2.
img3.png

KASSIDYÉK HÁZA

Három nappal korábban

Kassidy és Izzy a szokásos helyén ült, vagyis a házi mozi első sorában lévő bőrfotelekben. A szoba a ház keleti szárnyában kapott helyet, hogy Kassidy szülei ne hallják azoknak a régi filmeknek a fülsértő zenéjét, amelyeket szerdánként néztek meg, iskola után.

Aznap este Kassidy képtelen volt nyugodtan ülni. Néhány percenként felpattant, végighúzva a földön a báli ruháját, és megpördült, mint egy balerina.

Izzy elgondolkodva tömte a popcornt a szájába. Megpróbált a filmre összpontosítani, de hiába. Olyan messze jártak a gondolatai, hogy Kassidy ugrándozni kezdett előtte, hogy észrevegye.

– Bedobtál egy tablettát? – kérdezte Izzy, mert Kassidy majdnem elesett forgás közben. A háttérben folytatódott A rubintos tőr titka. – Nem unatkozhatsz a kedvenc filmünk alatt.

Kassidy abbahagyta a forgást.

– Két szót mondanék neked, Izzy.

Izzy figyelmét elterelte Marla Nevercross, a némafilmek sztárja, aki az elkerekedett szemű ajakbiggyesztéséről és a gepárdok iránti rajongásáról volt híres. Izzy és Kassidy annál a résznél tartott, amikor Marla rajtakapja a férjét a rózsakertben Cara Ashwooddal.

– És mi lenne az a két szó? – kérdezte Izzy.

– Szeretném, ha kitalálnád – felelte Kassidy, és a füle mögé simított egy hajtincset.

– Azt akarod, hogy kitaláljak két szót az angol nyelv teljes szókészletéből?

– A ballagási meglepetésedhez van köze.

Izzy felnyögött.

– Ugye nem fogok miatta börtönbe kerülni? Vagy meghalni?

– Szedd össze magad! Mikor rángattalak bele veszélyes dolgokba?

– Például két évvel ezelőtt, amikor egy YouTube-videó segítségével megépítettél egy kenut, és majdnem belefordultunk a folyóba – felelte Izzy. – Vagy tavaly nyáron, amikor elloptuk az apád motorjait, és felmentünk arra a fesztiválra Kanadába.

Kassidy elnevette magát.

– Mindenki nagyon kedves volt azokban a motoros bárokban.

– El sem akarom hinni, hogy nem kérték el a személyi igazolványunkat.

– Pedig rengeteget piszmogtál a Photoshoppal, mire elkészültek. – Kassidy megrázta a fejét. – Ez a terv más. Sokkal… kulturáltabb.

– Ezt hogy érted?

– Egy szigethez van köze.

Izzy gondolatban sorra vette a lehetőségeket.

– Hadd találgassak! Le fogunk merülni a cápákhoz? Le fogunk ugrani egy meredek szikláról szárnyas ruhában, és belecsobbanunk az óceánba? – Lesöpört egy popcornt a fotelről. – Talán ki kellene hagynunk a nehéz szakaszt, és egyből bele kellene fojtanunk magunkat a vízbe.

Kassidy hangosan felsóhajtott.

– Kapsz egy kis segítséget, ha megígéred, hogy nyitott leszel mindenre.

– Rendben van, de cápákkal nem akarok találkozni.

– Nem fogod megbánni – kiáltotta Kassidy, miközben kiszaladt a moziból.

Izzy hallotta, ahogy mezítláb felmegy a személyzeti konyhába vezető, nyikorgós lépcsőn.

Felkelt a fotelből, és járkálni kezdett a moziban, miközben Marla Nevercross pofon vágta a filmbéli férjét. A szoba sötét volt, hűvös, és Izzy megborzongott abban a vékony flapper ruhában, amit Mrs. Logan raktárméretű gardróbszobájából vett kölcsön.

Mióta Kassidy anyja felfedezett egy vajfoltot az egyik felbecsülhetetlen értékű Vionnet ruhája alján, ráadásul beszéd közben, az akadémia egyik bálján, megtiltotta Kassidynek és Izzynek, hogy a régi ruháit viseljék. Kassidy az elkövetkezendő hónapokban utánzatokat viselt, de ragaszkodott ahhoz, hogy az utolsó mozidélután alkalmával a legjobbat érdemlik, ezért Izzyvel megint szétnéztek Mrs. Logan szekrényében.

