A jel olyan helyzetet ábrázol, amikor a sötét elv titokban és váratlanul, belülről és alulról terjeszkedve ismét előjön, miután egyszer már legyőzték.
JI CSING, A VÁLTOZÁSOK KÖNYVE
Strike eredetileg vissza akart menni az irodába, amint végzett a sörével, de olyan kellemes volt az Arany Oroszlán, hogy eszébe jutott, azzal az erővel itt is átolvashatja a Sir Colin Edensortól kapott dokumentumokat, hisz itt van sör is. Így aztán vett még egy pintet, és az első adandó alkalommal a bárszékéről átköltözött egy üresen maradt bőrülésre egy alacsonyabb asztal mellett, majd kinyitotta a dossziét. A benne lévő lapok közül a legfelső egy hosszú e-mail eleje volt, amelyet a néhai Kevin Pirbright küldött Sir Colinnak.
Kedves Colin!
Előre is elnézést, ha ez hosszú lesz, de a családom és az Egyetemes Humanitárius Egyház kapcsolatáról érdeklődött, és hogy végül hogyan hagytam ott őket stb., szóval itt a történet.
Anyám akkor állt be az EHE-be, amikor én 3 éves voltam, a két nővérem pedig 6 és 8. Fontos hangsúlyoznom, hogy anyám (úgy nevelkedtem, hogy Louise-nak kellett szólítanom, mert az EHE tiltja a vérségi viszonyok megnevezését) nem ostoba asszony. Szegény sorban nőtt fel, sosem járhatott egyetemre vagy ilyesmi, de okos nő. Nagyon fiatalon ment hozzá apámhoz, de ő otthagyott minket, amikor én 1 éves voltam. Emlékszem, Louise nagyon csinos volt fiatalabb korában.
Azt nem tudom, mikor hallotta először beszélni Jonathan Wace-t, de azt igen, hogy beleszeretett. Az EHE-ben egy csomó nő megőrül érte. Mindenesetre összepakolt a tanácsi lakásunkból, és vitt minket a Chapman Farmra. (Ezt mind később kellett összeraknom a részletekből, amelyeket a nővéreim meséltek, mert egyáltalán nem emlékszem az EHE előtti életünkre.)
Ezután nem volt, ahová mehettünk volna az EHE-n kívül. Ez eléggé gyakori. Az emberek mindenüket az egyháznak adják, így bizonyítandó, mennyire elkötelezettek az új életük iránt. Vannak, akik eladják a házukat is, és az egyháznak adják minden pénzüket.
Az EHE-t a Chapman Farmon alapították. Ott van eltemetve az öt próféta, és mivel a távoli vidéken van, nem valami városban, általában ide küldik a tagokat további átnevelésre, ha arra van szükség. Vannak más központok is, a nővérem, Becca például három évet töltött a birminghamiben (ő most már jó magasra jutott az egyházi hierarchiában), Emily pedig kimehetett adományokat gyűjteni, de Louise és én sosem léptünk ki a farmról.
Az EHE tanítása szerint a normális családi viszonyok vagy monogám szexuális kapcsolatok a materialista birtoklás formái. Ha jó ember vagy, szellemi kapcsolatban állsz mindenkivel az egyházban, és mindenkit ugyanúgy szeretsz. Louise igyekezett tartani magát ehhez, amikor már bent éltünk, de mi hárman mindig tudtuk, hogy ő az igazi anyánk. A gyerekek oktatása nagyrészt csak abból áll, hogy az EHE szabályait olvassák és magolják be, de Louise stikában, amíg a csirkeólakat takarítottuk, megtanított nekünk Beccával és Emilyvel olyasmiket, mint, mondjuk, a szorzótáblák.
Amikor még nagyon kicsi voltam, egészen konkrétan abban a hitben éltem, hogy Jonathan Wace az apám. Mindenki „J Papá”-nak hívta, és tudtam, mik azok a családi viszonyok, merthogy szerepelnek a Bibliában és más szent könyvekben is, amelyeket olvastunk. Csak lassan, fokozatosan értettem meg, hogy valójában nem vagyok J Papa rokona. Egy kisgyereknek ez rendkívül zavaros dolog, de az ember nem szól, mert hát nem szól senki más sem.
