Laura elégedetten kortyolja kávéját a teraszon ülve. Szőke, hullámos haja ragyog a napfényben. Kékszínű ruhája kiemeli csodás alakját, fehér öv öleli át vékony derekát. Rápillant az órájára és így szól:
– Te jó ég! Mindjárt indulnom kell! – felpattan a székből, kihörpinti a maradék kávéját. Besiet az előszobába, igazít a sminkjén, felhúzza a cipőjét, ami ugyanolyan kék, mint a ruha, majd kilép a kapun.
– Ma gyönyörű idő van! – majd elindul kifelé. Könnyű léptekkel halad. Vidáman kopog a cipője a járdán. Bámulnak utána a járókelők az utcán. Egy többszintes házhoz érve belép az ajtón. Jókedvűen köszön az őrnek a portán.
– Jó reggelt, Jani bácsi! – pajkosan odakacsint az öregnek.
– Jó reggelt, szép kisasszony! – köszönti az őr és megvakarja a feje búbját zavartan.
Laura továbbsiet. Felmegy a lépcsőn és belép az irodájába. Felakasztja kiskabátját a fogasra és leül az asztalához. Bekapcsolja a gépét, megnézi van-e valami fontos levél a számára.
– Jó reggelt, Laura kisasszony! – lép be a főnöke, Bálint, az igazgató. Kicsit köpcös, alacsony termetű, ötvenes éveiben járó, kopaszodó férfi. A lány mosolyogva köszönti.
– Jó reggelt, Bálint Úr! Főzzek egy jó erős kávét? Bizony látszik, nem aludt túl jól az éjjel!
– Azt megköszönöm! Kérem, ma senki ne zavarjon, elég hosszú éjszakám volt! – bemegy a belső szobába. Laura felteszi gyorsan a kávét. Elővesz egy kávéspoharat a szekrényből. Ráteszi egy tálcára, rá a cukortartót és megvárja míg a kávé lefő. Kiönti a csészébe, majd pedig bekopog az igazgató ajtaján.
– Igazgató úr, kész a kávéja!
– Köszönöm, Laura kedves, mi lenne velem maga nélkül…
Leteszi a lány az asztalra, majd becsukja maga mögött az ajtót. Nagyot nyújtózik, megigazítja a haját, majd dolgozni kezd. Megállás nélkül csörög a telefon, tárgyalások, találkozók szervezése. Dél körül lemegy a büfébe megenni egy szendvicset, majd visszamegy dolgozni tovább. Észre sem veszi és mindjárt délután négy óra, mehet végre haza. Kikapcsolja a gépét, feláll az íróasztaltól, bekopog az igazgató szobájába. Hangos horkolás a válasz.
– Viszlát, igazgató úr! – köszön el csendesen. Leakasztja kis kék kabátját, felkapja a kis táskáját, majd kimegy az ajtón, le a lépcsőn, ki a bejárati ajtón a szabadba. Mély levegőt vesz, elindul a járdán és a park felé veszi az irányt.
– Végül is nem sietek sehova!
Leül a parkban egy padra és nézi, ahogy a gyerekek játszanak a pályán.
– Hm! – sóhajt egyet. – Vajon lesz nekem is gyermekem valaha?
Elmorzsol egy könnycseppet szép arcán. Egy vizsgálaton tudta meg, hogy természetes úton soha nem eshet teherbe. Elszomorította ez a gondolat. Elgondolkodik, behunyja a szemét és elképzeli, hogy kislányával ott játszik a parkban. Hirtelen a lábához gurul egy focilabda. Kinyitja kék szemét és felnéz. Azt hiszi, álmodik. Egy barna hajú, barna szemű, picit borostás, jóképű férfi áll előtte és zavartan megszólal.
– Elnézést, szép kisasszony, nem akartam megzavarni a pihenésében! – elveszi a labdát Laura kezéből és közben mélyen belenéz a lány kék szemébe. Ez az a pillantás, ami örökre megváltoztatja Laura életét.
Reggel van. Daniel ül az ágyában és nagyot nyújtózik. Csinál pár fekvőtámaszt és kimegy a konyhába, elkészíti a reggelijét. Bekapcsolja a turmixgépet. A gép zúgása közben átgondolja mit fog aznap csinálni.
– Először elmegyek futni. Délután lesz ma edzésem a gyerekekkel, addig ráérek.
Átveszi a futófelszerelését, majd kilép a ház ajtaján.
– Gyönyörű ez a mai nap! – kiált fel. A szomszédok csak bambán néznek utána. Akkor még nem is sejti, miért érzi ezt. A kiserdő felé veszi az irányt. Fut, a lábai szinte alig érintik a földet. Két órát fut és közben kitisztítja a gondolatait. Visszasiet a házba, bedobja a futófelszerelést, ami izzadságtól nedves, a szennyesbe, majd lezuhanyozik. Amikor végez, elterül a kanapéján egy kedvenc könyvével, majd olvasni kezd. Úgy belefeledkezik az olvasásba, hogy elfelejt ebédelni. Leteszi a könyvét, kisiet a konyhába, megmelegíti könnyű ebédjét, leül az asztalhoz falatozni. Utána elmosogat, gyorsan átveszi az edzőruháját és elindul a parkba. A gyerekek már várják.
– Sziasztok gyerekek, felkészültetek a mai edzésre? – szól a lurkóknak.
– Igen! Dani bácsi! – válaszolják kórusban.
– Jól van, kezdjünk hozzá! – mondja a férfi és elkezdődik a tanítás.
Ekkor érkezik meg Laura, aki egy padon ül behunyt szemmel és észre sem veszi a viháncoló kamaszokat. Egyik kamaszfiú belerúg a labdába, ami átrepül a kerítésen, egyenesen a lány lába elé. Felnéz Laura és ott áll előtte egy jóképű, vonzó férfi. Azt hiszi, csak álmodik. Zavartan csavargatja szőke fürtjeit, miközben hallgatja Danielt. Daniel elnézést kér a kellemetlenségért és mélyen belenéz a lány szemébe, majd elköszön és visszamegy a pályára.