2.

 

 

Ádám elfoglalta szállodai szobáját, és a kis pihenése után, lassan be is esteledett. Nagyon fáradt volt az utazástól, de nem akart egyedül lenni. Egy ideje már nem szerette a magányt, mivel ilyenkor megrohamozták a gondolatai a betegségéről és a halálról. Úgy döntött, felfedezi a várost. Legalább az a figyelmét is eltereli.

Belevetette hát magát az Amszterdami éjszakába, hiszen az orvosi kutatócsoport előtt csak másnap délelőtt volt jelenése.

Az utcán való nézelődés közben, a kannabisz szaga tisztán kivehető volt. Ádámnak nem kellett sokáig várnia, hogy egy drogdíler ajánlatot tegyen neki. Soha nem próbált ki semmit. Boldog volt és elégedett, nem érzett késztetést rá, másrészről látta egyes ismerősein, később pedig a betegein, hogy mit művelnek velük a különböző kábítószerek. A pszichiátriát megjárt elmebetegeknél szigorúan tiltják a tudatmódosító szerek használatát. Továbbá a kísérleti műtéte és a gyógykezelése miatt sem volt javallott.

A díler azonban nem hagyta magát. Hosszú évek tapasztalatából tudta, ki az, akinél esélye lehet. Ádámban ott volt a lehetőség, hiszen látszott rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele, és a reakciói is azt sugallták, hogy az agya és a józan érvek abszolút elutasítják az ajánlatot. Viszont a szívének egy része tétovázott.

A díler megfigyelte, hogy Ádám ápolt, elegáns, és intelligensen beszélt vele. Gondolta, hogy egy műveltebb emberről lehetett szó, akit nem lehet csak úgy átverni. Úgy vélte, hogy nála az őszinteség lesz a nyerő stratégia. Nyíltan elmondta neki, hogy látja, nagyon nagy problémái vannak, és megoldást próbál neki kínálni. Tudta, hogy ezek a szavak az emberek nagy részére igazak voltak. Ezzel az általánossággal nem nagyon lőhetett mellé.

Ádám eleinte nem válaszolt semmire, csak lépkedtek egymás mellett leszegett fejjel. A díler tudta, hogy mivel nem küldte el őt, így még mindig lehet keresnivalója nála. Megkérdezte, hogy mi a gondja, majd rögtön biztosította is arról, hogy semmit nem akar, és nem is tud ráerőszakolni, ha ő azt nem akarja.

A díler nagyon megértő volt vele, és végül néhány dolgot kihúzott belőle. Ennek megfelelően pedig választott a kábítószer kínálatból. Hangsúlyozta, hogy amit ő ajánl, az nem Amszterdam, hanem Hollandia legmegbízhatóbb új, de még illegális kábítószere. A vegyészeknek járhatna az elismerés, mert egy nagyon komoly munkát tettek le az asztalra. Nem csak összekevergették, amit otthon találtak, hanem komoly kutatásokat végeztek, mielőtt piacra dobták. Ez a szer egy hibrid cucc, ami ismert narkotikumokból áll. A fúzió során, egy nagyon érdekes elegy keletkezett. Az anyag apró darabokra szedi szét az emberi lelket, és annak részei külön-külön is jól tanulmányozhatóvá válnak. A használó mélyen magába zuhan, és ott megérthet nagyon komoly dolgokat, összefüggéseket. A lelke legapróbb rejtett részletei is felszínre fognak törni. Teljesen megismerheti magát, mivel jó és rossz tulajdonságai mind ott lesznek előtte kendőzetlenül, hiába rejtegette azokat eddig. A kitisztulás után pedig, a használónál újra összeáll minden, de már egy sokkal jobban megértett formában. Úgy fog rá hatni, mint egy önhipnózis.

A tudatszaggatónak az „Isteni utazás” nevet adták. Egyesek szerint azért kapta ezt a nevet, mert ez egy utazás, az Isten által teremtett emberi testben és lélekben. Mások az „Isteni” szóból inkább arra asszociáltak, hogy „nagyon jó”, „mennyei”, „katartikus” ez az utazás. A díler azt is elmondta érvként, hogy ő is használta, és gyakran visszajárt magába elmélkedni, de túl jó volt az élmény, és muszáj volt leállnia vele. Azóta inkább a normál hipnózissal próbálja elérni azt a hatást. Bár sajnos még a közelébe sincs ennek. De, ami biztos, hogy sokan megköszönték már az élményt.

