ELŐHANG
img3.png

Ahideg kés perzseli a remegő kezem.

Halkan bezárom Blaine szobájának az ajtaját, hogy ne jöhessen be utánam senki. A többiek éppen a koktélozáshoz öltöznek át, de ha idáig eljutottam, megbocsáthatatlan lenne ekkora kockázatot vállalni.

Az öreg vízvezetékek olyan hangosan sípolnak és dübörögnek, mint a rozsdás vízmelegítő a Marian Akadémia pincéjében. Ettől függetlenül visszatartom a lélegzetem, miközben a fürdőszoba felé osonok. Elbújok a résnyire nyitott ajtó mögött, és bekukucskálok a nyíláson. Blaine a kanárisárga fürdőkádban áll, a zuhanyfüggöny mögött, feje és a mellkasa alig látszik a kavargó gőzben. Az ódivatú, gyapjú fürdőruha, amit a tengerparton viselt, egy kupacban hever a mozaikpadlón.

Az Ashwood-házban gondosan megőrizték a régi fürdőszobákat, és ebben aranyozott art deco tükrök lógnak.

Lepillantok a kés aranyszínű pengéjére.

Illenek egymáshoz.

Ha olyan ember lennék, aki hisz a jelekben, talán most arra gondolnék, hogy a világegyetem egyetért azzal a bűncselekménnyel, amelyet készülök elkövetni.

De nem vagyok olyan ember. Egy olyan ember hetekkel ezelőtt megosztotta volna a titkát Kassidyvel abban a reményben, hogy a világegyetem megjutalmazza a jó cselekedetért. Én inkább az a típusú lány vagyok, aki késsel fenyegeti meg azokat, akik kockára akarják tenni a jövőjét. Legalábbis olyan szeretnék lenni. De a kezem remegése valami másról árulkodik.

Blaine szeme be van csukva, a vízsugár felé fordítja az arcát, miközben a víz az öreg házakra jellemző halk kopogással ömlik le a lefolyón, mint a falakban dübörgő vízvezetékek halk ellentéte. Olyan megnyugtató ez a hang, mint a tavaszi eső, és hirtelen eszembe jut az érettségi bál előtti nap, amikor Blaine a bérházunk belső udvarán táncolt a zivatarban, mi pedig nevetve néztük végig a jelenetet a járdáról a családommal.

Blaine akkor ugyanolyan fiatalnak és sebezhetőnek látszott, mint most, amikor meztelenül és védtelenül áll a zuhany alatt. Régóta várok erre a pillanatra. Napok óta jár az agyam a részleteken. De amikor Blaine beletúr a hajába, és a víz lassan végigcsurog a homlokán meg a szeplős hátán, elönt a bűntudat, a karom megmerevedik, és majdnem elejtem a kést.

Blaine valójában nem ezt érdemli. De én sem ezt érdemlem. És nem nézhetem végig tétlenül, ahogy tönkreteszi az életem.

Megmarkolom a kést, és belépek az ajtón.