2. FEJEZET

A TRANZAKCIÓANALÍZIS ELVEI

A tranzakcióanalízis elveit részletesen ismertettem az Emberi játszmák című könyvemben, és számos más írásomban is{10}. Az alábbiakban csupán rövid összefoglalót nyújtok azok számára, akik nem ismerik a fenti művet.

A • STRUKTURÁLIS ANALÍZIS

A tranzakcióanalízis vizsgálódásainak tárgyai az énállapotok, vagyis gondolatok és érzések koherens rendszerei, melyek megfelelő viselkedésmintázatokban fejeződnek ki. Minden ember három énállapottal rendelkezik. (1) A szülőfiguráktól származó állapot, röviden a Szülői. Ebben az állapotban úgy érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, beszélünk és reagálunk, mint ahogyan a szüleink tették, amikor még kicsik voltunk. Ez az énállapot például olyankor lép működésbe, amikor saját gyerme­keinket neveljük. Még ha ténylegesen nem is mutatjuk ezt az énállapotot, a „Szülői hatás” a lelkiismeret formájában akkor is befolyásolja a viselkedésünket. (2) A Felnőtt énállapot, röviden a Felnőtt olyankor lép előtérbe, ha objektíven értékeljük környezetünket, ha múltbeli tapasztalataink alapján számot vetünk lehetőségeinkkel és problémáinkkal. A Felnőtt úgy működik, mint a számítógép. (3) Mindannyiunkban lakik egy kisfiú vagy egy kislány, aki pontosan úgy érez, gondolkozik, cselekszik, beszél és reagál, ahogy mi magunk tettük gyermekkorunkban. Ez az énállapot a Gyermeki. A Gyermeki sohasem „gyerekes” vagy „éretlen” (ezek csupán Szülői szavak), hanem egyszerűen valamely életkorra utal, normális körülmények között valahol a második és az ötödik életév között. A bennünk lakozó Gyermekit nemcsak azért fontos megértenünk, mert egy életen át elkísér minket, hanem azért is, mert személyiségünk legértékesebb része ő.

 

img2.jpg

 

Az 1 A ábrán az emberi személyiség teljes diagramját látjuk, s ebben benne foglaltatik minden, amit életünk során érzünk, gondolunk, mondunk vagy cselekszünk. (A diagram rövidített változata az 1 B ábra.) A részletesebb analízis nem új énállapotokat, csupán további felosztásokat vezet be. A mélyebb elemzés szerint egyrészt a Szülői komponensek részben az apától, részben az anyától származnak, másrészt a Gyermekiben magában is fellelhetőek a Szülői, a Felnőtt és a Gyermeki énállapotok. A környezetünkben lévő gyerekeken jól megfigyelhetjük, hogy mindannyiukban lakozik egy kis szülő és egy kis felnőtt. Ezt a másodrendű analízist szemlélteti az 1 C ábra. Az énállapotok diagnosztizálásakor érzés- és viselkedésmintázatokat különítünk el, s ezt strukturális analízisnek nevezzük. A továbbiakban a nagy kezdőbetűs Szülői (Sz), Felnőtt (F) és Gyermeki (Gy) szavak az énállapotokra, a kisbetűs szülő, felnőtt, illetve gyermek szavak pedig valóságos emberekre vonatkoznak.

A későbbiekben leíró terminusokkal is fogunk találkozni, melyek részint magától értetődőek, részint magyarázatra szorulnak. Ilyen például a Természetes, avagy Gondoskodó Szülői és az Irányító-szabályozó Szülői, valamint a Természetes, az Alkalmazkodó és a Lázadó Gyermeki. A Gyermeki énállapot „strukturális” felosztása vízszintes módon, „leíró” felosztása pedig függőleges módon történik – ez utóbbit az 1 D ábrán láthatjuk.

