Budapest, XII. kerület, 2024. november 04. 10:11

– Szerinted akkor az Alakváltó volt? – kérdezte Szász Géza rekedten.

– Zsolt közel jutott hozzá – bólintott Gálfi. – Ezért kellett meghalnia.

– Néhány héttel apám halála előtt együtt töltöttük a délutánt – mondta Törőcsik elgondolkozva. Az alezredes látta rajta, hogy keményen küzd az emlékeivel. – Megígérte anyámnak, hogy estére otthon leszünk, de csak fel-alá járkáltunk autóval a városban, és mire észbe kaptunk, úgy eltelt az idő, hogy besötétedett. Megálltunk az Üllői úton egy gyorsétteremnél, tudjátok, az Ecseri úti metrómegállóval szemben, ahol a parkoló mögött bokrok voltak egészen a vasúti sínekig. Nem működött a McDrive, ezért apám beszaladt hamburgerért, én pedig elbóbiskoltam az anyósülésen.

A nő lassan beszélt, és Gálfi szinte érezte a falakon átszivárgó sötétséget.

– Azt álmodtam, hogy egy nagytestű kutya jön ki a bozótból. A szemei villogtak, ahogy megközelítette a kocsit. Amikor az ablak mellé ért, felegyenesedett, csuklyát viselő öregasszonnyá változott és bebámult az ablakon. Ráncos volt a bőre, mintha lógott volna az arca.

– És mi történt? – Szász Géza idegesen felállt. Láthatóan nem volt ínyére a beszélgetés.

– Semmi, felébredtem. Amikor elmeséltem apámnak, azt mondta, csak rosszat álmodtam, de most azt gondolom, hogy ez akár az Alakváltó is lehetett. Sajnos összefolynak az emlékek, és nem tudom, álom volt-e, vagy valóság.

– Szerintem az előbbi – mondta Gálfi. Elővett egy cigarettát, és a szája sarkába tette. – Az Alakváltót máshol kell keresnünk.

– Miből gondolja?

– Apádat egy kihallgatás után ölték meg a rendőrség épületében. Egyrészt úgy vélem, az időzítés nem véletlen, van valami fontos ezzel a kihallgatással kapcsolatban, amire még nem jött rá senki. De egy biztos, a gyilkos nem akarta, hogy apád felhasználjon bármit a vallomásból.

– És mi a másik?

– Milyen másik?

– Azt mondta, egyrészt a kihallgatás miatt kell a gyilkost máshol keresnünk.

– Hmm. – Gálfi megvakarta az arcát, és Szász Gézára nézett, aki a helyiségben megmaradt egyetlen fénymásológépnek támaszkodott. – A másik dolog a helyszín.

– Mi van vele?

– Rendőrségi épület – közölte a nyomozó karba tett kézzel. – Mindenhol rácsok, kulcsok, beléptetőkártyák.

Pillanatnyi csend támadt, amelybe – legalábbis Gálfi úgy érezte – annyi feszültség sűrűsödött, hogy majdnem szétvetette az irodát. Törőcsik lassan bólintott, szája széle remegett.

– Azt akarjátok mondani, hogy egy másik rendőr ölte meg az apámat, ugye?

– Ez a legesélyesebb.

– Akkor az Alakváltónak rendőrnek kell lennie.

– Vagy nem – mondta Gálfi szárazon. – Csak úgy intézte, hogy azt higgyük, rendőr.

– De ha nem rendőr, akkor hogy csinálta? Hogy jutott be és hogy jutott ki?

– Rá fogunk jönni.

Az alezredes a fehér táblához lépett, és egy kék filctollal két függőleges vonalat húzott rá, amivel három részre osztotta. Furcsa nyomást érzett a gyomrában. Ha hinni lehet Czakónak, akkor nyolc napjuk van, hogy olyan eredményt mutassanak fel, ami legitimálja az alosztály működését.

Nyolc nap, hogy elfogjanak egy fantomot, akinek az elmúlt tizenkilenc évben még az áldozatait sem találták meg.

– Három úton kell elindulnunk – köszörülte meg a torkát. – Az egyik Zsolt nyomozása, a másik Zsolt meggyilkolása, a harmadik pedig a jelen.

– A jelen? – hökkent meg Szász Géza.

– Ha elfogadjuk, hogy az Alakváltó a tettes, akkor szerinted leállt? Meg kell nézni, hogy Zsolt halála után hány olyan eltűnés volt, ahol a helyszínen kutyaszőrt találtak. Azóta sem foglalkozott ezzel senki.

A nyomozó beharapta az ajkát és bólogatni kezdett. Leült az egyik számítógép elé és püfölni kezdte a billentyűket.

– Mit ért az alatt, hogy Zsolt nyomozása? – kérdezte Törőcsik sápadtan. – Lehet arról tudni valamit, hogy apám mit derített ki?

– Végignéztem a Robotzsarut, az eModust és az irattárat is. Nincs semmi, még egy feljegyzés sem, ami elárulná, mit csinált, hogyan nyomozott…

– De akkor …

– Kivéve a kihallgatási jegyzőkönyvet. Át kell mennünk rajta ezerszer, apád nem véletlenül hívott be engem is a kihallgatásra. Biztos vagyok benne, hogy a jegyzőkönyvben vannak a nyomok.

Törőcsik elővette a jegyzőkönyv másolati példányát, de Gálfi még nem fejezte be.

– Van itt még valami. Ismertem Zsolt elméleteit. Úgy gondolta, és ezt valójában a rendelkezésre álló kevés gyakorlati tapasztalat is megerősítette, hogy sorozatgyilkos esetében a legelső áldozat a legfontosabb. Ő az origó. A tettes vele foglalkozott a legtöbbet a gyilkosság előtt, az ő halálát tervezgette a legtovább. Nem ritkán személyes ismerőséről, barátjáról vagy családtagjáról van szó. Az első áldozat kötődik legszorosabban hozzá, ráadásul mivel ekkor még tapasztalatlan volt, ekkor hibázhatta a legtöbbet. Ezer százalék, hogy Zsolt megtalálta az első áldozatot. Nekünk is meg kell.

– Szerinted nem az a legelső áldozat, akit a Budai-féle nyomozócsoport azonosított elsőnek?

– Kizártnak tartom.

– Rajta leszek – morogta Szász Géza, de közben szemét le nem vette a képernyőről. – Elkapjuk a rohadékot, akárki legyen.

– Megnézzük a jegyzőkönyvet? – fordult Törőcsik az alezredeshez.