Az olvasó különös könyvet tart a kezében. Eric Berne, a tranzakcióelemzés megalapítója egyik utolsó könyvét. A könyv két évvel szerzője halála után jelent meg. Tanítványok javították, csiszolták, de Berne halálakor lényegében készen állt, és az ötvenes évek végén megindult irányzat egy kiteljesedő szakaszát, a „sorskönyvek” elemzésének elméletét és módszertanát foglalta össze. Berne munkásságát követői három szakaszra szokták osztani, első szakaszában a viselkedés ún. szerkezeti elemzésével foglalkozott, a másodikban az emberek közötti tranzakciókkal, és a harmadikban tért át a viselkedés „forgatókönyvére” (scripts), amelyeket a magyar szakmai nyelvhasználat találóan inkább sorskönyvnek nevez.
Berne irányzata a tranzakciók elemzésének időszakában vált híressé. Egyik könyve az angol nyelvterületen bestseller lett, áthatotta a köztudatot is. Ez az Emberi játszmák (Games People Play) című könyv volt, amely eredetileg 1964-ben jelent meg (a magyar kiadás a fenti címen húsz év múlva, 1984-ben került az olvasók kezébe). E könyv alcíme Az emberi kapcsolatok lélektana (The Psychology of Human Relations) volt, ez a magyar kiadásból hiányzik. Berne eszmerendszerét és módszerét e könyvén kívül egy tanítvány könyve tette széles körben ismertté, Thomas A. Harris: I’m O. K. – You’re O. K. című kötetel{1} (1967). Ez a könyv még világosabban és érdekesebben rajzolta meg Berne gondolatainak sokrétű felhasználhatóságát az emberi dolgok – önmagunk és környezetünk – megértésében.
Berne könyvének is a közérthetőség volt nagy erőssége, a szerző (az emberrel foglalkozó tudományokban meglehetősen rendhagyóan) nem igyekezett okadatolni elméletét, hanem egyszerűen csak kifejtette azt, a mindennapi társas tapasztalatra hivatkozva. Minden ember emberi relációkban él, ezekről észlelései és elvei vannak, ezek hétköznapi tudatának alaptartalmai, és Berne teóriái, különösen Harris értelmezésében, ebben teremtenek rendet, újfajta összefüggéseket.
Az Emberi játszmák és Harris könyve alapján ma már a művelt átlagember is tud a Szülő, a Felnőtt és a Gyermek énállapotairól, és az emberek között lezajló különféle játszmákról, amelyek különféle emberi szükségleteket valósítanak meg, rejtett lelki célokat követnek, problémákat oldanak meg, miközben új helyzeteket, gyakran új problémákat vagy éppen tüneteket is teremtenek. A játszmák megismerése befolyásolásuk lehetőségét rejti magában, és ez nemcsak terápiás perspektíva Berne irányzatában, hanem az önfejlesztés vagy a megelőzés eszköze is.
A jelen könyv a tranzakcionális viselkedés, a játszmakészség mögötti történeti folyamatokat, a személyiség egyedi fejlődésében (ontogenezisében) érvényesülő környezeti hatásokat mutatja be, mégpedig nem determinisztikus módon, hanem úgy, ahogyan a gyermeki én azokat önmagának „dekódolja”, ahogyan azokból életre szóló döntéseket, belső programokat alkot. Ezek jelennek meg később, szinte ösztönös belső késztetésekként, sorskönyvekként, amelyek gyakran mélyrehatóan befolyásolják vagy meghatározzák az egyén életét.
Berne egész elmélete mindennapi fogalmak metaforikus használatával építkezik, analógiák, hasonlatok, parabolák, képek, kulcstörténetek, legenda- és mesemotívumok illusztrálják az emberi viszonyokat és emelik ki azok lényeges elemeit. A sorskönyvek esetében a kultúrtörténet, a hagyományok, a populáris kultúra mozzanatai szolgáltatják a jelképes fogalmakat vagy a viszonyok alapsémáit.
