Február 5. péntek

Sziasztok! Puszi vagyok. Anyukám vizsla, apukám tacskó. Mindketten jeles képviselői fajtájuknak. Mit szóltok, jó mi? A jelek szerint kevercs vagyok. Szerintem pedig két nagyszerű eb legjava. Ezért, hát senki ne csodálkozzon azon, hogy nem csak okos és szép, de tehetséges, intelligens, és hűséges, meg okos, meg játékos, meg időnként harcias, meg persze okos, és igen, alkalmanként kedves is vagyok! Honnan tudom? Ezt egy magam fajta keverék eb tudja és kész! Ebből kifolyólag elhatároztam, hogy nem hagyom parlagon heverni a tehetségem. Amint alkalom nyílik rá, nevelni kezdem leendő gazdám. Kizárólag a kellemes, gyümölcsöző, boldog együttműködés érdekében. Napló formájában rögzítem, hogy megmaradjon az utókornak. Okuljon belőle, minden eb!

Egy szép, februári napon kezdődött. Amikor odajött a kosarunkhoz.

Image

Ő, a gazdám! Amint először megláttam, már tudtam, hogy ő lesz a kiválasztott! Olyan jó szaga volt! Kedves, lágy hangjával teljesen levett a lábamról. Még nem tudta, hogy engem akar, csak én. A testvéremet nézegette, aki rá se hederített! Azzal foglalkozott, hogy a bátyánkat kilökje a kosárból. Na, persze én nem vettem részt ilyesmiben. A kosár lehető legtávolabbi sarkából, ugrásra készen néztem, mit csinálnak. Örültem, ha békén hagynak, és nem én vagyok a célpont. Legkisebb lévén minden atrocitás engem ért. Alig vártam, hogy szabaduljak a közelükből! Aztán egyszer csak minden vágyam valóra vált. Értem jött! Már akkor tudtam, hogy jól meg fogjuk érteni egymást! A biztonság kedvéért, amikor felém fordult és a kezébe vett teljesen összenyalogattam. Jó csurgósan. Remélem ebből (mert ez lett volna az első lecke) rájött, hogy hozzám tartozik. Ugyanis megfogott és hazavitt a testvéreim mellől. Ennek nagyon örültem, mert ott csak elvétve ettem a legkisebbek cseppet sem biztos kenyerét. Így hát nem bánkódtam a változáson. Minden esetre én leszek a főnök! Ezt azonnal elhatároztam! Tudjátok, két dolgot szeretek mindenekfelett. A gazdámat, és a háztartási kekszet. A sorrend nem felcserélendő. A választottam némi nevelésre szorul, a keksszel nincs gond. Amióta elkezdtem a beszoktatást, már jelentős eredményeket értem el. Keksz terén. Csak megbököm a lábát, és már adja is. Sajnos nem tökéletes a technika, ugyanis rántott hússal még nem működik.

Itt szükségét érzem az első szabály kijelentésének, törvénybe iktatásának:

  1. A kiskutya ott és annyit eszik, ahol és amennyit jónak lát!(Amennyit lát.)
  2. A keksz állandóan álljon rendelkezésre (Utánpótlásáról a gazda köteles időben gondoskodni!)
  3. Az eb tartó köteles minden ennivalót megosztani barátjával (a kutyával), ellenkező esetben diszkriminációról van szó.

Most a takarító projekten dolgozom. No, nem magam miatt! Én roppant rendszerető vagyok. A játékokat, a párnát, a rágott zoknit pont ott hagyom, ahol szerintem a helye van. A padlón. Először is: az öt (Megszámoltam!), úgy nevezett szőnyeg, - amit én csak rongyinak hívok – (bár nincs pedigrém, jó nevelésben részesültem és édesanyám révén nagy szókinccsel rendelkezem), szerintem azért van szanaszét a lakásban, hogy helyettesítse a kinti szép zöld vécét. Mert ha nem tudnátok a 14. emeleten lakunk. Nem értem, pedig sok ésszel áldott meg az ég, hogy a gazdám miért sikoltozik, ha az egyik ilyen rongydarabon végzem a dolgom. Így hát kompromisszumot kötöttem. A hálószobai legyen a szeretett nőé. A nappaliban az a szép puha szépen felitta a pisim. Bevált. az jó lesz nekem! Sajnos a tanítványom valamiért nagyon megrázta a bundám mindkét kezével. Közben kiabálta, hogy: - Nem szabad! - Nem bírom, ha ilyen harcias! Na, jó, akkor legyen a dolgozószoba, ott még mintás is! Igazából nem nagyon nagy az inger, de meg kell mutatnom ki a főnök! Egy szép, szabályos kifli mintát tettem a rombuszok közé. Igazán jól sikerült.

