A SZERZŐ SZEMÉLYES MEGJEGYZÉSE
Hogyan lett két könyv az Egészséges agyműködésből?
– Anthony, a könyv jóval ezer oldal felett lesz. Ilyen vastag könyvet nem lehet kiadni – ezzel hívott fel a kiadóm egy héttel azután, hogy leadtam az Egészséges agyműködés kéziratát. Nem mondhatnám, hogy meglepetésként ért. Ahogy teltek a hónapok, majd az évek, és én írtam az „agyas könyvet”, néztem, ahogy az asztalomon egyre magasabb tornyokba gyűltek a lapok. Bárki, aki tudta, min dolgozom, azt kérdezte:
– Lassan a végére érsz már, nem?
– Az embereknek válaszokra van szükségük – feleltem, majd visszatértem a munkához.
Nem terveztem ilyen vaskos könyvet írni, és tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb be kell fejezni ahhoz, hogy a mondanivalóm el is jusson az emberekhez. De csak jöttek és jöttek az újabb fejezetek. A világ egyre gyorsabban változott. Az emberek egyre betegebbek lettek. Az Együttérzés Szelleme pedig olyan dolgokra figyelmeztetett, amelyek az elkövetkező öt-tíz évben vagy később fognak bekövetkezni.
Sokszor dolgoztam napi húsz, olykor napi huszonkét órát, mert annyira sok időt szenteltem az Együttérzés Szellemétől kapott információk befogadására. Időnként az is megesett, hogy égő lámpa mellett elaludtam az irodám padlóján, és csak néhány órával később ébredtem fel, hogy aztán kezdhessem elölről a napot. Ha csak egyetlen dolgot viszel magaddal a könyvemből, akkor azt jegyezd meg, hogy meggyőződésem szerint mindenkinek fontos lenne odafigyelnie magára, amennyire csak lehetséges. Amikor csak tehetik, az embereknek megfelelően kellene táplálkozniuk, eleget kellene aludniuk, ki kellene menniük a napfényre, el kellene menniük sétálni és így tovább. Ennek ellenére én is elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem figyelembe a személyes szükségleteimet, amíg a Szellem hangját hallgattam, és az Isten által kijelölt utat jártam. Gyakran emlékeztettem másokat, hogy az élet hamar elmúlik, és ha egyszer csak véget ér a földi létem, az biztosan azért lesz, mert hatalmas nyomás alatt két végéről égetem a gyertyát, miközben sötét külső erők próbálják kioltani ezt a fényt, hogy a Szellem próféciái ne jussanak el a világhoz. Sokszor viccelődtem azzal, hogy annyit ülök a székemen és dolgozom a Szellemmel ezen az anyagon, hogy lyukat fogok égetni a széken. Mostanra ez a vicc már nem is áll olyan távol a valóságtól. Lehet, hogy eljött a pillanat, amikor végre tényleg kidobom az íróasztali székemet, annyira szétfoszlott már a kárpitja.
A kezdetektől mesélem, hogy amikor az Együttérzés Szelleme információkat oszt meg velem, olyankor minden elfehéredik, ködös ragyogást látok, és egyfajta hóvakság lesz úrrá rajtam. Érzem, hogy körülvesz egy energiaforrás, és úgy érzem, mintha máshol lennék, miközben tisztában vagyok vele, hogy még mindig ugyanott vagyok, hiszen továbbra is teljesen tudatában vagyok a pillanatnak. Az Egészséges agyműködés nagy részét ebben a fehér felhőben írtam. A Szellem így éri el, hogy ne csak lássam magam előtt képekben a szavak jelentését, amikor hallom őket, hanem át is érezzem azt, amin az emberek a szenvedéseik során keresztülmennek. A fehér felhő arra szolgál, hogy eltávolítson a személyes életemtől, a feladataimtól és a tapasztalataimtól, és egyedül a nekem átadott információkra és mások szenvedésére tudjak koncentrálni. Nem egyszerűen annyi történik, hogy információkat kapok, amiket azután leírok. Az egész tapasztalatnak a részesévé válok, és ezt a tapasztalást kapcsolom össze azzal, amin mások keresztülmennek a betegséggel való küzdelmeik során. Olyan ez, mint egy érzelmi hullámvasút: egyszerre vagyok szomorú amiatt, amit az embereknek el kell szenvedniük, de boldog is, hogy talán ez lehet az út, ami elvezeti őket a gyógyuláshoz. Miután befogadtam az információkat és kapcsolódtam hozzájuk, ugyanúgy meg kell tanulnom a Szellemtől kapott tudást, mint bárki másnak.
