A Leon-épület közepén állva Sciona olyan kicsinek érezte magát, mint még soha, és olyan nagynak, hogy fel tudta volna falni az egész világot. Nem nézett rá Tiran egyik legnagyszerűbb férfijára sem, hanem a köpenyeik összemosódása által keletkezett, fehér folthoz intézte a szavait:
– Tiran legfőbb mágusai! Azért járultam önök elé, hogy letehessem ezt a vizsgát, és főmágusrangot szerezzek. – Kissé remegett a hangja, és ezt csak azzal tudta kiküszöbölni, hogy emlékeztette magát arra, hogy amint a bemutatkozás véget ér, odaengedik a varázsige-írógéphez. Amint az ujjai hozzáérnek az acélgombokhoz, minden rendben lesz. – Sciona Freynan vagyok. A Danworth Akadémián és ezen az egyetemen sajátítottam el a mágia tudományát.
Az valójában nem számított, hogy a jelentkezők melyik intézményben tanultak az egyetem előtt, de ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a vizsgáztatók felmérjék a jelölt társadalmi helyzetét. Jelentős anyagi különbség volt azok között, akik állami iskolába jártak, és azok között, akik elég jó összeköttetésekkel rendelkeztek ahhoz, hogy bejussanak a Danworthre.
– Bocsásson meg, Miss Freynan! – szólt közbe Eringale legfőbb mágus. – A maga által benyújtott dokumentumokban az áll, hogy az East Havendel Állami Iskolába és a Danworth Akadémiára is járt. Ez valóban így van?
– Igen, legfőbb mágus. – Sciona felszegte az állát, mert Bringham ezt tanácsolta neki, de görcsbe rándult a gyomra az idegességtől. – A második évben ösztöndíjjal átvettek a Danworthre.
A legfőbb mágusok a papírjaikkal zörögtek, néhányan jegyzeteltek, mások kihúzták magukat. A Danworth évente csak öt diákot vett át az állami iskolákból, és abban az évben, amikor Sciona beadta a jelentkezését, csak hármat. Abban reménykedett, hogy emiatt komolyan fogják venni, és nem azt a női jelöltet fogják látni benne, akit tízévenként kötelesek voltak meghallgatni.
– Köszönöm, Miss Freynan – mondta Eringale. – Kérem, folytassa!
– Az elmúlt hét évben Bringham legfőbb máguslaboratóriumaiban dolgoztam, a Trethellyn-épületben, és ebben az időszakban négy éven keresztül én vezettem a manuális forrásfeltárást. – Bringham gyönyörű és komoly kihívást jelentő akció-varázsigéket írt, amelyek modernizálták Tiran textilgyártását. Valakinek meg kellett találnia az energiát azokhoz a varázsigékhez, mielőtt bekerültek volna a gyárak vezetőibe. – A szakterületem az ipari leszívás-alkalmazás és a kísérleti térképezővarázsige-írás. Még egyszer köszönöm, hogy elfogadták a jelentkezésemet. Engedelmükkel most odamegyek a vizsgaasztalhoz.
Az ősz hajú Orynhel bólintott, és Sciona odalépett az asztalhoz.
Scywin adta ki az első feladatot, és előtte kattintott egyet az időmérő vezetőjével, hogy előkészítse Sciona számára az asztalt.
– Találni fog az asztalon egy tálat, amiben tizenkét fenyőgally van, Miss Freynan – mondta Tiran legkiválóbb leszívója. – A Kaedor-térképezőmódszer segítségével lobbantsa lángra őket úgy, hogy lassan égjenek!
Mire Scywin befejezte a mondatot, Sciona ujjai már a varázsige-írógép billentyűzetén voltak. Végre magához tért! Végre hazatért! A billentyűk mechanikus kattogása megnyugtatóan hatott az idegeire, és pontosan tudta, mit kell tennie.
Jerrin Mordra már bebizonyította, hogy a tűzre vonatkozó akció-részvarázsigéket könnyű megírni, és általában a forrásfeltáró részvarázsigéknél siklottak félre a dolgok. Ha csak egy csipetnyivel több energiát használ fel a kelleténél, azok a gallyak pár másodperc alatt hamuvá égnek, ha pedig túl sokat, akkor ő maga is lángra fog lobbanni, ami elég szégyenteljes bukáshoz vezetett volna. Miután Sciona végzett a tűz-varázsigével, lenyomta a megszakítóbillentyűt, egy vízszintes vonalat pecsételve a lapra, és megjelölve a forrásfeltáró részvarázsige kezdetét.
