2. FEJEZET

A zajos agy


Amikor az agyról beszélünk, többnyire egyszerűen úgy hivatkozunk rá, hogy „az agy”. Úgy gondolunk rá, mint egy különálló, gömb alakú szervre. Hétköznapi életünk során folyton így beszélünk róla: „Nem fog az agyam”, „Lyukas az agyad?”, „Te teljesen agyament vagy?”, „Kihagy az agyam”, „Lefagyott az agyam”, „Hogy te mekkora agy vagy!”, „Van egyáltalán neked agyad?” Elveszítjük a kapcsolatot az agyunkkal. Úgy tekintünk rá, mintha egyetlen elszigetelt egységként működne.

Van, hogy még ennél is távolabb kerülünk tőle, és már csak azt mondjuk az agyunkra, hogy „a fejünk”. Ha valaki érzelmi vagy fizikai nehézségekkel küzd, azt kérdezzük tőle, hogy „Miért fő a fejed?” vagy „Hogy van a fejed?”.

Pedig valójában azt kellene kérdeznünk: „Hogy vannak ma a neuronjaid?” Ha így beszélnénk a fejünkről és az agyunkról, másként gondolkodnánk arról is, hogy mi zajlik bennük. Ahelyett, hogy egyetlen különálló szürkeállomány-kötegként tekintenénk az agyunkra, jobban tennénk, ha a neuronok csoportjaként gondolnánk rá. Mert az igazság az, hogy az agyunk összetett szerv, amely több milliárd neuront tartalmaz. Még ha egyetlen neuronként hivatkoznánk rá, akkor is közelebb járnánk ahhoz, hogyan védhetjük meg az agyunkat, és jobban megértenénk, hogy mitől romlik el.

Persze ha valakitől megkérdeznéd, hogy vannak a neuronjai, valószínűleg azt válaszolná: „Milyen neuronokról beszélsz? Egyszerűen csak fáj a fejem.” Ez azért van, mert nem tanítottak meg bennünket odafigyelni a neuronjainkra és a központi idegrendszerünkre. Ha bárki megtanított volna erre, akkor tisztában lennénk azzal, hogy az egészségügyi problémáinkat nagyon gyakran a neuronjaink szintjén fellépő gondok okozzák.

Ez jelenthet tápanyaghiányt vagy más kritikus fontosságú anyagok hiányát; toxikus nehézfémek, más szennyezőanyagok, illetve vírusokból származó méreganyagok miatti szennyeződést; vagy a neuronok károsodását, amelynek hátterében az „üss vagy fuss” reakció, érzelmi sérülések hatására keletkező elektromos hő vagy nagy mennyiségű adrenalin áll.

Amikor valaki pszichiáterhez vagy pszichológushoz fordul érzelmi vagy mentális támogatásért, a neuron az utolsó dolog, ami akár a szakembernek, akár a segítségre szoruló laikusnak eszébe jut. Pedig teljes mértékben a neuronok felelősek azért, hogy az illetőnek támogatásra van szüksége. Ebben az esetben is többet érne, ha az agyra nem egyszerűen úgy tekintenének, mint „az agy”, hanem a neuronok csoportjaként vagy akár csak egyetlen neuronként. Az esetek többségében ugyanis az agy rejtélyes szónak tűnik. Távol tart bennünket magában az agyban fellépő problémáktól. Megakadályoz abban, hogy a dolgok mélyére ássunk.

Ismert tény, hogy az agy több száz különböző módon károsodhat fizikailag, ezeket mégis mind egybemossuk „agykárosodás” címszó alatt. És akkor még nem is beszéltünk az érzelmi vagy mentális bántalmazásból vagy traumákból eredő agykárosodásról, illetve az érzelmileg megterhelő életesemények hatásairól. Az idegtudomány még csak most kezdi nagyon alapszinten felismerni mindezt, és egyelőre alig ért belőle valamit. De még ha lenne is elérhető magyarázat az agykárosodás összes formájára, az emberek akkor sem szeretnének túlságosan elmerülni abban, hogy mi is történik az agyuk belsejében. Gyakran inkább nem bolygatjuk az ilyesmit, vagy nem tartjuk fontosnak, hogy foglalkozzunk vele. Emiatt aztán nem ismerjük fel, hogy valójában mi okozza a gondot, hogyan gyógyíthatjuk meg az agyunkat, vagy hogyan védhetjük meg, mielőtt még utolérné a baj.

