Az idegrendszer központi elemei az agy és a gerincvelő, melyek együtt alkotják a központi idegrendszert (KIR). Ez irányítja a tudatos és tudattalan folyamatainkat, a gondolkodásunkat, a beszédünket, a mozgásunkat, az érzékelésünket, a stresszválaszt, gyakorlatilag a test egész működését. Az agy különböző részei eltérő funkciókat látnak el, az agykéreg felel a tudatos gondolkodásért, logikáért, döntéshozatalért, a kisagy a mozgáskoordinációért, az agytörzs az alapvető életfunkciókért és a túlélési mechanizmusokért, míg a limbikus rendszer az ösztönös érzelmek, az emlékezés és a veszélyérzékelés központja.
Az agyon és gerincvelőn kívüli részek alkotják az ún. környéki vagy „perifériás idegrendszert”, amely három fő alrendszerre osztható:
Az autonóm idegrendszer az automatikus, nem tudatos, nem akaratlagos működéseinket szabályozza, többek között a szívverést, a bélmozgást, az izzadást, az emésztést és a felszívódást. Az autonóm idegrendszer tovább osztható szimpatikus, illetve paraszimpatikus ágra. A paraszimpatikus idegrendszer a regenerálódás, a pihenés, az emésztés támogatója, míg a szimpatikus idegrendszer aktiválja az „üss vagy fuss” állapotot.
A szomatikus idegrendszer az izmok akaratlagos irányítását, valamint a bőr és az érzékszervek működését szabályozza.
Végül, de nem utolsósorban a perifériás idegrendszer harmadik részéről, a bélidegrendszerről vagy enterális idegrendszerről (ENS – Enteral Nervous System) sem feledkezhetünk meg. Egyek források „második agyként” emlegetik, mely a bélfalban található idegsejtekből és azok kapcsolódásaiból áll. Közel százmillió idegsejt található benne, több, mint amennyi a perifériás idegrendszer többi részében és a gerincvelőben együttvéve. Ez az összetett ideghálózat hasonló idegi jelátvivő anyagokkal dolgozik, mint az agy, és képes önállóan szabályozni saját működését, érzéseket kelteni, emlékezni és tanulni [86]
A bél-agy tengely egy kétirányú kommunikációs útvonal az agyunk és az emésztőrendszerünk, vagyis a központi és az enterális idegrendszer között.
.
A bélflóra befolyásolja az érzelmeinket, a viselkedésünket, az alvásunkat, a stressztűrésünket és a fájdalomérzékelésünket, végezetül pedig az agy működését és az idegi fejlődést is. Hatással van a logikus gondolkodásra, a memóriára, a hangulatunkra, így közvetetten testi, lelki, szellemi tünetek kialakulásában, sőt a függőségekben is szerepet játszik. Az agyunk pedig hormonális és idegi utakon visszahat, és képes módosítani a bélflóra összetételét [83, 84].
Ez azt is jelenti, hogy bárhol belenyúlunk a rendszerbe, az az egészre hatással lesz. Ha más ételeket választunk, az befolyásolja majd az agyműködésünket, és ha változtatunk a gondolkodásunkon, hozzáállásunkon, stressz-szintünkön, az meglátszik majd a bélflóránkon.
Az agy és a bélrendszer több módon is kommunikál egymással. A baktériumok képesek hormonokat és idegi jelátvivő anyagokat (neurotranszmittereket) termelni, és ezek jelenlétére reagálni. [A Lactobacillusok acetilkolint és gamma-amino-vajsavat (GABA) termelnek, a Bifidobacteriumok GABA-t, az Escherichia noradrenalint, szerotonint és dopamint, a Streptococcusok és Enterococcusok szerotonint, a Bacillusok noradrenalint és dopamint [64].]
Az agyban és a „bél agyában” (az enterális idegrendszerben) néhány közös receptor, vagyis jeleket fogadó molekula található, például a szerotonin és az ópiát receptor. Mindkét helyen kialakulhat függőség az ópiát receptorokon keresztül, de erről majd a III. fejezetben lesz részletesebben szó.
