Kade
ELSŐ VISSZAEMLÉKEZÉS
Bárki döntött is úgy, hogy kibaszottul fantasztikus ötlet családi kempingezésre menni, halált érdemel. Lehetőleg még mielőtt felverjük a sátrakat, és halálosan unatkozva fekszem az enyémben.
A kúriában kellett volna megünnepelnünk a bátyám, Jason szülinapját egy bulival. Gyűlölöm a bulikat, ám ott félre tudtam volna húzni Stacey-t egy vendégszobába vagy egy takarítószekrénybe és addig csókolni, amíg egyikünk sem kap levegőt.
Utálok mindenféle társasági összejövetelt, ez viszont… egy egész hétvége Stacey közelében úgy, hogy nem tudom megcsókolni, megérinteni vagy akár csak beszélni vele. Ez mindennél rosszabb. Ez kínzás.
Fenn kell tartanom a látszatot, hogy halálosan bosszant, mert biztosan gyanús lesz, ha hirtelen abbahagyom a sértegetését és azt, hogy pokollá tegyem az életét.
Tegnap este, amikor mindenki visszavonult a sátrába, és Ewan heves vitába keveredett Base-szel az Eiffel-torony építési tervéről, órákon keresztül írogattunk egymásnak, mielőtt Stacey elaludt. A legutolsó üzenet az volt, hogy megkérdeztem tőle, ébren van-e még, de egész nap nem jött rá válasz.
Egy. Teljes. Kibaszott. Napig. Brutális. Olyan közel vagyok hozzá, mégsem tehetek semmit. Egy sátorban vagyok Jasonnel, Dezzel és Base-szel. Ewan és anya egy külön sátorban alszik, Luciella, Stacey és Tylar pedig egy másikban nem sokkal távolabb.
Hallom a húgom kuncogását, és az idegeimre megy. Hol igazságos már, hogy ő együtt lehet Stacey-vel?
Egy teljes hónap telt el, amióta hazajöttünk Londonból. Amióta úgy ébredtem, hogy vaníliaillatú haja az arcomhoz simul, a teste az enyémen fekszik, halk lélegzetvételei a nyakamat legyezik. Más érzés volt, talán azért, mert akkor szexeltünk először. Éreztem, hogy egyre jobban reszket a gyomrom, különösen, amikor felébredt és rám mosolygott.
Nem félek bevallani, hogy kibaszott órákon át maradtam ugyanabban a testhelyzetben, simogattam sötét haját, átrajzoltam a tetoválását a lapockáján, és azon tűnődtem, mikor fog végül rám unni.
Amikor eddig a szexre került a sor – vagy bármi másra, ami azt illeti –, lassan haladtunk. Egyáltalán nem bántam. Nem sietünk sehová. Ötször keféltünk, és mindig óvatos voltam, vigyáztam, és mindig úgy végződött, hogy a karomban tartottam, amíg el nem aludtunk. Amikor pedig felébredtem, már nem volt mellettem.
Még mindig tanulunk egymástól. Úgy gondolom, a személyisége és a szépsége mellett az is vonz, hogy mennyire megértő. Ebben a kapcsolatban semmi sem könnyű nekem. Amikor a közelében vagyok, olyan érzések ébrednek bennem, amelyeket még sosem tapasztaltam. Stacey türelmes velem, és azt hiszem, már csupán ettől is felszabadultabb vagyok a társaságában.
Meglehet, hogy bizonytalankodom, de mindent megkérdőjelezek. Egy olyan ember, mint én, nem lehet maradéktalanul boldog úgy, hogy ne azt várná, mikor üt be az istenverte mennykő. Az ég szerelmére, még a családjának sem akar bemutatni!
Hivatalosan nem vagyunk együtt. Még semmiben sem állapodtunk meg. Nem beszéltünk az érzéseinkről, leszámítva azt a furcsa alkalmat, amikor azt mondja, hogy kedvel, nekem pedig vissza kellett fognom magam, nehogy kicsússzon a számon, hogy én talán kezdek beleszeretni.
Talán.