Vannak a világban olyanok, akiknek az a titkos céljuk, hogy ne kerüljünk kapcsolatba az agyunkkal és az agyunkban zajló történésekkel. Olyan korban élünk, amikor az agymosás soha nem látott méreteket ölt. A különböző iparágaknak az az érdekük, hogy ne tudjuk meg, valójában mi is történik az agyunkban. Ha a fejünkre mutatunk, és azt mondjuk, hogy valami baj van vele, azzal óriási örömöt okozunk az iparnak. Hiszen ha ennél többet értenénk, akkor közelebb kerülnénk az ipari gaztettekkel kapcsolatos igazság felfedéséhez mind a gyógyászat világában, mind más ágazatokban. A rejtett orvosi iparnak (amely az orvosaid és az egészségügyi közösség által sem ismert, láthatatlan egészségügyi tömörülés) az a legjobb, ha a publikus orvosi ipar (vagyis a mindnyájunk számára ismerős egészségügyi intézményrendszer) szakembereit sötétségben tartja, ugyanúgy, ahogy az agyi problémáktól szenvedő embereket is szereti sötétségben tartani. Így biztos távolságban maradunk attól, hogy mi történik igazából, és milyen okok állnak a háttérben.

Ha rájössz először arra, hogy az állapotod vagy a tüneteid az agyadhoz kapcsolódnak, majd megérted, hogy hogyan függenek össze az idegrendszered többi részével, akkor kritikus fontosságú és ritkán elhangzó információk birtokába kerülsz az egészségeddel kapcsolatban. Ha elkezdesz az agyadról a neuronok csoportjaként gondolkodni, akkor nagyobb eséllyel fogsz megoldást találni az agyi tüneteidre és állapotodra, többet tehetsz az agyad gyógyulásáért, és minden szinten közelebbi kapcsolatba kerülhetsz az agyaddal.

A NEURONOK HÁLÓZATA

Ha az agyadról van szó, a neuronok felelősek gyakorlatilag mindenért. Az agyaddal összefüggő tünetekből és állapotokból való gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy megértsd az agyadat felépítő neuronokat – még akkor is, ha hagyományosan nem is számít agyi tünetnek vagy állapotnak az, amitől szenvedsz.

A neuronok (az idegszövet egyik típusa{1}) kommunikációs eszközt jelentenek az idegrendszered számára, amelyek segítségével üzeneteket tud küldeni és fogadni. A neuronok feladata a bemenő és kimenő információk továbbítása.

A neuronok az agyad írnokai. Gondolj rájuk úgy, mintha több milliárd parányi emberke élne az agyadban, akik mind ülnek a számítógépük előtt, hogy lefordítsák a füleden, a szemeden és más érzékszerveiden (például szagláson, ízlelésen vagy tapintáson) keresztül beérkező információkat, és megpróbálják őket kibogozni. A neuronírnokok feladata, hogy értelmezzék a tapasztalataidat, majd továbbadják őket az agyadban lévő következő parányi neuronemberkének. Jó esetben (a) az információ akadálytalanul eljut a következő írnokhoz (neuronhoz), (b) a következő írnok (neuron) pedig fogja a dekódolt információt, megőrzi azt sértetlenül, esetleg hozzáad valamilyen hatékony és pontos kiegészítést, majd előkészíti, hogy továbbadja az agyadban lévő következő parányi emberkének (neuronnak).

Úgy is elképzelheted az agyad, mint egy pici kis űrhajót, amely keresztülszeli az univerzumot. A neuronjaid millió apró űrlényként utaznak ebben az űrhajóban, és mind kommunikálnak egymással. Van az űrhajón egy magasabb rendű lény is, aki mindezt szemmel tartja – ez a lelked.

A neuronjaid nem csak az érzékszervi benyomásokat dekódolják és továbbítják. A testi folyamataidra vonatkozó információkat is ők dolgozzák fel. A neuronok a tested minden egyes funkciójában részt vesznek, és a neuronjaid egészségétől függ, hogy mennyire érzed jól magad testileg és szellemileg. A neuronok tehát a mentális működésedben és az egészségi állapotodban egyaránt szerepet játszanak. Ha agyi tüneteket tapasztalsz – még ha azok egészen enyhék is, például mérsékelt kimerültség vagy enyhe agyi köd –, akkor annak az igazi oka az, hogy a neuronok nem tudják megfelelően továbbítani az információkat a következő neuroncsoportnak. Valami megnehezíti az elektromos jelátvitelt. Valami elzárja vagy máshogyan akadályozza a szinapszisok közötti pályát, így a neuronok által küldött elektromos impulzusok nem érik el – vagy nem a megfelelő formában érik el – a megcélzott neuronokat.

