1.
A téridő-vándor
Barbara számára ez a nap is úgy kezdődött, és ért véget, mint minden nap. Holt unalommal teltek a napok a munkahelyén, ahol monoton végezte a feladatát. Öt éve dolgozik ugyanannál a cégnél.
Otthon sem volt másként. Csak az unalom várta, mióta a párja hónapokkal ezelőtt egy szó nélkül lelépett és összeköltözött egy másik nővel. Szüleit évekkel ezelőtt elvesztette egy autóbalesetben. Egyetlen vigasza, a menhelyről megmentett, hamvas szürke színű cica volt. Akit egyszerűen csak: gyönyörűségemnek hívott.
Barbara számára ez a nap is unalmas volt, annak ellenére, hogy a naptár pénteket mutatott. Egyik ügyfél jött a másik után. Monoton beszélt, adta vagy vette el a papírokat és iktatta azokat. Tízpercenként az óráját nézte, hogy mikor lesz végre vége a munkaidőnek. A másodpercek csigalassúsággal teltek.
Mikor végre az iroda falán álló óra elütötte a délután tizenhat órát, boldog mosollyal az arcán kiviharzott az épületből. Fullasztó meleg csapta meg, de nem foglalkozott vele. Megkönnyebbülten huppant bele az autójába, és elindult haza.
Kivételesen a délutáni csúcsforgalom sem érdekelte. Fél órát araszolt a dugóban, és még fél óra telt el, mire hazaért. A macska már az ajtóban várta szeretett gazdáját. Barbara alig tudott tőle belépni a lakásba, mert a cicus mindenáron a lábához dörgölődzött, miközben dorombolt neki. Megvakarta a buksiját, amelyet a macska imádott. Átöltözött, megfőzte a vacsorát, és a macskának is adott a kedvenc lazacos eledeléből. A macska újfent dorombolással viszonozta az ételt.
Elmosogatott, majd bevonult a szobájába, bekapcsolta a TV-t, de egyik csatornáról váltott a másikra, mégsem talált semmi érdekest, amely lekötötte volna a figyelmét. Levett a könyvespolcról egy könyvet, és olvasni kezdte. Félnyolc körül elment fürödni, megágyazott és ismét végig zongorázta a csatornákat. Egyik filmes csatornán épp elkezdődött egy érdekes film, ami felkeltette a figyelmét. Egy lányról szólt, aki véletlenül a szülői házban felfedezi, hogy a konyhaszekrény egy átjáró a másvilágra. Sokáig nézte a filmet, de egy idő után valami elterelte a figyelmét. Ez a valami nem volt más, mint maga a macska, akinek az este folyamán nem volt szabad a szobába tartózkodnia. A macska helye a bejárati ajtónál található fekhelyén lett volna. De nem volt ott. Rá nem jellemző módon a tappancsával nyitogatni kezdte a szoba ajtaját. Barbara felkapta a fejét és az ajtó felé nézett. Csak azt látta, hogy a macska a lábával nyitogatja azt. Többször rászólt, de a cica csaknem hagyta abba. Percekkel később a cicus berontott a szobába. Barbara megijedt tőle, mert nem látta még így viselkedni az állatot az örökbefogadás óta. Az álmosság percek alatt elillant a szeméből. Hiába szólongatta a nevén a cicát, nem figyelt rá. Barbarát egy furcsa nyugtalanság fogta el a macskát látva. A cica kizárólag egy pontra összpontosította minden energiáját. Domborodott háttal állt az ágy és a radiátor között, szőre baljóslóan az egekbe állt, mint amikor Barbara fürdetésre készül vele. A radiátor felé nyávogott. Barbara felkelt az ágyból, igyekezett a kedvencét megfogni, de az csak nyávogott és fujtatott a lányra, néha-néha a kezét is igyekezett megharapni. Barbara felszisszent. Fél óra kemény harc után, végül sikerült megfognia és kitessékelnie a szobából. Az ajtóból még egyszer ránézett az állatra, egyenesen gyönyörűséges szemébe, mire a cica szemébe furcsa fényt látott felvillanni. A látvány megbabonázta a lányt. A macska nem dorombolt, mint mindig, mikor letette és megsimogatta a hátát vagy épp az ölében tartotta. A cica élesen felnyávogott. Így még sosem hallotta a hangját. Bevágta kedvence előtt a szobája ajtaját, és olyat tett, amit eddig még sosem. Ráfordította a kulcsot. Miután visszamászott az ágyába, furcsa szellő birizgálta meg a bokáját. Odakapott. Semmit sem látott. Csupán a macska harapásának a helye fájt egy kicsit. Nem ment ki a fejéből a cicus furcsa viselkedése, ezért ismét kimászott az ágyból, és odaguggolt, ahol a macska nyávogott. Végigtapogatta a radiátort, majd a szőnyeget. Semmi különlegeset nem tapasztalt. Befeküdt az ágyba és újfent nyomkodni kezdte a távirányítót, váltogatott a csatornák között, de csak nem hagyta nyugodni a dolog, és mindig odanézett. Kintről kaparászás, nyávogás, csattanás hallatszott.
