Útravaló
Anyám mondta régen:
– Kemény idők járnak,
ne engedj utat a szomorúságnak.
Nézd, ott kint a fák, ahogyan állnak,
légy olyan, akinek senki se árthat.
Apám mondta régen:
– Magányos az éjjel,
tudom, jól bánnál az egyedüliséggel,
de találd meg azt az egyet, ki élettel
tölti meg szíved az igaz öleléssel.
Anyám mondta régen:
– Csakis, de csakis előre nézz,
s tudd, hogy mindig veled van egy kéz,
amely megóv, bárhová is mész!
Így kerek mindig. Teljes egész.
Apám mondta régen:
– Élj úgy, ahogyan tényleg érdemes,
s majd emelt fővel érj el a végéhez,
ahol, meglásd, minden eggyé lesz,
ott pedig mosollyal továbbmehetsz.