 

img3.jpg

 

A fentiekből következően, két ember érintkezésekor összesen mindig hat énállapot kerül kapcsolatba egymással: személyenként három, amint azt a 2 A ábrán láthatjuk. Mivel az énállapotok éppannyira különböznek egymástól, mint a valóságos emberek, mindig fontos tudnunk, hogy az adott érintkezés során éppen melyik énállapot aktív. A történéseket a diagramon ábrázolt két „ember” közé rajzolt nyilakkal ábrázolhatjuk. A legegyszerűbb tranzakciókban a nyilak párhuzamosak, s ezeket kiegészítő tranzakcióknak nevezzük. A 2 B ábrán látjuk, hogy ez utóbbiaknak összesen kilencféle változata lehetséges (Szimg4.pngSz, Szimg4.pngF, Szimg4.pngGy, Fimg4.pngSz, Fimg4.pngF, Fimg4.pngGy, Gyimg4.pngSz, Gyimg4.pngF és Gyimg4.pngGy). A 2 A ábra például egy házaspár közötti Szimg4.pngGy tranzakciót mutat, amelyben az inger a férj Szülői énállapotából indul a feleség Gyermeki énállapota felé, a válasz pedig a feleség Gyermekijéből halad a férj Szülőijéhez. Ez jó esetben olyasmit jelent, hogy a férj atyaian gondoskodik hálás asszonykájáról. Mindaddig, amíg a tranzakció kiegészítő jellegű, és a nyilak párhuzamosak maradnak, a kommunikáció a végtelenségig folytatódhat.

A 3 A és 3 B ábrák azt jelzik, hogy valami elromlott. A 3 A ábrán egy Felnőtt-Felnőtt (Fimg4.pngF) inger, például valamely információkérés, Gyermeki-Szülői (Gyimg4.pngSz) választ kap, így az ingert és a választ jelölő nyilak nem párhuzamosak, hanem keresztezik egymást. Ezt a fajta mintázatot keresztezett tranzakciónak nevezzük, és ez esetben a kommunikáció megszakad. Ha például a férj pusztán azt az információt kéri, hogy „Hol vannak a mandzsettagombjaim?”, a feleség pedig azt válaszolja, hogy „Miért mindig rajtam keresel mindent?”, akkor keresztezett tranzakció áll elő, és a továbbiakban már rég nem a mandzsettagombokról esik szó. Ezt a fajta tranzakciót I. típusúnak nevezzük, s ez nem más, mint a pszichoterápiákból jól ismert áttételi reakció legáltalánosabb formája. Ez a típus okozza a legtöbb bajt a világon. A 3 B ábra a II. típusú keresztezett tranzakciót mutatja, amelyben a Felnőtt-Felnőtt (Fimg4.pngF) inger, mondjuk egy kérdés, atyai vagy nagyképűen fontoskodó Szülői-Gyermeki (Szimg4.pngGy) válaszra talál. Ez a viszontáttételi reakció legelterjedtebb formája, és a személyes és politikai bajok második legelterjedtebb forrása.

 

img5.jpg

 

img6.jpg

 

A 2 B ábrán bemutatott kapcsolati diagram gondos tanulmányozásakor kitűnik, hogy a keresztezett tranzakcióknak matematikailag összesen 72 típusa lehetséges (9×9, azaz 81 kombináció, mínusz a 9 kiegészítő forma), ám szerencsére ezek közül mindössze négy fordul elő olyan gyakran, hogy a klinikai gyakorlatban vagy a való életben számolnunk kelljen vele. A fent leírt két tranzakció mellett ezek a következők:

 

az I. típusú (Fimg4.pngF inger, Gyimg4.pngSz válasz) – az áttételi reakció

a II. típusú (Fimg4.pngF inger, Szimg4.pngGy válasz) – a viszontáttételi reakció

a III. típusú (Gyimg4.pngSz inger, Fimg4.pngF válasz) tranzakció – az „elkeserítő válasz”, amikor valaki együttérzést várna, ám tényeket kap helyette)

• a IV. típusú (Szimg4.pngGy inger, Fimg4.pngF válasz) – a „pimaszság” (amikor valaki bókot és elismerést vár el, de csupán hűvös, racionális ténymegállapítás a válasz).