Ez történik a hétköznapi életben, amikor mesélsz valakinek valamiről, és a végén kiderül, hogy a másik mindvégig teljesen félreértette, hogy miről van szó. A neuronokat érintő bármilyen zavar az általuk feldolgozott információk módosulásához vezethet, ami hatással van az adott illető koncentrációs képességére, szövegértésére, és megnehezíti egy beszélgetés vagy történet során elhangzó információk megfelelő befogadását. Az ilyen ember aztán lehet, hogy már teljesen más verzióban adja tovább az eredeti történetet. Így torzulnak el a pletykák, és válnak az értesülések egyszerű szóbeszéddé. Ahogy az egyik ember továbbadja a történetet a másiknak, és az áthalad mindegyikük szennyezett, akadályozott, eltömődött vagy megfogyatkozott neuronjain, úgy változik a történet is.

A SZÉTSZÓRT AGY

Ahogy az elektromos jel továbbhalad a károsodott neuronrendszeren, előfordulhat, hogy meggyengül, vagyis az agy csökkent kapacitással továbbítja. Lehet, hogy a neuronok egyik csoportja még maximális töltéssel kapja meg az elektromos impulzust, de már ahogy értelmezi és regisztrálja az információkkal teli jelet, majd a szinapszisokon át elküldi a neuronok következő csoportjának, azzal gyengül az impulzus. Ha pedig az elektromos jel gyengül, akkor az általa szállított információ torzulhat vagy megváltozhat.

Az elektromos jelben fellelhető információ rejtélyes jelenség, amelyet még nem ért az emberiség. Az igazság az, hogy az agyunk nem egyszerűen elektromosságot továbbít. Valójában információt továbbít az elektromos jelen keresztül, kicsit úgy, mint ahogy napjaink technológiai eszközei is működnek. A gondolataink nem egyszerűen a neuronjainkban és a gliasejtjeinkben (az agyszövetben{2}) található képződmények, amelyek ott is maradnak. A gondolatokat továbbítani is lehet a neuronokból kilépő elektromos jel segítségével. Az elektromos jel elképesztő mennyiségű információt képes szállítani – vagyis az agyunkat nem egyszerűen töltés alatt álló vezetékek hálózzák be.

Az agyunkban továbbított elektromosság még olyan információkat is szállíthat, amelyeket nem akarunk vagy nem tudunk felhasználni. Ott vannak ezek is az elektromos jelben, de hagyjuk őket elsikkadni, mert az információ egy másik szegmensére koncentrálunk. Ahogy próbálunk valakinek elmondani valamit az elektromos jellel kapott információkból, ugyanabból az elektromos jelből származó más információkat kihagyunk. Van, amikor érezzük, hogy valami mást is akartunk még mondani, de azt már nem tudjuk, hogy mit, mert addigra már nem férünk hozzá a gondolathoz. Lehet, hogy megkérdezik tőlünk:

– Nem akartál még valami mást is mondani?

– De, csak úgy el voltam foglalva más gondolatokkal, hogy már nem emlékszem, mit – feleljük.

Ilyenkor nem emlékezetkiesésünk van, hanem az történik, hogy valamilyen információ továbbhalad az agyunk elektromos hálózatában, mielőtt még tudomást vehetnénk róla.

A károsodott neuronok megváltoztathatják a gondolatokat, és hatással lehetnek az információk befogadására. Ez azért van, mert a neuronok károsodása következtében az elektromos jel módosul, átrendeződik, majd hibásan rendeződik vissza. Ahogy ez az elektromosság keresztülhalad a szinapszisokon a neuronok egy másik csoportja felé, az általa szállított információk összekuszálódhatnak, mielőtt még elérnék a neuronok új csoportját. És ha ebben az új csoportban is vannak károsodott, akadályozott vagy sérült neuronok, akkor az elektromos jelben található információk ismét átrendeződnek, amikor elhagyják a csoportot. Mire az információk útnak indulnak egy következő neuroncsoport irányába, már módosultak. Így tehát nemcsak az agyszövet felelős a gondolataink tárolásáért, illetve az érzéseink és a fizikai működésünk szabályozásáért. Maga az elektromosság is szerepet játszik a gondolatok és a fizikai folyamatok irányításában.

A neuronok egyik feladata, hogy eljuttassák az információkat az agy több milliárd gliasejtjéhez, amelyek tárolják és rendszerezik az információkat. Ha a gliasejtek eltömődnek, szennyeződnek, telítődnek, eltorzulnak vagy különböző méreganyagok következtében akár mutálódnak is, akkor sérül a neuron- és a gliasejtrendszer közötti kapcsolat, és hiba lép fel a működésében. Előfordulhat, hogy a gliasejtek többé már nem lesznek képesek az információk megfelelő tárolására.

