A pszicho-neuro-endokrino-immunológia és a mikrobiom, vagyis a lelkivilágunk, az idegrendszerünk, a hormonrendszerünk és az immunrendszerünk összefüggései és kapcsolata a bélrendszerünkkel
„Az egészség a belekben kezdődik.”
Hippokratész
A pszicho-neuro-endokrino-immunológia összetett fogalma arra utal, hogy a „pszichénk” – vagyis lelkivilágunk, érzelmi állapotunk – és az idegrendszerünk, a hormonális és immunrendszerünk összekapcsolódik, egymásra hat, együtt mozog.
Mit is jelent mindez?
Azt, hogy érzéseink, gondolataink és a testünkben végbemenő élettani változások bizony nem függetlenek egymástól.
Test és lélek egy egységként változik, elválaszthatatlanul, folyamatos kölcsönhatásban. A pszicho-neuro-endokrino-immunológia valójában a test-lélek(-szellem) harmóniájára és egységére vonatkozó, szép hosszú tudományos kifejezés. A „psziché” a lelket, a „neuro” az idegrendszert jelöli, az „endokrin” a hormonjainkra utal, az „immunológia” pedig a testünk védelméről szól. Ehhez az összetett rendszerhez kapcsolódik szorosan a mikrobióta, ami a velünk kölcsönösen előnyös kapcsolódásban (szimbiózisban) élő baktériumok és más mikroorganizmusok összessége. Az első fejezetben ezekről az összefüggésekről beszélünk részletesebben.
A gyakorlatban mindez úgy is lefordítható, hogy az, ahogyan érezzük magunkat, hatást gyakorol a testünkre, a viselkedésünkre, az emésztésünkre, a fertőzésekkel szembeni védekező képességünkre, és mindez fordítva is igaz: a helytelen táplálkozás olyan bélbaktérium-összetételt alakít ki, amely mellett az immunrendszer kevésbé képes felvenni a harcot a kórokozókkal szemben, csökken az általános motivációnk, esetleg depresszív irányba tolódik a hangulatunk.
A „rossz hangulat” tehát fogékonyabbá tesz minket a fertőzésekre, és ez visszafelé is igaz: ha betegek vagyunk, rosszabb a hangulatunk. Az érzelmeink és gondolataink egymásra hatása miatt azt is elmondhatjuk, hogy a gondolkodásmódunk és a bélflóránk kölcsönösen befolyásolja egymást.
Vegyük például a szorongás érzését, mely hatással van az idegrendszerünkre, nehezíti a koncentrációt és befolyásolja a hormonrendszert, hiszen a stressz átélése során több stresszhormon keletkezik, ami miatt a nemi hormonok termelése zavart szenvedhet. Mindemellett csökken az immunrendszer fertőzésekkel szembeni védelme, és kóros irányba tolódik a bélflóra. Az eltolódott bélflóra miatt aztán károsabb ételeket kívánunk, ez pedig tovább rontja a kört. Az állati zsírban gazdag étkezéssel például már az agyi felfogó-, feldolgozó-, megértő- (kognitív) képességeink is kimutathatóan gyengébbé válnak, aminek következtében még rosszabb döntéseket hozunk. Az egészségtelen étkezés egy testszerte jelentkező, enyhe gyulladáson keresztül csökkenti a dopaminszintünket, így végül a lelkesedésünket is letöri. Láthatjuk tehát, hogy a rendszerek egymásra hatása folytonos és kölcsönös.
Holisztikus szemléletnek hívjuk, amikor rendszerben gondolkodunk, például az embert test-lélek-szellem egységének tekintjük, vagy értjük a pszicho-neuro-endokrino-immunológia lényegét és a táplálkozással való kapcsolatát. Az embert tehát egyben, egy egészként kezeljük, nem különválasztva a tüneteket vagy a testrészeket, de még a környezetet sem. A gyógyítás, gyógyulás és a diagnózis megállapítása során figyelembe vesszük a testi-lelki egymásra hatást – így találkozhat a keleti és a nyugati szemlélet, és közelebb kerülünk a hippokratészi elvhez: „Primum nil nocere”, avagy az első, hogy ne árts. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fogalma az egészségről szintén holisztikus szemléletű [1]:
Ezt a gondolatot jegyezzük meg, a VI. részben még visszatérünk rá.
Ha valamikor, valamilyen oknál fogva megszoktunk egyfajta önkárosító életmódot, akkor az egy folyamatosan lefelé húzó spirállá válik. Jó hír, hogy ugyanezt a kapcsoltságot az előnyünkre is fordíthatjuk, ha a rendszer bármely pontján képesek vagyunk a helyes irányba változtatni. Ez vonatkozhat a hatékonyabb stresszkezelésre, mint amilyen a rendszeres meditáció vagy a kedvünkre való testmozgás, lehet mennyiségileg több vagy minőségileg jobb alvás, ami a hormonrendszerünket és az idegrendszerünket is támogatja és lehetőséget ad a testi-lelki regenerálódásra, de lehet az is, hogy úgy döntünk, több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, ami beindítja a többi rendszer és egyben a szokásaink javulását. Ez azonban már az életmódorvoslás területe.