A szerotonin receptorok túlnyomó többsége, mintegy 95%-a a bélben található. A szerotonin egy idegi jelátvivő anyag, amely folyamatosan információt szállít a bél-agy tengelyen, elsősorban a bélből az agyba. Részt vesz az érzelmek, a hangulat, az emésztés, a bélmozgás és az anyagcsere szabályozásában. Ez még egy olyan pont tehát, amelyből egyértelművé válik számunkra, hogy az érzelmeink és az anyagcserénk között szoros kapcsolat áll fenn, összehangoltan működnek. A szerotonin optimális szintje (sem túl alacsony, sem túl magas) szükséges a fizikai és a mentális egészséghez, a bélflóra pedig kulcsszerepet játszik a test szerotoninszabályozásában [85]. Stressz, félelem hatására a bolygóidegen keresztül növekszik a bélben a szerotoninszint, a túlzott ingeráradat pedig hasmenésben vagy akár nyelési nehézségben is megmutatkozhat (itt felhívnám a figyelmet a „becsinált” és a „gombóc a torokban” kifejezések átvitt értelmére).
Stresszhelyzetben az agy nemcsak az idegrendszert aktiválja, hanem a bélrendszer immunsejtjeit is, és a belőlük felszabaduló gyulladásos anyagok – például a hisztamin és a prosztaglandinok – görcsöt, gyulladást, hasmenést okozhatnak [86, 87, 88]. Ezért is kell óvatosan kezelni a már említett hisztaminérzékenység diagnózisát, mert lehet, hogy valójában „csak” relaxációra vagy életmódbeli változtatásra van szükség.
A hormonális és idegi jelátvivő utakon túl találjuk az X. agyideget, más néven a bolygóideget (nervus vagus), melynek végződései közvetlenül elérik a bélfalat, létrehozva egy direkt, oda-vissza jeladási rendszert. A bolygóidegen keresztül áramló információ nagy része, hozzávetőleg 90%-a a bélből az agyba tart. A vagus olyan agyi területekhez továbbítja a belekből és az egyéb zsigerekből jövő információt, amelyek részt vesznek az étvágy, a fájdalom és a hangulat szabályozásában, valamint a magasabb szintű gondolkodási funkciókban.
A diszbiózis, a kontaminált vékonybél szindróma14 vagy a lyukas bél kiválthat testszerte jelentkező vagy akár idegrendszeri gyulladást is [64]. Ilyen hatásúak például az „enterotoxinok”, a baktériumok mérgező anyagai, melyeket leggyakoribb szerkezetük alapján LPS15-ként is szoktak emlegetni.
A fentiek alapján egyértelmű tehát, hogy az idegi folyamatok összefüggésben állnak a hasi, emésztőrendszeri panaszokkal, így gasztroenterológiai betegségnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a stressz, illetve a lelki tényezők szerepét.
A meditáció mint belső mentális gyakorlat egyaránt jótékony hatással van a fizikai, a pszichés és a szellemi egészségre. Egy tibeti buddhisták körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a hosszú távon rendszeresen végzett, mély meditáció jótékony hatást gyakorol a mikrobiomra, erősíti az immunrendszert, csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedés rizikóját, továbbá a vérzsírszintet is. A fizikai egészségre gyakorolt hatások között megfigyelhető a gyulladás csökkentése, a bélfal határvédelmének erősítése és a bélfertőzésekre való hajlam mérséklése is.
A meditációs csoport bélflórája számos olyan baktériummal gazdagodott, amelyek pozitív hatással vannak a mentális egészségre. Ilyen a Prevotella, melynek hiánya gyakrabban fordul elő depressziós és autista személyeknél, a Bacteroides, mely feltehetően segít a túlevés és a szorongás csökkentésében, a Megamonas, mely jobb pszichés és agyi képességekkel jár együtt és a Faecalibacterium, mely jobb életminőséggel társul, és csökkent mennyiségben fordul elő szorongásos zavarral élőknél. Más biokémiai utak is a depresszió és szorongáscsökkentő hatást igazolták [adiponektin, toluol]. A meditáció tehát gyönyörűen mutatja a bél-agy tengely harmonikus változását és a mentális egészségre gyakorolt jótékony hatását, amely a bélflórában is leképeződik [89].
Az idegrendszer egészségéhez szükséges ismertebb vitaminok és ásványi anyagok közé tartoznak a B-vitaminok, a D-vitamin, a magnézium, a jód, valamint a többszörösen telítetlen zsírsavak. Mikronutriensek közül a lutein és a zeaxantin kiemelendő. A rostok fermentációjakor keletkező rövid láncú zsírsavak pedig nemcsak gyulladáscsökkentő hatásúak, hanem az idegsejtek számára fontos energiaforrást is jelentenek [5].
Ahogy már korábban említettük, olajos magvak, gyümölcsök, zöldségek, babfélék, alga, teljes gabona, lenmag, kendermag (plusz a napfény), illetve a sötét bogyós gyümölcsök jó források lehetnek, de az egyes tápanyagokat tartalmazó ételekről a IV–V. fejezetben olvashatunk bővebben.