Vannak az agyban olyan neuronok, amelyek képesek ellenőrizni az új információkat, és össze tudják hasonlítani őket a régebbi információkkal. Egészséges állapotukban ezeknek a neuronoknak korlátlan hozzáférésük van a gliasejtek tárhelyéhez, vagyis a múltból – akár még a neuronok károsodása előttről – származó régi információk kötegeihez. Az ilyen neuronok elektromos hullámokat bocsátanak ki, amelyek begyűjtik a gliasejtektől az információkat, majd az információkkal megrakodott elektromos jel visszatér a neuronokhoz.

Ha azonban az elektromos jel károsodott neuronba ütközik, apró, napkitörésre emlékeztető robbanásokat eredményez a neuron felszínén. Ezek a kitörések behatolnak a környező agyszövetbe és gliasejtekbe, ott magukba gyűjtenek néhány információmorzsát, majd elvesztik erejüket, és visszatérnek a szétzilált információkkal a neuronba, amely megpróbálja összehasonlítani és visszarendezni az információkat. Mivel károsodás vagy más nehezítő tényező miatt a neuron már eleve akadályoztatva van, csak korlátozottan tudja összerakni a szétszóródott információkat. Így összekuszált információk haladnak tovább az egyik károsodott neuronból a másikba.

A neuronjaink károsodása miatt átrendeződő információk miatt fordulhat elő, hogy olykor ugyanazt az eseményt egészen különböző módokon tapasztaljuk meg. Lehet, hogy a végén nem mindenki adja vissza pontosan, hogy mi is történt. Tételezzük fel, hogy egy tó partján kempingezel a barátaiddal, és egy villogó fény halad keresztül az égen. Az egyik barátod azt mondhatja:

– Ott voltam, szentjánosbogár volt.

Másvalaki erre azt felelheti:

– Én is ott voltam. Hullócsillag volt.

Megint más szerint egy távoli teherautó fényszóróját láttátok.

A neuronok működési nehézségeinek ilyen szintű ismerete alapján mondom, hogy amikor valakinek a hogyléte felől érdeklődünk, akkor valójában a következő kérdéseket kellene feltennünk: „Mi újság az agyad elektromos jeleivel? Nagyon össze vannak kuszálódva? Hogy vannak ma a neuronjaid? Sikerült néhánynak regenerálódnia az éjszaka folyamán? Nem melegedtek fel túlságosan a gliasejtjeid? Mennyire telítődtek ma méreganyagokkal a neuronjaid?” Ha ezen a szinten kommunikálnánk az agyunkról, az gyökeresen megváltoztatná az egészségi állapotunkról és a jóllétünkről alkotott képünket.

A ZAJ ÉRTELMEZÉSE

Ha egy neuron szennyeződik valamilyen toxikus anyaggal, vagy bármilyen sérülés vagy károsodás miatt nem tudja ellátni a feladatát, akkor a neuronon áthaladó elektromos impulzusok által szállított információk is tükrözni fogják ezt a szennyeződést vagy károsodást. Ezzel együtt a neuronok képesek adaptálódni és kompenzálni egymás működését. Így ha a neuronok egyik csoportja szennyeződött, és nem tud megfelelően működni, más neuronok megpróbálják átvenni a terhelést, ameddig csak bírják.

Amikor az elektromos jelen keresztül információ jut a neuronok egy szennyeződött csoportjától egy egészséges csoporthoz, az egészséges neuronok képesek értelmezni az információt és átrendezni az aktuális szerkezetét, hogy hatékonyabban, nagyobb kapacitással és pontosabban tudják továbbítani. Olyan ez, mintha az egészséges neuronoknak le kellene fordítaniuk a bejövő információt a legjobb tudásuk szerint: a használható részeket megtartva meg kell próbálniuk újjáépíteni az üzenetet, amely gyakorlatilag elveszett az előző, szennyeződött neuronok csoportján való áthaladáskor. Ezért fordul elő, hogy időnként látod az emberek arcán a küzdelmet, ahogy próbálnak fókuszálni, hogy el tudjanak mondani valamilyen információt.

A károsodott vagy szennyeződött neuronokból érkező elektromos jel tulajdonképpen egy zajból álló üzenetet szállít. Ez visszavisz minket ahhoz a hasonlathoz, hogy a neuronok olyanok, mintha parányi írnokok lennének. Képzeld el, hogy a neuronírnokok ott ülnek, fejükön az icipici fejhallgatójukkal, és minden erejüket megfeszítve próbálják kihallani a zajból az üzenetet, hogy jól le tudják jegyezni és továbbítani. A nagy zajban elrejtve ott vannak az információ töredékei, amelyeket értelmezniük kell, és össze kell rakniuk legjobb tudásuk szerint. Ezeknek az egészséges neuronoknak kell kijavítani a károsodott neuronok hibáit, amelyek következtében torzítva került be az információ az elektromos jelbe.

