Az ősi időkben más főemlősökkel, valamint nálunk sokkal nagyobb és ügyesebb állatokkal éltünk együtt a Földön. Nem voltunk különlegesebbek azoknál az élőlényeknél, amelyekkel megosztottuk bolygónk életterét. Koponyánk kisebb volt, mint most, és nagy részét a limbikus rendszer töltötte ki, egy mélyebb, ősibb terület, amely az indulatainkat és a megérzéseinket vezérli. Ezt a részt vékony kéregállomány vette körül. Aztán felfedeztük a tüzet.{1}
Nem tudjuk biztosan, hogy természetes módon fejlődött-e ki a nagyobb agykérgünk, amely képessé tett minket a szerszámok használatára, és így csiholtunk tüzet, vagy egy véletlen szikrával kezdődött-e az a folyamat, amely megváltoztatta a világot. Akárhogy volt is, ápoltuk a tüzet, amellyel egyrészt melegen tarthattuk magunkat, másrészt megfőzhettük az ételünket. Ily módon hatékonyabban tudtuk megemészteni a fehérjét, emésztőrendszerünk összezsugorodott, és erőforrásainkat arra fordítottuk, hogy megnöveljük az agyunk külső kérgét, amely végül ugyanolyan sűrű lett, mint maga a limbikus rendszer. A kéregnek ez a hirtelen fejlődése volt az emberiség kognitív evolúciójának a legmeghatározóbb pillanata. És ez tett minket a Föld legerősebb állatává.
Az agy modern, racionális részének a növekedése lehetővé tette a tagolt beszédet, képesek lettünk arra, hogy kiszámítsuk és megtervezzük a jövőt. Nagyobb törzsekben tudtunk élni és kommunikálni. Egyre többet beszéltünk, s egyre kevesebbet éreztünk. Az érzelmek helyét átvette a logika, a tények uralma, és a versengés lett a túlélésünk záloga. Elveszítettük a bőség érzetét, és már nem hittük azt, hogy mindenkinek jut elég mindenből. Elveszítettük a kapcsolatunkat a sorssal: uralnunk kellett, és többre volt szükségünk, mint másnak. Már nem elégedtünk meg olyan egyszerű tevékenységekkel, mint üldögélni a tábortűz körül, bámulni a csillagokat, vagy mezítláb sétálni a természetben. Mezőgazdasággal kezdtünk foglalkozni, és olyan iparágakat hoztunk létre, amelyekben az erő és a pozíció fontosabb volt az együttműködésnél és a békés együttélésnél. Már nemcsak egyszerűen voltunk, hanem cselekedtünk is, és rátértünk egy automatikus üzemmódra, amelyet később nem tudtunk kikapcsolni.
Sok ezer évvel később most olyan világban élünk, ahol a logikát túlértékelik, az érzelmeket gyengeségnek tartják, és nem sok teret kapnak a megérzésen alapuló döntések. Elfelejtettük, honnan jöttünk. Az idők során elhanyagoltuk a limbikus rendszert, amely az evolúció csúcsára vitt minket, és a kéregállományt emeltük piedesztálra. Lefokoztuk a mélységet, a szenvedélyt, az ösztönöket, és olyan felszínes tevékenységekben kezdtünk bízni, mint a vizsgák, a magolás és az üzletelés, amelyeknek célja az anyagi haszonszerzés, nem a tiszta öröm. Életünket a stressz uralja, és túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük, kik vagyunk, hová tartunk, és mit akarunk az élettől. Eljutottunk arra a pontra, ahol a technológia el fogja szakítani egymástól az elménket és a testünket. Hatalmas változás küszöbén állunk.
A tudományba vetett hit
Mi történik az agyunkkal most, a sok változás közepette? Fiatalkoromban még nem léteztek az agy vizsgálatára alkalmas gépek. Manapság viszont részletes képeket alkothatunk az egészséges agyról, és láthatjuk, hogyan „néznek ki” a gondolatok, hogyan jelenik meg az agyban a harag, a szomorúság vagy az öröm. A képalkotó eljárások és egyéb kutatások révén be tudjuk bizonyítani, milyen hatással van a gyerekek agyára a szülők viselkedése és a szülő-gyerek kapcsolat. Felnőtteknél is látjuk, ahogyan az ingerek folyamatosan alakítják és formálják az agyat, legyen szó testmozgásról, meditációról, társas kapcsolatokról vagy stresszről. Mindez olyan képet ad agyunkról, amelyben a régi elképzelések új értelmet kapnak.