Nem tudom, nem megszállottság-e ez a vágy, hogy lássam, beszéljek vele vagy akárcsak kibaszottul érezzem az illatát. Nem tudom, nem válok-e veszélyessé, aki uralni és manipulálni akarja őt. Amikor felébredek, ő az első, akire gondolok és az utolsó is, mielőtt elalszom.
Amikor nem vagyok vele, ötpercenként nézem a telefonomat, szándékosan bemegyek a konyhába, amikor tudom, hogy Luciella is ott van, mert talán Stacey-t is ott találom vele. Folyton a közösségi oldalait nézegetem, a képeket, amelyeken meg van jelölve, és ellenőrzöm, nem követett-e be valaki újat.
A szívem szó szerint összeszorul, amikor nem válaszol azonnal az üzenetemre. Aztán földöntúli boldogság tölt el, amikor rám mosolyog, amikor hozzám bújik, és azt mondja, hogy nem akar visszamenni a húgom szobájába.
Már egy ideje nem hallok zajt a másik sátorból. Vajon beteges dolog lenne beosonnom oda, elrabolni Stacey-t és az erdőbe vonszolni, hogy agyoncsókoljam?
Vitatható.
Felülök a hálózsákomban, és a kezembe veszem a telefonomat.
Én
Ébren vagy még?
Három kis pötty jelenik meg a képernyő alján. Megkönnyebbülten fellélegzem, visszafekszem és magam elé tartom a telefont, miközben a válaszát várom. Meghúzom a kapucni madzagját, szorosabbra veszem a fejemen.
Szeplőske
Igen. Ide hallom Ewan horkolását! Az anyád helyében én már rég megfojtottam volna egy párnával. Várjunk csak! Ewan horkol vagy Aria?
Bármelyikük lehet. Igazság szerint Stacey is horkol, na persze ezt nem mondom el neki. Az énekhangjával kapcsolatban is tagadásban van – el lehet képzelni, hogyan reagálna, ha megemlíteném, hogy még horkol is. Talán engem fojtana meg egy párnával.
Én
Szívás ilyen közel lenni hozzád úgy, hogy nem csinálhatok semmit. Hogy tudsz hiányozni, miközben itt vagy nem messze tőlem?
Vajon ezt túl rámenős szöveg? Basszus, már elküldtem az üzenetet. Apám azt javasolta, hogy legyek őszinte, és most kurvára őszinte vagyok.
Szeplőske
Nekem is hiányzol.
Elmosolyodom, és választ írok.
Én
Lenne egy kérdésem…
Szeplőske
Felteheted.
Hogy a francba kérdezzek rá a kizárólagosságra anélkül, hogy arra kérném, legyen a barátnőm? Félek, hogy utóbbi megijesztené, mert nyilvánvalóan annyira titkolni akarja a viszonyunkat, ezért nem is említem, hogy kettőnk között igazi kapcsolat van.
Én
Tudom, hogy már beszéltünk erről, amikor Amerikában voltam, de te szeretnél másokkal is randizni?
Választ ír. Aztán kitörli. Lekapcsolódik az internetről. Visszatér és gépel. Offline. Online. Ír, kitörli.
Szeplőske
Öööööö…
Basszus, majd kiugrik a szívem a mellkasomból. Mi van, ha megváltoztak a dolgok, amióta Londonban voltunk, és ő másokkal is randizik, én pedig teljesen félreértettem a helyzetet?
Ráng a bal szemem, nyugtalan, erőszakos érzés tölt el a gondolatra, hogy más is megcsókolja. Látja a mosolyát. Hallja a nevetését. Nézi a táncát, és a karjában alszik el.
Ki kell derítenem, ki az, és bántani fogom. Megfenyegetem.
Várjunk csak, nem, basszus! Nem!
Szeplőske
Talán félreértettem? Anélkül, hogy túlságosan tapadósnak tűnnék, én csak téged akarlak. De ha te másokkal is akarsz randizni, akkor, kérlek, szólj! Nem szívesen osztozom.
Vajon olyan érzés a megkönnyebbülés, mintha egy mázsás kő gördült volna le a szívemről?