Ahogy azonban az idő múlásával egyre több és több neuron károsodik és szennyeződik, ez a fajta kompenzációs képesség már nem lesz elegendő. Eljutunk oda, hogy már kevesebb az egészséges neuronunk, amely el tudja látni az értelmezés és a visszarendezés feladatát. Idővel megjelennek a tünetek. Koncentrációs problémák, depresszió, szorongás, emlékezetvesztés vagy érzelmi zavarok alakulhatnak ki, hogy csak néhányat említsek. Fizikai tünetek is kialakulhatnak, például végtaggyengeség, mozgásszervi fájdalmak, migrén és látásproblémák. A neuronok károsodása és szennyeződése még a legalapvetőbb kommunikációs készségeinkre is hatással lehet, aminek következtében küzdelmet jelenthet mind a másoktól kapott információk feldolgozása, mind az információk szóbeli átadása.

HOGYAN GONDOSKODUNK AZ AGYUNKRÓL?

Ahogy már volt szó róla, a neuronoknak óriási a jelentősége. Ezért mindenki számára fontos kérdés, hogy hogyan bánik velük, és hogyan gondoskodik róluk.

Az túl megfoghatatlan, ha egyszerűen azt próbáljuk tenni, ami „jó az agyunknak”. Az „agyserkentő étrend-kiegészítők” nem egyebek, mint a gyártók alternatív vagy hagyományos elméleteken alapuló találgatásai, amelyek nem kínálnak megoldást a valódi problémákra. Nem fedik fel a bajok igazi okát, és nem mutatják meg, hogy mit tehetünk a gyógyulásért. Amikor beveszünk valamit „az agyunkra”, az túlságosan általános, és nincs köze az agyunkat sújtó tényleges gondokhoz.

Ezzel elérkeztünk egy problémás területhez. Már egy ideje keringenek a világban a Gyógyító Médium információi arról, hogy mi zajlik az agyunkban. Ugyanakkor megjelentek olyan pénzéhes gyártók is, amelyek az agyat nem támogató összetevőjű termékeket árulnak, mégis olyan címkékkel látják el őket, mint „nehézfémek ellen”, „az agyi egészségért” vagy „az egészséges memóriáért”. Az ilyen marketingfogások kihasználják a Gyógyító Médium kínálta tudást arra vonatkozóan, hogy mi a gond az agyunkkal, miközben maguk a termékek csak találgatásokon és vélekedéseken alapulnak, és egyetlen céljuk a haszonszerzés.

Ha valóban megértenénk, hogy mi okozza a bajt az agyunkban, átlátnánk, hogy mi áll az agyi problémák hátterében, és felismernénk, hogy mennyi krónikus tünet és állapot okát kell igazából az agyban keresni, akkor minden megváltozna. Többé nem mondanánk olyat, hogy „vedd ezt be az agyadra”. Onnantól ilyeneket mondanánk: „A toxikus nehézfémek, a koffein, az oldószerek, az illatanyagok, a parfümök, a kölnik, a légfrissítők, az illatos gyertyák, a nátrium-glutamát, a DDT, a kőolajipari anyagok, a sugárzás és a műanyag miatt károsodott neuronjaidnak nagyon jót tenne ez a szer, mert segítene nekik megtisztulni, meggyógyulni, újjáéledni és feltölteni a raktáraikat.”

A TARTALÉKAINKAT FELEMÉSZTŐ AGYI PRAKTIKÁK

Az agy szükségleteinek félreértése nem ér véget a becsapós étrend-kiegészítőknél. Manapság mindenki az agyi praktikák (más néven „brain hackek”) szakértője. Ezek többnyire arra szolgálnak, hogy irányítani tudjuk az elménket. Gyakran azért fordulunk ezekhez a módszerekhez, hogy a tudatunkat és az érzékszerveinket kicselezve próbáljunk meg javítani az életminőségünkön a gondolkodásunkon keresztül. Ezeknek a stratégiáknak egy részével nincs is semmi baj, és bizonyos helyzetekben nagyon hasznos segítséget nyújthatnak egy-egy érzelmi vagy fizikai állapot átmeneti enyhítésében. Azonban ezek sem ásnak le a küzdelmeink gyökeréig.