Mazu Wace, J Papa felesége a Chapman Farmon nőtt fel. Ott volt már az Aylmertoni Közösség idejében is…
Strike megállt, és csak bámult az utolsó négy szóra.
Az Aylmertoni Közösség idejében.
Az Aylmertoni Közösség.
Aylmertoni Közösség.
A lerobbant pajták, a szabadon rohangáló csirkék, a Crowther fivérek, ahogy átsétálnak az udvaron, az a fura, kerek torony ott egymagában a láthatáron, mint valami hatalmas sakkfigura: hirtelen megint megjelent minden a szeme előtt. A beszívott anyja, ahogy virágkoszorút próbál fűzni néhány kislánynak, düledező hálótermekben töltött éjszakák, ahol zár sem volt az ajtón, az a folyamatos érzés, hogy minden teljes káoszban van, és valami ösztönös gyereksejtés, hogy valami nagyon nincs rendben, és hogy valami megfoghatatlan veszély leselkedik a közelben, épp csak a sarok mögött.
Eddig a pillanatig Strike-nak fogalma sem volt, hogy a Chapman Farm ugyanez a hely: amikor ő ott élt, Forgeman Farmnak hívták, néhány család szedett-vedett társasága lakott ott, művelték a földet, egy sor lepusztult épületben éltek, és mindent a Crowther fivérek irányítottak. Bár az aylmertoni kommunában a vallás szóba sem került, Strike szekták iránti mélységes megvetése a Forgeman Farmon töltött hat hónapból táplálkozott, és ez volt az egész instabil, töredezett gyerekkorának legboldogtalanabb időszaka. A kommunát az idősebb Crowther erőteljes személyisége dominálta: nyúlánk, széles vállú, zsíros hajú férfi volt hosszú, fekete barkóval és nagy bajusszal. Strike még mindig maga előtt látta az anyja elbűvölt arcát, ahogy az Malcolm Crowther előadását hallgatta a tűz mellett, radikális elképzeléseiről és sajátos filozófiájáról. És jól emlékezett arra is, hogy ő elfojthatatlanul utálta ezt az embert, egyenesen zsigeri módon viszolygott tőle.
Mire a rendőrség megjelent razziázni, Leda már továbbvitte innen a családját. Hat hónap volt a maximum, amit Leda egy helyben kibírt. Már ismét Londonban, amikor a rendőrségi akcióról olvasott az újságokban, nem is volt hajlandó elhinni, hogy a csoportot nem pacifizmusuk, a könnyűdrog-használat és a „vissza a természetbe”-filozófiájuk miatt üldözik. Hosszú ideig ragaszkodott hozzá, hogy Crowtherék egyszerűen nem követhették el azokat a dolgokat, amelyekkel végül megvádolták őket, nem kis részben azért, mert a saját gyerekeitől azt hallotta, őket sosem bántották. Csak miután a tárgyalásról szóló beszámolókat is elolvasta, vallotta be kelletlenül, hogy ez inkább a szerencsén múlt csak, és hogy ez a természetközeli fantáziakép valójában a pedofília melegágyaként szolgált. Jellemző módon egy vállvonással elintézte a dolgot, mint kisebb anomáliát, és ugyanúgy élte tovább az állhatatlan életét. Ez pedig azt jelentette, hogy amikor a fiát és lányát nem hagyta ott épp a nagynénjüknél és nagybátyjuknál Cornwallban, folyamatosan mindenféle kétes lakások és robbanékony helyzetek között kellett manőverezniük Leda kénye-kedve szerint.
Strike felhajtotta a friss söre harmadát, csak azután tudott megint rendesen az előtte heverő dokumentumra figyelni.