Én
Én is csak téged akarlak. Gyere ide, és bebizonyítom!
Szeplőske
Elfelejtetted, hogy ott van a sátorban a bátyád és a barátaid is?
Én
Részegek és alszanak. Gyere, szórakoztass!
Kikapcsolom a képernyőt, amikor lekapcsolódik a netről, aztán megbizonyosodom róla, hogy a többiek valóban alszanak-e. Hajnali három óra van – kétlem, hogy bárki is ébren lenne. Base a szeme elé tette a karját, a szája nyitva van, hallatszanak mély, álmos lélegzetvételei, és valamit motyog oroszul. Dez hason fekszik és meg-megrándul, mert álmodik valamit. Jason nem mozdul, nála ez a biztos jele annak, hogy mélyen alszik.
Odadobom hozzájuk Base egyik fehérjeszeletét, de egyikük sem fenyeget meg, hogy megöl.
Tutira alszanak.
Lassan megindul felfelé a sátor cipzárja, és megjelenik Stacey feje. A haját egy csattal hátrafogta. Amennyire a holdfényben látom, nem visel sminket, a szája viszont halványan csillog, vagyis szájfényt tett rá, mielőtt idejött.
Kapucnis pulcsit és bő melegítőnadrágot visel, hogy ne fázzon ebben a hideg időben. Bemászik a sátorba, csigalassan visszahúzza a cipzárt, aztán amilyen halkan csak tud, idemászik hozzám.
Elég szánalmas, mennyire megdobban a szívem, hogy hajlandó velem lenni, és mennyire izgatott vagyok, hogy elszökött a barátaitól, és belopózott hozzám. Soha nem érzett boldogság tölt el, amikor bebújik mellém a hálózsákba.
De hát Stacey-vel ez mindig így van. Énekelhet a leghamisabb hangon is úgy, hogy ételmaradék száradt az arcára, én akkor is a saját kibaszott angyalomnak tekintem.
– Szia! – leheli, amikor oldalra fordulok, hogy szemben legyek vele ugyanúgy, ahogy ő is fekszik. – Ez kockázatos.
A barátaimra pillantok a válla fölött, aztán le rá, és felhúzom a hálózsákot, hogy elrejtsem előlük. Halványan elmosolyodom, és a füle mögé simítok egy kósza tincset.
– A kockázatos izgalmas.
– Nem fognak felébredni és elárulni Luciellának, hogy itt vagyok? – A hangja halk, édes és puha.
– Nem. Ha élni akarnak, akkor nem. Csak Base és a nagy szája jelent fenyegetést. Ő egy átkozott pletykafészek.
Olyan halkan beszélünk, ahogy csak tudunk, mindenről és bármiről – hogy Stacey mit csinált a héten, milyen órákat tartott, milyen rajzokat küldtem neki egyik este, amikor unatkoztam. Miután megnézte, azt kérdezte, terveznék-e neki egy tetoválást.
Ő már így is igazi műalkotás. Bizsereg a bőröm, amikor arra gondolok, hogy az én rajzomat viseli majd magán. Nem vagyok profi, de a pszichológusom biztatott, hogy gyakrabban rajzolgassak, mivel ez segít megnyugodnom, ha zaklatott vagyok, és ebben ki tudom fejezni magam.
Stacey átkarolja a nyakam, majd felhúzza a lábát és a csípőmre fekteti.
– Nem tudok itt elaludni – mondja –, de szeretnék kicsit összebújni veled.
Erősebben fogom át a derekát, és feljebb húzom a térdét a bordámra.
– Akkor bújj össze velem, Szeplőske! Brutális volt ilyen közel lenni hozzád úgy, hogy nem csinálhattam ezt veled.
– Imádom, milyen romantikus vagy – jegyzi meg. – Tudom, hogy folyton azt mondogatod, hogy ez nem igaz, de tényleg az vagy. Te is ugyanúgy tapadsz rám, mint én rád.
Megmarkolom a fenekét.
– Nem vagyok romantikus. – De tapadós? Igen, kurvára tapadós vagyok, ha róla van szó.
