Harmadik napja itthon vagyok. Nem csinálok mást, csak írok. Élvezem, hogy nem kell sehová mennem. Nem kell emberekkel találkoznom. Egész nap pizsamában ülök a gépem előtt, és imádom írni az új regényem. Zseniális történet lesz.
Épp a következő lattémért indultam a konyhába, amikor csengettek. Ki lehet az? Nem ismerek a házban senkit. Alig két hete költöztem be.
Odacsoszogtam a bejárathoz, és közben belenéztem a tükörbe. Szent isten! Remélem, hogy valami szomszéd nénike az, mert nem vagyok fogadóképes!
– Pillanat! – kiáltottam ki a folyosóra, hogy némi időt nyerjek, hogy egy kicsit összekapjam magam. Aztán amikor a kilincsért nyúltam, belém mart a felismerés. Meg sem kérdeztem, hogy ki van az ajtó mögött. – Ki az?
– Én – jött a válasz, angolul. Egy férfihang volt az, mire hatalmasat dobbant a szívem. Ilyen nincs! Istenem, mondd, hogy nem Jayden Brooks az! – fohászkodtam. Pizsamában vagyok! Smink nélkül! A hajam akár egy szénakazal! Ez gáz! Nem nyithatok így ajtót! De bunkóság lenne nem kinyitni. Elvégre már tudja, hogy itthon vagyok. De mégis, mit keres itt? Egyáltalán, honnan tudja a címem? Ez a pasi mindent tud rólam?
Nem hívtam fel. Való igaz. De ez egy jelzés volt, hogy nem érdekel az ajánlata.
Azt nem mondom, hogy az elmúlt három napban nem jutott eszembe ezerszer, hogy felhívom, de aztán mindannyiszor lebeszéltem magam róla. Jobb nem kezdeni idegen pasival. Még akkor sem, ha csak munkát ajánl, ha életem álommelóját ajánlja! Olyannal meg pláne nem, aki a tetejébe még sármos is. Arról nem is beszélve, hogy híres hollywoodi színész. Az ő világa és az én világom távolabb már nem is állhatna egymástól.
Végül vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót. Ott állt, az egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva. És szédítően jól nézett ki.
Basszus! Bárcsak ne lenne ilyen jó pasi!
– Mit akarsz? – kérdeztem. Kissé talán ellenségesebb voltam a kelleténél. Nem tehetek róla, zavarban voltam. Ő mégiscsak egy hollywoodi sztár.
– Beszélni veled – mondta, miközben egyenesen a szemembe nézett.
– Már beszéltünk.
– De az nem volt elég. A gépünk pedig hamarosan indul – közölte, mintha mi sem lenne természetesebb. – Itt a folyosón beszéljünk, vagy esetleg be is engedsz? – kérdezte kaján vigyorral az arcán, miközben szemérmetlenül, tetőtől talpig végigmért. Atyaég! Pizsamában vagyok. Mezítláb állok előtte.
Nem volt mit tenni. Be kellett engednem. Kitártam előtte az ajtót és hagytam, hogy besétáljon. Még mindig jobb beengedni, minthogy a folyosón bárki meglásson vele.
Aliz lakása nem túl nagy, de otthonos. Egy nappaliból és két szobából áll. Egyenesen a nappaliba mentünk. A holmijaim a vendégszobában voltak. Így viszonylag rend volt.
– Ez nem a te lakásod – kezdte, miközben körbenézett.
– A barátnőmé.
– Kíváncsi lennék, ha lenne saját lakásod, azt hogyan rendeznéd be.
– Az biztos, hogy dolgozószoba lenne benne – jegyeztem meg szórakozott mosolyra húzva a szám, és az étkezőasztalon heverő laptopomra bámultam. Alig várom, hogy egyszer legyen saját lakásom. Ahol, ha kedvem tartja, akár hajnal négykor is pizsamában írhatok. Balázs folyton ki volt rám akadva, amikor hajnalban felébredtem, és oda mertem ülni az asztalomhoz, a gépem elé. Nem volt külön dolgozószobánk, a hálóban dolgoztam. Végül is igaza volt, mert nem tudott tőlem aludni. Zavarta a fény.
– Miért nem hívtál fel? – szegezte nekem a kérdést.
– Őszintén? Mert nem hiszem, hogy komolyan gondoltad a dolgot. Amit ajánlottál, az túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – vallottam be kertelés nélkül.
– Pedig komolyan gondoltam. Csináljunk filmet a könyvedből! Segítek az amerikai kiadásban is. Lesz hol laknod, és új életet kezdhetsz.
– Miért csinálod ezt? Miért éri ez meg neked?
– A nevem bármit megér nekem – húzta csúfondáros mosolyra a száját. – És érzem, hogy a könyvedből jó filmet fogunk csinálni.
– A forgatókönyvet bárkivel megírathatnád.
– De én veled szeretném megírni.
– Ezt úgy érted, hogy azt szeretnéd, ha együtt írnánk meg? – kérdeztem döbbenten.
– Pontosan. Nem hiszem, hogy arra vágysz, hogy örök életedben egy barátnőd lakásában lakj.
– Nem ismerlek. Azt sem tudhatom, nem akarsz-e megerőszakolni, vagy mik igazából a szándékaid.