Gének és bélflóra

A bélflóra elváltozásai hatással lehetnek génjeink kifejeződésére is. Nemcsak az étrend alakítja ugyanis a bélflóra összetételét és tevékenységét, hanem maga a bélflóra is befolyásolja, hogy az elfogyasztott táplálék hogyan alakul át, és a létrejövő anyagok, anyagcseretermékek milyen hatással lesznek a szervezetünkre. Akár az epigenetikánkat is megváltoztathatják, vagyis azt, hogy egyes génjeink aktívak vagy alszanak.

A gének kifejeződése jelenthet védelmet, esendőséget, kijelöli a valószínűsíthető testalkatot, betegségeket és stresszkezelési képességet. Egy gén kifejeződése azt jelenti, hogy az általa hordozott információ (program) alapján a test fehérjéket készít, hogy elvégezzen valamilyen feladatot. Nem minden gén fejeződik ki, és az, hogy ez megtörténik-e vagy sem, sok esetben módosítható életmóddal és terápiával.

Ez akár a rák kialakulásának esélyét is befolyásolhatja. Rostdús táplálkozás hatására például a Prevotella elszaporodik, rövid láncú zsírsavakat termel, amelyek védő hatásúak. A gránátalma, a málna, az eper, a szeder, a dió és a mandula olyan polifenolokat tartalmaznak, amelyek segítik a jótékony Bifidobaktériumok és Lactobacillusok növekedését, és epigenetikai változásokon keresztül is csökkentik a gyulladásos és a daganatos folyamatok valószínűségét [29].

Lyukas (áteresztő) bél szindróma

Normális esetben a bél falának sejtjei összekapaszkodnak. Ezek a szoros kapcsolódások (tight junction) megvédenek bennünket attól, hogy a nemkívánatos nagyobb fehérjék vagy egyéb molekulák ellenőrizetlenül bejussanak a véráramba. Amikor ez a sejtkapcsolódás fellazul, lyukas bél szindrómáról, a bélfal átjárhatóság (permeabilitás) csökkenéséről, áteresztő bélről (leaky gut) vagy a bélnyálkahártya-felszín határvédő (barrier) funkciójának sérüléséről beszélünk.

A bél átjárhatóságának fokozódása miatt a baktériumok átjuthatnak a bélfalon, helyi gyulladást keltve, hiszen a bakteriális anyagcseretermékek (metabolitok), ártalmas anyagok elérik a vérkeringést. Ha a nem megfelelő vagy emésztetlen tápanyag a bélfalon át a véráramba kerül, az szintén kiválthat immunreakciót, továbbá beindítja az antitestek termelését.

[Áteresztő bél szindróma esetén aktiválódnak a hízósejtek, a pro-inflammatorikus citokinek, illetve az egész agy-mellékvese tengely. Kialakul az alacsony fokú krónikus szisztémás gyulladás, jellemző a megnövekedett kortizolszekréció.]

Okozhatja vírus, méreganyag, vegyszerek, fizikai vagy érzelmi stressz, egyensúlyát vesztett bélflóra, a tápanyagok nem megfelelő szintje, nehézfémek, gyulladást okozó élősködők, kóros baktériumok, penészgombák, ételintolerancia, bizonyos fehérjék, egyes gluténfajták és az állati termékek feldolgozása során keltett gyulladás.

Glutén

Laboratóriumi körülmények között felmerült a glutén szerepe is a bélfal sejtkapcsolatainak módosításában [30]. Tekintve a szakirodalmi adatokat a gluténérzékenység gyakoribb előfordulásával és számos tévhittel kapcsolatban, röviden összefoglalnám a témát. Az autoimmun eredetű gluténérzékenység, vagyis cöliákia a lakosság 1-2%-át érintheti. Nagyon fontos a diagnózis felállítása, mert akinél jelen van valódi cöliákia, annál gluténfogyasztás esetén akkor is számolni kell a bélbolyhok pusztulásával, ha nem jelentkeznek a pácienst zavaró tünetek. A diagnózis azonban számos esetben akkor is elmarad, ha felmerül a gyanú, és sok érintett esetleg csak csökkenti a gluténfogyasztását, ekkor viszont a bevitt kis mennyiség is ártalmas.

