STACEY
– Szüksége van valamire, Miss Rhodes?
Kibámulok az ablakon, nézem a magánrepülő szárnyát, ahogy a levegőben hasít, könny áztatja az arcomat, egy része már rászáradt a bőrömre. Szipogok egyet, a ruhaujjammal megtörlöm az orrom. Már három órája felszálltunk, de még mindig nem tudom lecsillapítani a szívemet, eszeveszetten dobog bénult mellkasomban.
Az utolsó néhány óra történései kavarognak a fejemben –
attól a pillanattól kezdve, hogy Kade sietve felültetett a motorra, aztán az utcákon üldöztek és lőttek ránk, rájöttem, hogy zsarolják őt, és az az utolsó csók… Alig kapok levegőt.
Barry a kisasztal mellett áll, összekulcsolja a kezét maga előtt.
– Nem, köszönöm. Jól vagyok. – Nem igaz. Nem vagyok jól. Mindenhogy vagyok, csak jól nem.
Könyörögtem nekik, hogy forduljunk vissza és segítsünk neki, de Barry azt felelte, hogy parancsot kapott, aminek nem szegülhet ellen. Kade gondoskodott róla, hogy bármi történjék is a hangárban, nekem rajta kell lennem a repülőn, amikor felszáll. Engem mindenáron meg kellett védeni.
Jelenleg túlságosan féltem Kade-et ahhoz, hogy a saját biztonságommal törődjem. Vagy azzal, hogy mi vár rám otthon. Chrisszel majd később foglalkozom. Borzalmas gondolatok kavarognak a fejemben arról, hogy mi lehet most Kade-del.
Velem jöhetett volna. Megfoghatta volna a kezem, és maga mögött hagyhatta volna azt. Együtt kitaláltuk volna, hogyan szabaduljon ki ebből. A szülei megvédték volna.
Vége van. Már több mint két éve vége van.
Téved. Ha vége lenne, akkor mi a fene volt ez az egész út?
A szex. A csók. A vágy, hogy megöleljen. Mi még nem végeztünk egymással.
Kade arra kért, ne beszéljek az apjának arról, mi folyik itt, de fogalmam sincs, hogyan segíthetnék másképp neki. Milyen hatással lesz Tobiasra az, hogy elmondtam neki? Vajon csak bekattan tőle? Luciella szerint az utóbbi időben már nagyon jól alakult az egészsége és a viselkedése.
Az, hogy elmondtam neki, talán veszélybe sodorja mindezt.
De mi mást tehetnék?
Vajon önző vagyok, hogy kockára teszem Kade apjának életét csak hogy megmentsem a fiát? Beszéljek Ariával? Luciellával?
Össze vagyok zavarodva.
– Tennünk kell valamit – suttogom, és felnézek Barryre.
– A rendőrség nem segíthet, szóval ne is próbálja hívni őket! Senki sem avatkozhat bele.
– Kell lennie valakinek, aki segíthet!
– Nincs.
Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a határozott választ.
– Bántani fogják?
Barry elfordítja a tekintetét, és áthelyezi a testsúlyát a másik lábára.
– Rendben lesz.
– Valaki fejbe verte. Te is láttad.
– Miss Rhodes…
– Stacey – válaszolom. – Kérlek, szólíts Stacey-nek!
– Semmi olyat nem tesznek vele, amit ne tudna kezelni, Stacey – feleli Barry. – Jobb lenne, ha aludna.
Azt hitték a kocsiban, hogy alszom – mintha képes lennék elaludni ilyen körülmények között –, de minden szót hallottam. Túl ártatlan vagyok. Veszélyben lennék, ha együtt lennék vele – aztán Kade azt mondta, távol kellett volna tartanom magam az életétől, de mindig ott voltam benne.
Egy órával később még mindig vadul cikáznak a gondolataim. Barry átnyújt egy pohár vizet, de remeg a kezemben. Felsóhajt, leül az előttem lévő ülésre. Fáradtnak tűnik, mint aki már napok óta nem aludt. Sokat dolgozik Kade-nek – feltakarítja utána a mocskot, gondoskodik róla, amikor drogozik vagy hullarészeg.
Kezdem azt gondolni, hogy Kade-re is rákényszerítik a drogokat, mert kamaszkorunkban gyűlölt mindenféle kábítószert.
Sikerül lenyelnem három korty vizet, aztán a kettőnk közti asztalra teszem a poharat.
– Lenne egy kérdésem. Te nekik dolgozol? Vagy Kade-nek?