Az ilyen tudatfejlesztő technikákkal esetenként olyan mértékben túlkompenzálunk, hogy azzal kimerítjük magunkat. Túlságosan megfeszítve próbáljuk irányítani a gondolatainkat, megőrizni a pozitív hozzáállásunkat, új kapcsolódási pontokat kialakítani, az önbizalmunkat építő tényezőkre koncentrálni, pozitívan gondolkodni, fejleszteni a tudatosságunkat, és új nézőpontból tekinteni az életünkre. Mindeközben azt vesszük észre, hogy még mindig küzdünk a problémáinkkal, mivel arról nem esett szó, hogy mik a problémák mélyben rejlő okai, és hogyan oldhatjuk meg az agyunkat és az idegrendszerüket sújtó valós, fizikai gondokat. Minden energiánk arra megy el, hogy próbáljuk felvenni a harcot az elménkkel, és korrigálni a hibáit, hátha ezáltal jobb emberekké válhatunk spirituálisan, érzelmileg és mentálisan.

Azért csúszik vissza mindenki a rengeteg kurzus, tanfolyam, előadás és program ellenére a régi mintáiba, és azért kell újra és újra harcba szállnunk a kényszerbetegséggel, a depresszióval, a szorongással vagy más tünetekkel és állapotokkal, mert sohasem fedezzük fel a valódi problémákat. A valódi problémát ugyanis a szennyeződött vagy károsodott neuronok jelentik.

Vegyük például az agyi ködöt. Többnyire nem úgy gondolunk rá, mint fizikai tünetre. Úgy érezzük, hogy a saját hibánkból, a saját mentális képességeink hiánya miatt nem tudunk koncentrálni, és biztosan menne az jobban is, ha elszántabban próbálkoznánk. Pedig valójában az agyi köd a neuronok működési nehézségeinek fizikai tünete. Ha orvosoljuk az agyi köd hátterében álló fizikai tényezőket, megszüntethetjük azt, visszatalálhatunk a régi önmagunkhoz, és soha többé nem kell a hiányosságaink miatt ostorozni magunkat. Soha nem is bármilyen hiányosság volt a gond. Hatalmas fizikai kihívásokkal kellett megküzdenünk, amelyeknek a létezéséről még csak nem is tudtunk.

Amikor fájdalmaink vannak, betegek vagyunk vagy küszködünk, az felemészt bennünket. Ilyenkor minden energiánkra szükség van ahhoz, hogy valahogy kibírjunk mindent, és végig tudjuk csinálni a napot. Az utolsó tartalékainkat is feléljük. Nagyon nehéz újra meg újra arra is találni energiát, hogy az elménket trenírozzuk. A tünetek nagyon hamar eluralkodnak a mindennapjainkon, amint elkezdenek hatással lenni az életszínvonalunkra és a napi tevékenységeinkre. Amikor a megtanult agyi praktikák nem működnek, mert a neuronjainkat érintő problémák (amelyekről nem is tudjuk, hogy a neuronjainkat érintik) továbbra is végzik a pusztítást, úgy érezhetjük, hogy az összes befektetett munka hiábavaló volt. Rengeteg energiába, kitartásba és lelki erőbe kerül az érzelmi, mentális és spirituális önfejlesztés és önsegítés, különösen, ha még a küszködő agyunk és idegrendszerünk okozta nehézségeket is kompenzálnunk kell. Ha a mélyben rejlő problémát nem oldottuk meg, akkor a következő alkalommal, amikor valami ismét kiváltja a tüneteinket, úgy érezhetjük: Már megint kezdődik. Vannak olyan „gyorssegélyszerű” agyi praktikák, amelyek nagy segítséget jelenthetnek azokban a pillanatokban, amikor az agyunkat sújtó fizikai problémák ismét aktiválódnak és robbanni készülnek. Egy rövid ideig túlélhetünk ezekre az önsegítő tudatfejlesztő technikákra és a gondolatainkat formáló érzelmi és mentális eszközökre támaszkodva.

Ha azonban nem foglalkozunk a valódi fizikai gondokkal, és nem dolgozunk azok megoldásán, akkor hamarosan ismét a régi mintáink közepén fogjuk találni magunkat. Ez különösen igaz a kor előrehaladtával vagy betegségek idején, mert ilyenkor kevesebb energiánk jut önmagunk korrigálására, így a régi minták nemcsak visszatérhetnek, hanem még fel is erősödhetnek. Az agyunk vagy a tudatunk feletti „kontroll” csak ideig-óráig hatásos. Amint egy pillanatra nem figyelünk oda, a régi minták ismét átveszik az uralmat, ismét ugyanazokkal a gondolkodási nehézségekkel szembesülünk, vagy ugyanazokat a fizikai vagy mentális tüneteket tapasztaljuk meg. Kezdhetünk elölről megtanulni mindent, amiről már azt gondoltuk, hogy elsajátítottuk az elménk és a fizikai testünk stabilitásának megőrzéséhez. Az emberek idővel belefáradnak ebbe, ha a mélyben rejlő valódi problémát nem orvosolják. Nagyon kimerítő lehet, ha folyton önsegítő módszerekkel és pozitív gondolatokkal próbáljuk felvenni a harcot a fizikai akadályokkal szemben.