Mazu Wace, J Papa felesége a Chapman Farmon nőtt fel. Ott volt már az Aylmertoni Közösség idejében is, olyan az egész, mintha az ő saját kis királysága lenne. Szerintem sosem járt a birminghami vagy glasgow-i központokban, és a londoni templomba is csak ritkán megy fel. Mazu Mama (ahogy a farm lakóinak hívniuk kell) engem mindig halálra rémített. Úgy néz ki, mint valami boszorkány, az arca nagyon fehér, a haja nagyon fekete, az orra hosszú, hegyes, és fura tekintete van. Mindig köpenyt viselt, nem olyan melegítőt, mint amilyet nekünk kellett. Kiskoromban rémálmaim is voltak Mazuról, amelyekben kulcslyukakon leselkedett utánam, vagy tetőablakokon át nézett le rám.
Mazu fixa ideája az irányítás volt. Ezt elég nehéz elmagyarázni olyanoknak, akik sosem találkoztak vele. Bármire rá tudta venni az embereket, akár arra is, hogy saját maguknak ártsanak, és sosem láttam olyat, hogy bárki dacolt volna vele. Egyik legkorábbi emlékem a Chapman Farmról egy Jordan nevű tizenéves fiú, ahogy egy bőrből készült ostorral üti a saját arcát. Azért emlékszem a nevére, mert Jonathan Wace mindig a ’Zúgj, Jordán’ című spirituálét énekelte, valahányszor meglátta. Jordan sokkal nagyobb darab volt Mazunál, mégis ott térdelt, az arcán vörös csíkok, és csak ütötte magát, amíg Mazu azt nem mondta, abbahagyhatja.
Hiába mondogatta nekem mindenki, milyen jó és szent ember Mazu, én mindig is azt gondoltam, hogy rettenetes. Ahogy most visszagondolok, a Mazu iránti gyűlöletem volt a gyökere annak, hogy elkezdtem megkérdőjelezni az egész egyház tanítását, bár akkor csak azt gondoltam, Mazu az utálatos, nem pedig, hogy az egész egyház romlott a velejéig.
Mazu sosem kedvelte Louise-t, és gondoskodott róla, hogy mindig a legrosszabb feladatokat kapja a farmon, a szabad ég alatt, bármilyen idő is volt. Ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy ez azért van, mert Jonathan és anyám lefekszenek egymással. Mazu sosem szerette azokat a nőket, akikkel Jonathan lefeküdt.
Nehéz dolog elmondani, hogyan ébredtem öntudatra.
Néhány évvel azután, hogy mi beálltunk az EHE-be, újabb család érkezett a Chapman Farmra: Dohertyék, anya, apa és három gyerek. Deirdre Doherty megint teherbe esett egyszer, amíg ott voltak a farmon, és szült egy negyedik gyereket, egy lányt, akit Mazu Linnek nevezett el. (Mazunak joga van elnevezni a Chapman Farmon született gyerekeket. Gyakran a Ji Csingből tudakolja meg, milyen nevet kéne adni egy babának. „Lin” az egyik hexagram neve abban.)
12 éves voltam, amikor az apa, Ralph, az éjszaka közepén megszökött, és magával vitte a három idősebb gyereket. Mindannyiunkat összehívtak a templomban másnap reggel, ahol Jonathan Wace bejelentette, hogy Ralph Doherty materialista és egomotivált, a felesége viszont, aki Linnel ott maradt, a tiszta szellem ragyogó példája. Emlékszem, ahogy mind megtapsoltuk őket.
Engem nagyon összezavart és megdöbbentett Ralph és a gyerekek távozása, mert azelőtt sosem láttam ilyet. Mindannyiunknak a fejébe verték, hogy az egyház elhagyása tönkreteszi az ember életét, hogy a materialista létezés a szó szoros értelmében megöl, ha már tiszta szellem vagy, hogy a végén megbolondulsz, és valószínűleg megölöd magad.