Na! Ezt nem értem! Kitett a folyosóra. - Engedj be! - Talán, ha erősebben kaparom az ajtót! Naaaaa! Vaúúúú! Jól van, jól van! Értem én! Okos kutyus vagyok! Ha beengedsz, beszélhetünk a dologról! Végre! Jaj, de jó! - Esküszöm, megteszem, amit szeretnél! Csak simogasd még egy kicsit a hasam, ok?

Nahát! Felszedte az összes rongyit! Így már nem is érdekes! Rendben van: - gyere, menjünk ki, mert pisilni kell! Na, igyekezz, mert nem sokáig bírom tartani! - Ez a lift, az emberek közös vécéje?- A hátsó sarkát már a harmadikról az a vénember megjelölte. Felüljelöljem? Nem férek hozzá sehogy sem, mert a gazdám minduntalan elránt onnan! Ez a „nem szabad” csak rám vonatkozik? Ezt még átgondolom! Böködöm a gazdit: - Én sokkal okosabb vagyok! Kibírom a parkig! De siessünk!

Milyen boldog volt az én drágám! Kaptam kekszet is! Ez igazán semmiség! Azért a simogatás jól esett!

Jól, van, jól van, hadd menjek már szaladozni, ok?

 

Február 20. kedd

Szépen halad a projekt! Már régen kinéztem magamnak azt a nagy ágyat a hálószobában. Úgy gondolom elég érett a kapcsolatunk ahhoz, hogy együtt aludjunk. Bár van nagyon puha, elegáns ágyacskám, kettő is! Egyik a folyosón, azt délelőtti fekhelynek fogom használni. Szép nagy tappancsok díszítik. Néha a fejem kilógatom belőle, úgy kényelmesebb! A másik a dolgozószobai kerevet. Azt eredetileg a gazdi a vendégeknek vette, ha jönnének, de nem jönnek. Szerinte én tehetek róla, de ezt kikérem magamnak! Igaz, hogy egy finom hölgy egyik cipőjét megigazítottam, de szerintem igenis szükség volt rá! Határozottan lógott róla valami masni féle. Tényleg csak jelképesen rázogattam meg, hogy egyenesen álljon! Tehetek én róla, hogy ezek a mai cipők nem bírják a magam fajta erős kiskutya gyöngy fogait?

A tv-szerelőnek pedig kifejezetten rossz szaga volt! Örüljön, hogy nem a lábába haraptam! A nadrágjáért sem kár! Ócska anyag volt, tíz percig köpködtem a foszlányokat a számból! Azért sikerült a tv-t a gazdinak beüzemelni! Az én gazdám majdnem olyan ügyes, mint én! Büszke vagyok rá!

Szóval, hogy az ágynál maradjunk, lehetőséget kívánok adni az én szeretett étekadómnak, hogy velem aludjon, ezért este elegánsan felugrottam a vetett ágyra. Hű! Ez milyen jó! Rugózik. Se nem kemény, se nem puha, olyan pont heverészni való! És az illata! A hempergés mennyei!

Na! Most miért kiabálsz velem? Semmi rosszat nem tettem! A te érdekedben van egy kupacban az ágynemű! Sokkal kényelmesebb! Látod?

Ezen még dolgozunk! Nem adom fel! Ne már! Most komolyan a mancsosban kell aludnom?

Ha megtennéd, hogy nem nézel ilyen szigorúan rám! Látod, neked csóválom a farkam! - Na, jó, bevetem a jó kutya nézést, az mindig hatásos!

Most hagyom, hogy átgondolja a dolgot! Állítólag Isten, sem egy nap alatt teremtette a földet! ( Ezt meg hol hallottam? ) Ma egy kicsit elfáradtam, megyek aludni. De holnap újra megpróbáljuk! Érdemes lesz ezen a „nem szabadon” is agyalni egy kicsit. Egyre többet hallom. Ez valami kötőszóféle? Még töröm a buksim rajta. Holnap!

 

Március 2. hétfő

Hurrá! Megyünk dolgozni, azt mondta Mutya. Így hívom az én szeretett gazdimat, mert állandóan azt mondogatja: - Kutya-mutya! - Ebből is látszik, milyen fejlett a kombinatív készségem! Mert, ugye ebből a kutya én lennék, a Mutya csak ő lehet, nem igaz?

