Eric Berne-nek három könyve jelent meg magyar nyelven. Az Emberi játszmák (Games People Play) – amelyet először 1964-ben adtak ki, és csak 1966-ig huszonnégy kiadást ért meg, a Szex a szerelemben{3} (Sex in Human Loving), és a Sorskönyv – (What Do You Say After You Say Hello? The Psychology of Human Destiny), amely az életünket meghatározó tényezőkkel foglalkozik, és egész életünk alakulásának magyarázatára vállalkozik – így sokkal nagyobb ívű mű, mint a többi. Idővel azonban a Berne által megalapított tranzakcióanalízis, és vele a sorsunk alakulását meghatározó tényezők kutatása jelentős fejlődésnek indult.
A TA-elmélet és -szemléletmód kialakulásának kezdetét 1957-től datálhatjuk: Berne ekkor írja le először a Szülő(i)t, a Felnőttet s a Gyermek(i)t, vagyis az énállapotokat, és velük a strukturális elemzés fogalmát. A TA-elmélet (kezdeti) alapszerkezete tehát ekkora készen állt.
Az elméletben Berne érdeklődése már korán az intuíció felé fordult, és hangsúlyt helyezett a világos, tiszta, elfogulatlan gondolkodásra is, amelyet „Marslakói” szemléletnek nevezett – azaz olyannak, amit nem torzítanak el (rendszerint átgondolatlan) előítéletek. A gyógyítóknál ezeken kívül a felelősségvállalás fontosságát is hangsúlyozta. Berne figyelme és tevékenysége egész életében kettős, bár összefüggő: oktató-gondolkodó volt és gyógyító is egyben, amiben a sorskönyvét meghatározó kettős örökség – apja orvos volt, anyja író – érvényesülhet.
1961-ben jelentette meg Berne A tranzakció-elemzés a pszichoterápiában című könyvét, amellyel a TA-szemlélet szélesebb körben való elterjedését, megismertetését kívánta elősegíteni. Ekkor indította meg a Transactional Analysis Bulletin (TAB) című folyóiratot is, amelyet maga szerkesztett. (Ezt néhány évvel később a Transactional Analysis Journal (TAJ) váltotta fel, amely jelenleg is megjelenik, havi gyakorisággal, cikkeiben a TA új elméleti felfedezései, friss felismerései mellett annak mindennapi gyakorlata követhető.)
Az első TA-közösség a 60-as évektől a TA „klasszikus iskoláját” megalapító-kifejlesztő „San Fransiscó-i szeminárium” volt. Közöttük volt Claude Steiner, az a tanítvány, kolléga és barát, aki később az alapvető jelentőségű, és a TA-terápiában szinte nélkülözhetetlen eszközzel: a sorskönyvi mátrixszal egészítette ki Berne elgondolásait a sorskönyvről.
(Hasonló ez ahhoz, ahogyan Steve Karpman egészítette ki a játszmák leírását egy ugyancsak alapvető fontosságú eszközzel, a drámaháromszöggel, amelynek csúcsain helyezkedik el a játszma három szereplője, az Üldöző, a Megmentő és az Áldozat.)
E korai szeminárium résztvevői között volt számos TA-iskola megalapítója is: elsősorban Steiner, akinek nevéhez köthető a TA klasszikus iskolája. Ez az iskola elsősorban az Engedéllyel{4} és az Antitézissel{5} dolgozik.
Jacqui Schiff Katexis-iskolája „Újraszülősítést” használt, főként szkizofréneknél. Elméleti feltevésük szerint ezeknek a betegeknek a Szülői része őrült, tehát teljesen újat kell létrehozni bennük. Ennek útját oly módon gondolták el, hogy rövidítve, felfogásuk szerint korrektíven lejátszották e betegekkel a gyermekkorukat. Voltak ugyan eredmények, de ez a felfogás és módszeriskola igen problematikus volt. (Tudomásom szerint ez az iskola rövidesen el is sorvadt.).
Az újradöntési iskola megalkotói, Robert és Mary Goulding módszerének központi gondolata az, hogy az életet megnehezítő-gátló régi, téves, helytelen döntések, amelyeket csekély és téves információk hátterén hoztunk létre, feltárhatók és megváltoztathatók, miáltal új és jobb, egészségesebb és boldogabb életet adhatunk magunknak. E folyamatot maratoni csoportpszichoterápiák keretében folytatott gyakorlatok és egyéni munka révén végezték, amelyről jó képet kapunk egyik kitűnő könyvükből,{6} amely hasznos TA-elméletet is tartalmaz a sorskönyvi összetevőkről, de nagyobb részt a panaszok, lelki problémák szerint csoportosított, csoportban végzett egyéni terápiák leírását találjuk a módszer illusztrációjaként.
Noha Berne inkább a csoportpszichoterápia hatásosságában hitt, a TA-nak egyénileg, önállóan végezhető, inkább önkorrekciónak nevezhető módszerét is megtaláljuk az irodalomban: Muriel James, a TA egyik későbbi klasszikusa „önszülősítési” eljárást ismertet.
További fontosabb iskolák: Carlo Moiso és Michele Novellino a pszichoanalízissel törekedtek integrálni a tranzakcióanalízist, ezt nevezték pszichodinamikus vagy új berne-i iskolának. Terápiás műveleteiket döntően az áttétel-viszontáttételen át valósítják meg.
