5

Egy tomboló tengeri csatában képtelenség lett volna parancsokat továbbítani, ha nincsenek Xanthipposz reformjai. Xanthipposz azzal a meggyőződéssel tért haza száműzetéséből, hogy a szövetségesek flottája túl nagy és túl nehézkes ahhoz, hogy egyetlen gályáról irányíthassák. Eurübiadész, a spártai parancsnok címeztethette magát nauarkhosznak, de az volt az igazság, hogy parancsait csak a spártai gályák követték, és azok a parancsok is gyakran elsikkadtak a kapitányok örökös váltakozásában. Xanthipposz vezette be a zászlójelzéseket, és a rajparancsnokság intézményét. De még így is tartotta magát a közhit, hogy továbbra is a spártaiak parancsolnak, legalábbis addig, amíg Eurübiadész parancsot nem adott a flottának, hogy hagyja ott Athént, és térjen vissza a Peloponnészoszra.

Egy héttel korábban Themisztoklész látható kelletlenséggel bejelentette a kapitányok gyűlésén, hogy nem engedelmeskedik a parancsnak. Athént kiürítik, a tengerszorost megvédik. Themisztoklész közölte a dühös Eurübiadésszal, hogy spártai hajói nyugodtan távozhatnak, de ha a perzsákat nem állítják meg Szalamisznál, akkor szabad útjuk lesz a Peloponnészosz félszigetig, Spárta és Korinthosz földjére. Egy tucat spártai hajó nem állíthat meg nyolcszázat, hacsak az a tucat be nem tagolódik a nagy flottába.

Themisztoklész a lehető legtapintatosabb szavakba csomagolta renitens szándékait, de nem hagyott helyet a félreértésnek. Athén adott kétszáz triérészt és hozzájuk legénységet, szabadokat és felszabadított rabszolgákat, akárkit, aki le tudott ülni egy padra, és addig húzott, amíg a szíve fel nem mondta a szolgálatot. Még a negyven korinthoszi gályával kiegészült spártai hajóhadhoz képest is Athén jelentette a flottát.

Themisztoklész nézte, ahogy a fedélzeten felvonják a fekete zászlót, a hosszú ponyvacsíkot, amelyet két összekötözött dór lándzsa tartott. Ennek híre megy, mihelyt meglátják. Megegyeztek Xanthipposszal, hogy ez lesz a jel, de csupán akkor, ha nem marad más lehetőség. Utána várt egy ideig, miközben gályájának tisztjei kitértek a harc elől. Nem volt könnyű ott, ahol perzsák sokasága esküdött a vesztükre. Mielőtt felvonták a zászlót, Themisztoklész magához rendelt hat athéni hajót, és beállította őket abba az alakzatba, amelyet Xanthipposz leírt. Ha egy ellenséges gálya túl közel merészkedett, az athéniak alakzatban támadtak. Sikeres taktikának bizonyult, két újabb perzsa hajót lékeltek meg, miközben Themisztoklész várta a választ. Senki sem jött fel a víz alól, miután a perzsa gályák felfordultak. Az evezősöket a padjukhoz láncolták, a tisztek túl sok vasat viseltek, hogy fölvergődhessenek a levegőre.

Telt az idő. Themisztoklész szíve dübörgött. Tengeren sokkal vontatottabb a harc, mint a szárazon. Talpa alatt athéni evezősök dőltek hátra, vagy aludtak, vagy hörpölték tálkából a babfőzeléket, és itták a kézről kézre járó tömlőből a derekasan fölvizezett bort.

Themisztoklész kezdett nyugtalankodni, mert elöl megváltozott az alakzat mintája. Xanthipposz nem volt a barátja, a száműzetés óta bizonyosan nem, ám bíztak egymásban, legalábbis ezzel az ellenséggel szemben. Ha Athén ég, félretehetik jelentéktelen nézeteltéréseiket. Ám nem Xanthipposz volt az első parancsnok, aki válaszolt a zászlóra.

Hajócsoport közeledett szoros egységben; szakasztott olyan volt, mintha egy cápa hasítaná a vizet hullák és hulladék között. Themisztoklész fölismerte a fiatalembert az első fedélzeten. Kimón az orr mellett állt kisterpeszben, kezét könnyedén hátrakulcsolva, és hajlékonyan egyszerre mozgott az emelkedő-süllyedő hajóval. A sztratégosz örökölte apjától a vezetés képességét, vagy talán csak a család vagyonát és nevét. Nem, ez méltatlan gúny, gondolta Themisztoklész. Kimón helyesen mozgott, helyesen állt, mérlegelte szavait, mielőtt beszélt. Nem is fontos, melyik tulajdonságának köszönhette a tekintélyét. Ha az emberek engedelmeskednek, az eredmény gyakorlatilag ugyanaz.

Igazából nem számított, hogy Themisztoklész mit gondol a bajtársairól, akkor nem, amikor a túlélésért küzdenek, miközben a népük egy kopár szigetről figyeli őket. Themisztoklész az ajkát harapdálta a gondolattól. Van legalább ivóvíz Szalamiszon? Vagy ennivaló? Sose támadt kedve kikötni a szigeten, noha százszor is evezgetett és halászott tintahalat a közelében. Szalamisz épp szemben volt Athénnal a tengerszoros túlpartján, az egyetlen lehetséges menedéket kínálta a népnek, miközben a perzsa flotta a part mentén hömpölygött utánuk. Ő és a többi kapitány megmentették a szeretteiket, de talán csak egy napra. Bár lett volna lehetőségük máshova futni, nem egy szigetre, amelyből börtön is lehet…

Kimón beállt Themisztoklész mellé. Xanthipposz is közeledett. A három athéni hajó összeállt tutajjá a tengerszoros közepén. Minden oldalról megbízható tengerészek figyelték, nem támad-e váratlanul az ellenség. Körülöttük tombolt a harc. A szövetséges hajók szenvedtek, miközben három parancsnokuk kihátrált a csatából.

Themisztoklész idegei megfeszültek, amikor Xanthipposz kijött a fedélzet szélére. Kötelek szálltak a levegőben, az evezőket bevonták, hogy a hajók szorosan állhassanak. Themisztoklész azon tűnődött, nem ugyanígy épült-e Xerxész híres hajóhídja a Hellészpontoszon a perzsa hadseregnek? Elképzelte a gályák százaiból álló kígyót. A perzsa sereg azon a széles töltésen vonult be nyugatra.