A leírást Lana Lipovsky készítette az Új-sonorai Eset Egyesített Köztársasági Vizsgálóbizottsága számára.
Ez az Ugrálóvár hadművelet katasztrófájának utolsó éjszakáján számos streamen követhető jelenetek leirata. A felvételek annak a befejezetlen dokumentumanyagnak a részei, amelyet az Új-Sonora bolygóján élő földműves telepes, Rosita Zapatero (26) készített. Az adatok alapján Zapatero feltehetően az Új-Sonorát benépesítő tizenöt generációs űrhajóból kettő, a Hibisco és az Utolsó Remény telepeseinek leszármazottja. Amennyiben nem jelzünk mást, az alábbi videófelvételeken szereplő telepesek többsége e két hajó valamelyikéről származik. (Lásd az ötös számú bizonyítékot a Tizenöt telepeshajó című jelentés csatolmányaként.) A dokumentumfelvétel az Ötödik este az ötből fejléc alatt, tizenhármas számú bizonyítékként hozzáférhető.
Egy pajtában vagyunk. Vékony, sötét hajú férfi játszik egy nagybőgőn. Mögötte számos hangszer, többek között egy dobfelszerelés, néhány erősítő és egy teljes hangosítási berendezés. A dob mögött a falon lógó molinón felirat: Ritmusmaffia.
A felvételen nincs dátumjelzés, de közvetett bizonyítékok alapján feltehetően úgy hat hónappal az eset előtt készülhetett.
A férfi Sam Amboya (25) földműves telepes. Ritmusra rázza a fejét, ahogy a nagy, befejezetlen, láthatóan furnérlemezből készült hangszeren játszik. Vörös hajú nő figyeli egy székből, karba font kézzel. Harriet Riggs (24) telepes. Az adatok alapján a Quinceañera hajó közvetlen leszármazottja.
ROSITA (KÉPEN KÍVÜL): Oké. Mutatkozzatok be!
SAM: Sam vagyok, ő pedig Harriet, a nő, aki hamarosan a feleségem lesz. Annyit mondok, hogy hiába a kapus, becsúszott egy gól, ha értitek.
HARRIET: Sam! Hogy mondhatsz ilyet?
SAM: Akkor mit mondjak?
HARRIET: Nem tudom. Gyerekünk lesz. Egy nap látni fogja ezt. Ne kelljen azt hallania, hogy az apja szerint „hiába a kapus, becsúszott”. Gyógyszert vettem be, hogy megszüntesse a fogamzásgátló hatását. Nincs semmiféle kapus.
Sam a falnak támasztja a bőgőjét. A kamera felé fordul, és elvigyorodik.
SAM: Szia, kölyök! Ha ezt nézed, akkor szeretném, ha tudnál valamit. Megvolt az anyukád.
Harriet nagyot kiáltva felugrik a székből, felvesz egy dobverőt, és a nevető Samhez vágja. A kép elsötétedik, mielőtt a dobverő célt ér.
(Valamivel később.)
Sam a földön ül, a homlokán kis seb. Harriet mellette foglal helyet, fejét a férfi vállára hajtja.
SAM: Most miről kellene beszélnünk?
Új beszédhang a képkivágáson kívül, mire a kamera elfordul, közben végigpásztázza a pajtát. Az épület tele van a házi méh drónrobotok töltőállomásaival. A drónok ekkor még kizárólag mezőgazdasági munkák végzésére alkalmas eszközökkel vannak felszerelve. (Lásd a Házi méh drón nevű kettes számú bizonyítékot.) Magas, huszonöt éves, sötét hajú telepes férfi látható a képen. Ő Oliver Lewis. (Lásd a <kivágva> nevű bizonyítékot.) Nagy méretű csavarkulcsot tart a kezében, és úgy tűnik, az egyik kombájn motorterében van éppen.
OLIVER: A zenekarunkról kellene beszélned.
ROSITA: Ollie, ne beszélj! Eltereled a kamerát.
