1916

1916. január 12., szerda

Kedves Naplóm! Az írás nehéz mesterség. Sok műveltséget, fáradságot és tintát igényel – de azért folytatom a bejegyzéseket. Elkezdtem egy új könyvet, Jack Londontól A vadon szavát. Érdekesnek tűnik, ara-nyásókról és szánhúzó kutyákról szól. Nagy Mami az Esti Újságban talált is nekem egy hosszú cikket a különös íróról, amiből kiderült, hogy tizenöt éves korában meghalt a papája, így ő lett a családfenn-tartó.

Mindenféle munkával próbálkozott már: volt konzervgyári munkás és mosodai kisegítő, osztrigakalóz és aranyásó, meg sok minden más is. De bármit is csinál, első kell hogy legyen benne: a legvakmerőbb aranyásó, a legjobb ivó, a leghűségesebb barát – na és persze a legki-tűnőbb író is.

Bejárta már a fél világot, Japántól Hawaiin át egészen Ausztráliáig, na és persze egész Amerikát. A kalandok mellett érdekli a filozófia, ami osztrigakalózban elég ritka tulajdonság lehet. Azt hiszem, hogy éppen olyan világcsavargó-író-filozófus szeretnék majd lenni, mint amilyen ő!

1916. április 23., vasárnap

A hús és tej után most már a szappant is jegyre adják, ami igen jó dolog, mert így hetente csak egyszer kell fürdenem, az eddigi három helyett. Továbbra is falom a könyveket (főleg Jack Londont), és sokat focizom. Ma a Fáskörben a Vilmos császár úti csapat ellen játszottunk. Én, mint mostanában mindig, jobb-bekk voltam.

A leggólerősebb játékosukat, a balszélsőt egyszer sem hagytam elfutni, így kihúztuk gól nélküli döntetlenre ellenük, ami igen nagy

21

001-480-imp-jav.indd 21 001-480-imp-jav.indd 21 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35 szó. A centerhalfjuk a meccs után oda is jött hozzám, és gratulált nekem:

– Olyan voltál, mint egy német tank, Író Kéz! – mondta a srác, aki hallotta, hogy bátyáim így szólítanak. Ő is bemutatkozott: Nádasi Lacinak hívják.4 Ma dicsértek meg először a focipályán, ami nagyon jólesett. Tudom, hogy nem vagyok ügyes, de hajtok, mint egy zsoké, és kemény vagyok, mint egy szikla. Vagy legalábbis megpróbálok. Elkísértem Lacit egészen hazáig, mivel a Liget közelében, a Thököly úton laknak. Útközben sokat beszélgettünk a könyvekről, és jól össze-haverkodtunk.

Ő is szereti Jack Londont, de legszívesebben a Pallas Nagy Lexiko-nát bújja. Így aztán hiába fiatalabb nálam két teljes évvel, mégis tőle kellett megtudnom, hogy az Író Kéz egy észak-amerikai indián törzs, és valójában irokéznek kell írni a nevüket.

Valaha a Szent Lőrinc-folyótól délre laktak, kukoricával beültetett tisztások közé épített, hosszúházakból álló falvakban, és mezőgazda-sággal foglalkoztak, tehát egyáltalán nem úgy éltek, mint ahogy az indiánregények alapján gondolnánk. Kicsit csalódott vagyok emiatt. Viszont lett egy nagyon jó barátom!

1916. június 28., szerda

A Gidákkal és Nádasi Lacival állandóan a Füvészkertbe és a Grundra járunk, ahol újrajátsszuk mindannyiunk kedvenc könyvét, A Pál utcai fiúkat. Általában én játszom Bokát, mert hiába vagyok a legfiatalabb, mégis a legmagasabbra nőttem közülük. Csak öten-hatan játszunk, így mindenkinek több szerepet kell vállalnia. Persze senki sem akar Nemecsek lenni, így azt is én játszom, ezért sok párbeszédnél magam-ban beszélek.

Az eredeti Grund már nincs meg a Pál utcában, beépítették, ezért a csatát mindig a homokbányában játsszuk le. Genis Naccsád kicsit unja, hogy amikor onnan hazajövünk, az egész lakás úgy néz ki, mint a Szahara: vagy két kiló homokot kell ilyenkor összesöpörnie utánunk, ami a ruhánkból-cipőnkből hullik ki. De legalább egész délután nem vagyunk itthon, ami azért nagy könnyebbség neki.