Kizárólag ezeket a technikákat alkalmazva az életünk állandó küzdelemmé válik, ahogy újra és újra visszaesünk a régi mintákba, majd megpróbáljuk kijavítani a hibás gondolati működéseinket – közben pedig levonjuk a következtetést, hogy valami baj van velünk. Valamiért nem tudjuk megteremteni vagy elérni, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van. Nem vagyunk olyan tökéletesek, mint mások, aki látszólag képesek korrigálni és egyensúlyba hozni a gondolataikat és az elméjüket. Pedig valójában arról van szó, hogy másoknak lehet, hogy nincsenek rejtett fizikai problémáik a neuronjaival, vagy nem küzdenek valamilyen más agyi vagy idegrendszeri nehézséggel. Eljutunk oda, hogy túlságosan sebezhetőnek érezzük magunkat. Nem értjük az igazi okát annak, hogy nekünk miért kell küszködni, míg másoknak minden könnyen megy – legalábbis látszólag.

Ha elhisszük, hogy a problémáink oka a saját inkompetenciánk – hiszen képtelenek vagyunk a gondolatainkon keresztül, a tudatunk megerősítésével, különböző technikák és praktikák alkalmazásával vagy önsegítő guruk irányítása alatt javulást elérni –, akkor kudarcot vallunk a sikerért folytatott küzdelemben. Levonjuk a következtetést, hogy nem vagyunk elég jók, ezért nem tudjuk az elméletet átültetni a gyakorlatba. Úgy érezhetjük, hogy képtelenek vagyunk a problémáink megoldására, hiába osztották meg velünk a tudásukat olyan szakértők, akiknek elvileg kezükben van az összes válasz arra, hogy hogyan kellene viszonyulnunk az életünkhöz, a gondolatainkhoz és a saját elménk irányításához. Pedig valójában azért vagyunk kudarcra ítélve, mert a szakértők nincsenek tisztában azzal, hogy a neuronjaink működését méreganyagok okozta szennyeződés gátolja. Nem tudják, ez hogyan hat az agyunkon és az idegrendszerünkön áthaladó elektromosságra és információkra, és arra sincsenek igazi válaszaik, hogy mit tehetünk mindezek ellen.

AZ AGYUNK VALÓDI GYÓGYULÁSA

Semmi gond nincs azzal, ha szakértőktől tanult technikákkal és tanácsokkal trenírozzuk az elménket vagy próbáljuk meg formálni az érzékelésünket és a gondolkodásunkat, ha közben tisztában vagyunk az agyunkban fennálló igazi problémákkal. Ennek a tudásnak a birtokában egyszerre törekedhetünk két cél elérésére: (1) dolgozhatunk a küzdelmeink igazi okának orvoslásán, és közben (2) kihasználhatjuk a szakértőktől kapott agyi vagy tudatfejlesztő praktikák előnyeit, hogy addig is lekössük magunkat, amíg meg nem oldjuk az igazi problémákat. Ha sikerül mélyebb szinten meggyógyítani az agyunkat, akkor a tudatunk fejlesztése terén sem ismerünk majd lehetetlent.

Amikor valaki elkerüli a nap mint nap ránk leselkedő agykárosító mérgeket és szennyezőanyagokat, amelyekről az Agykárosító anyagok című Harmadik részben olvashatsz, akkor az agyát és az idegrendszerét sújtó valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki beépíti az étrendjébe az agysejttápláló ételekről szóló 41. fejezetben szereplő gyümölcsöket, leveles zöldeket, gyógynövényeket, vadon termő ételeket és zöldségeket, és közben kiiktatja a 28., 29. és 30. fejezetben szereplő agykárosító élelmiszereket és étrend-kiegészítőket, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki elkezdi alkalmazni a mindennapi élete során ennek a könyvnek a kiegészítő kötetében, a Receptek az egészséges agyműködésért című könyvben szereplő agyvédő recepteket, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki elvégzi a 44. fejezetben leírt Gyógyító Médium nehézfém-méregtelenítő protokollt, amely a toxikus nehézfémeken kívül az agykárosító méreganyagokra is megoldást kínál, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki végigcsinálja a 42. fejezetben szereplő Gyógyító Médium Agyvédő Shotterápiát, követi a Gyógyító Médium 44. fejezetben leírt ajánlásait a zellerlére vonatkozóan, vagy alkalmazza az Egészséges agyműködés – Receptek könyvben található valamelyik Gyógyító Médium Agyvédő Sokkterápiát, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki követi a Receptek az egészséges agyműködésért című kötet Étrend-kiegészítők bibliája fejezetében leírt étrend-kiegészítő-szedési protokollok egyikét, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Amikor valaki alkalmazza a 45. fejezetben részletezett Nehézfém-méregtelenítő Tisztítókúrák vagy a 43. fejezetben olvasható Agyvédő Shotterápia Tisztítókúrák egyikét, illetve a Gyógyító Médium bármelyik másik tisztítókúráját ebből a könyvsorozatból, akkor a valódi problémákat orvosolja.