Kassidy visszacsoszogott a szobába, két poharat egyensúlyozva, amelyekben jégkockák csilingeltek. Hullámos haja belehullott az arcába, zilált és bohém külsőt kölcsönözve neki. Többtucatnyi lány próbálta meg leutánozni ezt a stílust az iskolában, de sikertelenül. Kassidy odanyújtotta az egyik poharat Izzynek.

– Itt van az egyik segítséged – mondta. – Nincs benne alkohol. Tudom, hogy az anyád nagyon dühös lenne, ha részegen mennél haza hétköznap.

Izzy belekortyolt az italba. Hozzá volt szokva a Kassidyék bárjában lévő, drága alkoholhoz. Amikor Kassidy szülei elutaztak, és Kassidy házibulit rendezett, nem söröshordókkal és műanyag poharakkal várta a vendégeket, hanem valódi poharakban lévő, minőségi italokkal, mert ilyen típusú lány volt.

– Van már ötleted? – kérdezte Kassidy.

Izzynek nem volt kedve találgatni. Azt kellett volna hazudnia Kassidynek, hogy rosszul érzi magát, és nem tud átjönni. Ha Kassidy ismerte volna a titkát, egyébként sem akarta volna látni.

– Feladom.

Kassidy összeráncolta a szemöldökét.

– Nyilvánvalóan bal lábbal keltél fel, ezért kapsz még egy kis segítséget. Illetve ez nem is segítség, hanem inkább ajándék.

Izzy megdörzsölte a halántékát.

– Egy koktél, amiben alkohol van?

Kassidy elnevette magát.

– Nem, de ennek is örülni fogsz. Meghívtam Marlowe-t az Ashwood-birtokra.

Ezzel végre sikerült felhívnia magára a barátnője figyelmét.

– Marlowe-t? – kérdezte Izzy. – Várjunk csak! Arra az Ashwood-birtokra?

A vászon felé bökött, amelyen Marla Nevercross éppen a férje holtteste mellett zokogott. A férfi a Theodore Ashwood birtokán lévő ház egyik teraszán hevert élettelenül.

– Még nem akartam elmondani neked, de tudod, hogy nem bírom elviselni a szomorkodást.

– Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy a múzeum csak ősszel nyit ki.

Kassidy elmosolyodott.

– A szüleim annyi pénzt adományoztak a felújításra, hogy kérhettek egy különleges szívességet.

Izzy az arcához kapta a tenyerét.

– Elsőként nézhetünk körbe a házban?

– Nem körbenézni fogunk, hanem ott fogunk lakni. Egy hétig.

– Egy hét az Ashwood-birtokon? – ismételte meg döbbenten Izzy, azután az eszébe jutott a másik meglepetés. – Marlowe-val? Már mondtam, hogy túl vagyok rajta.

– És mivel én vagyok a legjobb barátod, tudom, hogy hazudtál.

Kassidynek igaza volt. Izzy megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy belehabarodott Marlowe-ba, de hiába. Minden alkalommal, amikor meglátta, úgy érezte, mintha összezsugorodott volna körülöttük a világ, és csak ők ketten fértek volna bele abba az apró buborékba.

– Barátnője van – jegyezte meg Izzy.

Kassidy vágott egy grimaszt.

– Ezt hónapokkal ezelőtt árulta el neked, ráadásul az a lány Rómában lakik. Ezt nem fogja túlélni a kapcsolatuk.

– De te nem is kedveled Marlowe-t. Nem lesz kellemetlen a számodra, hogy egy héten keresztül hármasban leszünk?

– Valóban az lenne – felelte Kassidy, és megborzongott. – Éppen ezért meghívtam Blaine-t, Chloét, Fergust és Ellisont is. Nestort is megkérdeztem, de a ballagás után ő és a szülei Monacóba utaznak a nagyszüleihez. A tulajdonos kiadja nekünk a házat, ezért csak mi leszünk ott és a személyzet. Az anyád azt mondta, hogy gondoskodni fog Cayéról, amíg te távol leszel.

Izzy rossz hangulatát izgatottság váltotta fel. Egy hét azon a szigeten, ahol a kedvenc filmjét forgatták, ráadásul egy hét felügyelet nélkül Marlowe-val.

Egyelőre nem sok minden történt köztük. Odabiccentettek egymásnak az iskola folyosóján, és lefolytattak néhány furcsa beszélgetést a Pegasus könyvesboltban. De ettől függetlenül Izzy arról ábrándozott, hogy együtt ebédelnek az iskola udvarán, és az egyik raktárhelyiségben csókolóznak.

