„Jobb három órával előbb, mint egy perccel utóbb.”{1}
William Shakespeare
LOGAN
– Nem értem, hogy miért engedte el a lányt. Mindennek ellentmond, ami a profiljában áll – fordulok Craighez, amikor megérkezünk a rendőrségre. – Egy szexuális szadista több gyilkosság után nem enged el csak úgy egy áldozatot.
– Én sem tudom, hogy miért. A lány annyira a trauma hatása alatt áll, hogy nem engedte, hogy idehozzuk magunkhoz. Azt mondta, nekünk kell ide jönnünk, és csakis veled hajlandó beszélni. Még az apját sem engedték be hozzá. Azt mondta, nem áll szóba senkivel, amíg nem beszélt veled.
Nem értem ezt az egészet, amikor gyorsan besétálok a rendőrségre, a bemutatásokat Craigre bízom. Miért hagyta őt ebben a városban a gyilkos? És egyáltalán miért engedte szabadon?
Legalább ezer kérdés fut át az agyamon, miközben bemegyünk a helyiségbe, ahol Erica Norris van. Reszket, a szeme tágra nyílt és riadt, a vállára egy takaró van terítve.
Három férfi és egy nő is ott van vele, de mindannyian messzire elkerülik. Erica rémült, ami persze érthető, és valószínűleg több pánikrohamot is kapott már, ha valaki túl közel merészkedett hozzá.
– Én vagyok Bennett vezető különleges ügynök – mutatkozom be halkan, igyekszem barátságosan és nem félelmet keltően beszélni.
A lány rám néz, és azonnal sírva fakad. Mindenki ugyanúgy össze van zavarodva, mint én.
– Ő… azt mondta… hogy lépjek kapcsolatba… magával… csakis… magával – zokogja. – Azt mondta, nem mutathatom meg… senkinek, amíg maga… nem látta. Senki más, csak maga.
Még mindig nem értem, de óvatosan teszek egy lépést előre.
– Mit kell megmutatnia nekem, Erica? – kérdezem tőle gyengéden, és leguggolok elé, hogy még kisebbnek tűnjek, és ne tornyosuljak fölé olyan fenyegetőn.
– Ezt – feleli, majd leengedi a takarót a válláról, felhúzza a szoknyáját, és megmutatja a bekötözött belső combját. A kötés átvérzett, én pedig a hozzám legközelebb álló rendőrnőre pillantok.
– Nem engedte, hogy megnézzük. Nem volt hajlandó megmutatni, amíg maga meg nem érkezett – feleli a nő, a néma kérdésemre válaszolva.
Erica felhúzza a kötés egyik szélét, aztán teljesen leszedi, és alatta megpillantom a bőrébe vésett szót.
RÁ.
Még pont is van a végén.
Ennek semmi értelme.
– Elárulta, hová megy? – kérdezem a lánytól.
Ő továbbra is csak zokog, és a fejét rázza.
– Azt mondta, megöl, ha nem követem az utasításait. Azt mondta, visszajön értem. Egyszer már elrabolt, bármikor megteheti újra. A lelkemre kötötte, hogy szóról szóra tartsam be, amit mondott, és akkor életben hagy.
– És arra utasította, hogy mutassa meg ezt nekem? – kérdezem, mert még mindig próbálom megérteni.
– Igen. Ide kellett hívnom magát, és megmutatni ezt. Ennyit kellett tennem, és akkor életben hagy.
Olyan keservesen sír, hogy nehezen lehet érteni a szavait, de azt hiszem, eleget hallottam már ahhoz, hogy megkíméljem a további kérdésektől. Most nincs olyan állapotban, hogy kihallgathassuk.
A gyilkos tönkretette őt.
– Most már láthatom az apámat? – zokogja. – Megtettem, amit megparancsolt nekem. Jól csináltam – mondja sírva.
– Hát persze, Erica – válaszolom neki.
Még mindig nem találtuk ki, hogy hogyan büntessük meg az apját azért, amit tett. Egyelőre ideiglenesen felfüggesztették.