Aztán néhány hónappal azután, hogy Ralph elment, Deirdre-t kiutasították. Ez még Ralph távozásánál is jobban megdöbbentett. El sem tudtam képzelni, milyen bűnt követhetett el Deirdre, hogy az EHE-nek muszáj legyen kivetnie magából. Általában ha valaki valami rosszat tett, büntetést kapott. Ha valaki súlyosan megbetegedett, talán engedték, hogy távozzon, és orvosi segítséget kérjen, de az EHE általában nem engedett el senkit, hacsak annyira gyenge nem volt, hogy már dolgozni sem tudott.
Deirdre otthagyta Lint, amikor elment. Örülnöm kellett volna, mert így Lin legalább tiszta szellemként nőhet fel, és nem megy tönkre az élete a materialista világban. A legtöbben valóban így látták a dolgot, de én nem. Bár nem volt köztünk normális szülő-gyerek viszony Louise-zal, mégis tudtam, hogy ő az anyám, és ez jelentett valamit. Titkon azt gondoltam magamban, Deirdre-nek magával kellett volna vinnie Lint, és ez volt az első komoly rés a vallásos hitemen.
Teljesen véletlenül tudtam meg később, miért utasították ki Deirdre-t. Büntetésben voltam, mert megrúgtam egy másik gyereket, vagy ellöktem. A részletekre már nem emlékszem. Kikötöztek egy fához, és ott is hagytak egész éjszakára. Akkor két felnőtt jött arra. A Farmon tilos elektromos zseblámpát használni, azt tehát nem tudom, kik voltak, de arról sugdolóztak, miért utasították ki Deirdre-t. Az egyikük azt mondta épp a másiknak, hogy Deirdre azt írta a naplójába: Jonathan Wace megerőszakolta. (Minden kilenc évnél idősebb tagnak a vallásos tevékenység részeként kötelező naplót vezetni. A feljebbvalók hetente egyszer elolvassák ezeket.)
Azt tudtam, mit jelent a nemi erőszak, mert megtanították, hogy ez olyan rettenetes dolog, ami a materialista világban szokott történni. Az egyházban az emberek szexelnek bárkivel, aki szeretné, ez is a szellemi kapcsolatok megerősítésének egy módja. Azt tanították nekünk, a nemi erőszak más, a materialista birtoklás erőszakos formája.
El sem tudom mondani, hogy éreztem magam annak hallatán, hogy Deirdre nemi erőszakkal vádolta J Papát. Ennyire agymosott voltam: emlékszem, arra gondoltam, hogy inkább egy egész hétig itt állnék a fához kötözve, de bár ne hallottam volna, amit hallottam! Úgy nőttem fel, hogy Jonathan Wace a szememben gyakorlatilag a földre szállt Isten volt. Az egyház azt tanítja, hogy ha az ember hagyja, hogy rossz gondolatai támadjanak a vezetőnkről, vagy magáról az egyházról, az azt jelenti, az Ellenség a hamis én feltámasztásán munkálkodik benne, úgyhogy próbálkoztam kántálni kicsit, ott a sötétben (ez az egyik technika, amit tanítanak a rossz gondolatok elkerülésére), de képtelen voltam elfelejteni, amit J Papáról hallottam.
Attól kezdve egyre jobban becsavarodtam. Nem mondhattam el senkinek, mit hallottam: először is, ha Mazu meghallja, hogy ilyesmit beszélek, a jó ég tudja, mit parancsolt volna meg, hogy büntessem meg magamat. Próbáltam elfojtani minden rossz gondolatomat és kétségemet, de a hitemen a repedések egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Kezdett feltűnni a képmutatás, az irányítás, a tanítás következetlenségei. Szeretetet és kedvességet prédikáltak, de kegyetlenül bántak másokkal olyasmikért is, amiről azok nem is tehettek. Például Lin, Deirdre lánya, nagyon kicsi korában dadogott. Mazu folyamatosan gúnyolta ezért. Kijelentette, hogy Lin abba tudná hagyni, ha akarná, úgyhogy jobban kell imádkoznia.