Halkan hümmög.
– Azért kerestél rá a gyógyszerem mellékhatására és töltötted fel a minihűtődet olyanokkal, amiktől jobban érzem magam? Vagy amikor az első alkalmunk utáni reggel vettél nekem egy forró vizes palackot, mert mindenem sajgott?
– A mellékhatások elég súlyosak. És csak kedves akartam lenni. – Megvonom a vállam. – Muszáj gondoskodnom rólad valahogy, mert olyan jól magadba fogadtál.
Rácsap a karomra, aztán mindketten némán kuncogunk.
Legtöbbször, amikor együtt vagyunk, ezt csináljuk. Összebújunk és beszélgetünk.
Meglepett, hogy Stacey mennyire szeret összebújni. Minden kétséget kizáróan ezt imádom benne a legjobban – valahányszor együtt alszunk, mindig meg kell érintenie.
Mindig a mellkasomra hajtja a fejét, és akármikor felébredek, mindig össze vagyunk gabalyodva, és nem tudok megmozdulni. De nem is akarok. Az olyan – és az ilyen – pillanatokban próbálok rájönni, vajon apám is ugyanezt érezte-e anyám iránt, és hogy mi volt az a pont, amikor az érzései betegessé váltak. Mikor döntött úgy, hogy ez már nem elég, és befolyásolta meg kényszerítette, hogy a lehető legtovább maga mellett tartsa?
Még most is ezt csinálja. Bizonyos értelemben. Anyám élete még húsz év elteltével is apám körül forog, mintha valami törékeny üveg lenne. Szereti őt – egy része sosem tudja nem szeretni. Még mindig ebben a toxikus burokban léteznek, ahol anyám arca felragyog, amikor találkoznak, apám pedig uralkodik minden gonosz késztetésén azért, hogy boldoggá tegye őt.
Tudom, hogy ez hatalmas erőfeszítésébe kerül, és néha, amikor anyámnak térre van szüksége apám rossz napjai után, apám magánzárkába kerül, mert úgy viselkedik, mint egy felbőszült pszichopata.
Egy dolgot elmondhatok… és leszarom, hogy a szüleim valaha is megtudják-e, de soha nem akarnám, hogy újra együtt legyenek. Tényleg nagyon toxikusak. Végtelenül egyszerű a dolog. Anyám férjnél van, és biztosra veszem, ha szakítanának, én Ewannal akarnék maradni.
Személy szerint úgy gondolom, Ewan jobbat érdemel. Találnia kellene egy olyan nőt, aki ugyanannyira szereti, mint amennyire ő azt a nőt.
Én vagyok a legrosszabb gyerek a világon, amiért ilyeneket gondolok.
Stacey a két tenyerébe fogja az arcomat, és kizökkent komor gondolataimból.
– Hé! Mi a baj?
Megrázom a fejem. Nem kell tudnia, merrefelé kalandoznak el időnként a gondolataim.
– Semmi. Tényleg nagyon hiányzol.
Base határozottan alszik, mert ha ezt hallaná, biztos, hogy felhorkanna, és próbálná elfojtani a nevetését.
Stacey elvigyorodik, majd szűzies csókot nyom az ajkamra. Én odahajolok hozzá, hogy folytassam, ő azonban a számra teszi a mutatóujját.
– Itt vagyok.
Igen, de nem csókolhatom meg, nem ölelhetem át, sőt még a fenekét sem nézhetem meg anélkül, hogy attól félnék, rajtakapnak. Kezd bosszantani a nyavalyás szabálya, hogy titokban tartsuk, ami köztünk van. Próbálok türelmes lenni, de a francba már!
Nem vagyok türelmes.
És kezdem megvetni a húgomat is.
– Tudod, hogy értem – súgom az ujjába.
Megmozdítja a kezét, kettőnk közé csúsztatja, és megfogja a szürke melegítőnadrágom derekát.
– Holnap hazamegyünk. A légtornászórám után találkozunk. Kilencig tanítok.
Nagyot sóhajtok, majd a homlokához támasztom az enyémet.
