A GOWACHIN ALAPELV
A délután közepe táján Jedrik meglátta, hogy elfogadták a játszmáját. Az ötven emberi lény épp elég volt ahhoz, hogy egy mohó alárendelt lecsapjon rájuk. Valószínűnek tűnt, hogy akárki tette, keresni fogja a folytatás lehetőségét – tíz innen, harminc onnan –, és amiatt, ahogyan ő beépítette ezt a hibát, a következők, akiket kihajítanak, főleg emberek lesznek, és éppen csak annyi gowachint kevernek közéjük, hogy megtorlásnak tűnjön a dolog.
Nem egykönnyen végezte el a napi rutinfeladatokat abban a tudatban, hogy milyen folyamatot indított el. Eddig szemrebbenés nélkül fogadta el azt, hogy veszélyes helyzetbe hozza magát. Ám amikor eljött a pillanat, mindjárt más fényben látta az ügyet. Mialatt összegyűltek a siker rejtett és kevésbé rejtett bizonyítékai, úgy érezte, őrült erő söpör át rajta. Most pedig eljött a perc, hogy az igazi hatalmi bázisára gondoljon, a katonákra, akik minden parancsát teljesíteni fogják, továbbá a Peremmel való, szoros kommunikációs kapcsolatra, valamint a gondosan kiválasztott és kiképzett tisztekre. Eljött a perc, hogy McKie-re gondoljon, aki valószínűleg gyanakvás nélkül belesétál az általa felállított csapdába. A harag álarca mögé rejtette mámoros örömét. Azt várták tőle, hogy dühös legyen.
Az első bizonyíték a számítógép lelassulásában mutatkozott meg. Valaki figyelte őt. Akárki harapott rá a csalira, meg akart győződni róla, hogy ő feláldozható. Nem akarta elkövetni azt a hibát, hogy eliminál valakit, és később rádöbben, hogy az illető a hatalmi gépezet létfontosságú tagja volt. Jedrik gondoskodott róla, hogy egy olyan régióba vágjon széles körű rendet, amelyet könnyű jelentéktelenné alakítani.
A figyelés miatti mikroszekundumnyi késés megszakítást idézett elő a jelzőáramkörben, és ettől törlődött az előkészületek bizonyítéka, még mielőtt valaki megtalálhatta volna. Jedrik nem gondolta, hogy az a valaki, aki beszáll a játszmájába, ennyire figyelmes lesz, de nem akart felesleges kockázatokat vállalni. Eltávolította a jelzőegységet, és bezárta az egyik iratszekrénybe, hogy ott semmisüljön meg a többi bizonyítékkal együtt, amikor a választó varangyai eljönnek, hogy kutakodjanak. A magányos, kék villanást fémfalak zárják majd körül, amelyek aztán vérvörös izzásig hevülnek, végül salakká és hamuvá omlanak össze.
A következő szakaszban a folyosón jövő-menő emberek elfordították a fejüket, amikor elhaladtak az irodája előtt.
Ó, a pletykaposta gyorsasága…