Fontos megjegyezni, hogy az állati eredetű élelmiszerek nagyobb eséllyel indítanak el gyulladásos folyamatokat akár az idegrendszerben is. Koleszterintartalmuknál fogva érelmeszesedésre és emiatt érrendszeri eredetű időskori elbutulásra hajlamosítanak. A bélflóra megváltoztatása révén pedig negatívabb érzelmi állapotot idézhetnek elő, ami akár túlevéshez is vezethet. A hús-, illetve halfogyasztás csökkentése tehát hangulatjavító hatású [90].
Az idegrendszeri kóros hatások egyik példája a húsfogyasztás és a kézremegés (tremor) közötti kapcsolat. Neurotoxinoknak nevezzük az idegrendszert károsító (méreg)anyagokat, például a harmant [béta-karbolin alkaloid] és a heterociklusos aminokat, amelyek az élelmiszerek közül legnagyobb mértékben az olajban/zsírban sült húsokban fordulnak elő. A harman csirkében, marhában, disznóhúsban, halban is megtalálható. Parkinson-kóros betegek likvórjában (agyvíz) magasabb koncentrációban van jelen, és az agyszövetben való felhalmozódása összefüggésben áll a tremor súlyosságával. Szerepet játszhat továbbá a tremoron kívül a függőség kialakulásában és a daganatos elváltozásokban is. Önmagában azonban valószínűleg nem felelős a negatív következményekért, mert a pörkölt kávéban és a forró dohányban is jelen van, azok azonban nem növelik a tremor rizikóját [91, 92, 93, 94].
A BDNF az új idegsejtek, új idegi kapcsolatok létrejöttében és idegi jelátvivők kibocsátásában vesz részt. Ez az agyban a legnagyobb mennyiségben jelen lévő neurotrofin, ami azt jelenti, hogy az idegsejtek fejlődéséért, túléléséért, javításáért, fenntartásáért felel.
Meta-analízis alapján [95] megállapítható, hogy hangulatzavarok, major depresszió, illetve skizofrénia esetén is csökkent mértékben van jelen. Alacsony szintje bizonyos agyi területek (amigdala, hippokampusz) sorvadásához vezet.
Mit tehetünk?
A BDNF szintje rendszeres testmozgás (napi egy óra) hatására megnégyszereződhet! Ezáltal csökkenhetnek a skizofrénia tünetei is (pl. a hallucinációk), és javulhat az életminőség, olyannyira, hogy a skizofréniában jellemzően érintett agyi terület, a hippokampusz akár méretben is nőhet pár hónap leforgása alatt [96, 97, 98].
A BDNF szintjét étrendi változtatással is növelhetjük, például, ha kevesebbet eszünk [99] vagy ha kerüljük a telített zsírokat. Az olívaolaj előnyösebb a telített zsíroknál, de helyette olajos magvak fogyasztásával még jobb esélyünk van a magas BDNF-szint elérésére [100]. A kalóriacsökkentés vagy a böjt, illetve a hús- és tojásmentes étrend meglepően sokat javíthat a mentális egészségünkön [90] vagy akár a skizofrénia tünetein [101, 102]. Önmagában egyetlen magas (állati) zsírtartalmú étkezés után pár órán belül már esik a BDNF szintje [103]. A magas zsírtartalmú ételek (hús, tojás, tejtermék) fogyasztása hozzájárulhat az elhízáshoz, az idegrendszeri elváltozásokhoz (neurodegeneratív betegségek), a memóriavesztéshez és a kognitív (értelmezési, gondolkodási) problémákhoz [104].
Egy másik megközelítés a flavonoidbevitel emelését helyezi a középpontba. Ezek az anyagok a növényekben természetes módon előfordulnak, gyümölcsök, zöldségek, gabonák, fűszerek, gyógyteák bőven tartalmazzák. Csökkenti a depresszió kockázatát [105] és a szellemi, gondolkodásbeli képességeink javulásához vezet, többek között azáltal, hogy a BDNF-szintet is emeli [106]. Magasabb flavonoidtartalmú zöldségek, gyümölcsök: alma, narancs, vörös szőlő, szilva, bogyós gyümölcsök, vörös káposzta, kel, paprika, spárga stb. A BDNF-szint növelésében a kurkumafogyasztás is segíthet [107].