Gyakran ábrándozott arról a csókról, amikor kevesen voltak a könyvesboltban.

– És mi köze van a koktélnak az Ashwood-birtokhoz?

Kassidy hanyagul vállat vont. Túlságosan hanyagul.

– Theodore Ashwood az 1920-as években építette a házat, és akkoriban a French 75 volt a divat. – Izzy ki akarta szedni belőle, hogy mit akar elhallgatni előle, de Kassidy megelőzte: – Maradj csöndben! Lemaradunk az utolsó jelenetről.

Végignézték, ahogy a színészek szavak nélkül eljátsszák a végső búcsút. Miután Izzy magához tért a meglepetés okozta döbbenetből, felcsillant benne a remény. Talán Blaine is ott lesz az Ashwood-birtokon.

Abban a hatalmas házban és azon a magányos szigeten könnyedén el lehet őt különíteni a többiektől. Talán ez lesz a tökéletes alkalom. Izzynek csupán annyit kell tennie, hogy felkészül.

Miután a film véget ért, felmentek Kassidy szobájába, és átöltöztek.

– Nem akarom elhinni, hogy kihagyod Párizst – szólalt meg Izzy, miután ledobta magát az egyik rózsaszínű puffra. Kassidy szobája egy babaházra emlékeztetett. Tele volt pasztellszínekkel, csipkés fodrokkal és plüssfigurákkal. – Az Ashwood-birtok valóban lenyűgöző, de nem ér fel a Louvre-ral.

Kassidy kinézett a panorámaablakon a hegyek mögött lenyugvó napra. Az a fajta szépség volt, akit szívesen használtak volna modellnek a festők, és az alkonyi fényben úgy nézett ki, mint Thayer egyik angyala.

– Talán most leszünk együtt utoljára – mondta. – Minden meg fog változni, miután egyetemre megyünk.

– A mi barátságunk örökre megmarad.

Kassidy szomorúan elmosolyodott.

– Tudom. De Blaine ezer mérföldre lesz tőlem, és mindenki azt mondogatja, hogy a távkapcsolatok halálra vannak…

Kassidyt üvöltözés szakította félbe, és a dübörgő léptektől remegni kezdett a mennyezet. Izzy rémülten felpillantott.

– Mióta üvöltöznek egymással a szüleid?

– Semmiség – felelte hanyagul Kassidy. – Az apám munkahelyén van egy kis gond. – Hátat fordított az ablaknak. – Megkérem Miguelt, hogy vigyen haza téged.

img4.pngimg5.pngimg6.pngimg5.pngimg6.png

Kassidy sofőrje kirakta Izzyt a város peremén lévő bérház előtt. A háromszintes téglaépület előtt göröngyös volt a járda, és rácsok voltak az ablakokon. Izzy anyja a kör alakú konyhaasztalnál ült, és dolgozatokat javított.

– ¿Tienes taera? – kérdezte.

Izzy megrázta a fejét, és angolul válaszolt.

– Két nap van hátra a tanításból. Te vagy az egyetlen tanár, aki házi feladatot ad a végzősöknek.

– A valódi világban nincsenek tanítási szünetek.

Izzy kivett egy narancsos üdítőt a hűtőből.

– Az én barátaimnak sohasem kell szembenézniük a valósággal.

Az anyja felhorkant.

– A pénz nem véd meg mindentől – felelte, miközben piros ikszeket rajzolt a dolgozatokra.

Izzy anyja azóta tanított a Marian Akadémián, mióta Izzy elsős lett. Azt pletykálták róla, hogy azért vették fel, mert latin-amerikai volt, de lepergett róla a kritika, mint a víz a viaszpapírról. Izzynek többször is megfordult a fejében, hogy a tanárok a fiatalsága miatt irigylik az anyját. Középiskolás korában esett teherbe Izzyvel, és csak Caye születése után szerezte meg a diplomát. Izzy szemügyre vette az anyja hosszú, göndör haját, sima bőrét, és azon töprengett, hogy vajon ennyi idős korában ő is ilyen szép lesz-e, de erről rögtön az jutott az eszébe, hogy a szépség néha nem áldás, hanem átok.

– Figyelsz rám, Isadora?

Miután Izzy felriadt a gondolataiból, rájött, hogy az anyja már régóta szólongatja.

– Caye vár téged. Jó éjszakát kellene kívánnod neki, hogy elalhasson.

