1917. március 8., csütörtök
Elegem lett abból, hogy kiskorom óta mindenki azon viccelődik, mennyire satnya vagyok. Abból pedig végképp, hogy állandóan meg is vernek. Ma a nálam egy évvel fiatalabb és legalább öt centivel ala-csonyabb Müller Gyuri a nagyszünetben – csak azért, mert elgáncsol-tam a folyosón – úgy gyomorszájon vágott, hogy öt percig nem kaptam levegőt.
Amikor újra meg tudtam szólalni, megkérdeztem tőle, hogy hol tanult meg ilyen erősen ütni.
– Hát hol? A BAK-ban! – felelte büszkén.
Bátyáimmal minden focival kapcsolatos dolgot betéve tudunk, így azt is, hogy Gyuri egyik unokabátyja, Müller Jóska régebben az MTK-ból kivált labdarúgók csapatában, a BAK-ban játszott, amelynek az Amerikai út végén van a pályája, sőt Jóska egyszer még a válogatottban is játszhatott, épp akkor, amikor Bécsben 1908-ban 4:0-ra kikaptunk a sógoroktól.
Nagy Főnök mesélte, hogy amikor Ferencjóskának elmondták, hogy osztrák–magyar meccs lesz a hétvégén, az öreg császár megkér-dezte:
– Jó, jó, és kivel játszunk?!
Azt viszont még én sem tudtam, hogy a BAK-nak a labdarúgás mellett birkózó-, atlétika-, sőt bokszszakosztálya is van.
– Én is szeretnék lejárni edzésre! – jelentettem ki Gyurinak.
– Rendben, hozz magaddal öt pengőt és valami szerelést, és legyél négykor az Aréna út és a Damjanich utca sarkán, az Andrássy kávéház előtt!
Iskola után felvettem hát a legszebb, barna csíkos öltönyömet, amihez nyakkendőt is kötöttem, és odasétáltam a megbeszélt helyre. Gyuri már várt rám a ház előtt. Nem értettem, hogy mit keresünk
27
001-480-imp-jav.indd 27 001-480-imp-jav.indd 27 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35 egy kávéházban, de felvilágosított, hogy nem oda készülünk, hanem az épület szuterénjába, mert ott van a klub edzőterme.
Lementünk, és Gyuri bemutatott a főedzőnek, Székely Jóska bácsi-nak. Mondtam, hogy bokszolni szeretnék. Végigmért, majd elküldött levetkőzni. Két perc múlva már ott is álltam, átöltözve. Mindenki röhögött rajtam, mert kék fürdődresszben és fehér teniszcipőben léptem be a terembe – mivel csak ilyen sportruháim voltak otthon a fociholmikon kívül, amit még ennyire sem éreztem odaillőnek. Azért hagytak edzeni, és alaposan lefárasztottak.
1917. március 9., péntek
Gyuri elvitt a nagybátyja üzletébe az Andrássy útra, a nemrég bezárt Orfeum mellé, hogy vegyek magamnak rendes trikót, gatyát és magasszárú, fűzős bokszolócipőt. Dávid bácsi boltja egyszerre sportszer- üzlet, antikvárium és régiségbolt, ahol rengeteg a bicikli és a bicikli-alkatrész, de korcsolyát, labdát és más sportszereket szintén tartanak, miközben könyveket, festményeket és millió más kacatot is árulnak benne.
Az egész üzlet hangulata olyan, mint a regényekben olvasott párizsi Szajna-part pesti változata: minden megtalálható benne, amire az embernek semmi szüksége. De a legmeglepőbb mégsem ez az össze-visszaság volt, hanem az, hogy amikor beléptem, egy ötven év körüli, sörtehajú, alacsony, de roppant erős férfi éppen tornagyakorlatokat mutatott be a bolton átfutó gázcsövön.