Oliver elvigyorodik, és felemeli olajtól feketéllő kezét.
OLIVER: Nem tehetek róla, hogy fotogén vagyok.
SAM: Meg kell kérdeznem: hány huncut filmet készítettetek már ezzel a kamerával? És kölcsönkérhetjük Harriettel?
ROSITA (OLIVERNEK, NEVETVE): Hagyd, hogy ezt felvegyük, jó? Azt mondtad, használhatjuk a pajtát. Nemsokára nem lesznek ilyen jók a fények.
OLIVER: Egyébként is meg kell néznem, mi újság a húgommal az északi mezőn. Este még találkozunk, kedves.
ROSITA: Este találkozunk.
Oliver vigyorogva ledobja a csavarkulcsot, ami nagyot csendül, majd a nadrágjába törli a kezét, és kimegy.
HARRIET (SAMNEK, AHOGY A KAMERA ISMÉT A PÁR FELÉ FORDUL): Te miért nem hívsz soha „kedvesnek”?
SAM: Mert már most is tudod, mit érzek irántad, bébi.
Átkarolja Harrietet. A nő erre megvetően horkant, de hozzásimul.
ROSITA (SÓHAJTVA): Mesélj még a zenekarról!
Sam láthatóan lendületbe jön.
SAM: A neve Ritmusmaffia. Ollie van a doboknál, a két barátunk, Tito és Axel gitározik, én bőgőzöm. Most, hogy Ollie húga, Lulu kiszállt, tulajdonképpen én is énekelek, de nem vagyok valami jó benne. Új énekest keresünk. Hetente egyszer próbálunk, ha sikerül. De aratáskor nem könnyű időt szakítani rá, hogy összejöjjön a banda. És van úgy, hogy összejövünk, de igazából nem próbálunk. Csak beszélgetünk és iszunk.
HARRIET: Van úgy?
ROSITA: Miért csináljátok még egyáltalán? Kérdeztem Olivert is, és azt mondta, szeret próbálni. Axel szerint Tito nem tud ennél jobb dolgot az egész világon. Értem, hogy szeretik, de egyikük se tudja elmondani, miért. Na és te? Azt mondod, nem vagy valami jó. Korábban egyszer sem léptetek fel. Még ha szerveznétek is koncertet, nincsenek itt olyan sokan, akiknek játszani lehet. Egy dalt felraktatok, de láttam, hogy még százan se töltötték le.
Sam csókot nyom Harriet feje búbjára. A nő még közelebb húzódik hozzá. Sam a kamerába hajol.
SAM: Ne érts félre! Imádom Harrietet, és imádom, hogy gyerekünk lesz. Azt tesszük, amit tennünk kell, és ezt sose fogom megbánni. Az ükszüleink mind egy űrhajón haltak meg, hogy legyen egy sajátunknak mondható helyünk. De csak ennyiből állna az élet? Ha ez minden, amire képesek vagyunk, akkor miben lennénk mások, mint az itteni állatok? Láttátok már, mennyire szomorúak a környéken élő öregek? Belenéztetek már Mr. Xalos szemébe? Vagy Mr. és Mrs. Gonzaleséba? Szeretem őket, de mégis mivel töltik a napjaikat? Észrevettétek, mennyire üresek? Mintha zombik lennének.
A kamera Sam arcára közelít.
SAM: Nem, nem vagyunk jó zenészek. Sose leszünk híresek. De nem is ez számít. Amikor a legjobb barátaimmal játsszuk a hülye kis örömünkre a hülye kis számainkat, nem gondolok se a tanyára, se a biológiai kényszerre, hogy gyerekeim legyenek, egyáltalán semmire, csakis a zenére. Igen, szeretnék egyszer fellépni. Szeretnék koncertezni, még ha csak Mr. Yanez csodacsirkéi előtt is. Csak ennyit tudunk felmutatni. De ez legalább valami, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Öröm, boldogság, élet, ami nem csak a szaporodásról szól. És ha ez nincs, akkor mi értelme van az egésznek?