Ahogy telnek az évek, és mindig egy következő könyvön dolgozom az Együttérzés Szellemével, feltűnt, hogy míg a hang, amit hallok, változatlan, én magam változom. Ez a változás abból ered, hogy újra és újra rá kell ébrednem: több mint nyolcmilliárd ember él a bolygón, akik előbb vagy utóbb meg fognak betegedni, és nem mindegyiküknek lesz lehetősége valaha is megtapasztalni azt, amit a Szellem rám bízott. Ez az egyik legnehezebb része az utamnak: tudni, hogy bár sokakhoz el fog jutni az információ, rengeteg emberhez nem fognak elérni ezek az élő szavak. Gyerekként biztos voltam benne, hogy mindenkinek lehetősége lesz megpillantani a fentről jövő bölcsességet, amikor megromlik az egészsége. Ma már idősebb fejjel tudom, hogy ez nem feltétlen van így: a fiatalabb énem tévedett, amikor szilárdan hitt abban, hogy a bolygón élő összes ember rá fog találni erre a tudásra. Ez a körvonalazódó felismerés minden újabb évvel formál engem. Ahogy a Szellem átadja nekem az információkat, és én írom a könyveket, sokat kérdezem tőle, hogy miért és hogyan lehet ennyire nehéz mindnyájunk számára az élet ebben a világban.
Az írás folyamata arra is lehetőséget kínált, hogy első kézből megtapasztaljam, min mennek keresztül az emberek. Amikor alig tudtam beszorítani a napomba egy-egy zuhanyzást, arcmosást, fogmosást vagy átöltözést, arra gondoltam, hogy a krónikus betegséggel küzdők számára milyen nehézséget jelenthetnek ezek a hétköznapi feladatok, amelyeket az egészséges emberek a legnagyobb természetességgel végeznek. Nekem csak időbeli korlátaim voltak, ahogy a küldetésemet teljesítettem. A fájdalmas vagy korlátozó tünetekkel küzdő emberek azonban ezeket a tevékenységeket egy-egy elébük magasodó hegynek láthatják. Mindig azt javaslom, hogy az aktuális állapotunktól függetlenül mindnyájan próbáljunk meg gondoskodni magunkról a gyógyulási folyamat során.
A krónikus betegséggel élőkkel is tudtam azonosulni, ahogy elszigetelődtem a számomra fontos emberektől azért, hogy írjam az agyról szóló könyvem. Feláldoztam a szeretteimmel töltött időt. Általában lelkesen figyelem, ahogy az évszakok a szemem láttára és a fülem hallatára változnak. Szeretem hallgatni a tavaszt jelző békák kórusát. Szeretem hallani a szél hangját. Szeretem figyelni, ahogy a levelek sárgulnak, és a fű színe is megváltozik. Nem rémlik, hogy bármi ilyesmit megtapasztaltam vagy akár csak észrevettem volna, amíg az Egészséges agyműködésen dolgoztam. De nem panaszkodom. Ezek nem nagy lemondások. Aki krónikusan beteg vagy szenved, annak sokkal komolyabb hidakon kell átmennie, nagyobb áldozatokat kell hoznia, és súlyosabb veszteségeket kell elviselnie. Mindig rájuk gondoltam, ahogy teltek az órák, és én még mindig a tanítások lejegyzésével voltam elfoglalva, amelyek majd elhozzák másoknak fentről a gyógyulást. Az örömnek később jön el az ideje, amikor valaki kezébe veszi az egyik könyvet, és elindul az úton, hogy újjászülessen hamvaiból.
És ezzel vissza is érkeztünk oda, hogy hogyan lett két könyv az Egészséges agyműködésből. Az Együttérzés Szelleme fáradhatatlan, felőle akár folyamatosan is írhatnék. Nekem kell időnként megálljt parancsolnom. Eljön az a pont, amikor szünetet kell tartanom, hogy eljuttassam a tudást a rászorulókhoz. Szerettem volna, ha belefér az anyag egyetlen könyvbe, hogy az összes választ egyszerre a kezedben tarthasd. De amikor a kiadó felhívott, és elmondta a várható terjedelmet, be kellett látnom, hogy senki nem akar majd ötkilós könyvet olvasni, főleg, ha valaki neurológiai tünetekkel küzd.
