4.

 

 

Ádám csak járt-kelt az éjszakában és kutatott. A vörösség a reményekkel teli jövő és a pozitívabb gondolatok hatására megrekedt egy elviselhető szinten. Ahogy rohangált, egyszer csak nagyon megijedt. A semmiből feltűnt előtte, az az imént látott angyal. Hihetetlen volt az előtűnést látni. Szó szerint csak úgy megjelent egyik pillanatról a másikra.

Ádám csodálta a meseszép lebegő lényt. Pont olyan volt, ahogy az arkangyalokat elképzelte a könyvében. Már csak egy glóriaszerű képződmény hiányzott a feje felül. Nagyon realisztikus volt. Nem gondolta volna, hogy a kábítószer ilyen élénk élményt ad.

– Megtudhatnám, hogy ki vagy te, és miért követsz engem? – kérdezte Ádám kedvesen, mert nem akarta megsérteni a lényt.

 Bocsáss meg, hogy nem mutatkoztam be az előbb, de sietni kellett – szabadkozott a lény. – Gábriel arkangyal vagyok, a te egyik ősi segítőd, és őrangyalod. – magyarázta, de kicsit még mindig furcsa volt neki, hogy be kellett mutatkoznia Istennek.

Ádám ismerte az arkangyalok történetét, legalábbis azt, amit a könyvekben és az interneten olvasott.

 Te csak a fejemben létezel, ugye? kérdezte némi bizonytalansággal a hangjában.

 Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem? – mosolygott kedvesen.

 Igazad van, ostoba kérdés volt – bólogatott.

 Sejtettük, hogy nem fogsz hinni, és nem lesz egyszerű magadhoz téríteni téged – csóválta a fejét szomorúan. – De azért bíztunk benne titkon egy kicsit.

 Te elhinnél bármit is ebből az én helyemben? Most őszintén.

– A hit – sóhajtott nagyot. – A hit nélküliséget belekódoltad teremtésükkor az összes lényedbe. Főleg az embereknél sikerült nagyon jól a műved. Ők még az átlagosnál is nehezebben hisznek. Még akkor is, ha már ott áll előttük a másvilág. Mindig van valami, amivel meg akarják magyarázni, egy túlvilági lény megjelenését. A legnépszerűbbek a „csak álmodom” „beütöttem a fejem” „megőrültem” „be vagyok drogozva”.

Gábriel már milliónyi kifogást hallott, azért is vált cinikussá az utóbbi időben. Felmérgelte az, ahogy megtagadják őket.

– Erről szerintem nem az emberek tehetnek – védte meg magukat Ádám. – Hogyan higgyék el, hogy ti léteztek, ha nem látnak titeket?

– Majd megtudod, hogy ennek miért kell így lennie – felelte higgadtan.

– Az emberi érzékszervek egyáltalán alkalmasak erre? Van, aki tényleg lát és hall titeket?

 Persze. Mindenki érzékszervei alkalmasak arra, hogy lássanak és halljanak minket a másik dimenzióban. Csak nem egyszerű őket erre használni.

 Akkor mégis hogyan lehetséges érzékelni? – kíváncsiskodott tovább.

 A hit a kulcs mindenhez – jelentette ki nemes egyszerűséggel, mintha mi sem lenne természetesebb. Erre épül nagyon sok minden. A hit fog téged is segíteni abban, hogy újra Istenné válj.

– Tehát, ha hinnék, akkor egyszer csak Istenné válnék?

– Ilyen egyszerű kimondani, de véghezvinni a legnehezebb. Ugyanis, nem elég kimondanod, hogy hiszel, és akkor varázsütésre minden megtörténik. Az Istenné váláshoz kétséget kizáróan hinned kell Mindenben – hangsúlyozta az arkangyal. – Érezned kell a Mindenség összes apró részletét. Ezek tudatában kell elhinned, hogy te vagy az Úr.