Ezekkel a lépésekkel gyógyíthatjuk meg fizikailag az agyunkban és az idegrendszerünkben sejtszinten és a neuronok szintjén fellépő igazi károsodásokat. Az ilyen szintű fizikai gyógyulás lehetővé teszi, hogy utána kedvünk szerint eljátszadozzunk a tudatunk fejlesztésével. Ha azonban nem látunk tisztán, és fordítva gondolkodunk, vagyis hogy a tudatunk fejlesztése a fizikai gyógyulásunk alapja, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: elmetornával szeretnénk játszadozni, vagy szeretnénk meggyógyulni?

Amióta megkezdtem működésem, a spiritualitás legelmélyültebb művelői, a legjobb tudatfejlesztő és meditációs technikák mesterei kerestek fel azzal, hogy még mindig nem sikerült meggyógyulniuk. Ha nem született volna meg a Gyógyító Médium-könyvsorozat, és nem állnának rendelkezésre a Gyógyító Médium több mint harminc év munkásságát felölelő tanításai és előadásai, akkor az egészségügy helyzete ma egész másképp festene, mint amilyennek valójában ismerjük. Még mindig ott tartanánk, ahonnan indultunk: nagyon kevés embernek lenne esélye rátalálni az agyát és az idegrendszerét sújtó problémák valódi magyarázatára és a gyógyuláshoz vezető útra. Krónikus betegség áldozataként reménytelenül küszködnél, és néznéd, ahogy más, hasonló állapotú emberek is betegek maradnak és küszködnek, pedig akár csodálatos gyógyulások tanúja is lehetnél. Akkoriban jobb híján sokan tették fel a kérdést: „Nem lehetne mindettől megszabadulni a tudatunkon keresztül, műtéttel vagy gyógyszerek segítségével? Nem használna egy kis babcsíra, búzafű, mandula, melasz, barnarizs-szirup, sárgarépalé vagy valamilyen multivitamin?” A Gyógyító Médium protokolljai végre megadják az agyunknak azt a mélyebb szintű fizikai gyógyulást, amelyre oly nagy szükségünk van, ha bármilyen téren előrelépésre vágyunk.

Az itt következő fejezetekben olyan tudásra tehetsz szert az agyaddal kapcsolatban, amellyel korábban még sehol nem találkoztál. Milyen anyagokkal szennyeződnek a neuronjaink, mi okozza a károsodásukat, mi akadályozza a működésüket, mi vezet a kiégésükhöz és a funkcióvesztésükhöz, honnan származnak ezek a hatások, és mindez hogyan magyarázza az egyéni tapasztalatainkat és küzdelmeinket? Pontosan mi vezet az agyunk gyulladásához, hegesedéséhez vagy sorvadásához, és hogyan fenyegetik ezek az állapotok a jóllétünket? Minden világossá válik majd, ahogy közelebbről megvizsgáljuk az agyat és az idegrendszert. Ezzel a tudással felvértezve végre enyhülést találhatsz a tüneteidre.

Nem veled van a baj. Nem te vagy gyenge. Nem magadnak köszönheted a küszködésed. Nem te hoztad létre, találtad ki vagy vonzottad be a tüneteid vagy az állapotod. Egyáltalán nem a te hibád, hogy eltévedtél és magadra maradtál. Azért tévedtél el és maradtál magadra, mert ez valakinek az érdekét szolgálja – olyan titkos érdekeket, amelyek nem mozdítják elő sem a te, sem a családod jóllétét. De most végre a kezedbe kapod azokat a válaszokat, amelyeket megérdemelsz.


„A repülőgép leszálláshoz készül egy nagyváros felett. Lenézünk a város teljes elektromos hálózatára. Képzeljük el a villódzó fényeket, amelyek egy bonyolult, kilométereken átívelő rendszert alkotnak. Ez semmi ahhoz képest, ami az agyunk elektromos hálózatában történik.”

Anthony William, Gyógyító médium