Barry megköszörüli a torkát, és lesimítja amúgy is tökéletesen álló nyakkendőjét.
– Mr. Mitchell a főnököm, ő adja a fizetésemet és a prémiumot. Viszont tökéletesen tisztában vagyok azzal, kik Sawyerék, és milyen helyzetben van náluk Mr. Mitchell.
– A feleség kicsoda? – kérdezem, és az asztalra könyökölök. – Áruld el a nevét és mindent, amit tudsz róla!
– Magának nem kell tudnia. Nem tehet semmit. Senki sem tehet semmit. Csinálja azt, amit Mr. Mitchell kért: lépjen tovább!
Egy könnycsepp gördül le az arcomon.
– Hogy tudsz csak így hátradőlni és végignézni, hogy ezek az emberek irányítják őt?
– Fontos magának a családja, Miss Rhodes?
Összeszorítom a fogam.
– Részben.
– Akkor értse meg, hogy ha tovább kutakodik, a családja fogja elszenvedni a következményeket. Álljon le, amíg teheti! Ez az egyetlen tanácsom.
– Te visszamész érte, miután én hazatérek?
– Nem. Az a feladatom, hogy magát tartsam szemmel a következő időkben.
– Kérlek, visszamennél érte?
Barry fáradtan megtörli az arcát.
– Négy óra múlva leszállunk – válaszolja, amivel témát vált, nekem pedig összeszorul a szívem. Tényleg nem csinál semmit? – Miután leszálltunk, hívja fel a bátyját, hogy eljöjjön magáért! Én majd követem. Ne beszéljen neki semmiről, ami történt, és ne nézzen rám vagy a kollégáimra! Mi szellemek vagyunk a maga számára.
Görcsbe rándul a gyomrom. Mi van, ha meglátják Christ?
A gyomromat szorító érzés ellenére bólintok.
– Rendben.
Feláll, és begombolja a zakóját.
– Ha ez megnyugtatja, amennyiben megérkezik a parancs, akkor igen, visszamegyek érte, miután magát biztonságba helyeztem. Viszont kétlem, hogy mostanában hallanánk Mr. Mitchell felől. Minden kommunikációt letiltott a telefonján, és deaktiválta a rendszert. Lenyomozhatatlan. Amikor legutóbb ilyen történt, három hónapra eltűnt.
Megremeg az ajkam. Kade nem volt mindig ilyen. Nagyon… nagyon aggódom miatta. Lehet, hogy most is bántják. Tehetetlennek érzem magam.
Elhalványulnak a fények, Barry újratölti a poharamat vízzel.
– Mr. Mitchell sokszor volt már olyan helyzetben, amikor veszélybe került az élete. Higgyen nekem, ha azt mondom, hogy ez most nem vészes. Ő túl értékes ahhoz, hogy megöljék. Sokan megpróbálták már, de mindannyian kudarcot vallottak. Ő jó abban, amit csinál amiatt, amin keresztülment. – Feszülten rám mosolyog, aztán a pilótafülkére mutat. – Ott leszek, ha szüksége lenne valamire. Pihenjen, Miss… Stacey!
Nem tudom, mennyi idő telik el, mert semmi másra nem tudok figyelni, csak a hangszórókból szóló zenére. Billie Eilish When the Party Is Over című száma hallatszik, és elszorul a szívem a szöveg hallatán. Megrohannak az emlékek. Ahogy fejjel lefelé lógok a karikán; Kade engem csókol, miközben ez a szám szól. Gyakran félbeszakította a táncomat, hogy megcsókoljon vagy megérintsen. Máskor leült oldalra, és engem nézett, mintha akkor látna először táncolni.
Tudtam, hogy az a Kade szerelmes belém. Láttam a szemében.
Nem tudom, fogom-e még látni azt az oldalát.
Felállok, és kimegyek a mosdóba. A szemem feldagadt a sírástól, a fejfájásomat csak egy hajszál választja el az igazi migréntől. Megállok a pilótafülke ajtaja előtt, és Barry hangját hallom kiszűrődni odabentről:
– Kislány? – kérdezi boldogan. – Mit mondott még a bába? Igen. Ez csodálatos! Annyira sajnálom, hogy nem lehetek ott, drágám! Néhány hét múlva hazamegyek. Most elég sűrű a munka. – Ezután hosszú csend következik, bizonyára a felesége beszél.
– Valójában a lány nem olyan, amilyennek leírta. Szerintem észhez kellene térniük, és rendesen megbeszélni mindent. Igen, nekem is hiányzol. A házassági évfordulónk előtt otthon leszek, ígérem! Én is szeretlek.
