A múltkor ott hagytam abba, hogy a munkaerő-közvetítő cégekről eszembe jutott egy ragyogó ötlet: akár csinálhatnám az egészet másként is.
Csapatban!
Ehhez először el kellett tennem láb alól a kedves önkéntest, aki oly sok héten át hiábavalóan könyörgött alamizsnáért, még csak át sem léphette Illésházy úr irodájának küszöbét.
Másnap délelőtt felhívtam Zelmát.
– Jó napot! Szabó Zsuzsa vagyok.
– Azt hittem, megbeszéltük a következő időpontot, Zsuzsika.
– Épp emiatt telefonálok. Kaptam egy külföldi munkalehetőséget, két nap múlva utazom, és csak meg akartam köszönni az eddigi segítségét. Sajnos már nem fogok tudni elmenni önökhöz.
Zelma hangjában valódi sajnálkozás érződött. Hosszú idő óta talán az első emberi lény voltam, aki némi érdeklődést mutatott iránta. De vérbeli profizmusa hamar felülkerekedett, talán meg is könnyebbült, hogy nem kell tovább támogatnia az eleve vesztes kuncsorgásomat.
Még pár szót ejtettünk a macskákról, és kölcsönös jókívánságok közepette búcsút vettünk egymástól.
Kicsit sajnáltam a karaktert, ha érti, mire célzok. Ez a jótékony, ártalmatlan álca gyanútlanná teszi az embereket. Mert mire is gondolnak? Itt ez a fiatal nő: kedves, szánalmasan naiv, fogalma sincs róla, mi folyik a világban, hanem bele van gabalyodva önnön jósága csapdájába, és onnan pislog ki bizakodva, mint egy lelkes kölyökkutya. Azt hiszi, hogy azok, akiket megment, akiknek pénzt vagy adományt gyűjt, iszonyúan hálásak lesznek. Reméli, hogy Isten beír neki ezért három piros pontot, elégeti a karmáját, vagy a százas példányszámban kiadott civil újságjukban őt választják meg a hónap adománygyűjtőjének, amivel rövid, csekély hírnévre tehet szert egy nagyon szűk körben.
Bezzeg nagyra értékeljük az ilyen személyiséget, ha nehéz helyzetbe kerülünk vagy panaszkodni vágyunk! Olyankor a szociálisan érzékeny, magas érzelmi intelligenciájú emberek jól jönnek hallgatóságként. Remekül adják az együttérző végszavakat, és – bár ezt senki nem veszi észre – rengeteg információra tesznek szert a bizalmas megnyílások, kifakadások, elejtett félmondatok fültanújaként. Mert tudnak figyelni. A hallgató bízhat a diszkréciójukban és az együttérzésükben, a személyük érdektelen, veszélytelen, és ha már nincs rájuk szükség, könnyű kitenni a szűrüket.