Izzy lenyelte az utolsó korty üdítőt, végigment a keskeny folyosón, benyitott a húga szobájába, és óvatosan kikerülte a falhoz támasztott, összecsukott tolószéket.

Caye pizsamáján túl gyerekes minták voltak, és egy elnyűtt plüssmacskát szorongatott.

– Itthon vagy! – visította.

Izzy gyorsan csendre intette.

– Sajnálom – mondta tágra nyílt szemmel Caye. – Megfeledkeztem arról, hogy nem szabad zajt csapnom.

– Semmi baj, de nem akarjuk, hogy megint panaszkodjanak a szomszédok.

Caye a szájára szorította az egyik görbe ujját.

– Nem voltál itt – suttogta.

– Kassidynél voltam – felelte Izzy, és látta a húgán, hogy nem tudja biztosan, kiről van szó, pedig négy év alatt legalább százszor találkozott Kassidyvel. – Szükséged van valamire, mielőtt leoltom a villanyt?

– Anya segített lezuhanyozni.

– Ez nagyszerű, Caye! És még?

– Megmosta a fogam.

– Ezek szerint készen állsz az alvásra.

Caye kinyújtotta az ökölbe szorított kezét.

– Énekeld el a holddalt!

Izzy mindig ostobának érezte magát, amikor hangosan énekelt, de a Querida Luna volt Caye kedvenc dala, és olyan érzés lett volna csalódást okozni neki, mint belerúgni egy kölyökkutyába. Elénekelte az apjától tanult dal összes versszakát, és mire végzett, Caye szeme lecsukódott, résnyire nyitva volt a szája. Izzy hirtelen úgy érezte, hogy mindentől meg akarja védeni őt. A legszívesebben ráfeküdt volna, hogy átölelje, és a saját testével fogja fel mindazt, ami egy robbanás erejével zúdulhat rá. De ellenállt a késztetésnek, és átment a nappaliba.

Belépett az anyja, aki időközben átöltözött a lefekvéshez. Elnyűtt pólót és pamut rövidnadrágot viselt. Egy pohár vizet tartott a kezében.

– Jól érezted magad Kassidynél?

A hanghordozása egyértelműen elárulta, hogy valójában mire kíváncsi.

– Elárulta nekem, hogy az Ashwood-birtokon fogunk tölteni egy hetet – felelte Izzy. – Köszönöm, hogy elengedtél.

Az anyja zavartan elpirult. Az elmúlt hetekben keveset beszélgettek Izzyvel. Annyira lefoglalta őket Caye, az iskola és a munka, hogy néha napok teltek el úgy, hogy csak néhány szót váltottak egymással.

– Szívesen. És miattunk nem kell aggódnod. Legalább kipróbáljuk Cayéval, hogy milyen lesz, amikor egyetemre mész.

Miután Izzy anyja elment lefeküdni, Izzy hálószobává alakította a nappalit. Cayénak legalább tíz óra alvásra volt szüksége, és mivel a lakásnak csak két hálószobája volt, Izzy a kihúzható kanapén aludt. Kirángatta a vékony matracot az ülőrész alól, rátette a párnákat, azután behúzta a nappalit és a konyhát elválasztó függönyt, és lefeküdt.

A Brown Egyetemre jutott be ösztöndíjjal, és azt is tudta, hogy saját kollégiumi szobája lesz. Annyira vágyott egy saját szobára, hogy az már szinte fájt. Minden éjjel elképzelte, hogy a saját ágyában fekszik, amikor kinéz az ablakon, valami zöldet lát, és nem riasztják fel hajnalban a kukásautók.

Mások bárányokat számoltak elalvás előtt, Izzy viszont azt számolgatta, hogy hány nap van még hátra szeptemberig.

Azután eszébe jutott Caye, és keserű ízt érzett a torkában. Keményen megdolgozott azért, hogy bejusson az ország egyik legjobb egyetemére, de ha nem tesz valamit hamarosan, nem lesz saját szobája, sem udvarra néző ablaka, és nem fog egyetemre járni. Örökre itt ragad, ebben a lakásban.

A kirándulás volt a tökéletes megoldás, de össze kellett szednie a bátorságát. Miközben Izzy a nappaliban feküdt, a parkoló felől érkező üvöltözést hallgatta, és megpróbált úgy elhelyezkedni, hogy a fémrácsok ne nyomják túlságosan a hátát, úgy döntött, bármire képes azért, hogy megszabaduljon ettől az élettől.