A macska határozottan, többször nekivágódott az ajtónak. Igyekezett odabentről nyugtatni a macskát, de az állat nem akart csillapodni. Bosszúsan feküdt vissza. Nagy nehezen, de elnyomta az álom.
Álmába beszűrődött a macska kaparászása, és a TV-ben sugárzott műsor. Rosszul aludt, egyik oldaláról a másikra fordult, valahol egy autó dudált, a késői óra ellenére az egyik szomszéd füvet nyírt a háza előtt, más pedig ízeset káromkodott. Újból megfordult, folyt a víz a hátáról. A hőmérő elérte a negyven fokot. Motyogott magában valamit, majd ismét megfordult. Még a takarót is lerúgta magáról. Félálomban hallotta, hogy a macska nem hagyja abba a veszett kaparászást. Percek telhettek el, amikor egy hatalmas dörrenés felébresztette. Lüktető szívvel ült fel az ágyában, és amennyire tudott, próbálta feltérképezni a sötét szobát, de semmi olyasmit nem látott, ami a zajt okozta. Még a macska is abbahagyta a vad kaparászást. Ránézett az órára. Hajnali egy óra múlt pár perccel, még a TV is be volt kapcsolva. A szíve még mindig hevesen vert, rövid ideig filózott, majd kikapcsolta a készüléket. Igyekezett visszaaludni, és könnyebben ment, mint gondolta. Hogy álmodott-e valamit, azt nem tudta, csupán azt, hogy az ébresztő elég hamar megszólalt. Lenyomta.
Nyújtózkodott egyet, boldogan és mosolyogva ébredt. A naptár keddet mutatott. Kiugrott az ágyból, elvégezte a szükségleteit, felöltözött, de nem tűnt fel számára semmi szokatlan. A gondolataiból a macska is kiesett.
Kilépett az ajtón, beült az autójába és elindult dolgozni, mint minden hétköznap. És még mindig nem tűnt fel számára a sok változás, ami körülvette őt. Dudorászva vezette az autót az ismeretlen úton az ismeretlenbe.
A körülötte levő környezet teljesen megváltozott.
Úgy gondolta, elkerüli a reggeli csúcsforgalmat, és a rövidebb utat választja a munkahelyére. Csak a sehova sem vezető kanyarokat rótta. Az egyik kanyar után végre egy zöldövezeti városrészhez ért. Hirtelen taposott rá a fékre. Döbbenten tapasztalta, hogy ahol a munkahelyének kellett volna állni, hűlt helyét találta. Átfutott az agyán a gondolat, hogy talán rossz helyen fordult be, és a város olyan részére ért, melyről eddig fogalma sem volt, pedig úgy tudta, hogy a kertes családi házak a város azon részén vannak, ahol ő is lakott. Ismerte a város minden zugát, hiszen ott nőtt fel. Egy kósza ötlettől vezérelve az utat rótta, úgy döntött, visszamegy a házához. De hiába. Éppúgy, mint a munkahelyének, a házának is hűlt helyét találta. Illetve ház állt azon a helyen, ahol az övének kellene lenni, de az a ház nem az ő háza volt. Megrökönyödött és kiszállt az autóból, hogy jobban körülnézzen az ismeretlen területen, szemügyre vegye a környezetet.