Beültünk az autóba, amit imádok. Elfoglaltam a helyem a vezető mellett természetesen. Nem azért mondom, de a két ülés közötti bokszot pont az ilyen kiskutyának találták ki! Meg is szereztem magamnak. Onnan a legjobb a kilátás. Rátette nekem az én szerető gazdim a kedvenc párnámat, hogy kényelmesebb legyen. Nagyon figyelmes! Oda vagyok ezért a nőért! Mutyának kisteherautója van. Szép, tágas belső térrel. Persze nagyon kell figyelnem! Vigyázok, nehogy baja legyen! Éberen őrködöm. Ez meg mi? Megálltunk. Valami fényes szemű szörnyeteg néz rám a magasból. – Hallod, Te ronda nagy kerek mi a fene ott fenn! Ne fenyegetőzz azzal az éles fényeddel! Mit képzelsz? Mindjárt kimegyek és széttéplek! Ide be nem teszed a lábad az biztos! Széttéplek! Mrrrrr! Brrrrr! Nem elég! Vaúúúúúú! Na azért! Megfutamodtál mi? Ne találkozzunk legközelebb! Na, azért mondom! Ezt elijesztettem. Jó lesz megjegyezni ezt a sarkot!

Nehéz ez az állandó készenlét! Bár a gazdi igen csak megnehezíti a dolgom azzal, hogy minduntalan levesz a műszerfalról. Szerinte én kapcsolgatom a rádiót, az ülésfűtést, és a vészvillogót. Hát persze, hogy én, de miközben őt védelmezem, nem figyelhetek még a lábam alá is! Különben sem szerelték jó helyre ezeket a kapcsolókat. Nem konzultáltak kutyákkal az biztos. Ezt majd szóvá teszem a kutyaszakszervezetnél. Amit majd megalakítok. Azt is figyelnem kell, hogy ne menjen túl gyorsan. Megtanítottam, hogy ha vezetés közben ráteszem a mancsom a kezére, akkor leveszi a gázról a lábát és így szól: - De édes vagy! Vigyázol ránk, igaz? - Az én Mutyám! Hát, nem megértette? Szinte azonnal, úgy hatodikra.

Egy papír-írószer üzletben dolgozunk. Nekem ott vezető szerepem van. Őrzöm a házat. Ezt sajnos szeretett gazdám nem mindig díjazza. Nem tudom, ez a „nem szabad” kötőszó sűrű használata kezd az idegeimre menni! Ki kell vizsgálnom a kérdést. Például, amikor az úgy nevezett vevő, aki nem mindig ugyan az, mégis mindet úgy hívják (Ez is megér egy misét, de most nem ezt vizsgálom!), bejön, én természetesen rákiabálok keményen, hogy: - Nem mész ki azonnal! - Megfigyeltem, hogy rögtön csúnyán rám szólnak: - Nem szabad! - Talán csak nem azt jelenti a nem szabad, hogy ne ugassak, inkább harapjak? Csakhogy én nem hagyom abba! Még mit nem! Nekem, kérem, itt feladatom van, amit ellátok keményen! Ebbe aztán nincs beleugatás! Hát ki itt a főnök? Anyukámtól azt tanultam, hogy figyelmeztetés nélkül ne bocsátkozzam harcba. Én ezt speciel betartom! Egyelőre. Nem harapok. Menjenek csak ki, ha mondom!

Érdekes, hogy nem hallgatnak rám. Persze úgy könnyű, ha Mutya az irodába zavar és rám csukja az ajtót! Ez kérem diszkrimináció! Itt én a munkámat végzem! Ebben tilos akadályozni! Kutyaszakszervezet! Az a megoldás! Mindenképpen megalakítom! Holnap. Most elfáradtam. Alszom egyet.

 

Március 10. kedd

Nagyon izgatott vagyok! A gazdám hangjából érzem, hogy valami készül. Minden esetre hozom a labdám… Hátha játszani akar! Csöngettek. Tudom ki jön, érzem az illatát! - Nyisd már ki az ajtót! Gyorsan! Jószag az!

Jószag, a gazdi barátja. Imádom! Ha már nem lenne gazdám, biztosan őt választanám! De lehet, hogy ő lesz gazdi 2. Hol van az megírva, hogy csak egy gazdája lehet egy kutyának? Állítom, hogy minden igazi ebnek legalább két gazdát kéne választania! Így amíg az egyik nem ér rá, játszhatunk a másikkal! Meg az sem elhanyagolható, ha egyszerre ketten vakarják a kutyuska hasát! Mennyei érzés! Ki kéne próbálnotok!

Jószag azt mondta: - Meleg van, vigyük le Puszit a Dunához. - Puszi az én vagyok, de ki az a Duna?

Nem értem rá ezen gondolkodni, mert azon mód beültünk az autóba, és mentünk. Nekem aztán mindegy, csak a gazdám mellett legyek! Majd jól megugatom azt a Dunát, ha nem tetszik!