A nagyobbik nővérem ekkorra már teljesen más úton haladt, mint mi, utazgatott az országban Wace-szel, segített a szemináriumok és önmegvalósítási kurzusok lebonyolításában. A másik nővérem, Emily, nagyon irigyelte is Beccát. Időnként ő is csatlakozhatott missziós utakhoz, de nem olyan gyakran, mint Becca.
Mindketten lenéztek engem és Louise-t, mert mi reménytelenek voltunk, csak arra jók, hogy a farmon dolgozzunk.
Tizenéves koromban borzasztóan pattanásos voltam. Amikor az EHE tagjai a nyilvánosság előtt megjelennek, mindig ápoltnak és vonzónak kell kinézniük, de Lint, Louise-t és engem sosem engedtek még az utcán adományokat gyűjteni sem, mert nem illettünk az egyház által kommunikált képbe: én a pattanásaimmal, Lin a dadogásával. Louise korán megőszült, és sokkal öregebbnek néz ki, mint amennyi idős, minden bizonnyal attól, hogy állandóan a szabad ég alatt kell dolgoznia.
Ami most következik, arról nagyon nehéz írnom. Most már tudom, akkor kezdtem tervezgetni, hogy elhagyom az egyházat, amikor már majdnem 23 éves voltam, de mivel ott bent sosem ünnepeltünk születésnapokat, csak akkor tudtam meg pontosan, mikor is születtem, amikor kijöttem, és kikértem a születési anyakönyvi kivonatomat.
Több mint egy évig tartott, mire tényleg rászántam magam a távozásra, részben azért, mert össze kellett szednem a bátorságomat. Lehetetlen elégszer elmondani, milyen tökéletesen beleveri az egyház az emberbe, hogy nem tudna életben maradni kint, hogy biztosan megbolondulna, és megölné magát, merthogy a materialista világ annyira romlott és kegyetlen. De leginkább az tartott vissza, hogy azt akartam, jöjjön ki velem Louise is. Valami baj van az ízületeivel. Mielőtt kijöttem, sosem hallottam olyanról, hogy ízületi gyulladás vagy köszvény, de azt hiszem, az lehet. Be voltak dagadva, és tudom, hogy ez sokszor nagy fájdalmakkal járt. Persze, azt mondták neki, hogy ez is a szellemi tisztátalanság jele.
Egy nap, amikor a jószágokhoz voltunk beosztva mindketten, beszéltem neki a kétségeimről. A szó szoros értelmében remegni kezdett, aztán azt mondta, menjek a templomba, és imádkozzak bűnbocsánatért. Majd kántálni kezdett, hogy ne hallja, mit mondok. Akármit mondtam, nem jutott el hozzá. Végül egyszerűen elszaladt előlem.
Halálra voltam rémülve, hogy elmondja az Elöljáróknak, hogy kétségeim támadtak; tudtam, hogy azon nyomban el kell mennem, így hát másnap kora hajnalban kibújtam a kerítés alatt, de előbb elhoztam némi pénzt az egyik adománygyűjtő perselyből. Komolyan attól féltem, holtan esem össze, amint kint vagyok ott a sötét úton, egyedül, hogy eljön értem a Vízbefúlt Próféta a fák közül.
Régebben reméltem, Louise utánam jön majd, hogy valahogy felébreszti, hogy én kijöttem, de hát már majdnem négy év telt el, és még mindig bent van.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de ez történt.
Kevin
Itt végződött az első e-mail. Strike fogta a másodikat, egy kis sör segítségével megacélozta magát, és nekilátott olvasni.
Kedves Colin!
Nagyon köszönöm az e-mailjét. Nem érzem bátornak magam, de nagyon hálás vagyok, hogy ezt mondja. De ha ezt a most következőt elolvassa, talán már ön sem fogja így gondolni.
A prófétákról és a Manifesztációkról kérdezett. Nagyon nehéz erről írnom, de elmondom, amit csak tudok.
Csak 6 éves voltam, amikor Daiyu Wace a tengerbe fulladt, úgyhogy nem nagyon vannak róla tiszta emlékeim. Arra emlékszem, hogy nem kedveltem. Ő volt Mazu kis királylánya, mindig kivételeztek vele, és sokkal többet megengedtek neki, mint a többi kisgyereknek.