Mindmáig a tudósok kritikával fogadták azokat az elméleteket, amelyek azt állították, hogy a gondolkodásmódunk megváltoztatásával létre tudjuk hozni azt az életet, amelyre vágyunk. Ezek a tanok azt sugallják, hogy a gondolatoknak vonzásuk, vibráló frekvenciájuk van, így hatással vannak a világmindenségre. Az empirikus tudomány nem támasztotta alá az olyan fogalmakat, mint a vibráció vagy a rezonancia, így csak hit által tudtuk elfogadni őket. El kellett hinnünk, hogy ha pozitívan gondolkodunk, akkor az életünkbe vonzzuk a vágyott történéseket. Mindez azt a benyomást kelti, mintha csak passzívan ülnénk otthon vagy egy lakatlan szigeten, és közben csodálatos módon megváltoztatnánk a világot. Természetesen ez lehetetlen, épp ezért a kételkedők, amikor olyan kifejezéseket hallanak, mint a vonzás törvénye, manifesztáció vagy bővelkedés, holmi homályos mágikus gondolkodásra gyanakodnak.
A modern tudomány ugyanakkor alátámasztotta, hogy az olyan régi praktikák, mint az éber tudat vagy az ájurvéda orvosi elvei, kimutatható és bizonyítékon alapuló előnyökkel járhatnak. És amióta megértettük a neuroplaszticitás elvét (az agy növekedésre és változásra való képességét), már azt is tudjuk, hogy gondolataink irányítása nemcsak a valóságról alkotott felfogásunkat befolyásolhatja, hanem az életkörülményeinket, a kapcsolatainkat és azokat a helyzeteket is, amelyeket vonzunk vagy elviselünk az életünkben. Gondolkodásmódunk meghatározza az életünket. Ez egyszerű elképzelés, mégis nagyon hatásos. Gyerekkorunkban az agyunk aktívan nő és változik, felnőttként viszont tudatosan kell rávennünk magunkat arra, hogy növekedjünk és fejlődjünk. Bámulatos, mennyire ki tudjuk használni az agy veleszületett rugalmasságát az életünk jobbá tételére, és ez az elv fogja megerősíteni a Forrásban vázolt összes elméletet és gyakorlatot.
Az áltudomány képviselőivel szemben, akik bizony szép számmal akadnak a vonzás törvényét hirdető mozgalomban, én neurológusként, orvosként, sokévnyi pszichiátriai gyakorlattal a hátam mögött, tudományos hitelességgel támasztom alá az állításaimat. Megközelítésem a bizonyított agy-test kapcsolaton alapul – azon az elven, hogy az agy és a test elválaszthatatlanul összefonódik, és hatással van egymásra. Ezt a kapcsolatot egyrészt a neuroendokrin rendszer hozza létre (amelybe az összes mirigy és hormon is beletartozik), másrészt az autonóm idegrendszer (vagyis minden idegünk, az agyon és a gerincvelőn kívül). Sikerünket és boldogságunkat (érzelmi és logikai) agyunk állapota, valamint azoknak a gondolatoknak a minősége irányítja, amelyekre használjuk. Akármilyen is ez az állapot és minőség, agyunk rugalmassága lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk az idegpályáit és ezzel együtt az életünket is.
Időnként szembe kell mennünk az evolúciós beidegződéseinkkel, és újra meg kell tanulnunk rugalmasabban és pozitívabban gondolkodni. Ideje akcióba lendülnünk. Ez nem vakhit kérdése, hanem a tudományon alapuló hité.
Az agyunk robotpilóta üzemmódban
Először gondoljuk át, hogyan vélekedünk az agyunkról. Az első lépés az agy erejének a felszabadítása felé, ha többé nem tekintjük magától értődőnek. Az agyunk a legnagyobb erőforrásunk, tulajdonképpen ő irányítja az életünket. Többek között neki köszönhetjük a magabiztosságot, az emberi kapcsolatokat, a kreativitást, az önértékelést, a célokat és az ellenálló képességet, vagyis azt a tulajdonságot, hogy megbirkózunk a nehézségekkel.