A Kaedor térképező-varázsigéknek szigorú volt a felépítése, ezért könnyen meg lehetett komponálni őket, de megnehezítette a használatukat a leszívás során. Amikor Sciona működésbe hozta a térképező-varázsigét, az írógép tekercsében felbukkant a Másikvilág szürke és fehér színben, de a Kaedor-módszer egyszerűsége miatt elég rossz minőségű volt az Isten Kincsét ábrázoló kép. A szürke háttérben fehér alakok mozogtak, amelyek a lehetséges energiaforrásokat jelölték, de el voltak mosódva. A Sciona által előnyben részesített térképezőmódszerek tiszta és világos képet adtak az energiaforrásokról, ezért könnyen meg lehetett határozni őket. Ez olyan volt, mintha egy lámpás fényét kereste volna a sűrű ködben.
Sciona azt gyanította, hogy Scywin azért ragaszkodott ehhez a módszerhez, mert homályos volt a kép, az akció-varázsigéhez pedig pontosság kellett. A többi mágus Orvlövészként emlegette Scywint, mert képes volt arra, hogy bármelyik módszer segítségégével megtalálja a tökéletes energiaforrást, bármelyik térképezőtekercsben. Valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy ez a felkapaszkodott vizsgázó is képes-e erre.
Sciona ijesztőnek találta az Orvlövész becsmérlő tekintetét, de az elszántsága miatt a félelme összpontosítássá alakult. Mivel éveken keresztül térképezett Bringhamnek, tudta, hogyan kell meghatározni a megfelelő alakot és fényességet a kavargó szürkeségben. Ezért teljesített jobban X. Mordránál, aki állandóan az íróasztal mögött ült.
Megtalálta a célpontot, és beütötte a koordinátákat a varázsige-írógépbe, mielőtt a fény megmozdult vagy elhalványult volna: 40.5 és 23.1. Utána lenyomta a leszívóbillentyűt, és működésbe lépett a varázslat. A forrásfeltáró varázsige úgy szívta le a célba vett energiát a Másikvilágból Sciona akció-részvarázsigéjén keresztül, mintha valaki egy szívószálat helyezett volna a koordinátákra.
A kép eltűnt, amikor egy apró lángnyelv bukkant fel a tálban. Sciona sikeresen megoldotta a feladatot. Megkönnyebbülten fellélegzett, miközben a tűz lassan felfalta a gallyakat, és a legfőbb mágusok jegyzeteket készítettek, de nem volt megelégedve. Egy nehezebb feladatra vágyott. Most! – üvöltötte a benne lakozó telhetetlenség. – Most, most! És Sciona alig várta, hogy jóllakathassa.
Ezután Bringham legfőbb mágus következett:
– Találni fog az asztalon egy obszidiántömböt – mondta, utána intett a varázspálcájával, és az asztalon felbukkant a fekete szikla és egy mérleg. – Vágja ketté!
Sciona meglepetten felpillantott a mentorára, mert Mordra ezt a feladatot rontotta el, és azt is észrevette, hogy IX. Mordra egy bosszús pillantást vetett Bringhamre. Néhány vizsgáztató rosszallóan megcsóválta a fejét, de Bringham azt mondta Scionának, hogy a kollégáit nyugodtan bízza csak rá. Éppen ezért figyelmen kívül hagyta az elégedetlenkedőket, és a mágiára összpontosított.
Jerrin Mordra túl sok energiát szívott le ahhoz képest, hogy a résnek keskenynek kellett lennie, így a gránit a nyomás miatt robbant szét. Az obszidián sűrűsége miatt nagy nyomásra volt szükség egy akkora résben, amibe épphogy belecsúszott volna egy kés pengéje…, vagy kisebb nyomásra egy molekulaméretű résben. Az utóbbi megoldásnak az volt a kockázata, hogy esetleg az asztal is kettéhasad, de Sciona pontosan tudott célozni, ezért azt választotta.
Ezt nézd meg, Scywin! – gondolta, miután megírta a térképező-részvarázsigét, és célba vette a koordinátákat.
Leszívás közben nem robbant fel semmi, sőt egy reccsenést sem lehetett hallani, amikor az obszidián két darabra esett, és a felülete tükörsima volt ott, ahol a varázsige kettévágta. Sciona önkéntelenül elmosolyodott, amikor rátette a tömböket a mérlegre, és kiderült, hogy a súlyuk tökéletesen egyforma. X. Mordrának ez a második alkalommal sem sikerült.
Néhány legfőbb mágus suttogva beszélgetni kezdett egymással, IX. Mordra pedig olyan képet vágott, mint aki a legszívesebben meggyilkolna valakit, habár az nem derült ki, hogy kire haragszik: Scionára, Bringhamre vagy a fiára, aki szégyent hozott a fejére.