Kiderült, hogy ő Gyuri nagybátyja, Dávid bácsi, akiről köztudott, hogy valamikor régen háromszor egymás után megnyerte a nem hiva-talos magyar bajnokságnak számító palicsi tornászversenyt, amiért megkapta a „Magyarország örökös viadora” címet. De erre a mutat-ványra az Andrássy út közepén azért még tőle sem számítottam.
Több tucat érme és kupája van kitéve az üzletben, amelyeket nem-csak tornában, hanem futásban, úszásban, birkózásban és kerékpáro-zásban nyert. A felesége, Hulda néni elbüszkélkedett azzal is, hogy Dávid bácsi alapító tagja volt a Magyar Testgyakorlók Körének, az MTK-nak, sőt kissé pirulva azt is elárulta, hogy a férjéről mintázta
28
001-480-imp-jav.indd 28 001-480-imp-jav.indd 28 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35 Stróbl Alajos a Nemzeti Múzeum előtt látható Arany János-emlékmű egyik mellékalakját, Toldi Miklóst, mert Dávid bácsi volt akkoriban az ország legszebben fejlett izomzatú embere.
Ezt könnyű elhinni, mert még most, jóval túl a negyedik ikszen is Adonisz-alkatú férfi, aki ugyanúgy imádja a sportokat, mint az edzőm, Székely Jóska bácsi, aki a boksz mellett motorozik, súlyt emel, régeb-ben birkózott is, és minden sportágban a legjobbak között van, miköz-ben még ránk is jut egy kis ideje.
Dávid bácsiék fia, Palika is örökölte apja adottságait: szintén kiváló tornász és bokszoló, gyakran segít az üzletben is, és mindeközben példás tanuló. Amolyan igazi „bezzeg” gyerek. Majdnem, mint én.
1917. március 12., hétfő
Néhány napja meghalt Ferdinand von Zeppelin, akit a németek a kor-mányozható léghajó atyjának tartanak, pedig minden pesti gyerek tudja, hogy a szerkezet igazi feltalálója egy Schwarz Dávid nevű zágrábi magyar fakereskedő volt, és a gróf az ő özvegyétől vásárolta csak meg a találmányt, aztán egy alumíniumüzem-tulajdonossal közö-sen építették meg az első léghajójukat.
Néha Pest felett is szálldos egy ilyen Zeppelin, ami egészen külön-leges látvány, mivel olyan hatalmas, hogy a fél égboltot kitakarja. De szerintem az ember ne akarjon repülni. Az nem adatott meg neki. Van telefonhírmondónk, szabadon futó (kontrafékes) biciklink, tele-fon, sürgöny, öngyújtó és fényképezőgép. Mi kell még? Ha tovább fejlődne a technika, akkor Isten lenne az emberből! És az ilyesmi szerintem ritkán vezet jóra.
1917. június 2., szerda
Kapaszkodj meg, kedves Naplóm! Óriási dolog történt! Egy Balogh Béla nevű rendező filmre viszi a kedvenc könyvemet, A Pál utcai fiúkat, és sok barátom játszik majd benne, így a Buttola ikrek is. Sajnos engem nem választottak ki, de eljárhatok a Gidákkal a forgatásra, ha rendesen viselkedem. De hát mikor nem viselkedem én rendesen?!
29
001-480-imp-jav.indd 29 001-480-imp-jav.indd 29 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35
1917. június 24., vasárnap
Idén már negyedszer lett bajnok kedvenc csapatunk, az MTK. A brit edző, Jimmy Hogan, aki már két éve edzi a mieinket, átcsábította a Fradiból az ötvenszeres válogatott Schlosser Imit (amiből szép nagy balhé kerekedett). Főleg az ő csodás játéka miatt járunk mostanában a Hungária körútra. Slózi sokban hozzájárult a bajnoki címhez, és harminc-nyolc góljával zsinórban hetedszer is gólkirály lett!
A MAC-ot 18:0-ra, a KAC-ot 10:0-ra, a BTC-t 11:1-re vertük meg, és a Törekvés csapatát kivéve mindenki mást legyőztünk, így száz- tizenhárom rúgott és mindössze tizenhat kapott góllal mindenkit messze-messze lepipáltunk! Hajrá MTK!!!
