Amikor a kezdet kezdetén a kalebánok elküldték nekünk gigászi „strandlabdáik” egyikét, és ezen keresztül kommunikálva felajánlották nekünk a csillagközi utazásra szolgáló dimenzióajtók használatát, a Konföderációban sokan kezdték – titokban persze – a saját céljaik érdekében alkalmazni a csillagoknak ezt az adományát. Egyfelől az „árnyékhatalom”, másfelől egyes gowachinok előre látták azt, ami manapság mindenki számára nyilvánvaló: hogy a végtelen térben való, szempillantás alatt lezajló utazás olyan hatalmat ad, amelynek révén tömegesen szigetelhetnek el leigázott népeket a külvilágtól.
Ez a Dosadi-kísérlet kezdetétől származó megfigyelés jóval megelőzi azt az esetet, amikor is Jorj X. McKie különleges szabotőr felfedezte, hogy az univerzumunk látható csillagai vagy kalebánok, vagy a kalebánok a Konföderációs űrben való megtestesülései. (Lásd: Csillagkorbács, amely nem más, mint a McKie akkori tetteiről szóló, regénynek álcázott beszámoló.)
Itt és most az a fontos, hogy McKie a Szabotázs Iroda ügynökeként eljárva felismerte, hogy a „Fannie Mae” nevű kalebán voltaképpen a Thyone csillag. A Thyone–Fannie Mae kapcsolat felfedezése ismét felszította az érdeklődést a Kalebán-rejtély iránt, és ezzel hozzájárult a Dosadi-kísérlet leleplezéséhez – ami sokak szerint mind a mai napig az értelmes lények értelmes lények általi kihasználásának legundorítóbb példája a Konföderáció történetében. Annyi bizonyos, hogy ez maradt a legdurvább pszichológiai teszt, amelyet értelmes lények valaha lefolytattak, és azt a kérdést, hogy az érintettek beleegyezésével zajlott-e le, sosem sikerült megnyugtatóan tisztázni.
A PEREK PERÉNEK ELSŐ, NYILVÁNOS BESZÁMOLÓJÁBÓL