HETEDIK FEJEZET

1

Őfelsége nem esett keményre. Zizzenés csapott fel körülötte, és ernyedten, kábultan feküdt a szalmán, ahová lezuhant a magasból.

Hűs széláram érintette az arcát, és sustorgó hangokat hallott. A tenger itt van valahol a közelében... Enyhe ringás mozgatta meg...

Hajó! Hogy zuhanhatott egy hajóra a kocsmából?

Valahol, ki tudja, milyen messzeségben, magasan felette az igazi Trebitsch hangja hallatszott le.

- Hej, Tulipán! Új ember érkezett! Három dollárt kapok!

Most a herceg közeléből egy borízű, érdes bariton kiáltott vissza:

- Csak lassan azzal a három dollárral! Előbb megnézem az illetőt! Sok szemrehányást kapok mindenfelől, mert sorra meghal az árud.

- Ez príma minőség! - kiáltott le Buzgó Mócsing, akiről errefelé nem sejtették, hogy voltaképpen az igazi Trebitsch-csel azonos. - Egy középtermetű, jól táplált, kissé hibbant egyén. Nagyon rokonszenves! Ha csak egy gramm ópiumhoz jutok ma, nem adtam volna el. Három dollárért ingyen van!

Kattanás. Éles fényű zseblámpa világa vetül a hercegre. Mintha ökölcsapás érné a két szeme között, elvakultan, összerándult arccal feküdt a szalmán.