Agyunk 86 milliárd idegsejtje minden ezredmásodpercben a testünktől és a környezetünktől kapott ingerek tömkelegét értelmezi, reagál rájuk, és feldolgozza az információkat, a maga értelmezése szerint. Az idegsejtek állandóan elektromos kisülésben vannak, új „elérési útvonalakat” alakítanak ki, így hoznak össze érzelmeket, tetteket, emlékeket és kapcsolatokat.
Ez nagyrészt a tudatalatti szintjén zajlik. Ilyenkor az úgynevezett visszacsatolási hurok alapján cselekszünk, és reakcióinkat az észlelt ingerhez igazítjuk. Az információ a külvilágból érkezik, mi pedig automatikusan válaszolunk rá. Ahogy idősödünk, reakcióink egyre gépiesebbek lesznek, szokásaink rögzülnek. Ugyanazon az útvonalon megyünk dolgozni (és többnyire nem is figyelünk a tájra), megszokott (gyakran elégtelen) kapcsolati modelleket követünk, és életünk nagy részét úgy éljük le, hogy ez a „robotpilóta” vezet minket. Feltétlen engedelmességgel hagyjuk, hogy irányítson, mert a sok ismétlés miatt ez lett az alapértelmezett beállítás, a kitaposott ösvény az agyunkban. Minél hosszabb ideig csinálunk valamit, annál kisebb az esélye annak, hogy megkérdőjelezzük – legyen az a kedvenc színünk vagy a választott társunk.
A robotpilóta követése azt jelenti, hogy az életünk megszokott mintákat követ, s agyunk számára ez sokkal hatékonyabb, mert kevesebb energiát kíván. Ráadásul az agy úgy van beállítva, hogy kerülje a változást, fenyegetésnek tekinti, és stresszreakcióval válaszol rá. Megakadályozza, hogy kockáztassunk, biztonságban akar tartani minket, ezért kikapcsolja a magasabb szintű gondolkodást (az agy olyan fő funkcióit, mint például az érzelmek féken tartása, az előítéletek felülírása, összetett problémák megoldása és a rugalmas, kreatív gondolkodás). Inkább az azonnali jutalmat hozó és a legkisebb ellenállást kívánó utat választja, függetlenül attól, hogy ez szolgálja-e legjobban az érdekeinket. Robotpilóta üzemmódban nem kérdőjelezzük meg, honnan származnak ezek a bevésődött, rögzült szokások, mint ahogy azt sem, hasznosak-e még. Kikapcsoljuk magunkat, és hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, mert úgy véljük, úgysem tudjuk irányítani. Pedig minden egyes tettünk megerősít egy mintát vagy egy irányt, és még jobban rögzíti robotpilóta jellegű viselkedésünket. Eközben egyre erősödik bennünk az a meggyőződés, hogy az élet olyan, amilyen, és többnyire nincs lehetőségünk az irányításra. A neurológia azonban azt mutatja, hogy visszaszerezhetjük az agyunk felett az uralmat, ha új idegpályákat hozunk létre, és így hosszan tartó, pozitív változásokat érhetünk el az életünkben.
A Forrás
A Forrás egy hihetetlenül összetett és kifinomult rendszer, amely az egész agyunkat jelenti – nem csak az agykérget és a tervező, adatfeldolgozó, döntéshozó képességünket. Az agy igazi erőssége abban rejlik, hogy képesek vagyunk egyesíteni a gondolatainkat és az érzéseinket (a kérget és a limbikus rendszert) azzal, amit az ösztöneink súgnak és az egész testünk érez. Ez lehetővé teszi, hogy teljes mértékben uraljuk az életünket, bízzunk a képességeinkben, és minden körülmények között boldogulni tudjunk.
Nem szükségszerű, hogy az életünk tele legyen félelemmel, megalkuvással, eleve meghiúsultnak tartott álmokkal és megbánásokkal. Mindnyájunk agyában ott rejlik az a képesség, hogy teljes életet éljünk, bátrak legyünk, ne szégyenkezzünk vagy szomorkodjunk. A kulturális örökségem és a neurológiai ismereteim ötvözésével megtanultam, hogy ha hozzá tudunk férni az agyunkban rejlő összes lehetőséghez, akkor olyan életet élhetünk, amely nagymértékben különbözik az addigitól.
