1921. május 25., szerda
Zombory Zoli barátomnak életem végéig hálás leszek. Neki köszön-hetően színész lesz belőlem! A dolog úgy történt, hogy tegnap meg-kért, kísérjem el a felvételijére a Rákosi Szidi-féle Színitanodába.
Ő más hivatást el sem tud magának képzelni, ami érthető, mert nagyon jóképű, izmos fiú, imádják a lányok, szép a hangja, és ügyesen táncol (sőt ügyesen verekszik – már több kocsmát vertünk szét közö-sen). A Buttoláék házi koncertjén is mindig ő az egyik fő attrakció.
A szülei is belenyugodtak a döntésébe. Az apjának jól menő cége van, rengeteg a pénzük, így sosem lesz gond számára a megélhetés, tanulni viszont nem nagyon szeret. Amikor kijött a sikeres felvételiről, el akart cipelni valahová, megünnepelni a dolgot, de nekem hirtelen egészen más ötletem támadt.
Bár egyáltalán nem készültem ilyesmire, mégis beálltam a felvéte-lizők közé, miután Zoli elmondta, hogy Heltai Jenő bácsi a bizottság elnöke (akit mindenki Jancsinak hív, már csak a János vitéz miatt is).9 Őrá mindig számíthatok, mert mamája Reich lány volt10 a család bajai ágából, így szegről-végről rokonunk.
A bennem dolgozó versenyszellem sem engedte, hogy Zoli meg-előzzön valamiben. Bementem hát a terembe, ahol azt kérték, hogy mondjak el egy verset. Elszavaltam Petőfi Az őrült című költeményét.
Amikor ott tartottam, hogy
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fulladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
már láttam rajtuk, hogy tetszik, amit csinálok, és annál a résznél, hogy
51
001-480-imp-jav.indd 51 001-480-imp-jav.indd 51 2023. 09. 02. 10:46:36 2023. 09. 02. 10:46:36
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
biztos lettem benne, hogy felvesznek, bár a vers után még improvizál-nom is kellett egy kicsit. Ez sem okozott nehézséget. Eljátszottam egy rövid árnyékbokszolást, ami könnyen ment, hiszen otthon mindig így edzek. Végül egyhangú döntéssel felvettek. Színész leszek! Reszkess Leslie Howard! Főleg profilból!
A folytatás viszont már nem volt ilyen vidám. Beültünk ünnepelni a galerivel az öreg Weingruberhez a Teréz körút és az Aradi utca sarkán lévő Edison kávéházba. A fiúk – Garai Pubi, Pásztor Jóska, Bronstein Eli – már izgatottan vártak minket. Megittunk egy-két pohár sört, azután elhatároztuk, hogy valahol máshol folytatjuk, de ahogy kiléptünk az utcára, a körút túloldaláról belénk kötött egy rakás egyetemista suhanc.
Az Ébredő Magyarok „segélyegyesületének” tagjai voltak, vagy nyol-can, mozdulatlanul és támadásra készen. Róluk már tudtuk, hogy kari-tatív működésüket, az önsegélyezést a szónak abban a szoros értelmében űzték, hogy önmagukon segítettek, tekintet nélkül a segélyezés eszkö-zeire, amelyek feszítővastól késig a legkülönbözőbbek voltak.
– Ott jönnek a bibsi bolsik! – kiabálták, és átszaladtak hozzánk.
Mondtam Zolinak, hogy vigye vissza a kaffába a verebeket, azaz a többi fiút, akik csak útban lennének a verekedésnél. Az „ősmagyarok” kezdetben egy goromba szót sem szóltak, ami még nyilvánvalóbbá tette, hogy rossz szándékkal közelednek, aztán bedobtak néhány olcsó poént a görbe orromról, és lökdösődni kezdtek.
Közben visszaért Zoli is, aki tudja, hogy nálam könnyű kiverni a biztosítékot, így megpróbálta lebeszélni őket a további gúnyolódás-ról azzal, hogy felkapta a teraszról a hatalmas asztalt, és a nyolc támadó közé dobta, majd nyomban csapásra lendült az ökle is.