22

001-480-imp-jav.indd 22 001-480-imp-jav.indd 22 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35

1916. augusztus 21., hétfő

Ma vizsgát kellett tennem az új sulimban, a Kertész Utcai Községi Polgári Fiúiskolában, hogy elfogadják a csonka elsőévemet. (Eddig azt hittem, hogy a székesfővárosban lakunk, de ezek szerint egy község-ben, bár a Wesselényi utcában jóval kevesebb ökrös szekeret látni, mint Hidasbonyhádon.)

A nyári szünetben sokat tanultam a Mamával, Nádasi Laci és a Gidák is besegítettek, de a legtöbbet Nagy Főnök egyik barátja tett az ügy érdekében, Kárpáti Béla bácsi, a Vas utcai iskola igazgatója. Ő minden délelőtt két órát foglalkozott velem, és szigorúan kikérdezte azt, amit előző nap megtanultam, na meg elmagyarázta, ha valamit nem értettem, így aztán a vizsga egész könnyedén ment, és gond nél-kül felvettek a II/b. osztályba!

1916. szeptember 17., vasárnap

Alig tudok írni, úgy remeg még a kezem. Rettenetes dolog történt. Ma újraindult a focibajnokság, és rögtön a Vilmos császár útiak elleni meccsel kezdtünk. Nádasi Laci, aki Edi mellett most már a legjobb barátom, a kapunk felé húzott.

Kicselezett mindenkit, de amikor már éppen megcélozta a kaput, a nálam is colosabb és ügyetlenebb söprögetőnk úgy rátartott a lábára, hogy eltörte a sípcsontját. (Persze Laci a történelemóráról tudhatta volna már, hogy II. Lajos is belefulladt az utolsó Cselébe.)

Egy lovas kocsin vittük szegény fiút haza, ahol a házmesterükkel közösen cipeltük fel a harmadikra. Megvártam náluk az orvost is, aki visszapattintotta a csontot a helyére. Amióta hallottam azt a borzal-mas kattanó hangot és Laci üvöltését, remeg a kezem, mint a nyárfa- levél.

A doktor begipszelte Laci lábszárát, én pedig hideg vizes borogatást tettem a lábfejére, mert a mamája annyira meg volt ijedve az egésztől, hogy csak a kezét tördelve állt az ágy mellett, a papájának pedig le kellett mennie az egyik szomszédtól kölcsönkérni, hogy kifizethesse az orvost.

23

001-480-imp-jav.indd 23 001-480-imp-jav.indd 23 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35

Mindennap el fogok menni Lacihoz, és most én segítek majd neki a tanulásban. Ápolom a „hadirokkantamat”, ahogy mostanában a leg-többen teszik mifelénk.

1916. november 14., kedd

Ma tudtuk meg, hogy néhány napja Nagy Főnök egyik legjobb barátja Petrozsény mellett elesett. Apuka könnyek közt mondta el, hogy Gillemot Feri volt az első profifutballista Magyarországon, a labda-rúgó-válogatottunk első szövetségi kapitánya, az egyik első játékve-zető, aki a Szabálykönyv létrehozását is nagyban elősegítette, sőt egyidőben még újságíróként is népszerűsítette a játékot.

Sokban hozzájárult tehát ahhoz, hogy ilyen futballőrült család let-tünk, hiszen minden meccsen ott ülünk a Hungária körúti új stadion lelátóján, hetente kétszer-háromszor pedig a Fáskörben edzünk, nem is beszélve a hétvégi fordulókról.

1916. november 22., szerda

Őcsászári és apostoli királyi felsége, I. Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Ladoméria, Ráma, Szerbia, Kun- ország és Bulgária apostoli, valamint Illíria és Jeruzsálem királya; Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salz-burg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Párma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz és Sonnenberg grófja; Trieszt, Cattaro és a Vend határvidék ura stb. stb. tegnap kilehelte őcsászári lelkét. (Kész szerencse, hogy a vizsgára bemagoltam vala-mennyi rangját és címét, mert éppen ez lett az egyik kérdésem.)

Napok óta tüdőgyulladása volt, csaknem negyvenfokos lázzal, de ő ilyen állapotban is szokása szerint már kora hajnaltól dolgozott

24

001-480-imp-jav.indd 24 001-480-imp-jav.indd 24 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35 a népeiért. Éjjel, álmában érte a halál. Már nyolcvanhat éves volt. Nem fájt neki – és nekem sem. Azt hiszem, embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan.