Távolabb lépek, hogy ne halljam, miről beszél Barry és a felesége. Jó tudni, hogy másoknak vannak boldog pillanataik még akkor is, amikor úgy érzem, mintha engem egészben elnyelne a világ. Emlékszem, milyen izgatottak voltunk Kade-del, amikor megtudtuk, hogy kislányunk lesz. Türelmetlenül vártuk a tizenhat hetes mérföldkövet, és fizettünk az ultrahangért, hogy hamarabb készítsék el, nem akartunk még négy hetet várni rá.
Addig titokban akartam tartani a terhességemet, amíg ki nem eszelek valami tervet, hogyan meneküljek el Christől anélkül, hogy veszélybe sodornám Kade életét. Ezért azt az ürügyet találtam ki, hogy még nem akarom elmondani Luciellának. Visszább vettem a táncot, a barátaimnak azt mondtam, hogy elszakadt a rotátorköpenyem, ezért nem tudok nehéz mozdulatokat végezni. Amikor elmentünk szórakozni, azt állítottam, azért nem ihatok alkoholt, mert gyógyszert szedek. Elhitték a hazugságot.
Olyan sokat hazudtam!
Az alhasamon már látszott egy nagyon kis dudor, amit a puffadással magyaráztam, amikor Lu és Ty észrevette.
A bába szerint minden tökéletesen rendben volt, pedig nagyon kicsi volt a hasam. Elkezdtünk még többet tervezgetni: hová fogunk elköltözni, milyen házat építünk, hány gyerekünk lesz. Neveket soroltunk napestig.
Kade elborzadt a nevek felétől, amiket én javasoltam. Kurvára nem fogom a lányomat Vixennek nevezni! Vagy: Georgina? Komolyan? Nem kilencvenéves. A kedvencem az volt: Most már tényleg rohadtul fel akarsz bosszantani, Szeplőske. Ez egy kutyanév!
Alig egy héttel később bekövetkezett a tragédia, ám az csak a vég kezdete volt.
Most pedig teljesen össze vagyok zavarodva. Kade azt mondta, vége, mégis megcsókolt. Még mindig érzem az ajkát a számon, amikor végigsimítom az ujjammal. Azt kívánom, bárcsak korábban is megengedtem volna neki, hogy megcsókoljon. Bárcsak az egész út alatt csókolóztunk volna!
Hogy szeretem-e még? Igen, minden kétséget kizáróan. Szerelmes vagyok belé? Fogalmam sincs.
Az érzelmek néha olyan kiábrándítók! Ők a legjobb barátaim, ugyanakkor a legrosszabb ellenségeim is.
Sikerül elaludnom, és amikor leszállunk Glasgow-ban, Barry a repülőtéri mosdó előtt vár. Megpróbálom megőrizni
a nyugalmam és felhívni Tobiast azon a számon, amit Aria adott. Nem veszi fel. Küldök neki egy üzenetet, hogy visszatértem Skóciába.
Kyle azt mondja, kint parkol az érkezési oldalon, és igyekezzem.
Kilépek a mosdóból.
– Elmondhatom a bátyámnak, mi történt?
Barry elszörnyedve néz rám.
– Szó sem lehet róla! Nem hallotta, miről beszéltem a repülőn? Következmények, Miss Rhodes!
– Stacey.
– Hacsak nem akarja, hogy a bátyja meghaljon, tartsa a száját, és élje tovább az életét! Én nem lépek kapcsolatba magával. Csak azért vagyok itt, hogy gondoskodjam róla, ne találhassák meg magát Sawyerék.
Soha nem fognak megtalálni. Chris kibermániás. Szerintem még a rendőrség sem tudná meghackelni a telefonomat vagy a Fields-kúria biztonsági rendszerét. Tavaly kivette a nyomkövetőt a telefonomból, miután könyörögtem neki, és abbahagyta az üzeneteim elolvasását, de csak azért, mert beleegyeztem, hogy attól kezdve nem zárom kulcsra a szobám ajtaját. Egy ideig bírtam, aztán megint úrrá lett rajtam a paranoia.
Feláldoztam a magánszférám egyik részét egy másikért.
Barry elmegy tőlem, visszatér a fekete terepjáróhoz, amely néhány kocsival Kyle pár hónapja vett, fehér Range Roverje mögött áll. A bátyám rám vigyorog, beteszi a bőröndömet a csomagtartóba, én beülök elölre, és belül összeomlom, amikor azt látom, hogy Chris komoran bámul rám a hátsó ülésről.