Mosolygó idősebb párt látunk. Élénksárgára festett ajtó előtt ülnek egy tornácon. A férfi Roberto Gonzales (81), új-sonorai telepes. Kissé pocakos, csupa kosz. Széles fehér cowboykalap van a kezében. A szalagja mintha türkizből lenne. Mellette foglal helyet a felesége, Maria Gonzales (80). Egy hintaszéken ül, és kötöget valamit, ami egy csecsemőnek szánt felsőnek tűnik.
ROSITA (KÉPEN KÍVÜL): Tiszta kosz vagy. Hogy csinálod, hogy ilyen fehér marad a kalapod?
ROBERTO (KEZÉBEN FORGATJA A KALAPOT): Maria egy csoda. Nem tudom, hogy csinálja. Koszos lesz, aztán másnap mintha vadonatúj lenne.
ROSITA: Hogy csinálja, Mrs. Gonzales?
Mrs. Gonzales mosolyog, de nem mond semmit.
(időbeli vágás)
Robertónak most a fején van az óriási cowboykalap. Sokkal több készült el a ruhából, amelyen Maria dolgozik.
ROBERTO: Még azelőtt elértük a bolygó körüli pályát, hogy a világra jöttem, de én még a hajón születtem. Amíg elvégezték a terepfelméréseket, mi tanultunk. Maria és én nem ugyanakkor érkeztünk. Két évvel előttem ért ide. Tizenhét éves voltam. Az Utolsó Reményen utaztam, ő az Adioson. Egyenesen a félszigetre mentem. Maria a vonatokkal jött a félszigetre, még Rázós Landolásról.
Megfordul, és szeretetteljesen meglapogatja a nő lábát.
ROBERTO: Szerencsémre úgy döntött, idejön.
Maria leteszi a kötését.
MARIA: Aztán emlékezz ám erre!
Nevetnek mindketten.
(időbeli vágás)
Roberto egy jégkrémnyalókát ad Rositának.
ROSITA (NEVET A KÉPEN KÍVÜL): Évek óta nem ettem már ilyet. Jaj, most aztán kísért a múlt!
ROBERTO: Elkezdtem újra készíteni ilyeneket.
(időbeli vágás)
Roberto egy mező felé mutat, az út túloldalán. A kamera rövid időre elfordul, széles földutat látunk. A túloldalon aszott fák látszanak sok kilométeren át.
ROBERTO: Pedro kapott tíz hektárt. Az ifjabb Beto attól délre szintén tízet. Kölcsönkértünk néhányat Lewis házi méhei közül, és miután megérkezett az első szállítmány, gyümölcsöskertet ültettünk. Tudod, még mielőtt… Most csak itt áll az egész. Lehet, hogy szomorúnak kéne lennem, hogy folyton látom, de örülök, hogy a gyümölcsös itt van a szomszédban.
Maria leteszi a kötését, feláll, és bemegy.
ROBERTO: Néha elszomorodik, amikor eszébe jutnak a fiaink. Hogy sose születtek unokáink. (NAGYOT SÓHAJT) Néha én is elszomorodom.