Tépelődtem, hogy van-e bármi, amit ki lehet hagyni. Az nem volt kérdéses, hogy a gyógyuláshoz szükséges válaszoknak és protokolloknak maradniuk kell. És mi legyen azokkal a részekkel, amelyekben elmagyarázom, hogy a Gyógyító Médiumként kapott információk képezik a krónikus betegségek számos új – hivatkozások nélkül ismertetett – orvosi magyarázatának alapját, mint például, hogy az Epstein–Barr-vírus okozza a szklerózis multiplexet? Mivel végső soron ez nem rólam szól, az Együttérzés Szelleméhez fordultam. A szándéka egyértelmű volt: ha megmutatom az olvasóknak, hogy például a hosszú-coviddal kapcsolatos felismerések a Gyógyító Médiumtól származnak, az önmagában is gyógyító válasz lehet. Ha az olvasók látják, hogy a világban keringő információk eredetileg a Gyógyító Médium tanításain alapulnak, azzal lehetőséget kapnak a teljes kép – azaz a gyógyuláshoz vezető teljes út – megértésére.
Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne lerövidíteni a könyvet. Vannak benne olyan részek, amelyek vitákat fognak szülni. Megéri őket benne hagyni? Ami azt illeti, ha leírod a krónikus betegségek valódi okát, azzal mindig is ki fogod váltani mások ellenkezését. Már évek óta beszélek és írok erről a témáról. A krónikus betegséggel élőkkel az esetek többségében tiszteletlenül bánnak, és a szőnyeg alá seprik a problémáikat. Ez egy láthatatlan jelenség, ami fel sem tűnik, amíg szót nem emelsz a krónikus betegekért, és fel nem feded a szenvedésük valódi okát. A sötétség a hatalmába keríti azokat az embereket, akiknek félreértelmezik a tüneteiket, és nem tudják, hogy merre tartsanak, vagy mi okozza a betegségüket. A sötétség a hatalmába keríti azokat a krónikus betegeket, akik hatástalan gyógymódokkal próbálkoznak, amelyek csak megnehezítik az életüket. Így a válasz az lett, hogy igen: mindennek benne kell maradnia a könyvben.
Ekkor döntöttem úgy, hogy megfogadom a kiadó tanácsát, és az „agyas könyvből” két, egymást kiegészítő kötetet csinálok. Így született meg az Egészséges agyműködés és a Receptek az egészséges agyműködésért. Ezután kidolgoztuk a részleteket. A két könyvet egy időben adjuk ki, hogy az emberek az összes információhoz egyszerre hozzájussanak. Mindkét könyvben helyet kapnak a Gyógyító Médium kulcsfontosságú eszközei – a nehézfém-méregtelenítés, az Agyvédő Shotterápia és tizennégy testre szabható Tisztítókúra –, amelyeket teljes terjedelmükben ismertetünk. Így ha valaki csak egy könyvnek van a birtokában, akkor sem marad le a legfontosabb gyógyító módszerekről.
A Hogyan működik ez a könyv? című következő részben részletesebben is olvashatsz arról, hogy mi szerepel ebben a könyvben, és mit találsz a kiegészítő kötetében. Mindkét könyvet úgy terveztük, hogy önmagukban is megállják a helyüket, hisz mindkettőt színültig töltöttük azonnal hasznosítható tudással. Ahogy a két kötet születésének történetéből láthatod, a legnagyobb védelemben akkor részesülsz, ha mindkettőt elolvasod, amikor időd engedi. Ha adhatok egy tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes ezeket a könyveket olvasni, akkor a következőt javaslom: annyira szerteágazók a bennük található módszeresen elrendezett és felülről jövő információk, hogy miután a könyvek végére értél, érdemes lehet újraolvasni őket, hogy legyen lehetősége a lelkednek és a fizikai agyadnak is befogadni és elraktározni ezt a rengeteg tudást. Ne siess. Ha végeztél, olvasd át mindkét könyvet még egyszer. Minden újraolvasással további fontos tudnivalókra és meglátásokra bukkanhatsz, amelyek korábban fel sem tűntek.
Áldást kívánok az életedre:
Anthony William, a Gyógyító Médium
„Nem veled van a baj. Nem te vagy gyenge. Nem magadnak köszönheted a küszködésed. Nem te hoztad létre, találtad ki vagy vonzottad be a tüneteid vagy az állapotod. Egyáltalán nem a te hibád, hogy eltévedtél és magadra maradtál. De most végre a kezedbe kapod azokat a válaszokat, amelyeket megérdemelsz.”
Anthony William, Gyógyító médium