A tipikus nyugati étrend mellett magasabb a depresszió előfordulása, aminek egyik oka a BDNF alacsony szintje lehet. Öngyilkosság áldozatainak kulcsfontosságú agyi területeiben16 nagyjából csak feleannyi BDNF található, mint a kontrollszemélyekében [108]. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha valakinek öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor azok egy tál málna elfogyasztása után egy csapásra eltűnnek, de a BDNF szintjének növelése (akár bogyós gyümölcsökkel, testmozgással vagy növényi étrenddel) növelni fogja az esélyt, hogy a személy hangulata jó irányba változzon, és ez bizonyos esetekben kritikus fontosságú lehet.
Összefoglalva, mindez azt jelenti, hogy ha rendszeresen fogyasztunk gyümölcsöket és dióféléket, választunk egy nekünk tetsző mozgásformát, és hanyagoljuk az állati ételeket, akkor rövid és hosszú távon is jobb hangulatra és jobb értelmi képességekre számíthatunk.
A gyermekpszichiátria mindig különösen fontos volt számomra, a szakdolgozatomat is az autizmus spektrum zavar és az evési magatartás összefüggéseiből írtam [109]. Egy gyermekotthon időnként életmódtanácsokért is keresett, ezért megemlítek néhány érdekes tapasztalatot is amellett, ami a szakirodalomban található. (Az idegrendszer egészségéről a IV. fejezetben még lesz szó.)
Kontrollcsoportot is figyelő, placebohatást kiszűrő vizsgálat nem mutatott jelentős eredményt a híres glutén- és tejmentes diétákkal. Meg lehet ugyan próbálni, de nincs mögötte erős bizonyíték [110, 111]. A tejtermék elhagyása persze segíthet (többek között) a telített zsír elhagyása miatt, és az élesztős, cukros, finomlisztes pékáruk mellőzése is biztosan jótékonyan hat, de akkor is szükség lesz kalciumtartalmú ételekre (brokkoli, bab, kel, spenót, szezám) és rostokra.
A gyakorlatban viszont többször láttunk rá példát, hogy étrendváltás után – jellemzően a tejtermékek (és a glutén) elhagyásával – mégis javult a gyermekek állapota, amit akár diagnózismódosítás is követett. Ájurvédikus gyógynövényekkel is foglalkozó kollégám praxisában volt olyan gyermek, aki egyáltalán nem beszélt, és Ashwaganda rendszeres fogyasztása mellett elindult nála a hangképzés. Előfordulnak olyan történetek, ahol a megfelelő étrend, vitaminok és ásványi anyagok bevitele után a szociális viselkedés nagyot változik, a korábban zárkózott gyermek kommunikál és fogadja az ölelést. Egy három és fél éves, autizmus diagnózissal élő kisfiúnál például a tejtermékek kizárása után visszatért a szemkontaktus és a nonverbális kommunikáció. Egy másik, három év körüli súlyosan autista kislánynál – akinél hiányzott a szemkontaktus és a kommunikáció – diéta, gyógynövények és nehézfém kivezetése után sikerült elérni, hogy ma már folyékonyan beszél. Ezek csak példák és tapasztalatok, amelyek természetesen nem általánosíthatók, hiszen nem ugyanolyan állapotú minden érintett gyermek.
Autista gyermekeknél gyakoriak az emésztőszervi problémák (hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés). Az étrendi változás eredményeként kialakult javulás egyik oka lehet a mikrobiom megváltozása, ami bizonyítottan kapcsolódik az idegrendszeri funkciókhoz. Kutatások azt mutatják, hogy az autisztikus tünetek jelenléte összefügghet a bélflóra csökkent változatosságával, elsősorban a Prevotella és más fermentálók hiányával, melyek nélkül a szénhidrátok lebontása zavart szenved. A Prevotella kifejlődéséhez zöld levelesekben és más teljes értékű növényekben gazdag táplálkozásra lenne szükség, ami autista gyermekeknél az ismert és rendkívül gyakori szelektív evés miatt nehezen valósul meg. A Bacteroidesek dominanciája a Prevotellák felett egyértelműen az autisztikus jegyekkel társul, míg a Prevotella dominanciája mellett inkább egészséges, tipikus idegrendszeri működés figyelhető meg [112]. A Sutterella nemzetség jelenléte is összefüggést mutathat az autizmussal [64], illetve ezekben az esetekben az anyatej korai tápszerre váltása is gyakoribb, ami megint csak a bélflóra szerepét igazolja.