 

A kiegészítő és a keresztezett tranzakciók egyszerű, egyszintű tranzakciók. A rejtett vagy kétszintű tranzakcióknak két típusa van, a szöget bezáróak és a kettőzöttek vagy duplafenekűek. A 4 A ábra szöget bezáró tranzakciót mutat, amelyben egy látszólag Felnőttimg4.pngFelnőtt inger – egy észszerűnek tűnő vásárlási ajánlat – valójában azt célozza, hogy a válaszolónak valamely más énállapotát, akár a Gyermekit, akár a Szülőit szólítsa meg. Itt a folyamatos Felnőttimg4.pngFelnőtt vonal a tranzakció szociális vagy nyílt szintjét jelzi, a szaggatott vonal pedig a pszichológiai avagy a rejtett szintet. A szöget bezáró tranzakció sikeressége esetén a válasz nem Felnőttimg4.pngFelnőtt, hanem Gyermekiimg4.pngFelnőtt formát ölt. Sikertelenség esetén a válaszoló megőrzi a kontrollt, és feleletét nem a Gyermekijéből, hanem a Felnőttjéből indítja. A 4 A és a 2 B ábrákon láthatjuk, hogy a különböző énállapotok részvételét tekintve a sikeres, szöget bezáró tranzakcióknak 18 olyan típusa van, amelyben a válaszadás a szaggatott vonal mentén történik, és ezek mindegyikének megfeleltethető egy-egy sikertelen, szöget bezáró tranzakció, ahol a válasz a folyamatos vonal mentén érkezik vissza.

A 4 B ábra duplafenekű tranzakciót mutat. Ez esetben két külön szint van, és az alsó pszichológiai avagy rejtett szint különbözik a szociális, avagy nyílt szinttől. A diagramok tanulmányozásából megállapítható, hogy összesen 812, azaz 6561 féle különböző duplafenekű tranzakció lehetséges. Ha ezekből levonjuk azokat, ahol a szociális és a pszichológiai szintek éppen egybeesnek (vagyis pontosan 81 tranzakciót), akkor még mindig 6480 duplafenekű tranzakciónk marad. Megint csak szerencsés módon, mindezekből csupán hat olyan van, amely jelentőséggel bír a klinikai gyakorlatban vagy a mindennapi életben.

 

img7.jpg

 

img8.jpg

 

A kedves olvasó elcsodálkozhat, vajon miért szerepel ennyi szám ebben a fejezetben. Ennek három oka van: (1) a Gyermeki ok az, hogy az emberek többsége szeret a számokkal játszadozni. (2) A Felnőtt ok az, hogy bemutassuk, a tranzakcióanalízis jóval precízebb, mint más szociális vagy pszichológiai elméletek. (3) Végül a Szülői ok annak érzékeltetése, hogy habár az elmélet mégannyira precíz, mégsem állít semmiféle korlátot kisded játékaink elé. Ha ugyanis csupán három tranzakcióban szándékozunk részt venni, akkor is minden esetben 6597 változatból választhatunk, így a lejátszható módozatok száma összesen 65973. Ez körülbelül hárommilliárdféle lehetőséget kínál a háromféle típusú tranzakció megvalósítására, s így valóban minden eshetőség megvan arra, hogy színes egyéniségünket méltó módon kifejezésre juttassuk. Ez azt jelenti, hogy elvileg Földünk minden lakosa párokba rendeződhetne, és minden pár egymás után kétszázszor három tranzakciót válthatna egymással anélkül, hogy egyetlenegy pár is megismételné az önmaga vagy mások által végzett tranzakciókat. Minthogy a legtöbb ember nap mint nap tranzakciók százait vagy ezreit bonyolítja le, mindenki a lehetőségek billiói felett rendelkezik. Ha a 6597 tranzakció közül valakinek nem tetszik, mondjuk ötezer, és ezért soha életében nem is alkalmazza ezeket, még mindig tág tere marad a manőverezésre, és semmi szükség nincs arra, hogy sztereotipizálja az életvitelét, hacsak ő maga nem határoz úgy, hogy mégis megteszi. Ha így tesz, márpedig a legtöbb ember így tesz, azért nem a tranzakcióanalízis okolható, hanem számos egyéb hatás, melyek vizsgálata e könyv fő témája.