Mint valami mitológiai óriás, úgy kaszálta csodálatos könnyedséggel és gyorsasággal az ellenfeleit, a küzdelembe hevült boldog arckifeje-
52
001-480-imp-jav.indd 52 001-480-imp-jav.indd 52 2023. 09. 02. 10:46:36 2023. 09. 02. 10:46:36 zéssel, szétterpesztett lábai fölött jobbra-balra hajladozva a felsőtes-tével. Egyik embert csapkodta a másikhoz, és ha nem volt ember, akkor széket és asztalt, bombasztikus erővel.
Csontok recsegtek, testek puffantak, sebesültek jajgattak, és Zoli egyre verte vissza a támadókat, rúgásokkal, csapásokkal, de aztán az egyikük egy ólmosbottal, vagy valami hasonlóval lecsapta.
Nekem sem kellett több. Bal kezemmel megragadtam az egyik strici kabátját, majd egy Jóska bácsi-féle jobbegyenest küldtem az orrára, hadd legyen neki is görbe a heftje.
A srác nem állt valami stabilan a lábán, így egyenesen berepült egyik volt osztálytársam papája, Kertész Pali bácsi divatáruüzletének kira-katába. Közben már Zoli is feltápászkodott, és két fickót felkapva, afféle Teréz körúti Kinizsi Pálként forgott velük körbe.
Erre már a többiek is nekünk estek, és mindkettőnket leütöttek. A viszonylag gyorsan kiérkező rendőrök szerencsére hamar belátták, hogy nem mi voltunk a kezdeményezők, így rövid igazoltatás után elengedtek bennünket, az „ébredőket” viszont bekísérték a kaptárba.
1921. május 26., csütörtök
A Buttola ikrek – egyházi alapon – szintén színészek lesznek. Egyházi alapon, hiszen egy házban lakunk. Reggel ugyanis – kissé még kóválygó fejjel – elmeséltem Edinek, hogy mi minden történt tegnap, mire szó nélkül elrohantak, Pistával együtt. Csak nemrég jöttek vissza: ők is elmentek a Tanodába, és mindkettőjüket felvették.
Ikrekre mindig szükség van egy színháznál, így könnyű dolguk volt, ráadásul ők már játszottak A Pál utcai fiúk-filmben, tehát van némi rutinjuk is a színjátszásban.
Az ő ünneplésük ma este jóval békésebbre sikeredett, mint tegnap a miénk: Buttola Mama isteni vadas fácánt főzött zsemlegombóccal, amit mi úgy befaltunk, hogy mire Laci hazaért a koncertjéről, már egy árva falat sem jutott neki, így kénytelen volt kacsazsíros kenye-ret enni lila hagymával. Azt szintén megkóstoltam néhány karéj erejéig, hátha jót tesz a tegnapi pofozkodástól még mindig sajgó állkapcsomnak.
53
001-480-imp-jav.indd 53 001-480-imp-jav.indd 53 2023. 09. 02. 10:46:36 2023. 09. 02. 10:46:36
1921. szeptember 5., hétfő
Megkezdtem a Színitanodát. Máris megtapasztaltam, hogy milyen nagy dolog Rákosi Szidi nénihez, a Nemzeti Színház tagjához járni. Rengeteg Pest-szerte az ilyen-olyan szintű zugszíniiskola, de ennek az egynek a híre makulátlan. Minden családi barátunk le van nyűgözve, hogy felvettek ide, és azt hiszem, hogy – talán életemben először – a szüleim is büszkék rám.
A Szidi néni és családja által épített Király Színház épületében tanulunk, ami önmagában is megtiszteltetés. Nekem azért egy kicsit csalódás, hogy egy-egy évfolyamra vagy hetven tanulót vesznek fel, így már-már ipari méretű az oktatás, viszont csodálatos tanáraink vannak.
A legszimpatikusabb Diettrichné Papp Júlia, a színpadi elmélet és gyakorlat tanára. Drámai gyakorlat (Rákosi Pál), ének (Farkas Ferenc) és tánc (Molnárné Utasi Gizella) mellett vívni is tanítanak bennünket (Nádujfalvy József). Egy furcsa, nagyon fiatal és kissé lányos figura, Szerb Antal, aki még csak végzős egyetemista, a világirodalmat pró-bálja a fejünkbe verni.