Ádám rendkívül meglepődött. Nem a díler szavain, hanem önmagán, mivel fontolóra vette az Isteni utazást a lelkében. Hipnózist végzett már, ezért tudta, hogy milyen jótékony hatással van az emberekre. Saját magán azonban nem merte alkalmazni. Félt egy kicsit tőle, hogy mit találhat ott, és attól is, hogy más emberként térne vissza. Az is egyfajta öntudatlanságra hasonlított.

Ahogy gondolkozott, egyre jobban érdekelni kezdte az utazás, hogy mi van a lelke felszíne alatt, mi miért alakult ki benne, és ez milyen hatással volt a személyisége fejlődésére. Sokszor elemezte már magát, de az nem ugyanaz volt. Pszichológusként tudta, hogy a kábítószerek által okozott tudatállapot módosulás, új kapukat nyithat meg előtte. Más nézőpontokat is megláthat. Talán máshogy állna a halálhoz is. Azt is tudta, hogy a drogoknál előfordulhat, hogy a használó a trip1 közben szembenézhet félelmeivel, és akár le is győzheti azokat. A hipnotizált betegek sokszor találhatnak megoldást a problémáikra, abban a tudatállapotban. Ha pedig az Isteni utazás alatt, csak egy másik világ elevenedik meg előtte, az sem lehet rossz élmény, hiszen azt csinálhatna benne, amit csak akarna. Következmények nélkül. Elengedheti magát, és talán elfelejti ezt, a mostanra már egyre szörnyűbbé váló világot. A félelmeiről és a káros hatásokról pedig, nem akart tudomást venni. Talán nem is volt már lényeges. Lassan már minden mindegy volt. Érezte, hogy erre az őrültségre vágyott.

Ádám hirtelen megállt. Belső borzongás töltötte el, mikor saját maga számára is meglepő dolgot vitt véghez. Megvette a pirulát. A díler is alig hitte el, hogy sikerült meggyőznie. Örömében adott neki még egyet ajándékba. Persze valójában így is magasabb áron kínálta, mint a többieknek, de a fő cél az volt, hogy ezzel majd vissza tudja őt csábítani további adagokra. Ádám elfogadta az extrát is, de úgy gondolta, hogy bőven elég lesz neki egy út is.

A díler megadta az elérhetőségét, majd gyorsan elmondta a használati utasítást. Tájékoztatta Ádámot, hogy ha beveszi, akkor legyen türelemmel, mert körülbelül tizenöt-húsz perc szokott eltelni, mire hatni kezd. Az utazás várhatóan hét-nyolc óra hossza közé tehető. Azt is elmondta, hogy ne ijedjen meg, mert a hatás nem fokozatosan fog bekövetkezni, hanem egyből berántja.

Ádám gondolta, hogy ha ez az utazás ennyi ideig tart, akkor még belefér az éjszakájába. Maximum csak egy nagyon rövidet alszik hajnaltól.

A díler útravalónak még azt tanácsolta, hogy ne görcsöljön, hanem élvezze, amit lát, hall, és érez, mert nem mindennap lesz ilyenben része. Ha valami rosszat érzékel, ne felejtse el, hogy az nem a valóság. Ez az egyetlen kapaszkodója lesz, ami megszakíthatja egy kis időre a hatást. Ne pánikoljon be akkor sem, ha valami olyasmi történne, ami félelmetes, mert annál rosszabb nincs. Olyankor gondoljon szép dolgokra, és nem lesz semmi baj. De vigyázzon, ne bolyongjon sehol, mert a külső hatások nagyon sokban befolyásolhatják. Ez egy elmélkedős szer, és nem egy bulidrog. Az a legbiztonságosabb, ha bezárkózik a szobájába, akkor nem érheti semmi baj.

Ádám úgy tett mindent, ahogy a díler javasolta. Visszament a szállodába, bezárkózott, és bevette az Isteni utazás kapszuláját. Majd várt két órát. A hatás elmaradt, csak feküdt az ágyon, és semmi. Ezért bevette a másikat is. Aztán várt még két órát. Ekkor sem történt semmi. Annyira fáradt volt, hogy nem érdekelte semmi. Lassan elnyomta az álom.