Minthogy az egész gondolati rendszer, minden ága-bogával együtt a tranzakcióanalízis nevet viseli, a fent leírtakat, vagyis az egyes tranzakciók elemzését szűkebb értelemben vett, avagy konkrét tranzakcióelemzésnek nevezzük, s ez rendszerint a strukturális analízis után végezhető el. A konkrét tranzakcióanalízis mereven definiálja a rendszer egészét, ami főként a tudományos módszertanban járatos olvasó számára fontos. A társas akció egysége mindig egyetlen – verbálisan vagy nem verbálisan érkező – inger, és a rá adott egyetlen válasz. Ezt így együtt azért nevezzük tranzakciónak, mert mindkét részt vevő fél valamely várt „nyereséghez” jut, s voltaképp ez az, amiért egyáltalán részt vesz az akcióban.{11} Két vagy több ember között végbemenő bármely aktus lebontható egyszerű tranzakciók sorozatára, és ez minden olyan előnyt magában rejt, amely a jól definiált tudományos rendszerektől elvárható.

A tranzakcióanalízis nemcsak a személyiségről és a társas cselekvésekről szóló tudományos elmélet, hanem klinikai pszichoterápiás eljárás is, amely a specifikusan meghatározott énállapotok alapján a két vagy több ember közötti összes lehetséges tranzakciótípus véges számú variációjával foglalkozik (kilenc kiegészítő, 72 keresztezett, 6480 duplafenekű és 36 szöget bezáró). Ezek közül szerencsére csak tizenöt fordul elő a mindennapi gyakorlatban, a többi csupán tudományos szempontból érdekes. Nem tartoznak a tranzakcióanalízis körébe az olyan rendszerek vagy megközelítések, amelyek nem az egyedi tranzakciók és az őket vezérlő énállapotok szigorú vizsgálatával foglalkoznak. Ez a meghatározás az emberi társas viselkedés minden lehetséges formáját leképezi. A modell azért hatékony, mert a tudományos gazdaságosság elvét követi (ezt néha „Occam borotvájának” is nevezik), mégpedig két feltételezés alapján: (1) az emberek képesek arra, hogy átváltsanak egyik énállapotról a másikra, és (2) ha A mond valamit B-nek, és B rövidesen mond valamit A-nak, akkor kimutatható, hogy vajon amit B mondott, az az A által mondottakra adott válasz volt-e vagy sem. Az elmélet azért is rendkívül hatékony, mert az emberek közötti tranzakciók ezrei és milliói között mind a mai napig nem sikerült olyanra bukkanni, amelyet a modell ne tudott volna kezelni; és azért is nagyon pontos, mert egyszerű számtani megfontolásokra épül.

A tranzakcionális nézőpontot úgy érthetjük meg a legjobban, ha feltesszük a kérdést: „Mit tenne az egy-, a két- vagy a hároméves gyerek, ami megfelelne a saját felnőttkori viselkedésének?”

C IDŐSTRUKTURÁLÁS

A rövid, illetve a hosszú távú emberi társas viselkedés előrejelzésére igen hosszú tranzakciósorozatokat is felvázolhatunk, akár olyanokat is, amelyek egész életen át tartanak. Effajta hosszú tranzakcióláncolatok azért lehetségesek, mert legtöbbünk szinte megrémül attól, ha strukturálatlan, „üres” ideje támad. Sokan kevésbé unalmasnak találják a koktélpartikat, mint a saját társaságukat. Az időstrukturálás iránti sürgető igényünk háromfajta ösztönkésztetésből ered. Az első az inger- vagy élményéhség. Az élő szervezetek, s így az emberek is valósággal hajszolják az ingereket. Ezért keresnek jól a vidámparkosok, és ezért van az, hogy a rabok olyannyira rettegnek a magánzárkától. A második késztetés az elismerés utáni sóvárgás, az olyan ingerek keresése, amelyeket csakis embertársaink, vagy némely esetben bizonyos állatok nyújthatnak nekünk.{12} Ezért van az, hogy a majom- és az embergyerekek számára nem elég csupán a tej, az anyai illat. Melegség és érintés nélkül elsorvadnak, akárcsak azok a felnőttek, akikhez sohasem szól egy szót sem senki. A harmadik fajta késztetés a struktúraéhség, ezért hajlanak a csoportok arra, hogy szervezetekké váljanak, és ezért állnak köztiszteletben a jó szervezőkészséggel megáldott emberek.