A Forrás mélyén ott rejlik az a tudatosság, amellyel felismerhetjük cselekvésmintáinkat, és megfigyelhetjük, hogyan reagálunk ösztönösen bizonyos helyzetekre vagy eseményekre. Például dühöngünk vagy magunkba fordulunk, vigasztaló evésbe menekülünk vagy segítséget kérünk. Ha tisztában vagyunk azzal, hogyan szoktunk viselkedni, akkor könnyebben formálhatjuk az életünk kihívásaira adott válaszainkat. Fontos, hogy tisztában legyünk a saját mentális állapotunkkal, és mások állapotát is fel tudjuk mérni, mert ez a tudatosság irányítja a legösszetettebb és a legkritikusabb társadalmi interakcióinkat. Az úgynevezett tudatelmélet segítségével tudjuk értelmezni, megérteni és megjósolni a körülöttünk levők cselekvéseit.
Nem kell részleteznünk, milyen előnyökkel jár, ha megértjük, mi motiválja mások tetteit. Az autizmus a legszélsőségesebb példa ennek a képességnek a hiányára. Tovább mélyíthetjük ezt a megértést, ha kihasználjuk a neuroplaszticitásban rejlő erőt (ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk tanulni és változni), valamint az agy hatékonyságát, így többféle helyzetben, különböző típusú emberek esetében is alkalmazhatjuk a teljes agykapacitásunkat.
A Forrás egyik legfőbb célja a metakogníció (a saját tudásunk ismerete) fejlesztése és a tudatosságtudat kialakítása a robotpilóta üzemmód helyett. Ez a prefrontális kéreg feladata, amely figyeli a más területekről érkező jeleket, és a visszacsatolási hurok segítségével irányítja gondolkodásunkat, miközben folyamatosan frissíti agyunkat, a külvilágban történtekhez igazodva. A metakogníció magában foglalja az emlékezet folyamatos megfigyelését, az önszabályozást, a tudatosságot és az öntudatot – olyan alapvető képességeket, amelyekkel irányíthatjuk gondolkodásunkat, s a lehető legjobban kihasználhatjuk a tanulást és változást segítő képességeinket.
Az agy felébresztésére és a teljes kapacitás kiaknázására kidolgozott négylépcsős programom olyan neurológiai és pszichiátriai ismereteken alapul, amelyeket hosszú idő alatt sajátítottam el, és a kognitív tudomány legújabb felfedezéseivel egészítettem ki. Mindezt egészséges mértékű ezoterikával és spiritualizmussal ötvöztem. Részletesen fel fogjuk térképezni a vonzás törvényének a neurológiai hátterét – ez az a képesség, amellyel „létre tudjuk hozni” a jövőnket. Megbeszéljük, miképp taníthatjuk meg az agyunknak, hogy álmainkat valósággá tegye. A XXI. század tudományos információinak birtokában felfedezzük a vizualizáció (a képi megjelenítés) hatalmát, kiderítjük, miért működik, és megnézzük, mi történik az agyban, amikor tevékeny módon pozitív gondolatokat küldünk ki. Arról is szó lesz, hogy a cselekvéstáblák használata hogyan segít minket egy olyan élet megalkotásában, amely beteljesíti vágyainkat, s megvalósítja céljainkat. Az eredmény egy rendkívül hatásos koktél, amely megújítja a gondolkodásunkat, a motivációnkat, és megállítja a negativizmust.