A gabonakérdést kicsit körbejárnám még, mert a gyakorlatban azt látjuk, hogy a gluténmentes diéta is javíthat az autizmus tünetein. Egyrészt, ahogy már láttuk, a gluténnek is több fajtája van, és az sem mindegy, hogy a kenyér kovásszal vagy élesztővel készül-e. A gabonák hatását alapvetően befolyásolja, hogy finomra őrölt lisztként, cukros, olajos péksütemény vagy zabkása, esetleg főtt köles formájában fogyasztjuk őket. Ez mind gabona, a hatásuk azonban jelentősen eltérhet, nem vehető minden egy kalap alá. Sőt, bizonyos esetekben, ha lenne elég mennyiségű Prevotella a szervezetünkben a rostos növényi ételekből, az segíthetne a szénhidrátok megfelelő lebontásában és feldolgozásában. De a fehérlisztfogyasztás teljes növények, zöldségek hiányában nem tudja kialakítani az ideális bélflórát.
Az ok, ami miatt egyes szerzők kapcsolatot feltételeznek a gabonák és az idegrendszeri tünetek között az, hogy autista gyermekeknél időnként megfigyelhető a rövid láncú zsírsavak magasabb szintje, melyeknek egyébként számtalan jótékony hatását ismerjük (gyulladáscsökkentés, daganatmegelőzés, diabéteszmegelőzés, testzsírcsökkentés, Parkinson-, depresszió-, schizophreniamegelőzés, hosszabb élettartam stb.). Viszont az autista gyermekek esetében egy jellemzően kórokozó baktérium, a Clostridium szintje is magasabb, amely szintén termelhet rövid láncú zsírsavakat. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja az idegrendszeri tüneteket.
Az is elképzelhető, hogy Prevotella hiányában a Clostridium veszi át a szénhidrátbontás szerepét. Az egész képet nézve esélyesebb, hogy a kórokozó a kór oka, és nem az az étel, ami egyébként a világ leghosszabb életű népek táplálkozásában alapvető szerepet játszik, de ez mindenképp pontosításra szorul, a témában további kutatások szükségesek.
Meg kell említenünk továbbá azt is, hogy egyes autista gyerekeknél, akik bélrendszeri problémákkal küzdenek, genetikai eredetű szénhidrátbontási zavart azonosítottak. Ám egyetlen csoportra jellemző, genetikai alapú emésztési probléma és egy kórokozó miatt ne tiltsuk le a teljes lakosságot olyan élelmiszerekről, amelyek növelhetnék az egészséges életéveket.
Az eddig végzett kis számú vizsgálat arra enged következtetni, hogy az autizmusban érintett gyermekeknél már a magzati korban kimutathatók agyi fejlődési, szerkezeti eltérések [113, 64]. Mégis érdemes egyrészt alaposan megvizsgálni az említett emésztőrendszeri tényezőket, illetve megpróbálni a tejtermékek mellett a glutén elhagyását is. A növényi étrenddel elérhető megfelelő vitamin-, ásványianyag- és fitonutriensellátás pedig a nehézfémek kiürülését is segíti, különösen a kelátképző vegyületek révén. Erre magas ALA (alfa-liponsav) tartalma miatt nagyon alkalmas például a lenmag, illetve a zöldségek és a gyümölcsök, melyek szintén képesek a kelátkötésekre. Mesterséges anyagokkal, gyógyszerekkel kockázatos megpróbálni ugyanezt, mert a hatékonyságukra nincs kellő tudományos bizonyíték, viszont egyes esetekben előfordultak súlyos mellékhatások, sőt, végzetes kimenetel is [114]. A brokkoli jótékony hatása mindenképp kiemelendő autizmus esetén. Egy randomizált, kettős vak, placebo kontrollált vizsgálat szerint már egy kis mennyiségű, de napi szintű brokkolicsíra-fogyasztással is látványos és nyilvánvaló javulást lehet elérni [115].
Bár szerencsére egyre nő a tanulmányok száma, egyelőre még nem állt össze egy egységes elméleti keret, amely alapján stabil, megbízható terápiás protokollt lehetne kialakítani. Mindenesetre egy intenzíven kutatott területről van szó, így remélhetőleg pár év múlva tisztább képet kapunk.
Az ADHD hiperaktivitással kísért figyelemzavart jelent. Napjainkban sok gyermeket érint, amiben az egyéb orvosi tényezők és a túlzott ingeráradat mellett (sok feladat, okoseszközök, gyorsan változó elvárások, rendszeresség hiánya) a táplálkozás is szerepet játszhat. Gondolni kell a korai életkorban elszenvedett ismétlődő immunológiai vagy stresszt okozó eseményekre is, melyek a későbbiek során idegrendszeri fejlődési rendellenességekhez vagy viselkedési zavarokhoz vezethetnek.