A másik oldalról nézve, amennyiben valaki nem gluténérzékeny, akkor akár több bajt is okozhat magának a szigorúan vett gluténmentes étrenddel, ha az nincs szakszerűen összeállítva. Nagy esetszámú tanulmányok alapján egyértelműen rosszabb egészségi állapotúak azok, akik szükségtelenül gluténmentes diétát követnek. A gluténmentes termékek ugyanis gyakran több zsírt és cukrot, több kalóriát, adalékanyagokat, és kevesebb vasat, rostot, illetve egyéb ásványi anyagot tartalmaznak [31, 32]. Meglepő lehet, de gluténmentes étrendet alkalmazva (nem gluténérzékeny személyeknél) a bélflóra is gyulladásos irányba tolódik, feltehetően az összetett szénhidrátok hiánya miatt, amelyek a Bifidobacterium és Lactobacillus számát növelnék [33].

Gyakran a nehézfémek magasabb szintje is kimutatható a vérben a gluténmentes diétát követőknél [34], részben, mert rizskészítményekkel pótolják a kenyérféléket. A nehézfémeket elsősorban az állati eredetű ételek, húsok, tejtermékek halmozzák, legfőképp a halak, illetve a rizs. Ha rizst fogyasztunk, érdemes teljes értékűt választani, vagyis barnarizst, és azt is alapos megmosás, esetleg áztatás, bő vízben főzés után. Így jelentősen csökken a toxintartalma, de a vitaminok barnarizs esetén megmaradnak. (Fehér rizs esetében a dúsított tápanyagok nagy része kimosódik.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idők során a különböző búzafajták nemesítésével nem az egészség megőrzése volt a cél, hanem a felhasználhatóság és a profit, ami a gyakorlatban sajnos olyan búzafajták kialakításához vezetett, melyek gluténtartalma magasabb, minősége pedig rosszabb, legalábbis az immunreakciót kiváltó hatás szempontjából. A különböző búzafajták eltérő arányban tartalmazzák az alfa-gliadint, az egyik olyan búzafehérjét, amely gyakrabban provokál immunválaszt [30]. Búzafajták génállományát összehasonlítva látható, hogy vannak szelídebb és provokatívabb fajták – akár ez alapján is lehetne folytatni a nemesítést. Jó megoldás lehet az alakor (egyszemű búza) vagy a tönke (kétszemű búza), mert ezeknél az ősbúzafajtáknál az immunreakciót kiváltó jellemzők nem fordulnak elő. Ugyanez sajnos nem mondható el a tönkölyről.

Összefoglalva tehát, ha felmerül a gluténérzékenység gyanúja (hasi panaszok kenyérfélék fogyasztása után, pótolhatatlan vashiány stb.), akkor első lépésként az a legfontosabb, hogy vizsgálattal zárjuk ki a cöliákiát. Ha nincs érzékenységünk, akkor pedig válasszunk kevésbé provokatív búzafajtát, például alakort vagy tönkét, vagy tegyük változatossá a gabonafogyasztásunkat hajdinával, kölessel, zabbal, cirokkal, árpával, quinoával stb. Továbbá lehetőleg a kovászos kenyeret részesítsük előnyben az élesztőssel szemben.

Ha ezeket az ajánlásokat követjük, jó eséllyel a nem cöliákiás gluténérzékenység tünetei is csökkennek. A nem cöliákiás gluténérzékenység nem immuneredetű, mégis tünetekkel jár a glutén fogyasztásával összefüggésben [35]. Érdekességként megemlítem, hogy létezik búzaérzékenység is, ilyenkor a gluténtartalmú egyéb gabonafélék (árpa, rozs) fogyaszthatók.

Hisztaminérzékenység

Napjainkban egyre többen kapnak hisztaminintolerancia (érzékenység) diagnózist, és igyekeznek alacsony hisztamintartalmú étkezést folytatni, de sok esetben ez az állapot változtatható.

A hisztamin természetes anyag, egyrészt az immunsejtekben termelődik, másrészt a táplálkozással kerül a szervezetünkbe. A hisztaminérzékenységnek többféle eredete lehet. A legismertebb feltételezett ok a hisztamin lebontásáért felelős, ún. DAO (diamino-oxidáz) enzim hiánya vagy csökkent működése. Mennyisége a női ciklussal, az ösztrogénhatással együtt változhat [36]. Ha bármilyen okból gyenge ez az enzim, vagy az étkezéssel túl sok hisztamint viszünk be, akkor allergiaszerű tüneteket tapasztalhatunk. Erről a megközelítésről fontos tudni, hogy viszonylag kevés tudományos kutatás támasztja alá, és azok sem túl erős bizonyító erővel.