1916. november 23., csütörtök

Reggel, amikor iskolába mentem, a rikkancs azt kiabálta a sarkon, hogy tegnap, negyvenéves korában meghalt a világhírű regényíró, Jack London. Mérget vett be. Sírtam. A tanárok nem értették, hogy mi bajom van, mert még sosem bőgtem az iskolában, akár rossz jegyet kaptam, akár megvertek a többiek, ami még mindig elég sűrűn elő-fordul velem. De ez most nagyon fájt.

Miért nem London élt nyolcvanhat évig?! Annyi jó könyvet írhatott volna még nekem! Nagy Maminak megint igaza van: az élet olyan, akár egy ringlispíl. Nem lehet látni, hogy hol kezdődik, és hol ér véget.

1916. december 1., péntek

Szívszorító dolog történt az iskolában. Magyaróra közben bejött az igazgató. Valamennyien felálltunk, ő pedig odasétált Klein Arankához, rátette a kezét a fejére, és megkérte, hogy legyen nagyon erős.

Elmondta, hogy a Ferencjóska bécsi temetéséről hazautazókat szál-lító gyorsvonat Herceghalomnál összeütközött egy személyvonattal, és hetvenegyen meghaltak.

Lujzika apja kalauz volt az egyik szerelvényen, és ő sem élte túl a szerencsétlenséget, amiről telefonon értesítették az igazgatót. Aranka nem sírt, csak nem tudott megszólalni. Összepakolta a holmiját, és hazament. Mi pedig hiába próbáltunk figyelni a hátralévő órákon, mert mindenkinek csak azon járt az esze, mi lett volna, ha az ő apja utazik valamelyik elátkozott vonaton.

Furcsán kavarog bennem ez az egész. Örülök, hogy nem az én sze-retteimmel történt valami, ugyanakkor mintha valahogy szégyellném is magam, amiért én túléltem ezt a tragédiát. És ez az érzés furcsán ismerős nekem.

25

001-480-imp-jav.indd 25 001-480-imp-jav.indd 25 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35

1916. december 30., szombat

Már tegnap este a város minden ablakát kivilágították, zászlók, lam-pionok és rezesbanda fokozta ünnepivé a hangulatot. A zenekarok és fáklyásmenetek mind a Dísztérre gyűltek. Durrogtak a rakéták, mindenféle piros, kék és zöld tűzkígyók, csillagok szálltak fel, szünte-len ropogással.

Bár borzalmas volt a hideg, ma még nagyobb tömeg ment fel a Várba, a koronázási ünnepségre, ahová családilag mi is kivonultunk. A tömeg egyre gyűlt, tömött sorokban tolongtak a Szentháromság téren. Érde-kes volt látni ennyi díszes főurat, elegáns dámát és sokféle egyenruhát. Szólt a zene, szalutált, vagy állt hajadonfőtt a néptömeg, amely gyak-ran megjegyezte, hogy „Éljen a király!”, ami eléggé helyénvaló közbe-szólásnak tűnt egy ilyen eseményen.

A Mátyás-templomot zsúfolásig megtöltötték a város előkelőségei, akik az istentiszteleten vettek részt. A templom elé emelvényt ácsoltak, ahonnan a  notabilitások ünnepi beszédeket intéztek a  néphez. IV. Károlyt csak egy pillanatra láttuk, amikor fellovagolt a koronázási dombra, és négyfelé suhintott kardjával. Elég sápadt, gyomorbajos külsejű embernek nézett ki. Nem hiszem, hogy ő is olyan hosszú ideig uralkodna majd, mint ahogyan Ferencjóska tette.

Láttam a királynét is, aki szomorú, megtört nő benyomását keltette. A kicsi Ottó viszont gyönyörűszép, életvidám gyerek, aki hosszú lok-nijaival olyan volt, mint egy kislány. Fehér darutoll lengedezett a fej-fedőjén, ő pedig felfelé bandzsítva folyton azt nézegette, nem sokat törődve a körülötte folyó ünnepségekkel.

A Várban néhány ágyút is elsütöttek (gondolom a varjak elriasztá-sára), ami egyáltalán nem kellemes dolog a fülnek. Remélem, hogy sosem kell háborúba mennem, mert ott állítólag sűrűn megesik az ilyesmi, akár varjak nélkül is.

001-480-imp-jav.indd 26 001-480-imp-jav.indd 26 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35