Az ingeréhség és a struktúraéhség összefonódásának jó példája a következő kísérlet: amikor ingerszegény környezetben, azaz vagy teljes sötétségben, vagy állandó, egyenletes megvilágítású fehér ketrecben nevelt patkányokat átraktak normál ketrecbe, normál társak közé, akkor az átköltöztetett állatok csakis akkor mentek oda a ketrecbe helyezett kukoricaszemekhez, ha azok sakktáblaszerű mintázatú alapon voltak. A sima felületen lévő táplálékkal egyáltalán nem törődtek. A normális feltételek között tartott patkányoknál nem volt meg ez a különbség. Az élményektől megfosztott állatok számára tehát fontosabb volt az inger, mint maga a táplálék. Mindebből a kísérletvezetők arra következtettek, hogy a strukturált ingerek iránti vágy (ahogy ők nevezték, a „perceptuális élmény”) éppen olyan fontos biológiai ösztönkésztetés, mint maga az éhség, és hogy a korai életkorban történő ingermegvonás egész életen át tartó fokozott ingeréhséget eredményez.{13}

A társas viselkedés rövid távú strukturálásának négy alaptípusa van, két korlátozó esettel. Így, ha két vagy több ember együtt van egy szobában, hatféle társas viselkedés közül választhatnak. Az egyik szélsőséges korlátozó eset a visszavonulás, amelyben az emberek nem bocsátkoznak nyílt kommunikációba. Ilyesmi megtörténhet például a metrón, vagy önmagukba zárult szkizofrénekkel végzett csoportterápián. A visszavonulás mellett a rítusok jelentik a társas érintkezés második legbiztonságosabb formáját. Ezek a meglehetősen stilizált kapcsolatformák történhetnek kedélyesen, vagy bonyolult ceremóniákká is merevedhetnek. A rítusokat felépítő tranzakciók vajmi csekély információt közvetítenek az egyén érzéseiről, és inkább a kölcsönös elismerés jeleit teszik hangsúlyossá. A rítusok egységei a sztrókok, azaz érintések annak mintájára, ahogyan az anya biztosítja szeretetéről a kisgyermeket. Az időstrukturálás e módját a hagyományok és a társadalmi szokások vezérlik.

A társas cselekvés következő legbiztonságosabb formái az aktivitások, vagyis általában a munkának nevezett tevékenységek. A tranzakciók ez esetben a megmunkálandó anyag körül forognak, legyen az fa vagy beton, vagy matematikai probléma. A munkával kapcsolatos tranzakciók tipikusan Felnőttimg4.pngFelnőtt típusúak, és a külső valóságra, vagyis a tevékenység tárgyára irányulnak. A következő típus az időtöltés, amely nem annyira stilizált és bejósolható, mint a rítus, mégis bizonyosfokú ismétlésen alapul, és olyasfajta felszínes társalgást tesz lehetővé, mint amilyet koktélpartikon látunk, ahol az emberek kevéssé ismerik egymást. Az időtöltés társadalmilag programozott tevékenység, ahol ugyan szalonképes dolgokról szokás szalonképes módon beszélni, ám mégis becsúszhatnak egyénies megjegyzések, amelyek már átvezetnek a társas cselekvés következő formájához, a játszmához.

