ki belőle, beteríti Type hátát, fenekét és combjait, és egészen a tarkójáig lövell. Hosszan préseli magából a sűrű folyadékot, amíg az utolsó csepp is távozik belőle.
Az aktus végén Type ernyedten zuhan az ágyra. Arra sincs ereje, hogy káromkodjon egy nagyot, amiért mégis megtörtént az, amire megesküdött, hogy nem fog megtörténni. Zihálva kapkodja a levegőt, amíg kissé magához tér, és képes néhány szót szólni.
– Hhh... Hhh... Ezek után... te fogod kimosni... a lepedőmet... te gazember!
Tharn aléltan elmosolyodik, és lihegve válaszol.
– Inkább veszek neked... egy új lepedőt.
Azzal erőtlenül lerogy Type mellé az ágyra, és tovább lihegnek ketten egymás mellett. Mindkettőjüknek ugyanaz jár a fejében. Ez a második alkalom ezerszer jobb volt, mint az első.
Egy ilyen mennyei együttlétet követően azt várnánk, hogy a két fiú összebújik, és egymás karjaiban szenderülnek mély álomba. Tharn pont így képzeli el az éjszakát, de csalódnia kell. A romantikus idill nem tart sokáig. Type a maradék erejét összeszedve kikászálódik az ágyából, és a sajgó ülepét masszírozva átbiceg Tharn ágyába. Szobatársát pedig, akivel az előbb élete legforróbb pillanatait töltötte együtt, egyedül hagyja a spermafoltos lepedőn.
Kollégiumi életük során először a két szobatárs ágyat cserél, és egy szót sem szólnak egymáshoz a következő reggelig.
A következő reggel nem kezdődik fényesen.
– A rohadt, büdös életbe!
– Felébredtél végre? Hogy érzed magad?
Mire Type megmozdul az ágyban, majdnem delet üt az óra. Egész délelőtt ájultan hevert, mint egy tetszhalott, és amikor végre felébred, egy öblös káromkodással kezdi a napot. Az egész teste sajog, úgy érzi magát, mint akin átment egy úthenger. A legkisebb mozdulatra kibírhatatlan fájdalom nyilall az ülepébe. Sápadtan, karikás szemmel fókuszál, és amikor kitisztul körülötte a szoba, Tharn alakja rajzolódik ki előtte.
Miattad van az egész!
Tharn aggódva tekint rá az ágy mellől. Ma nem is ment be órára, annyira nyugtalanította Type állapota. Most, hogy végre magához tért, bűntudattal teli tekintettel lép oda hozzá.
Reggel óta ezerszer átpörgette magában az előző esti eseményeket. Részeg volt, valamit biztosan rosszul csinált. Nem kellett volna olyan durván nekiesnie, hiszen szinte még szűz. Azon sem lepődött volna meg, ha Type egész nap fel sem kel az ágyból. Mindenesetre felkészült a durva szavakra.
– Hülye állat! Mit szólnál, ha a seggedbe tolnék most egy széklábat? Te rohadék! Aljas szemétláda! Megmondtam, hogy nem akarom. Erőszakos barom!... Aú!... Mi lesz, ha szétrepedt a seggem?
Type szája habzik a dühtől. Ömlenek belőle a szitkok, olyan erővel, hogy a végén még a feneke is belesajdul. Pánik, tehetetlenség, megalázottság, és a saját gyengeségének keserűsége keveredik benne. Amikor kiadja magából a mérgét, visszafúrja a fejét a párnába, mintha mára el akarna tűnni a világból.
Noha nem érte meglepetésként ez a kirohanás, Tharnt kínozni kezdi a lelkiismerete.
– Bocsánatot kérek. Tegnap este kicsit becsíptem.
– Ne gyere ezzel a dumával! – hallatszik Type rekedt hangja a párnából. – Csak a dugásra gondolsz.
Tharn erre egy kis időre elhallgat. Ránéz Type sápadt arcára, ami majdnem olyan fehér, mint a párnahuzat. Szánalmasan néz ki ebben az állapotban. Nyoma sincs a magabiztos, jóképű sportolónak, akit Tharn már az első találkozásukkor megkívánt. Tiszta szívből sajnálja a fiút.