Te, jó ég! Mi ez a sok kemény vacak a talpam alatt? Alig tudok rajta szaladni! Minduntalan ki akar gurulni alólam! Jó, lassítok a tempón, Mutya már nagyon kiabál, Jószag próbálja nyugtatni, de szegény ideges típus ezt már észrevettem. Sajnálom, de most nem tudom őket megvárni. Olyan szag terjeng a levegőben, hogy bele kell szaladnom! Mennyei! Meghempergőzöm benne, ettől majd nem ismernek meg az biztos! Olyan illatom lesz, hogy Gucci sírva könyörögne a receptért!

Már megint ez a „nem szabad”! Mi a bánatért olyan idegesek? Valami döglött halat emlegetnek. Furcsa arcot vágnak, és minduntalan terelgetnének ebbe a hideg, nedves valami felé. Na, legyen jó napjuk, megnézem mi ez? Óh, de finom… Jól esik, ahogy hűsíti a bundámat. Körül ölel, mint egy kellemes simogató kéz! Mutya, hogy örül! Azt mondja Jószagnak: - Nézd, hogy úszik! Milyen okos kutya! És ügyes! Nem fél a víztől!

Szóval ez a víz. De hol a Duna? Na, mindegy! Visszamegyek hozzájuk, mert nagyon hívogatnak. Olyan aggódón tekintgetnek felém, mintha nem ők zavartak volna be! Komolyan mondom, még sokat kell dolgoznom a nevelésükön!

 

Április 5. csütörtök

Szédülök. Nem sok kedvem van felkelni, valahogy odatántorgok a gazdihoz. Szólok neki, hogy odahánytam a kerevetre, takarítsa fel. Nehezen ébred. Végre észreveszi. Nagyon megijed. Gyorsan feltakarítja. Mindent tisztába tesz, közben állandóan szépen beszél hozzám. Látom rajta, hogy aggódik. Mi tagadás, nem tudom vigasztalni, tényleg rosszul vagyok. Próbál vizet itatni velem, de nekem nem kell. Csak nyomogatja bele az orrom. Sokat kell csiszolnom még a kommunikációs készségén. A NEM melyik részét nem érti? Minden esetre határozottan elfordítom a fejem és olyan sértődötten nézek, ahogy csak elkeserítő állapotom engedi.

Image

Azért mindennek van határa! Bár erőtlen vagyok és szédelgek, azt azért határozottan kijelenthetem, hogy rizst nem eszem! Ezt a doktornőnek fejtettem ki egészen mélyről jövő morgásommal, mert meg akarta győzni a gazdámat, hogy a rizst minden kutya szereti, majd ő hoz nekem! Na, ezt határozottan kikérem magamnak! Bár harapni nincs kedvem, de azért megérdemelné! Lehet, hogy az általa hozott rizsnek nincs annyi köze a dologhoz, mint az infúziónak, amit már harmadik napja kapok. Eddig nagyon bátran viselkedtem, azt mondták. Hát persze! Én egy bátor kutya vagyok! Bátor és okos! Viszont most már elég! Köszönöm jól vagyok! Jöhet a husi! Nyomatékul úgy döntöttem, hogy a kanült vagy, hogy hívják azt a szúró, nyomó valamit, amit a lábamba tettek, eltávolítom. Alig tudok menni, minden lépésnél szúr, egy percig sem lehet ott többet! Az üzletben a vackomon szépen akkurátusan a fogammal kihúztam a lábamból. De jó érzés! Nem értem, mi ez a nagy felhajtás? Mutya és Jószag rohanva visznek az orvosi rendelőbe. Gazdi hisztérikus. - Vérzik… teljesen kirágta… siessünk! – A barátja gyorsan karjaiba vett, bezárták az üzletet és rohantak velem a rendelőbe. Még szerencse, hogy közel van, hajtogatták. Próbáltam mondani, hogy nyugi, minden rendben, kivettem, már nem szúr! Nem értették. Bár szerintem Jószag tudta mit mondok, csak Mutya kedvében akart járni. Az nem lenne baj, de miért pont az orvoshoz vitt ezért? Bár a doktor úr nagyon kedves, jobb lenne annál a Dunánál!

Egy dolog miatt azért nem bánom, hogy így történt. Amikor hazaértünk felmehettem az ágyra. Tisztán hallottam: - Most az egyszer feljöhetsz Puszikám! Csak ne legyél beteg! – Ki beteg? Én aztán nem! Egészséges vagyok, mint a makk! – Jól körbe is ugráltam azt a szép nagy ágyat. Nagyon király volt! Ezt a „most az egyszer” dolgot nyugodtan felejtsd el Mutyám! Ezen túl itt a helyem melletted! Punktum!