A játszma rejtett tranzakciók sorozatából áll, ismétlődő jellegű, és jól meghatározott pszichológiai nyereséget nyújt. Minthogy a rejtett tranzakció azt jelenti, hogy a résztvevők úgy tesznek, mintha egy adott dolgot tennének, holott valami egészen mást tesznek, minden játszma lényegi eleme a horog. A horog azonban csakis akkor működik, ha a válaszadó részéről beleakaszkodhat valamely gyenge pontba vagy rejtett hurokba, például félelembe, kapzsiságba, érzelgősségbe vagy idegességbe. Miután a balek ráharapott a csalira, a játékos valamilyen átkapcsoláshoz folyamodik, hogy besöpörhesse nyereségét. Az átkapcsolást a balek részéről pillanatnyi zavar vagy szembesülés követi, amikor csak áll, mint szamár a hegyen, és próbálja megérteni, mi is történt vele. Ezután mindkét játékos begyűjti a nyereségét, és a játszma véget ér. A nyereség vagy kiegyenlítés mindig kölcsönös, és lényegében azokból az érzésekből áll, amelyeket a cselekvő és a válaszoló a játszma során megtapasztalnak. Ezek az érzések nem feltétlenül azonosak kettőjükben. Ha valamely tranzakciókészlet nem tartalmazza a fenti négy elemet, akkor nem nevezzük játszmának. A tranzakciónak tehát rejtettnek kell lennie, és tartalmaznia kell egy horgot, majd ezt a horgot átkapcsolásnak, szembesítésnek és nyereségnek kell követnie. Mindez képletbe is foglalható.

 

H + GyP = V img4.png Á img4.png Sz img4.png Ny

(Játszmaképlet avagy G-formula)

 

A H + GyP azt jelenti, hogy a Horog ráakadt a Gyenge Pontra, így Válasz érkezik rá. A játékos ezt követően Átkapcsoláshoz folyamodik (Á), amelyet a zavar vagy Szembesülés (Sz) momentuma követ, majd mindkét résztvevő begyűjti Nyereségét (Ny). Játszmának tekintünk minden olyan érintkezést, amely megfelel a képletnek, ám ahol valamely elem hiányzik, azt már nem tekintjük játszmának.

Így például az ismétlés vagy a hosszantartóság önmagában még nem eredményez játszmát. Ha az aggódó páciens a terápiás csoportban állandóan megerősítésért nyaggatja a terapeutát („Mondja meg, hogy meggyógyulok-e, doktor úr”), és ezt meg is kapja, majd megköszöni a választ, akkor nem feltétlenül beszélünk rejtett tranzakcióról. A páciens őszintén kifejezte igényét, és kielégítést is kapott, továbbá egy udvarias válaszon kívül semminemű egyéb előnyt nem húzott a helyzetből. Az ilyesfajta tranzakciók nem játszmák, hanem csupán műveletek. A művelet akárhányszor ismétlődik, sohasem vált át játszmába, éppúgy, mint ahogyan a racionális eljárások sem válnak rítusokká.

Ha azonban egy másik páciens megerősítésért folyamodik a terapeutához, majd azt megkapván, arra használja fel a választ, hogy ostobának tüntesse fel a terapeutát, az már játszma. A páciens például azt kérdezi: „Gondolja, hogy meggyógyulok, doktor úr?”, az együttérző terapeuta pedig azt válaszolja: „Természetesen igen.” A páciens ezen a ponton felfedi kérdésének rejtett motívumát. Ahelyett, hogy a nyílt tranzakció szabályait követve azt mondaná: „Köszönöm”, meghúzza az átkapcsoló fogantyút, és így szól: „Miből gondolja, hogy maga mindent tud?” Ez a válasz zavarba hozza a terapeutát, egy pillanatra kibillenti egyensúlyából, és éppen ez az, amit a páciens el akart érni. Ezen a ponton a játszma véget ér, a páciens jót szórakozik azon, hogy beugratta a terapeutát, az pedig frusztráltnak érzi magát. Ez alkotja mindkét fél számára a nyereséget.

A fenti játszma pontosan követte a játszmaképletet. Az első kérdés volt a Horog, a terapeuta együttérzése pedig a Gyenge Pont. A Horog akkor akadt rá a Gyenge Pontra, amikor a terapeuta pontosan úgy válaszolt, ahogyan azt a páciens várta. Ezután történt meg a Szembesüléshez vezető Átkapcsolás, majd mindketten besöpörték Nyereségüket. Így pontosan előállt a

 

H + GyP = V img4.png Á img4.png Sz img4.png Ny

játszmaképlet.