1917. október 11., csütörtök
Mostanában még többet edzek, hogy izmos legyek, és legközelebb engem válasszanak ki elsőként egy filmszerepre, mert a forgatás óriási élmény volt. Több film munkáiba is beleleshettem, mert a stúdióban párhuzamosan négy filmen is dolgoztak.
Rájöttem, hogy mégis inkább színész leszek. Az csókolózik ugyanis a színésznőkkel a legtöbbet, nem a rendező, bár ő is nagyon igyekszik – csak általában a színfalak mögött.
Tanítás után mindennap átrohanok az Aréna útra. Bemelegítésnek kicsit gimnasztikázom, aztán súlyt emelek és medicinlabdázom, majd Jóska bácsival iskolázgatok. Igyekszem nagyon komolyan venni a dol-got. Az edzőm azt mondja, hogy már úgy ütök, mint egy gőzkalapács. Tudom, nem vagyok túlságosan technikás, ezért próbálok minél job-ban megerősödni, hogy rögtön kidőljön, akit eltalálok.
Az Aréna útról aztán gyakran átmegyek még a Spártába is, ahol további két órát edzek. Jóska bácsi nagyon nem örülne annak, ha megtudná, hogy más klubba is járok, így ott nem Reich, hanem Rejtő néven iratkoztam be.
Tegnap pedig (szintén új álnevemen) beléptem még a Fradiba is, mert azokon a napokon, amikor se a BAK-ban, se a Spártában nincs edzés, oda is le fogok járni. Itt rögtön párba raktak egy nálam jó pár
30
001-480-imp-jav.indd 30 001-480-imp-jav.indd 30 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35 évvel idősebb, és vagy húsz kilóval nehezebb fiúval, akit Rózsa Jencinek hívnak. Az edző, Ali bácsi (akinek az igazi neve Kutkovits Alajos, de ezen a hülye néven senki sem hívja) valószínűleg el akar ijeszteni a boksztól, ezért választotta éppen őt edzőpartneremül.
Én azonban alaposan hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy időnként jól elvernek, így ezt is kibírom majd valahogy. Jenci különben egész rendes volt, csak az egyik bordám sajog minden levegővételnél, a többi részemet igyekezett megkímélni. Azt hiszem, jó barátok leszünk – ha túlélem.
1917. október 16., kedd
Minden újság címlaphíre, hogy tegnap Párizsban kivégezték a gyö-nyörű holland táncosnőt, Mata Harit, aki a németek javára kémkedett. A Batáviában tanult táncokkal annyira elbűvölte a férfiakat, hogy azok katonai titkokat árultak el számára. Milyen kár, hogy nekem nincsenek ilyen titkaim, mert én is szívesen elárulnék bármit egy lenge ruházatú szépséges kémnőnek, ha elég kedvesen kérne rá.
1917. november 11., vasárnap
Néhány napja Oroszországban forradalom tört ki. A cárt már az év elején elzavarták, most pedig a bolsevikok megverték a mensevikeket – bár igazság szerint fogalmam sincs, hogy melyik melyik. Ráadásul mindez annak köszönhető, hogy a mi osztrák-magyar hadseregünk (na meg a németek) legyőzték a muszkákat. Hurrá, tehát nyerésre állunk a világháborúban!
Nyolc osztálytársam apja, kettőnek a bátyja halt már meg a fronton, hatnak pedig nyomorékon jött vissza valakije. Mi lenne, ha vesztésre állnánk?!
A homokbányában játszott számháborúban viszont már nem cow-boyokként és indiánokként harcolunk, hanem bolsevikokként és men-sevikekként. Csak tudnám, hogy melyik oldalra kellene állnom! Az én számom ma az 1943 volt.
Elsőnek olvasták le. Meghaltam, de nem fájt.
31
001-480-imp-jav.indd 31 001-480-imp-jav.indd 31 2023. 09. 02. 10:46:35 2023. 09. 02. 10:46:35