Harmadik fejezet
A VÁRATLAN MEGHÍVÁS

Ariadne elvett egy szelet pizzát, a megolvadt sajtfonalakat rácsavarta az ujjára, és közben egyikük sem vett tudomást arról a halloweenről szóló filmről, amelyet komoly erőfeszítések árán sikerült kiválasztaniuk.

– Akkor hagyd ott a boltot! – Ariadne mindig józanul és logikusan gondolkodott, és a stílusát sokszor bántónak érezték azok, akik nem tudták, hogy aranyból van a szíve. – Én mindig azt mondogatom neked, hogy könnyedén találnál másik állást.

– Mi lenne, ha egy vámpír felesége lennék? Egy apró béka az erdőben? Az alvilág titokzatos őrzője kísérteties menyasszonyi ruhában?

– Mindegyik jól hangzik. – Ariadne bólintott. – Jól járna veled az, aki alkalmazna téged.

– De miért hagynám ott a Lunart, amikor imádom? Különleges hely. Csak az nem tetszik, hogy következetesen kihasznál egy életközepi válságban szenvedő, tehetségtelen férfi, aki csak ahhoz ért, hogy elrontsa mások örömét, ennek ellenére kétszer annyit keres, mint én, és bezsebeli az elismeréseket a munkámért. – Belle megrágta a falatot, és lenyelte. – Ott kellene hagynom a boltot.

– Köszönöm. Ezek után csupán annyit kell tennünk, hogy keresünk neked egy olyan helyet, ahol nem pazarolod el feleslegesen az idődet, és elismerik a nagyszerűségedet.

– Nem vagyok olyan nagyszerű, mint hiszed.

– Azért vagyok elfogult, mert te vagy a legjobb barátnőm. Ez természetes.

Régebben mind a ketten magától értetődőnek vették a nagyszerűséget. Gyerekkoruk óta szinte ijesztően céltudatosak voltak, és biztosra vették, hogy a szokványos dolgok messziről elkerülik majd őket, mert nem ezt szánta nekik a sors. De idővel a dolgok megváltoztak, és ők is kaptak egy jókora adagot a valóságból.

Papíron Ariadne számított sikeresebbnek. Komolyan vették az emberek, az irodájának hatalmas üvegfalai voltak, és ingyen kapta az ebédet, amiből mindig hazacsempészett egy keveset. A legutóbbi kapcsolata tíz éven keresztül tartott, és pusztán azért lett vége, mert a szerelem megkopott. Miután kiheverte a szakítást, úgy döntött, megint ad egy esélyt az internetes társkeresésnek, és meglepő módon tetszett neki, mert új dolgokat fedezett fel önmagával kapcsolatban. A váratlan fordulatokat egyszerűen megragadta a grabancuknál fogva, és izgalmasnak találta őket, amivel sikerült kivívnia Belle csodálatát.

– Nem értem, miért nem veszed meg a boltot Violettől – folytatta Ari, és lecsippentett a pizzáról egy ananászdarabot. – Egész életedben erre vágytál. Arról nem is beszélve, hogy az a nő már legalább kétszáz éves. Biztosan hálás lenne.

– Mindig azt mondogatja, hogy óriási hibát követek el – ismerte be Belle.

– Na látod!

– Tudom, tudom. De nagyon ijesztő az egész. Ha én vagyok a tulajdonos, és a bolt csődbe megy azért, mert elrontok valamit, mindent elveszítek. Rengeteget gürcöltem, hogy eljussak idáig. És mi van akkor, ha tévedtem, és nem ez volt az álmom? Sok minden sülhet el rosszul. – Belle letépte a pizzáról a barnára sült héjat, és beleharapott. – Nem ez a megfelelő pillanat.