 

Példánkban a páciens „Húzzuk be a csőbe” játszmát játszott, a terapeuta pedig „Én csak segíteni akarok rajtad”-ot. A mindennapi gyakorlatban a nyereséget zsetonnak is nevezzük. A „jó” érzések az „arany”-zsetonok, az elkeserítőek pedig a „barnák” vagy „kékek”. Esetünkben a páciens a hamis győzelméért hamis aranyzsetont kapott, a terapeuta pedig barnát. Ez a felállás korántsem ritka.

Minden játszmának megvan a maga szlogenje vagy mottója, melynek alapján azonosítható, mint például az „Én csak segíteni akarok rajtad”. Ezt a szlogent néha „trikófeliratnak” is nevezzük. A játszma rendszerint a szlogenjéről kapja a nevét.

A játszmákon túl létezik egy további korlátozó eset, az intimitás. A kétoldalú intimitás gyengéd, játszmamentes viszonyt jelent, amelyben a felek szabadon adnak és fogadnak el érzelmeket, és amely mentes a kizsákmányolástól. Létezik egyoldalú intimitás is, ahol az egyik fél gyengéd és szabadon adakozó, a másik pedig fondorlatos és kizsákmányoló.

A szexuális tevékenység a társas viselkedés teljes spektrumát felölelő példák bőséges tárházát nyújtja. Öltheti visszavonulás formáját, megjelenhet rítusként, egész napos munkát jelenthet, időtöltésként szolgálhat esős napokra, kölcsönös kizsákmányolásra alkalmat adó játszmák forrása lehet, és igazi intimitást is teremthet.

D • SORSKÖNYVEK

A társas tevékenység fenti formái az idő strukturálására szolgálnak, s céljuk az, hogy elkerülhessük az unalmat, és minden helyzetből a lehető legnagyobb kielégülést nyerjük. Emellett mindannyian rendelkezünk egy félig-meddig tudattalan élettervvel vagy sorskönyvvel, melynek segítségével hosszabb időszakokat – hónapokat, éveket vagy akár a teljes életet – is bestrukturálhatjuk, azaz megtölthetjük rítusokkal, aktivitásokkal, időtöltésekkel és játszmákkal. Ezek egyrészt tovább viszik a sorskönyvet, másrészt azonnali kielégülést nyújthatnak számunkra. A folyamatot néha a visszavonulás vagy az intimitás epizódjai tarkíthatják. A sorskönyvek gyermekkori illúziókon alapulnak, és akár egész életünkön át fennmaradhatnak, bár érzékenyebb és intelligensebb emberek képesek arra, hogy sorra elhagyják ezeket az illúziókat, s így egyre feljebb lépjenek az Erikson által leírt életciklusok{14} létráján. Az egyes lépcsőfokokat krízisek, válságok árán léphetjük át – például amikor a serdülők újraértékelik a szüleikről alkotott képüket, amikor középkorú emberek bizarr és meghökkentő váltásokra szánják el magukat, vagy amikor kialakítják ezt követő új életfilozófiájukat. Néha azonban az illúziók fenntartására tett kétségbeesett erőfeszítések az élet késői szakaszában depresszióhoz vagy lelki bezáruláshoz vezetnek, az illúziók elvesztése pedig reménytelenségbe taszíthat bennünket.

Az időstrukturálás annak az egzisztenciális problémának az objektív megfogalmazása, hogy „Mit mondunk a Helló után”. Könyvünk további részében megpróbálunk választ keresni e kérdésre – egyrészt úgy, hogy megfigyeljük, ténylegesen mit mondanak az emberek a Helló után, másrészt úgy, hogy a lehetőségeket illetően néhány hasznos tanáccsal szolgálunk. Mindennek legjobb módja, ha szemügyre vesszük az életünket meghatározó forgatókönyveink, sorskönyveink természetét, és nyomon követjük kialakulásukat.{15}