– Az nem elég.
Némán felnevet, megrázkódik a teste.
– Mit fogsz csinálni, amikor januárban Hawaiira megyek a családommal?
– Elégetem az útleveledet, mielőtt elindulnál.
Beleakasztja az ujját a nadrágom derekába, és azt súgja:
– Az ágyam melletti komód fiókjában tartom. Be kell lopóznod a szobámba, hogy elvedd.
– Nem lehetetlen belopózni a szobádba. – Az apja megerősítette a ház biztonságát, amióta megjelentem náluk, ám ez garantáltan nem fog visszatartani.
Stacey az alsó ajkába harap, beszívja, majd lassan elengedi.
A tekintetem a szájára szegeződik, meg akarom ízlelni az ajkát, a szájába dugni a nyelvem és a testére feküdni.
– Be akarok lopózni a szobádba.
Jézusom!
– Tényleg?
A nadrágom és az alsónadrágom alá csúsztatja a kezét.
– Aha. – Felnyögök, amikor marokra fogja megkeményedő farkam és simogatni kezdi a tövétől a hegyéig.
– Jövő héten, amikor… a családom nem lesz otthon. Azt akarom, hogy belopózz a szobámba az ablakon keresztül, mássz be az ágyamba, és azzal ébressz fel, hogy a lábam között van a fejed.
Basszus! Azt a rohadt! Még keményebb lesz a farkam a kezében minden mozdulat után, mert elképzelem, hogy a lába közé fekszem, és a csiklóját szívogatom.
– Ezt – válaszolom, majd elhallgatok, amikor megsimítja a farkam hegyét a hüvelykujjával, és letörli róla az előváladékot – elintézhetem, Szeplőske.
– Jó – feleli. A foga közé veszi az alsó ajkamat, és megszívja. Elengedi, aztán erősebben szorít a markában, én pedig elfojtok egy hangos kiáltást.
Dez, Base és Jason itt vannak, Stacey a kezében tartja a farkam, de nem törődöm velük, csak Stacey-vel és azzal, ahogy minden simítás közben engem figyel.
Még egy utolsó pillantást vetek az alvó többiekre, lehajtom a fejem és megsimítom az orrát az enyémmel. Elengedem a combját, megmarkolom a tarkóját, és magamhoz húzom, hogy megcsókoljam.
Elfordítom a fejem, aztán a szájába nyomom a nyelvem.
A csók egyre szenvedélyesebb és követelőzőbb, valahányszor megcsavarja a csuklóját a farkam megduzzadt hegyén.
Kiveszem a kezem a hajából, kettőnk közé nyúlok a bugyijába. Nedves a puncija – baromi nedves –, a kezébe tolom magam, és közben a csiklójára nyomom a hüvelykujjam.
Halkan felnyög a számba, majd elakad a lélegzete, amikor a hüvelyébe dugom két ujjamat és azzal kefélem. Begörbítem a végét, érzem a puncija melegét, érzem, hogy megfeszül az ujjaim körül, és a kezem felé billenti a csípőjét.
Kis idő múlva kihúzom belőle, letolom a nadrágját, ő pedig kiszabadítja a farkam a melegítőből. Amilyen halkan csak lehet, kiveszem az egyik lábát a nadrágból, és a csípőmre húzom a térdét.
Ismét az oldalunkon fekszünk, egymással szemben, a farkam a combja közé nyomódik. A bejárathoz érintem a végét, aztán lehajtom a fejem, és halkan káromkodom egyet.
– Nincs gumim.
A farkam aljához dörzsöli magát.
– A gyógyszer mostanra már biztosan hat.
Felemelem a fejem, és ránézek.
– Azt akarod, hogy gumi nélkül csináljuk?
– Csak ha te is akarod. Hét napot kell várni, mielőtt védekezés nélkül szexelhetek, de már három hét is eltelt.
A biztonság kedvéért még egyszer megkérdezem:
– Biztos vagy benne?
– Igen. – Előrebiccenti a csípőjét, a nedve rákenődik a farkamra. – Kérlek, Kade!