Nekem ebben van egy kis előnyöm, mert rengeteg könyvet olvastam már azok közül, amelyekről beszél. A színészmesterség-órákra bejár Márkus Emília is, aki az első magyar film, A tánc főszereplője volt még bő húsz évvel ezelőtt, de valaha (talán a honfoglalás idején) őt tartották minden idők legjobb Júliájaként is számon.
A kisujjában van az egész szakma, mint ahogy persze Szidi néninek – és remélem, nemsokára már az enyémben is lesz!
1921. szeptember 30., péntek
A növendékek között van egy régi ismerősöm, a Sonnenschein Rózsi is, aki azóta Bársonyra magyarosította a nevét (én itt is a Rejtőt hasz-nálom, mint a bokszolóknál). Csodaszép nagylány lett belőle, aki már gyerekkora óta játszik színházban. Először Feld Irén, majd Robicsek bácsi gyermekszínházában tanult-játszott, sőt szerepelt már filmben is, a Halálos csöndben.
54
001-480-imp-jav.indd 54 001-480-imp-jav.indd 54 2023. 09. 02. 10:46:36 2023. 09. 02. 10:46:36
Rózsi papája, Eduárd Úr kezdetben jobban örült volna, ha kenye-reslány lesz a gyerekből, de mostanra belenyugodott abba, hogy inkább a színházat választotta. Rózsi tud a legjobban táncolni közü-lünk (már fel is vették a színház tánckarába), így mindig ő mutatja be a lépéseket a táncórán. Jövő hónapban pedig már játszik is itt, a Királyban, a nagyszínpadon, a Régi, jó Budapestben.
Van egy alacsony srác, Feleki Kamillka, akivel ördöngös táncpárost alkotnak. Nekem is megmutattak pár szteppfigurát, amit így-úgy már meg tudok csinálni. (Ha színpadon nem is, de Buttoláék nappalijában majd biztos elő is adhatom őket.) Rózsiék most azt tervezik, hogy a Baroccaldi Cirkuszban tanulnak még néhány akrobatikus elemet, szaltózni, arabeszkezni, meg ilyesmit, hogy később még bravúrosabb táncszámokat tudjanak kidolgozni.
Rózsi barátnőjéből, Fenyvessy Éviből is lesz valami, bár se nem olyan szép, se nem olyan ügyes, mint Rózsi, viszont nagyon igéző szemei vannak, és jól is játszik. Persze egyik lány sem olyan gyönyörű, mint Orosz Vilma, aki úgy járkál közöttünk, mint valami szökött muszka nagyhercegnő. Alig köszön vissza, és a színpadon sem néz a sze-membe. Persze ez nem is lenne könnyű, mert alig merem ráemelni a tekintetemet.
A felettünk lévő osztályba jár egy zseni: Latabár Kálmánnak hívják, és a bátyjával, Árpival együtt máris sokat lépnek fel nagyközönség előtt. Énekelnek-táncolnak-mókáznak, a nézők pedig imádják őket. Csodálatosak. Bárcsak én is tudnék olyan önfeledten marháskodni, mint ők!
1921. október 16., vasárnap
Pár napja lent voltam a BAK-ban. Már az edzés vége felé jártunk, szokás szerint Jóska bácsival iskoláztam, amikor belibbent a terem- be egy istennő, az egyik ólomsúlyú bokszoló barátnője, valami Vali. Én egy pillanatra elkaptam a szemem Jóska bácsi kesztyűjé-ről, és a testhezálló ruhában bevonuló, fantasztikus alakú lányra bámultam.
A következő emlékem az, hogy a ring közepén fekszem, zúg a fejem, Jóska bá’ és két fiú jeget tesz az orromra, és egy törülközővel szorítják
55
001-480-imp-jav.indd 55 001-480-imp-jav.indd 55 2023. 09. 02. 10:46:36 2023. 09. 02. 10:46:36 le véres heftimet, ami úgy fáj, mintha rádőlt volna a New York-palota tornya. Jóska bácsi legendás jobb-csapottja éppen telibe talált.