Szeretem Budapestet. Gyönyörű város. Az idejét sem tudom, mikor forgattam itt utoljára. Jó régen, az egyszer biztos. Arra viszont emlékszem, hogy Juliával akkor még nem voltunk házasok. Jó sokat buliztunk itt a stábbal. Azóta a régi, századfordulós épületek csak még szebbek lettek. Jót tett nekik a felújítás. A város tiszta és rendezett. A nevezetességek csodásak, a Budai várnegyed pazar. Rengeteg új étterem is nyílt. Látszik a fejlődés.
Nem hiszek benne, hogy a csaj felhív. Elhatároztam, hogy péntekig várok, és ha addig nem jelentkezik, akkor ennyi volt, hazautazom egyedül.
Hihetetlen, hogy felajánlottam neki, hogy jöjjön velem! Hogy költözzön Amerikába! Nem is értem, mi ütött belém. Egyáltalán nem azért szólítottam meg, hogy ezt megvitassuk. Egyszerűen csak kíváncsi voltam rá. Az igaz, hogy filmet akarok a regényéből, de ehhez miért is kellene velem jönnie?
Már elsőre, a közösségi médiában fellelhető képei alapján is vonzó csajnak tűnt, de élőben volt benne valami, ami még jobban felkeltette az érdeklődésemet.
Eljött a péntek, aztán a péntek délután is, de a telefonom még mindig nem csengett, és ez kezdett bosszantani. Nem igazán vagyok hozzászokva ehhez. A nők általában odavannak értem. Én meg azt lesem, hogy egy csaj felhívjon? Mivé lett a világ! – mosolyodom el magamon és az egész szitun.
A srácok a telefonomon a Locator funkcióhoz valahogy hozzáadták a csaj telefonszámát. Így fogtam magam, és rákerestem. Kíváncsi voltam, merre jár. Okos funkció ez, pontosan megmutatja, hol van az illető, akit keresek. Miközben a térképet bámultam, eszembe jutott a Starbucksban lezajlott beszélgetésünk.
Tényleg felajánlottam neki, hogy megoldom minden problémáját? Átgondoltam én ezt? Ha el is jönne velem, hol fog lakni? Szívesen segítek neki megírni a forgatókönyvet, és angolul is beszélgetek vele. De mégis miért csinálom ezt az egészet? Ez húzna ki a gödörből?
Valamiért úgy érzem, mégsem bírok úgy hazamenni, hogy a nő nem jött velem. A pulcsimért nyúltam és elindultam. Hozzá.
Nem vagyok épelméjű.
És amikor megjelent a telefonomon a helyzete, végleg elvesztettem a türelmemet. Természetesen otthon van. A lakásán. Így egy kis ráhatással akár gyorsan össze is pakolhat.