A Forrás és mi
Ez a könyv olyan elfogulatlan és gyakorlatias életvezetési tanácsokat ad, amelyek összhangba hozzák a tudományt és a spiritualitást. Szeretném, ha ön is képes lenne felébreszteni az agyát, és hozzá tudna férni a teljes kapacitásához, hogy azt tehesse az életével, amit valóban akar. Rá szeretném venni arra, hogy kapcsolja ki a robotpilótát, és hozza meg azokat a döntéseket, amelyekre szükség van a továbblépéshez. Mindnyájan szenvedünk negatív gondolatsémáktól és viselkedésmintáktól, olyan szokásoktól, amelyek az életet könnyebbé teszik ugyan, ám nem boldogabbá, és érzelmeink behatárolják választási lehetőségeinket. Márpedig ha ezek a korlátok meghatározzák életmódunkat és életminőségünket, akkor valahogyan meg kell szabadulnunk tőlük. Most itt a lehetőség, hogy kapcsolatba kerüljön az igazi szükségleteivel és a legmélyebb vágyaival, s ne csak elviselje az életet, hanem olyanná tegye, amilyenné akarja.
Vessen egy pillantást a következő oldalon levő állításokra, és gondolja át, melyekkel ért egyet. Ha azon kapja magát, hogy gyakran bólint, akkor ez a könyv jó kezekbe került.
Kapcsolatok
• Többet foglalkozom másokkal, mint magammal.
• Nehezen tudok egészséges kapcsolatokat kialakítani, s mindig ugyanaz a probléma teszi tönkre a hosszú távú boldogságomat.
• A múltban nagyon megbántottak, ezért teljesen elzárkózom attól, hogy megismerkedjek valakivel, aki fontos lenne nekem.
• Inkább beérem bármilyen kapcsolattal, csak ne legyek egyedül, vagy ne kelljen randevúznom.
• Alig várom, hogy megismerkedjek végre valakivel, hogy ne én legyek az egyetlen gyermektelen a baráti körömben.
• Beleragadtam egy boldogtalan hosszú kapcsolatba, és nem látok kiutat belőle.
• Nem tudok új barátokat szerezni, és nem érzem jól magam a mostani baráti körömben. Nem tudom, hogyan léphetnék tovább.
• Társat és családot szeretnék, de úgy érzem, hogy nem tudom ilyen irányba terelni az életemet.
Munka
• Mindig nagyon nehéz döntéseket hoznom.
• Tudom, hogy van olyan terület, ahol jól teljesítenék, de nem tudom, mit tegyek, hogy felszínre hozzam a bennem rejlő képességeket.
• Még sosem kértem fizetésemelést vagy előléptetést.
• A munkámat unalmasnak találom, de fizetni kell a számlákat.
• Határozott elképzelésem van arról, hogy mit tudok és mit nem tudok megtenni, és ebbe már beletörődtem.
• Néha olyan fáradt és kiégett vagyok, hogy nem tudok felkelni az ágyból.
• Rengeteg ötletem van, hogy mit szeretnék elérni a munkámban, de nem tudom, hogyan valósítsam meg őket.
Személyes fejlődés
• A gondolkodásomat a „soha”, a „mindig” és a „kell” határozza meg.
• Szeretném, ha jobban tudnám irányítani az életemet.
• Céltalannak érzem magam, és aggódom, hogy az élet elmegy mellettem.
• Sokszor ragadnak magukkal a szélsőséges érzelmek.
• A hangulatom határozza meg, mit gondolok a testemről és a külsőmről.
• Néha neheztelek másokra, még a legjobb barátaimra is, mert jobb az életük, mint az enyém.
• Egy kicsit megszépítem az életemet mások előtt, mert úgy érzem, nem vagyok egy sikertörténet.
• Szeretnék belefogni egy új vállalkozásba, vagy szeretnék utazgatni egy kicsit, hogy valami mást csináljak az életemmel, de állandóan halogatom.
Magára ismer valamelyik állításban? Ha megismeri a neuroplaszticitás működését, akkor másképpen fog gondolkodni, s képes lesz megváltoztatni a régi beidegződéseket és a saját magáról alkotott elképzeléseket.
Ez a könyv segít meghatározni a szándékait, kitűzni a céljait, elérni az álmait, és megmutatja, hogyan valósíthatja meg azt az életet, amelyet elképzelt magának.
Naplóvezetés
Mielőtt belevágnánk, ki kell alakítanunk egy nagyon fontos új szokást: a naplóírást. A Forrásban rengeteg kérdést fogunk feltenni magunknak, hogy leleplezzük az életünket gyengítő mintákat és szokásokat, és lépéseket tegyünk egy fényesebb jövő felé, ezért mindenképpen időt kell szakítanunk arra, hogy egy naplóban leírjuk, mitől érezzük magunkat boldognak és erősnek.