Az egyik tizenéves lány a farmról magával vitte Daiyut zöldségeket kiszállítani kora reggel (az egyház helyi kereskedőknek adja el a farm terményeit), és visszafelé megálltak Cromerben, a tengerparton. Mindketten bementek úszni a tengerbe, de Daiyunak nehézségei támadtak, és megfulladt.
Ez nyilvánvalóan rémes tragédia, és nem is meglepő, hogy Mazut nagyon felkavarta, de ezután tényleg elég fura és sötét figura lett, és visszagondolva azt hiszem, innen származhatott a kegyetlenkedése anyámmal és általában a gyerekekkel szemben. Különösen a lányokat nem szerette. Jonathannak volt egy lánya az előző házasságából, Abigail. Mazu elintézte, hogy áthelyezzék a Chapman Farmról valamelyik másik EHE-központba Daiyu halála után.
Biztosra nem tudom megmondani, mikor merült fel először a gondolat, hogy Daiyu valamiféle istenség, de Jonathan és Mazu idővel azt csináltak belőle. Prófétának nevezték, és azt állították, hogy mindenféle spirituálisan mély dolgot mondott, amelyek utána az egyház tanításának részeivé váltak. Daiyunak még a halála is szent volt valahogy, mármint hogy annyira tiszta szellem volt, hogy egyszerűen felszívódott a materiális világból. Becca, a nővérem állította régebben, hogy Daiyu képes volt láthatatlanná válni. Azt nem tudom, Becca tényleg elhitte-e ezt, vagy csak hízelegni akart Jonathannak és Mazunak, de aztán az is a mítosz részévé vált, hogy Daiyu már azelőtt is képes volt anyagtalanná válni, hogy megfulladt volna.
Amikor Daiyu meghalt, már ketten is voltak, akiket a Chapman Farmon temettek el. Az első pasast nem ismertem. Egy Rusty Andersen nevű amerikai volt, aki az Aylmertoni Közösség birtokának a szélén lakott. Veterán katona volt, olyasminek tűnik, mint akik manapság valami nagy kataklizma túlélésére készülődnek állandóan. Mazu és Jonathan azt állították, Rusty belépett az egyházba halála előtt, de nem tudom, ez valóban így volt-e. Egy részeg autós elütötte az úton, a farm mellett egy este, úgy halt meg, és ott temették el a farmon.
A másik, akit ott temettek el, egy Alexander Graves nevű ember volt, a húszas éveiben járt, amikor meghalt. Ő határozottan tagja volt az egyháznak. Homályosan emlékszem is, fura volt, és állandóan kántált. Gravest elrabolta a családja, miközben adományokat gyűjtött az egyháznak az utcán, de nem sokkal azután, hogy hazavitték, a család házában öngyilkos lett. Hátrahagyott végrendelete szerint azt akarta, hogy a farmon temessék el, és így is lett.
Andersen és Graves történetét mindannyian ismertük, mert Jonathan és Mazu példázatokként használták őket: azt mutatják, milyen veszélyes elhagyni a farmot vagy az egyházat.
Idővel Andersenből és Gravesből is próféta lett – mintha kellett volna a társaság Daiyunak. Andersen lett a Sebzett Próféta, Graves pedig az Elrabolt Próféta, és állítólagos szent mondásaikat szintén beépítették az egyház tanításai közé.
A negyedik prófétát Harold Coatesnak hívták. Orvos volt, akit kizártak a kamarából, és ő is már az Aylmertoni Közösség ideje óta ott élt a birtokon. Igaz, az egyház minden gyógyszert tilt (akárcsak a koffeint, a cukrot és az alkoholt), Coatesnak hagyták, hogy gyógyfüveket termesszen, és kisebb sérüléseket ellásson, mert hát mégiscsak közülünk való. Szinte azon nyomban kikiáltották a Gyógyító Prófétának, miután eltemették.
