Ami a szexet illeti, én mindig csak fantáziálok róla. Egyszer, nagyon régen megfogta valaki a kezem, de ennyi. Mindig is élénk volt a képzeletem, de amikor nemrég rájöttem, hogy nem vagyok heteró, az még nagyobb lökést adott neki. Ha az emberek tudnák, mire gondolok, amikor a konyhaasztal mellett ülve sajtos szendvicset eszem! Nos, legyen elég annyi, hogy lehet, azt képzelem, hogy valami teljesen más van a számban.
Összezavarodom, ha arra gondolok, mennyit változtak a fantáziáim az elmúlt pár év során. Azelőtt csak két ember szerepelt bennük, akik misszionárius pózban szexeltek, ami teljesen rendben is van. Úgy is kellőképp el lehet szórakozni, de most már olyan dolgokra is igent mondok, amikről korábban álmodni sem mertem volna: BDSM (kötözés, fegyelmezés, szadizmus, mazochizmus), bizarr dolgok, édeshármasok vagy édestöbbesek, eszkortok, orgiák és szexklubok, mások meglesése vagy hagyni, hogy engem lessenek meg, egyéjszakás kalandok vadidegenekkel. Anális szex és olyan dolgok, amikről egy éve még nem is tudtam, mint például az öklözés. A jelenlegi kedvenc fantáziámban egy buliban vagyok, és olyan emberek vesznek körül, akik valamennyire már le vannak vetkőzve, és mind mást csinálnak. A szám valaki mellbimbójára tapad, a kezem pedig benne van, és ő addig lovagol rajta, amíg…
Amikor rájöttem, hogy queer vagyok, az nemcsak a szexszel és a fantáziákkal, hanem minden mással kapcsolatban is teljesen átformálta a gondolataimat és az érzéseimet. Olyan, mintha személyiségátültetésen estem volna át. Most arra gondolok, hogy sokáig egyáltalán nem néztem pornót, de most már imádom – két nőt együtt, két férfit együtt, férfiakat és nőket, gruppent, magányos maszturbálást. Általában nem fantáziálok valós emberekről (azt a felnyírt hajú, tetovált csomagszállítót kivéve). De néha illetlen gondolataim támadnak másokról. Mondjuk, amikor beszélgetek valakivel, és egyszerűen beugrik valami. Vajon milyen íze van? Mit szeret az ágyban? Milyen érzés lenne, ha most azonnal a kezembe venném a farkát? De többnyire csak képzeletbeli emberekről fantáziálok. Ugyanaz az ember akár egy hosszú távú párkapcsolat is lehet, valaki, akibe őrülten szerelmes vagyok, de egy tízperces afférként is el tudom képzelni egy éjszakai klub mosdójában. Vannak olyan különleges emberek, akik egy ideig a fantáziáimban maradnak, de leginkább sok különböző emberről ábrándozom. És korábban mindig fitt, szemrevaló, egészséges testalkatú emberekről álmodoztam, de most már mindenféle emberről, mindenféle testről. A külső, a nem, az etnikum és a szexuális irányultság nem számít. Mint ahogy a kor sem. A képzeletbeli partnereim lehetnek huszonöt vagy nyolcvanöt évesek is, és bármi a kettő között. De bármilyen helyzetben is találom a képzeletbeli énemet, az sosem egy komoly kapcsolat. Úgy tűnik, még ábrándozni is félek az egész életteret kitöltő, büszkén felvállalt kapcsolatokról. Ugyanakkor ez nem akadályoz meg abban, hogy megszállottan sokat gondoljak édeshármasokra vagy szexuális kommunákra. Amikor pár héttel ezelőtt a fülembe jutott egy hírességek közötti édeshármas, elöntött a hideg verejték, és megvolt, hogy aznap miről fogok fantáziálni.
Imádom, mennyire kötetlenek tudnak lenni a fantáziák. Békésen megfér egymás mellett, amikor egy erényes, szeretetteljes kapcsolatban vagyok egy aszexuális emberrel, és amikor néhány ismeretlen a falhoz szorít, és jól elintéz. Az egyik percben még kézen fogva sétálok valakivel az utcán, és úgy viselkedünk, mint egy szerelmes gerlepár, a másikban pedig már más emberek társaságában vagyok egy tömlöcben, mindannyian az alkalomhoz vagyunk öltözve, valaki kikötözve várja a büntetést, míg mások örömmel csapkodják a korbácsot. De olyan fantáziám is van, amikor afféle szexuális nomádként körbeutazom a világot. Nem érdekelnek az idegen országok nevezetességei, hanem olyan helyeket, közösségeket és klubokat keresek fel, ahol hasonló emberekkel találkozhatok, és megannyi módon szexelhetek velük.
De valamennyire utálom is, hogy a fantáziák ennyire szabadok és egyszerűek. Mármint a fantáziálás lényege az, hogy az ember jobban érezze magát tőle, és ez néha így is van, de máskor megbénít a dolog. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy valaki életében először beleszeretett egy nőbe. Ahelyett, hogy azzal foglalkoztam volna, amivel kellett volna, sokáig csak bámultam a magazint, és azt képzeltem, hogy ez velem történik meg. És az én esetemben nincs értelme megpróbálni tévét nézni vagy könyvet olvasni, mert egyszerűen semmire sem tudok összpontosítani. Azt hiszem, terápiára kellene járnom.
Már megfordult a fejemben, hogy talán segítene, ha leírnék néhány dolgot abból, ami a fejemben van, de attól is csak rosszabbul érzem magam, hogy ezt leírtam. Most már látom, milyen önző és élvhajhász vagyok. Csak ülök, és nézem a híradót, a szemem előtt bontakoznak ki a tragédiák, teljes káosz az életem, a körülöttem lévőknek segítségre van szükségük, de én csak a testekre, a dugásra és a kapcsolatokra tudok gondolni. Szégyellem magam emiatt. Tudom, hogy a fantáziáknak elvileg az a szerepük, hogy eltereljék a figyelmet a való életről, de ez teher is lehet. Néha rettegek felébredni, mert tudom, hogy még mielőtt kinyitnám a szemem, minden elölről kezdődik. Olyan, mintha szexuális álmokból állna az életem, amiket időnként megszakít egy-egy valós esemény. Ez is azt példázza, mennyire frusztrált vagyok. Azon gondolkozom, mennyire változnának meg a fantáziáim, ha randiznék. Újra átolvasva, amit írtam, most arra gondolok, hogy talán az egész kicsit naiv és kezdetleges, összehasonlítva azzal, amiről mások fantáziálnak, de… az én fantáziáim, az én szabályaim, nem igaz?
vegyes etnikumú brit • n. a. • kevesebb mint 15 000 font • biszexuális/pánszexuális • egyedülálló • nincs