A fejemmel intek, hogy beengedhetik, ezért kinyitják az ajtót. Pár másodperc múlva belép az apa, aki csak árnyéka önmagának, és hevesen magához öleli a lányát, aki ismét zokogni kezd. Megfordulok, kettesben hagyom őket, a lány az apja mellkasába zokog.
– Rá – mondom Craignek, amikor kimegyek a teremből.
– Talán ez lehet az üzenet többi része? Nem tudsz – mondja, és előhív egy képet az iPadjén, a bíró feleségét, akit egy épület ablakán lógattak ki. – Vigyázni – folytatja, miközben megmutatja a képet Lisa karjáról. – Rá – teszi hozzá, és rám néz.
Donny ott áll mellette és a fejét ingatja.
– De Erica itt van velünk. Azt akarja mondani, hogy nem tudsz vigyázni rá most, hogy már nálunk van? Talán emeli a tétet?
Jeges borzongás fut végig a hátamon.
– Logan Bennett, nem tudsz vigyázni rá. A nevemet is rávéste arra a holttestre az üzenet első része előtt.
Elkerekedik a szemük, én pánikba esem, és gyorsan előkapom a telefonomat. Lanát hívom, de a hívást azonnal a hangposta veszi át. Káromkodom egyet, felhívom a Lana házához ma este kirendelt járőrkocsit.
– Bennett vezető különleges ügynök, miben segíth…
– Hol van Lana? Most is a házát figyelik?
– Nem… ööö… sajnálom, uram. Azt hittem, valaki szólt önnek. Elhívtak minket, hogy segítsünk megtalálni a gyerekeket, akit az a pszichopata eltemetett.
Úgy érzem, mintha kést forgatnának a hasamban. Leteszem, és kétségbeesetten Duke-ot hívom.
– Duke nyomoz…
– Mondja, hogy Lana magával van most! – dörrenek rá.
– Nincs… azt hittem, együtt vannak. Nem ott láttam a központban?
– Magára hagyta?
– Azt hittem, önnel van! Ön vitte el a házból a járőrök szerint, aztán együtt láttam magukat a központban.
– Bassza meg!
Leteszem a telefont, és teljes erőmből a terepjáró felé szaladok, amivel idejöttünk. Craig és Donny szorosan a nyomomban jönnek utánam.
– Én itt maradok, és megnézem, hogy mit tudok kideríteni! – kiált nekem Donny.
Craig bepattan az utasülésre, gyorsan beköti magát, én pedig csikorgó kerekekkel indulok el a parkolóból. Odadobom neki a telefonom.
– Folyamatosan hívogasd Lanát!
Megteszi, de minden alkalommal káromkodva leteszi.
– A telefonja vagy ki van kapcsolva, vagy lemerült. Ki sem csörög a hívás.
Tövig nyomom a gázpedált, bekapcsolom a villogót is.
– Küldj valakit oda most azonnal!
– Már intézem – vágja rá, és a füléhez teszi a telefont.
Utasításokat kiabál valakinek, megadja Lana címét, én eközben a forgalomban cikázom, egyszer sem lépek a fékre.
– Azt mondják, húsz percre vannak a háztól – mondja nekem, miután letette. – Mennyi ideje van otthon Lana?
Összeszorul a gyomrom. Egy órával előttem indult el. Körülbelül fél óráig tart, hogy hazaérjen. Nekem majdnem két órába telt, hogy ide jussak. Ez legalább két és fél óra, ami alatt a gyilkos ott volt vele egyedül.
Úgy, hogy nincs senki, aki megmentse.
A semmi közepén.
A legközelebbi szomszédja meg sem hallaná a kiáltásait.
– Túl régóta – suttogom rekedt hangon, és a legrosszabbtól tartok, miközben még gyorsabban száguldok. Hallom, hogy Craig lélegzete elakad, mert az utolsó pillanatban kerülök el egy ütközést. – Kurva régóta.