E törekvés újabb, másik útját látjuk a szintén pszichoanalitikus műveltséggel is rendelkező Helena Hargaden és Charlotte Sills tárgykapcsolati iskolájánál. Ez röviden úgy írható le, hogy az indulatáttétel, viszontáttétel, értelmezés és tudattalan kommunikáció eredetileg pszichoanalitikus fogalmainak, ill. eszközeinek alkalmazásával egy, a tranzakcióanalízist és a pszichoanalízist szintetizáló, egységes szemléleti-gondolkodási-értelmezési rendszert, s abból eredő újabb terápiás intervenciókat hoznak létre és alkalmaznak egyéni terápiás munkájukban.
Richard Erskine, Janet Moursund{7} és Rebecca Trautman az integratív iskolát hozták létre. Ebben a személyiség újraszervezésére törekednek azáltal, hogy a múltat annak többszintű feldolgozásával és korrekciójával építik be a Felnőtt énállapotba.
Berne-t bizonnyal örömmel töltötte volna el az a hatalmas fejlődés, amely a TA világában 1970 óta végbement, hiszen a TA mindegyre fejlődő, növekvő, sokágú fáját ő ültette el és kezdte felnevelni az 50-es évek végén, majd intenzívebben a 60-as évektől – bár azt, hogy nem csupán a pszichoterápia elméletében, gyakorlatában és a kutatásban hajt sok erős ágat, még nem tudhatta. Később hajtottak ki, és kezdtek gyors fejlődésbe a TA tanácsadási, nevelési (edukációs) és szervezetfejlesztési ágai. A szervezet is kiterjedt, a helyi TA-szervezet világszervezetté nőtt (ITAA), és megjelent Európa,{8} majd Ázsia és Afrika számos országában, ahol átfogó és helyi szervezetek is létrejöttek.
És mindez a valamikori San Franciscó-i TA-szemináriumból nőtte ki magát!
A sorskönyv megismerése és alakítási lehetőségei tekintetében, fontos az alapgondolat, hogy mindenkinek saját sorskönyve van, amelyet jó ismerni. Tudnunk kell azt is, hogy a sorskönyv távolról sem csupán hibákat, rossz döntéseket, téves ítéleteket, hiedelmeket követő helytelen lépések együttese. Lehet, hogy kényszerűen – nem tudatosan – követtük téves hiedelmeinket, de a tudatosság hatalmas lehetőséget ad a kezünkbe: a sorskönyvet tekinthetjük kényszerítő, gátló erőként, de e korlátozó működés másik oldala, vezethet, mutathat utat. Hiszen az a keret, az az útjelzőkkel ellátott térkép és információegyüttes, amelyet sorskönyvünk ad, nem csupán korlátoz vagy félrevezet – vezethet a haladás, az önfejlesztés felé is. Vehetjük tehát a bátorságot, vállalhatjuk a munkát, hogy szembenézzünk vele és megváltoztassuk mindazt, ami gátol és korlátoz – azt és annyit, amit most merünk és amennyire képesek vagyunk, önerőből vagy segítséggel.
William Cornell és Fanita English – immár a TA „klasszikusai” – mutatnak rá, mennyire fontos a sorskönyvet nem csupán negatív, gátló ítéletek és (téves) következtetések gyűjteményeként tekinteni, hanem látni annak pozitív, strukturáló hatásait is.
Berne Sorskönyve arra is mutat példát, hogy néha nem is olyan nehéz a változtatás. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk a problémát (és fogadjuk el magunkat addig is, amíg az megvan). Már maga Berne is rámutatott annak fontosságára, hogyan tudjuk segíteni, elfogadni magunkat, és tudunk-e bízni önmagunkban. Fontos, hogy megismerjük kik vagyunk, el tudjuk-e fogadni és tudjuk-e szeretni magunkat – még ha nem is vagyunk tökéletesek? Mely döntéseket, következtetéseket hoztuk meg esetleg túl korán, információk hiányában, vagy téves információk alapján?
Buda Bélának, sajnos már nem volt módja új előszót írni, korai, váratlan halála megakadályozta őt ebben. Ez az oka, hogy ezt a kiegészítést, ill. ezeket az információkat hozzáteszem az ő előszavához.
Fontos emlékeznünk most rá is, mint a magyarországi pszichoterápia fejlődésében is igen aktív szerepet játszó, sok nyelven értő-olvasó-beszélő szakemberre, ezen belül pedig arra az igen intelligens és jószemű emberre, aki már az 1969–70-es években „rátalált” Berne-re. Személyesen is ismerte őt, kétszer is találkoztak Amerikában. E találkozások fontosságát az is adta, hogy Berne személyében Buda Béla egy, a személyiség fejlődésében a mások hatását, az interperszonális kapcsolatok jelentőségét már korán felismerő, és azt elméletbe foglaló kollégát ismerhetett meg, akinek új felismeréseket hozó, szemléletformáló gondolatrendszere az egész világon hatott, és további gondolatok megszületését inspirálta TA-elmélete újabb hajtásaiként. Buda Béla jelentősen támogatta a magyarországi TA-mozgalmat, segítette a TA ismereteket terjesztő munkát, így a magyarországi TA műveit is. Rámutatott, mennyire szükség van nálunk (is), erre a személyiség pozitív változását, kiteljesedését támogató szemléletmódra, és az ehhez szükséges bátorságra és nyitottságra a világ, az egyén és az embercsoportok szemléletében, gondolkodásunkban, viselkedésünkben.
A Sorskönyv nem (csak) szakkönyvnek íródott. Nem feltétlenül szükséges hozzá a pszichológia, a pszichoterápia területén szerzett műveltség. Berne rendkívül olvasmányosan, követhetően, sok humorral ír, így mondanivalója nemcsak érthető és követhető, hanem élvezetes is.
DR. JUHÁSZ ERZSÉBET