Gondolati emlékeztető magamnak: elérni, hogy Stacey az én nevemet nyögje, miközben megdugom. Lehetőleg nem úgy, hogy közben a bátyám és a barátaim is itt vannak velünk a sátorban.
Bólintok, nyelek egyet, majd finoman megsimítom az ajkát a számmal. El sem húzódom a szájától, úgy markolom meg a combját, és szorítom a csípőmhöz, miközben feljebb billentem
a medencémet, és könnyedén belecsúszom. Behunyom a szemem, olyan meleg és szűk a puncija. Visszafojtom a nyögésemet, hogy milyen tökéletesen szorítja össze a farkamat.
Gumi nélkül mindent érzek. Kezdve attól, mennyire benedvesedett, a függőséget okozó forróságán át addig, ahogy a hüvelye alkalmazkodik a méreteimhez, és érzi az enyhe nyomást, mert még mindig új neki a szex. Már eddig is elképesztőnek tartottam a szexet, de így gumi nélkül szinte belehalok, annyira jó érzés.
Ezt most élvezni fogom. Ha arra gondolok, hogy életem hátralevő részében mindig gumi nélkül fogom megdugni, úgy érzem, ez maga a mennyország.
Stacey arca kipirul, a szája szétnyílik, a pupillája kitágul, így szorít magához, miközben egyre mélyebbre hatolok benne. Kihúzódom, de a farkam hegye még benne van, aztán újra nagyot lökök. Majd megint. És megint. Az ajkára szorítom a szám, és megcsókolom, hogy elnyeljek minden feltörő nyögést. Eközben én is ugyanúgy szorítom, amikor a lökéseim elébe megy.
A nyelvem a szájában van, az ujjaim a bőrébe vájnak, és közben a körülöttünk lévőkre pillantok, hogy biztosan nem ébredtek-e fel.
Felfalom Stacey száját, megízlelem, érzem a húsát az ujjaim alatt, és közben felfedezem a teste minden egyes négyzetcentiméterét.
Ezt sosem fogom megunni. Őt sem.
– Az enyém vagy – súgom a szájába.
Senki másé.
Megcsókolom a vállát, ahol egy rózsa és egy koponya látható a bőrére tetoválva, aztán áttérek a nyakára, és legszívesebben köré fonnám a kezem. Hirtelen jön a gondolat, de sosem fogom megtenni.
Ez a hatodik alkalom, amikor szexelünk. Kétlem, hogy tetszene neki a fojtogatás, miközben megdugom.
Abbahagyom a mozgást, amikor észreveszem, hogy ő próbál irányítani. Felszínes levegőket vesz, mereven néz a szemembe, ezért a két tenyerembe fogom az arcát, lecsapok a szájára és hagyom, hogy ő vegye át az irányítást.
A fejbőrömbe nyomja a körmét, meghúzza a hajamat, belekapaszkodik, miközben hozzám dörgöli magát. Nedves puncija körbeveszi a farkam, hátul a combomba mélyeszti a sarkát, úgy kefél engem még erősebben. Ha nem egy emberekkel teli sátorban lennénk, hagynám, hogy kiszakadjon belőlem a nyögés, nem harapnám el a nyelvem, hogy elfojtsak minden hangot.
Összehúzódik a golyóm, bizsereg a gerincem, és rohadt közel vagyok ahhoz, hogy kilövelljek, de még nem akarom, hogy véget érjen.
Teljesen kihúzódom belőle.
– Fordulj meg!
Megteszi, tökéletes fenekét mutatja felém. Belemarkolok, összenyomom, és közben nyálas csókokat hintek a nyaka oldalára fel a füléig, aztán beléhatolok hátulról. Ebből a szögből szűkebb a hüvelye – megemelem az egyik lábát, és közben a punciját dugom.
Lassú és kínzó a tempó, de szeretném felgyorsítani. Szeretnék nem tudomást venni a többiekről, akik ilyen közel alszanak mellettünk, és keményen, gyorsan döngetni Stacey-t, hogy halljam hangos nyögéseit, amivel felébreszti az állatokat itt a kempingben.
