Döbbenetes, hogy ez már a harmincadik könyvem. Éppen akkor fejeztem be, amikor Ukrajnában kitört a háború, és elborzaszt – mint szinte mindenkit itt, az Egyesült Királyságban –, hogy Oroszország azt gondolja, joga van háborút indítani egy nálánál jóval kisebb ország ellen, és ilyen borzalmas vérontást és pusztítást rendezni. Együttérzek az emberek millióival, akik kénytelenek voltak elmenekülni az otthonaikból, és el kell viselniük a hideget, az éhezést és a rettenetes félelmet, amelyet a maguk és szeretteik biztonságának elvesztése okoz. Imádkozom, hogy Putyin elnök észhez térjen, vagy derüljön ki, hogy van szíve, és állítsa meg ezt az őrületes kegyetlenséget.
Minden tiszteletem azoknak, akik szállást, ételt és ruhát biztosítanak a menekülteknek. Köszönet azoknak a jótékonysági szervezeteknek, amelyek az utolsó forrásaikat is felemésztve igyekeznek minden lehetséges módon segíteni. Tisztelet azoknak is, akik pénzt adományoznak a rászorulóknak, sokszor többet is, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Isten áldja mindnyájukat.