– Na ez az, ami nem fog menni – csóválta a fejét Ádám. – Hogy hihetném el? Úr Isten! Hát az a lény, mindent tud, mindent érez, micsoda erő van benne… ez … ez nem menne soha – dadogott zavartan Ádám.

 Nem is mondtam, hogy egyszerű lesz. Mint, ahogy az úgynevezett „jutalom” sem lesz semmihez fogható. – Ádám testben ott volt, de lélekben nagyon messze járt. – Figyelj! – próbálta bíztatni az ark. – Az alapjaid már megvannak. Kételkedő vagy, de legalább érzékelsz minket. Ez egy jó jel.

– Az csak a kábítószer hatása – erőltette az igazát.

 Való igaz, hogy aki beszed valamit, az láthat dolgokat – ismerte el Gábriel. – Még az is lehet, hogy a teljes túlvilág megjelenik neki. Az már más kérdés, hogy ez egy általa kreált világ csak. Neked kell eldöntened, hogy mit hiszel el. Mi csak próbálunk vezetni. A feladat nagyon nehéz, de van segítség. Rajtunk kívül saját magad is.

– Ezt, hogy érted? – rázta meg a fejét.

– Valószínűleg az Isteni mivoltod miatt, átszivárog annak az óriási hitnek és tudásnak egy része beléd. Abból az énedből ebbe.

– Hogy juthatok el magamhoz újra?

 Istent ismerve szerintünk csak akkor tudod ezt véghezvinni, ha megismersz mindent a Mindenségben. Nem hiszem, hogy ennél alább adná.

– Mindent? Ez egy kicsit soknak tűnik – nevetett kínjában.

– Ez kimondhatatlanul sok valóban. A Mindenség ráadásul billiónyi galaxisból áll. – bólogatott. – De te nem is vagy akárki.

Ádám már ekkor tudta, hogy az egész esélytelen. Bele sem vág, mert úgysem tudja véghezvinni. Inkább veszettül tovább kutatott a városban. De hamar elfáradt, és úgy érezte, le kell ülnie, mert nagyon fájtak a lábai, hányingere volt, és szédült is. A betegsége megjelenése óta, egyre rosszabb fizikai állapotban volt.

– Jól vagy? – érintette meg az arkangyal a vállát.

Ádám érezte, ahogy az ark hozzáér. Ez némi erőt adott neki ismét.

 Olyan élethű minden – csóválta a fejét. – Ne haragudj, hogy állandóan ezen pörgök, de ez nagyon nem egyszerű.

 Tudom. De harcolni kell, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél. Nem adják olyan egyszerűen.

– Jól van, vágjunk bele – fújt egy nagyot.

Gábriel meglepődött, de örült, hogy Ádám végül elvállalta az igazi Isteni utazást. Bízott benne, hogy amikor a kábítószer hatása véget ér, addigra a férfi annyira megkedveli a túlvilágot és azt az életformát, hogy vállalni fogja a folytatást.

Ádám próbálta minél jobban megerősíteni magában, hogy elinduljon. Belegondolt, hogy ha egy sarokban kuporogna a droghatás alatt, az akkor sem érne véget hamarabb. Ezáltal viszont lemaradna egy izgalmasnak ígérkező utazásról. Az most is visszavetette egy kicsit, hogy bőven lesznek félelmetes történések is. Megint a Sátán jutott eszébe. Milyen dermesztő lehet ő, ha már a démonai is azok voltak. Ettől megint egyre idegesebbé vált.

Gábriel körültekintett. Ismét sűrűsödtek az Ördögi erők. Ádám ettől még jobban félt.

 Ne csináljatok problémát a védelmemből, majd megoldom, ahogy eddig is – kiáltott az eltűnő félben lévő Gábriel után.

 Még nem tudnád megvédeni magad – válaszolt. – Ráadásul egyre többen tudják az Ördögiek közül, hogy ki vagy. Az Isteniekkel szívesen meghalunk érted, csak azt kérjük, vedd komolyan az utazást, és legyen értelme a halálunknak.