– Ó, istenem! – leheli. Elébe megy minden lökésnek, amitől még mélyebbre hatolok, és elérem azt az édes pontot, amitől fennakad a szeme. Befogom a száját, mielőtt hangosabb lenne, és gyorsítok a tempón.
Lehajtom a fejem, úgy súgom a fülébe:
– Hunyd be a szemed! Nem akarom, hogy a barátaimat vagy a bátyámat nézd, miközben én keféllek és elélvezel.
Tökéletesen elfogadható kérés. Legalábbis a fejemben. Behunyja a szemét, és a csuklómba mélyeszti a körmét. Én még mindig a száját fogom az erős lökések alatt.
Egymáshoz csapódik a testünk, súlyos lihegésünk visszhangzik a sátorban, de ez sem akadályoz meg abban, hogy folytassam a döngetését. Stacey hátrafeszíti elképesztően hajlékony hátát, és így új szögből érem el.
– Olyan jól csinálod, Szeplőske! – súgom neki, és megcsókolom azt a pontot a füle alatt, miközben még erősebben dugom. Remeg a hangom, de továbbra is dicsérem: – Olyan kibaszottul jól fogadod!
Érzem, hogy megduzzad a farkam, lüktet a vége, annyira szorosan öleli körül a puncija. A teste alá nyúlok, majd a lába közé, és összeszorítom a csiklóját.
A tenyerembe harap, majd összerándul körülöttem a hüvelye, a fala szinte összepréseli a farkamat, miközben rátör az orgazmus. Minden összehúzódásnál, minden euforikus rándulásnál elsötétedik a látásom. Elmosódik. Ködössé válik. Mintha boldog részeg vagy drogos lennék. Stacey az én saját, kibaszott kábítószerem. Összehúzódik a golyóm.
A nyaka gödrébe temetem a fejem, a bőrét szívogatom, közben gyorsítom a lökéseket. Végül abbahagyom, mozdulatlanná dermedek, megrándul a farkam és spermát lövellek belé.
Fogalmam sincs, mennyi ideig fekszünk itt összekapaszkodva, próbálunk lélegzethez jutni. Jóval azután, hogy megigazítjuk a ruhánkat, Stacey még mindig a karomban fekszik. Halljuk a madarak csiripelését, a közeli víz csobogását és az eső halk kopogását a sátor külsején.
Végül kimegy pisilni, mert úgy tűnik, ez megszokott szex után, de azonnal visszajön hozzám.
– Mennem kellene – szólal meg csendben. – Az emberek lassan kezdenek ébredezni.
Megsimítom az arcát a kézfejemmel.
– Gyere, előbb szívjunk el egy cigit!
– Meg kellene állapodnunk abban, hogy leszokunk – feleli, és összehúzza a szemét. – Nem tesz jót nekünk.
– Leszokom, ha hagyod, hogy többször lássalak.
A szemét forgatja, de elmosolyodik.
– Talán.
Kisurranunk a sátorból, vigyázunk, nehogy felébresszük a barátaimat vagy a testvéremet, és követem Stacey-t az erdőbe. Egy fának dőlve a lombkorona megvéd minket az esőtől. Átnyújtok neki egy cigit, meggyújtom, aztán én is rágyújtok.
Sosem vonzódtam a dohányzáshoz, de bármit csinál is Stacey, az kibaszottul vonz.
Felfelé fújja a füstöt, aztán oldalra dönti a fejét.
– Miért bámulsz?
Megvonom a vállam, és mélyen beszívom a levegőt.
– Édes vagy – felelem, és kieresztem a füstöt a tüdőmből.
Megrázza a fejét, elpirul, aztán szív egy újabbat a cigiből.
– Komolyan gondoltad, amikor azt mondtad, hogy csak engem akarsz?
Bólintok.
– És te?
Ő is bólint.
– Igen.
– Szuper.
– Szuper – ismétli meg és szélesen elvigyorodik.
Olyan gyönyörű és az enyém!
– Ülj mellém a kocsiban, amikor hazamegyünk!
Hümmög.
– Miért?
