4.
img3.png

Marlowe-nak igaza volt. A ház belseje valóban olyan, mintha beléptünk volna egy időkapszulába.

Chloe ámultan néz körbe az előcsarnokban.

– Olyan érzés, mintha álmodnék – dünnyögi.

Blaine elneveti magát.

– Az anyám gyűlölné ezt a dekorációt. – Kíváncsian és gyakorlott szemmel vizsgálgatja a bútorokat, mivel az anyja abból él, hogy mások házát rendezi be. – A minimalista tökéletes ellentéte.

Az időjárás viszontagságainak kitett homlokzattal ellentétben a ház belseje meleg és barátságos. Az előcsarnokból egy gyönyörű lépcső kanyarog az emelet felé. A falakon olajfestmények lógnak, az ólomüveg ablakokon keresztül beszűrődő, alkonyi fény színesre festi a tölgyfa padlót. A faragásokkal díszített asztalokon friss levendulák illatoznak.

Rongyosnak érzem magam farmerban és pólóban, mintha egy anakronizmus lennék, amit a ház kitaszít magából.

A szívós inasok felhordják a csomagjainkat az emeletre, miközben mi szétnézünk a földszinten. A ház hátsó részében találunk egy szalont Kassidyvel. Az egyik sarokban egy zongora áll, a kandalló körül bársonykanapék sorakoznak. A szoba formális, de barátságos. Valószínűleg itt kártyáztak és whiskyztek a vendégek. A magas franciaablakok körül sötétkék függönyök lógnak. Kassidyvel kilépünk a terméskövekkel burkolt teraszra.

A terasz a hegyoldalt elborító virágszőnyegre néz, a hosszú ösvényt rózsakertek szegélyezik, és a meredek sziklafal egészen az óceánig nyúlik. A hullámok távoli zúgását és a méhek zümmögését leszámítva tökéletes a csönd.

– Nem akarom elhinni, hogy valóban itt vagyunk – suttogom, hogy ne zavarjam meg a nyugalmat. – Marla Nevercross ezen a teraszon koktélozott. – A sziklafal felé bökök. – Cara Ashwood onnan dobta le a rubintos tőrt, miután meggyilkolta a húga férjét.

Kassidy elmosolyodik, és megszorítja a kezem. Tudom, hogy járt már itt, de ezt inkább nem hozom szóba. Ismerem őt. Ez a pillanat mindennél többet ér a számára.

– Azt hiszem, elérkezett a utolsó meglepetés.

Visszamegyünk az előcsarnokba, ahol a többiek már várnak minket. Kassidy vesz egy mély lélegzetet, és hevesen megdobban a szívem.

– Tudom, hogy meg akarjátok nézni a szobáitokat, és ki akartok csomagolni, de először is el kell mondanom nektek, hogy miért vagyunk itt – kezdi Kass.

– Azért, mert ez egy klassz ház, és egy magányos szigeten áll – mondja Ellison, mintha ennél bővebb magyarázatra nem lenne szüksége.

Kassidy elmosolyodik.

– Nem csak erről van szó. Egy filmtörténeti helyszínen vagyunk.

– Kezdődik – dünnyögi Fergus.

Kassidy körbemutat.

– Theodore Ashwood 1926-ban építtette ezt a házat abból a pénzből, amit az alkoholtilalom alatt keresett azzal, hogy alkoholt árult. Eszeveszett partikat rendezett itt…

– Akkor hasonlított rám – szúrja közbe vigyorogva Blaine.

Kassidy vág egy grimaszt.

– A te bulijaid szülinapi zsúrok azokhoz képest. – Blaine-nek elkomorul az arca, de a többiek elnevetik magukat. – Theodore tinédzser lánya, Cara, akit az apja verébnek becézett, mindenáron filmsztár akart lenni, ezért Theodore azt mondta Fabrizio Riccinek, hogy leforgathatja a következő filmjét a birtokon, ha Carára osztja ki az egyik főszerepet. És Ricci így is tett. – Kassidynek ellágyul az arckifejezése. – És Cara nagyszerű alakítást nyújtott. Olyan csodálatos volt, hogy a másik főszereplő beleszeretett, és rávette, hogy szökjön el a szigetről és az apjától.

Kassidy hatásszünetet tart, de Marlowe-t és engem leszámítva mindenki a telefonját nyomkodja, és alig figyelnek oda. Éppen ezért közbeszólok:

– Ekkor vált Theodore remetévé?

Kassidy megrázza a fejét.

– Miután Cara elszökött, olyan tragikus lett az élete, mint a Ricci által rendezett filmek. Inni kezdett, elhagyta a színészt egy kocsmatulajdonos kedvéért, és magányosan halt meg egy ócska, bostoni motelben. – Kassidy felsóhajt. – Theodore az alkoholból gazdagodott meg, és az alkohol miatt vesztette el a lányát. A történtek után bezárkózott a birtokra, és többé sosem tette be a lábát a szárazföldre. Az összes tárgy, amit látni fogtok – a kanapék, amiken ültök, a tányérok, amelyekből esztek és a kádak, amelyekben megfürödtök –, Theodore Ashwood utolsó, magányos emlékei.

Egy darabig mindenki hallgat.

– Ezzel sikerült tönkretenned a hangulatot – jegyzi meg Blaine.

Kassidy elvigyorodik.

– De tudom, mivel dobhatlak fel titeket. Van egy meglepetésem a számotokra.

Kassidy hanghordozása miatt a többiek rémülten felpillantanak a telefonjukból, és szikrázni kezd körülöttünk a levegő.