A könyv rendkívül érdekes, izgalmas, szellemes, továbbgondolkodásra ösztönző olvasmány. Érzékelteti, hogy bonyolult ügyről van szó, a sorskönyvek távolról sem mechanikusan érvényesülnek, sok körülmény, sok összefüggés szabja meg működésüket. A kötet harmadik részében kapunk arról képet, hogy egy-egy klinikai probléma esetében nemcsak sorskönyvi képlet valósul meg (tézis), hanem hősök, szerepek, átkapcsolások, szülői előírások, szülői minta, szülői parancs, életpozíció, döntés, trikófelirat, zseton, játszma, antitézis és engedély (megannyi Berne-féle kulcsfogalom) összjátéka hozza létre a sajátos, esetenként kóros viselkedésmódot. E részben a szakember – de talán már sok laikus is – felismeri Sigmund sorskönyvében Sigmund Freudot, Florence-ében Florence Nightingale-t, akiknek nagy társadalmi teljesítményei összefüggtek személyes patológiájukkal, sorskönyveik jellegzetes megnyilvánulásai voltak.
Látszik tehát, hogy a témát a könyv nem meríti ki, Berne halála után a tranzakcionális elemzés több mint negyedszázadon át próbálja kideríteni és terápiásan feldolgozni az ide vonatkozó szabályszerűségeket, azonban a könyv így is önvizsgálatra serkent, saját életünk jobb megértését teszi lehetővé, és ad támpontokat önmagunk és környezetünk megváltoztatásához.
Érdekes módon a kitűnő könyv a szerző hazájában nem lett olyan népszerű, mint az Emberi játszmák. Ennek egyik oka lehetett a szerencsétlen angol címválasztás is. Az eredeti cím: What Do You Say After You Say Hello? The Psychology of Human Destiny, vagyis szabad fordításban: „Mit mondasz a Helló után? Az emberi sors lélektana”. Ez nem adja vissza pontosan a könyv tartalmát. A magyar cím ennél sokkal jobb, és remélhetően a könyv nálunk legalább olyan népszerű lesz, mint annak idején az Emberi játszmák.
Ezenkívül – bátran kijelenthetjük – a fordító is különleges teljesítményt nyújtott. Reméljük, ez a fordítás is egyike lesz azoknak, amelyekről elhíresül majd, hogy a szöveg jobb, mint az eredeti, helyenként a metaforikus fogalmak találóbbak, mint Berne angol kifejezései.
Nagyon jó lenne, ha ez a könyv sok olvasóra találna, mert erre a szemléletmódra, erre az önértelmezési készségre, a sors dolgaiban saját – többnyire ártó, rontó – szerepünk felismerésére és a szövegből kicsendülő változási optimizmusra nagy szükség van nálunk. Berne írásait jobban meg kellene ismernünk. Az Emberi játszmák mondanivalója is jobban érthető, ha valaki ezt a könyvet elolvassa. Berne három alapvető könyve még nincs meg magyar fordításban (nemrég megjelent egy ugyancsak posztumusz – érdekes, de nem könnyen érthető, eléggé bonyolultan fogalmazott – könyve a szexualitásról{2}, ez nem igazán adja vissza látásmódját, sajátos felfogását).
Eric Berne 1970. február 15-én halt meg, hirtelen, szívinfarktusban, hatvanéves korában. Az utóbbi fél évszázad egyik legeredetibb gondolatrendszerét hozta létre, szinte irodalmi kreációként, nem empirikus vizsgálatok vagy aprólékos elméletépítés révén, hanem új paradigmát, szemléletmódot kialakítva, a mindennapi tudat közös jelentéstartalmaiból. Szabad szellem volt, kész a változásokra, nem szívesen kanonizálta tanait, nem örült annak, hogy irányzattá vált, de nagyszámú tanítványa ezt kikényszerítette, és így még életében iskolaalkotó lett. Élete utolsó két évében e sorok írójának alkalma volt többször találkozni vele, demonstrációit figyelni, esetelemzéseit hallgatni – a Gyermek érzelmi és szellemi szabadsága a Szülő korrekt elvszerűsége mellett, a Felnőtt valóságvizsgáló fegyelmének keretében jellemezte. Megközelítésmódja ma is aktuális, szemlélete alkalmazható, gondolatai önállóan vihetők tovább.
Berne-t ma is olvasni kell.
DR. BUDA BÉLA