– Hogy foghassam a kezed. – Megvonom a vállam, majd egy csókot nyomok az ajkára. – Vagy a combodat. Amelyiket könnyebben elérem.
– Az anyád kocsijában?
– Majd a kezünkre terítem a pulcsimat. Úgy megfelel?
– Látod? Romantikus vagy! Ez kicsit olyan, mint amikor nálatok voltunk a nappaliban, és azt a szörnyű filmet néztük, amit Lu választott. A takaró alatt fogtuk egymás kezét.
Emlékszem arra az estére. Hetekig nem tudtam kiverni a képet a fejemből, hogy Stacey alattam fekszik.
– Hányszor kell még elmondanom, hogy nem vagyok romantikus?
– Pedig az vagy!
A szememet forgatom, a karomba kapom, és a sátrakkal ellenkező irányba viszem egy közeli padra, majd leültetem rá. A lába közé állok, mindketten oldalra hajtjuk a fejünket, mert megbabonáz az elénk táruló látvány.
A nap éppen felkel a Torridon-dombság fölött, narancssárga és sárga fénnyel vonja be az égboltot és a levegőt. Madarak repülnek a víz fölött. Stacey-re pillantok, ő a vízről visszatükröződő fényeket bámulja, az arca és az orra kipirul a hidegtől.
Olyan, mint a saját napkeltém. Gyönyörű. Tökéletes. Megtölt bennem egy olyan részt, ami azóta üres és sötét, amióta csak az eszemet tudom.
Talán tényleg kezdek beleszeretni. Vajon el kell mondanom neki? Vagy az megijesztené?
Látom, hogy egy kicsit reszket, ezért leveszem a pulóveremet és ráadom a fején keresztül. Az ő pulcsija vékony és rövid.
Az enyémben szinte elvész, leér majdnem a térdéig.
– Köszönöm! – mondja, megmarkolja a pulcsi ujja végét, és úgy emeli az arcához. – Olyan illata van, mint neked.
– Ezt ne lopd el!
Elvigyorodik.
– Le kell vennem, mielőtt visszamegyek a sátorba, de később majd ellopom.
Én is vigyorgok, a térdénél fogva közelebb húzom magamhoz, ő a mellkasomra hajtja a fejét. Így maradunk isten tudja csak, meddig. Kellemes csendben szeretnék lenni, ám ekkor bosszantó gondolatok ébrednek bennem, és olyan vadul kavarognak a fejemben, hogy meglep, Stacey nem hallja a hangosan dobogó szívemet.
Idegesen nyelek egyet, engedélyezek magamnak egy kis őszinteséget, mert rákérdezek valamire, ami már zavar egy ideje:
– Téged nem aggaszt? Hogy ki vagyok?
Felemeli a fejét.
– Mi? Miért aggódnék?
– Egy pszichopata az apám, aki elrabolta a barátnőjét, és több embert megölt. Nem ijeszt meg, hogy esetleg én is olyan leszek, mint ő? Genetikailag nem kizárt. Tudod, mennyire hadilábon állok az érzelmekkel.
Gondolkodás nélkül megrázza a fejét.
– Te nem Tobias vagy.
– Akkor miért gondolok minden percben rád? Mi van, ha ez egy megszállottság kezdete, olyan, amilyen apámnak is volt?
Elvigyorodik, és magához húz, átkulcsolja a combomat a lábával.
Beletúr a hajamba.
– Én is folyton rád gondolok. Akkor én is pszichopata vagyok?
Felhorkanok.
– Hát persze hogy nem!
– Akkor ezzel meg is kaptad a választ. Most pedig megcsókolsz? A sátorban kitömtem a hálózsákomat, mintha a takaró alatt feküdnék fejhallgatóval a fejemen, de hamarosan felfedezik, hogy nem én vagyok az, ezért vissza kell mennem.
Kuncogok egyet, magamhoz húzom az ajkát és addig csókolom, amíg elzsibbad a nyelvünk. Aztán szétválunk, kicsúszik az ujjunk egymás hajából, Stacey visszalopózik a sátrába, én pedig az enyémbe.