Ha teljes mértékben ki akarjuk aknázni ennek az előnyeit, akkor naponta le kell írnunk a véleményünket és az érzéseinket az életünkben bekövetkezett eseményekről és a minket körülvevő emberekről. Nem kell hosszú bejegyzéseket írni, de törekedjünk arra, hogy őszintén és nyíltan beszámoljunk az érzelmeinkről, a motivációinkról és a viselkedésünkről.
TARA – AZ IGAZSÁGOM LELEPLEZÉSE
Még a karrierem fellendülése idején is megbénított a félelem, ha a szerelmi életemről volt szó. Úgy féltem az intim közelségtől, mint a tűztől. Néhány évig elkötelezettség nélküli kapcsolatokba keveredtem, majd két évig egyáltalán nem randevúztam senkivel. Ekkor jöttem rá, hogy a házasságom összeomlása után a bizalom hiánya irányította az életemet, és megbénított a félelem, hogy újra fájdalmat okozhatnak nekem. Meggyőztem magam, hogy számomra az a legjobb, ha soha többé nem akarok férjhez menni, és csak az időmet meg az energiámat pazarlom, ha nyitott vagyok egy komoly kapcsolatra. Keményen kellett dolgoznom, hogy megkérdőjelezzem ezt a meggyőződést – a saját érzelmeim hozták létre a változás legnagyobb akadályát.
A naplóírás segített észrevennem, hogy a bizalmatlanság miatt mindig kerültem a meghittséget és az intimitást, és olyan mintákat követtem, amelyek önbeteljesítő jóslattá váltak. Elhatároztam, hogy úgy fogok cselekedni, mintha a múlt nem nehezedne rám. Megpróbáltam másképpen gondolkodni és viselkedni, s figyeltem, hogy a legnagyobb félelmeim tényleg valóra válnak-e. Nem így történt. Volt néhány zökkenő az úton, de megtanultam, hogy ez nem vethet vissza. Továbbra is megőrizhetem a bizalmamat, folytathatom az utat, és majd meglátom, hova vezet. Nem jutottam volna semmire, ha bezárkózom.
Betekintés a Forrásba
Egy közismert mítosz szerint agyunknak csak 10%-át használjuk. Ez nem igaz. Az viszont tudományos tény, hogy sokkal több lehetőség rejlik az agyunkban, mint eddig hittük, mert képesek vagyunk növelni a kapacitását, és ezzel együtt megváltoztatni az életünket.
Ebben a könyvben nincsenek hajmeresztő állítások vagy a kvantumfizikáról szóló értekezések. De mindig elég tudományos igazság fogja alátámasztani az elveket. Megosztom azt a négylépcsős tervet, amelyet a pácienseimmel és a coachként megismert ügyfeleimmel használtam, valamint azokat a gyakorlatokat, amelyek hasznosak voltak számomra. Ilyen például a vizualizáció, a naplóvezetés és a cselekvéstáblák készítése, amelyekkel életre keltettem vágyaimat.
Az 1. részben (Tudomány és spiritualitás) megnézzük, mi a tudományos alapja a vonzás törvényének és a vizualizáció erejének. A 2. részben (A rugalmas agy) a neuroplaszticitással foglalkozunk, és azzal, hogy az agyunk tényleg meg tudja változtatni a működését. A 3. részben (A hatékony agy) rávilágítunk arra, milyen hatással van egy tevékeny és kiegyensúlyozott agy az életminőségünkre. Ezután pedig mindenkit arra bátorítok, hogy végezze el a könyv utolsó, 4. részében (Indítsuk be a Forrást!) található gyakorlatokat, amelyek hasznos térképet adnak a Forrás eléréséhez.
Ez a könyv olyan utazásra viszi olvasóit, ahol kéz a kézben jár a tudomány és a spiritualitás, a tudásból motiváltság lesz, a robotpilóta helyére pedig a tettek kerülnek. Ez a Forrás ereje. Segítségével megértjük, hogyan vehetjük át az irányítást a sorsunk felett. Már csak néhány lépésre vagyunk attól, hogy felépítsük az új, magabiztos énünket, és új, varázslatos életet éljünk.