A jellemző panaszok más betegségre is igazak lehetnek: például puffadás, allergiás bőr- és szemtünetek, hasmenés, fejfájás, szívdobogás, esetleg alacsony vérnyomás. A tünetek nem mindig mozognak együtt a DAO szintjével. Ezek alapján logikus, hogy egy 2017-es allergológiai állásfoglalás szerint önmagában a DAO-enzimmeghatározás nem elegendő a diagnózishoz.

A halkonzervek, olajos halak, makrélafélék kifejezetten sok hisztamint tartalmaznak. További hisztaminforrások: érlelt sajt, hús, kolbász, sör és bor. Általában kisebb mértékben, de a növényi ételek közül: paradicsom, hagymafélék, kakaó, banán, spenót és savanyú káposzta, fekete vagy zöld tea. Ehhez a listához gyorsan hozzáteszem, hogy a hisztaminintoleranciára gyanús esetekben nem mindenkinél ugyanazok az élelmiszerek okozzák a tüneteket, így számolni kell az egyéni érzékenységgel.

A határ könnyen elmosódik a konkrét ételallergia és a hisztaminintolerancia között. Ételallergiák esetén nagyjából fél órán belül tapasztalható viszketés, bőrpír, hányinger, hányás, hasmenés. Ha nincs bőrtünet, akkor nehezebb a diagnózis, mert ezen kívül is sok minden szóba jöhet még [37] (az is lehet, hogy adalékanyagokra való érzékenység áll a háttérben).

Az érzékenység lehet, hogy többet mond a bélflóra állapotáról, mint a hisztamin mennyiségéről, lévén az természetes anyag a testünkben.

Gyulladás, áteresztő bél és SIBO10 is érzékenyíthet hisztaminintoleranciára [38, 39]. A hisztaminérzékenység felfogható a bélflóra-eltolódás (diszbiózis) egy formájaként, illetve az immunrendszer ingerelhetőségeként is. Bizonyos bélrendszeri, emésztőrendszeri eltérésekkel kapcsolatban (puffadás, nem cöliákiás gluténérzékenység, hisztaminintolerancia, irritábilis bél szindróma, SIBO) összességében elmondható, hogy kiemelten fontos szerepet játszanak a bélflóra eltolódásai és a pszichés tényezők. Emiatt ezekben az esetekben nem kőbe vésett ítéletekről, nem éles határú diagnózisokról van szó, hiszen akár változtathatunk is rajtuk. A szigorú diéták helyett érdemes megpróbálni a bélflóra rendezését, persze a legprovokálóbb ételek kerülése mellett. Ha szeretnénk, később meg lehet próbálni az egészséges, de korábban érzékenyítő ételek lassú visszavezetését is.

A hisztaminérzékenység nőknél gyakrabban fordul elő [40], és sok esetben társul emésztőrendszeri panaszok mellé [41]. (Ezen kevésbé csodálkozunk majd, amikor megértjük, hogy a nők idegrendszere általában fokozottan kondicionált a veszély érzékelésére, ilyen értelemben érzékenyebb, a negatív érzelmek pedig emésztőszervi következményekkel is járnak. Ez a kép hamarosan összeáll majd bennünk.)

Nincs erős evidencia arra, hogy önmagában probiotikum szedésétől helyreállna a hisztaminintolerancia, ami érthető, hiszen a probiotikumok akkor tudnak meghonosodni a bélflóránkban, hogyha rendszeresen megkapják a nekik szükséges táplálékot. Emiatt a probiotikum szedése étrendváltás nélkül nem túl hatékony. Ha megpróbálkoznánk a probiotikus kezeléssel – a bélflóra vizsgálata után és szakember segítségével –, akkor könnyen találhatunk általában jótékony, illetve kerülendő baktériumlistákat, de ezek mögött még nem állnak nagyon erős bizonyítékok. Az egyes baktériumfajoknak egyébként sincs hisztaminintoleranciára kifejtett specifikus hatásuk, ezek sokkal inkább általában az allergiás vagy a hisztamint érintő folyamatokat befolyásolják. A jótékony fajoknak is lehetnek előnytelen tulajdonságaik, emiatt fontos hangsúlyoznom, hogy vagy a bélflóra vizsgálata alapján javaslom csak a probiotikus kezelést, vagy legegyszerűbben és legbiztonságosabban a táplálkozást érdemes újragondolni.