Az utolsó próféta Margaret Cathcart-Bryce volt, valami üzletember gusztustalanul gazdag özvegye. Már elmúlt 70 éves, amikor először jött a Farmra, és teljesen lenyűgözte Jonathan Wace. Az arcán annyi plasztikai műtétet végeztek, hogy feszes és csillogó volt, és egy hatalmas, ezüstszőke parókát viselt. Margaret elég pénzt adott Wace-nek, hogy belekezdhessen egy alapos felújításba a Chapman Farmon, amely addigra eléggé lepusztult már. Margaret ott élt a farmon legalább 7 vagy 8 évig, mielőtt meghalt, és minden vagyonát az Elöljárók Tanácsára hagyta. Ezután lett belőle az Arany Próféta.
Amint rátették a kezüket Margaret összes pénzére, építettek egy szökőkutat az új belső udvaron, a közepén Daiyu szobrával. Aztán kiásták a négy holttestet, amelyeket már eltemettek a farmon, és a medence körül épített síremlékekbe újratemették őket. Az új sírokon nem is szerepelt a valódi nevük, csak a prófétanevük. Daiyunak nem volt síremléke, mert a holtteste sosem került elő. A vizsgálat azt állapította meg, hogy erős kifelé húzó áramlatba keveredett a parttól nem messze, ami kivitte a nyílt tengerre. Így az ő síremléke a szobor a medencében.
Mind az öt prófétát beépítették a vallásba, de mindig is Daiyu/a Vízbefúlt Próféta volt közülük a legfontosabb. Ő az, aki meg tudja áldani az embert, de ha rossz útra téved, meg is átkozhatja.
Ezt a következő részletet nehéz megérteni olyanoknak, akik nem látták a bizonyítékokat.
A szellemek valódiak. Létezik túlvilág. Ezt teljes bizonyossággal tudom. Az EHE gonosz és velejéig romlott, de ez nem jelenti, hogy nem lehet igazság abban, amit hisznek. A saját szememmel láttam olyan természetfeletti dolgokat, amelyekre nincsen „racionális” magyarázat. Jonathan és Mazu rossz emberek, és még most sem tudom, hogy szellemeket vagy démonokat idéznek-e meg, de a saját szememmel láttam őket. Poharakat, amelyek összetörnek, bár senki nem ért hozzájuk. Levegőbe emelkedő tárgyakat. Láttam Jonathant kántálni kicsit, aztán minden segítség nélkül felemelni a földről egy teherautót. Figyelmeztettek minket, hogy ha vétkezünk, akkor az Ellenség démonokat küld a farmra, és azt hiszem, egyszer ezeket is láttam: emberi alakokat, de disznófejjel.
Az egyes próféták halálának napját a Manifesztációjukkal ünneplik. Az ember nem vehet részt Manifesztáción, csak 13 éves kora után, és a legteljesebb mértékben tiltott kívülállóknak beszélni róla. Nem is tudom nyugodt szívvel papírra vetni a Manifesztáció részleteit. Csak annyit mondhatok, hogy a saját szememmel láttam a bizonyítékát, hogy a holtak vissza tudnak térni. Ez nem jelenti, hogy azt hinném, maguk a próféták valóban szent emberek voltak. Csak azt tudom, hogy a haláluk évfordulóin visszajönnek. Az Elrabolt Próféta Manifesztációja mindig elég rémisztő, de igazából magasan a Vízbefúlt Próféta Manifesztációja a legrettenetesebb. Ha csak tudjuk, hogy közeledik, megváltozik tőle az egész hangulat a Chapman Farmon.
Azt nem tudom, hogy a Vízbefúlt Próféta máshol is meg tud-e jelenni, vagy csak a farmon, de azt tudom, hogy ő és a többiek ott vannak a másvilágon, és félek kihívni őt magam ellen azzal, hogy megtöröm a Manifesztációk körüli titkot.
Talán most azt hiszi, bolond vagyok, pedig igazat beszélek. Az EHE gonosz és veszélyes, de másvilág létezik, és ők megtalálták oda az utat.
Kevin