Hatos az ötödik helyen:
Állhatatossága révén kölcsönözni tartósságot jellemének
– az asszonynak ez üdvözítő…
JI CSING, A VÁLTOZÁSOK KÖNYVE
– Semmi baj – mondta Strike egy óra múlva, amikor Robin bocsánatot kért, hogy őt meg sem kérdezve elvállalta az ügyet. – Én is ezt mondtam volna, csak tele volt krumplival a szám.
A két nyomozó egy közeli kocsmába vette be magát, miután Edensoréktól elköszöntek. Az Arany Oroszlán kicsike, viktoriánus, gazdagon díszített helyiség volt, és Strike és Robin magas bőr bárszékeken ültek egy kerek asztalka mellett.
– Tegnap este ránéztem az EHE weboldalára – mondta épp Robin. Narancslét ivott, mert hamarosan tovább kellett mennie egy megfigyelési munkára. – És nagyon sok drága ingatlanuk van. Az a Rupert Court-i épület is egy vagyonba kerülhetett, ott pont a West End közepén, és akkor még ott vannak a templomok és a központjaik Birminghamben és Glasgow-ban. Komolyan lehetséges, hogy legálisan van ennyi pénzük?
– Hát, állandóan járják az országot a napi ötszáz fontos önmegvalósító kurzusaikkal, meg az ima-elvonulásokkal, amelynek darabja egy ezres. Tizenegynéhány-ezer tag gyűjti folyamatosan az adományokat, adományozza nekik a fizetése ötödét, és hagy rájuk ezt-azt. Azért az összegyűlik. Azt gondolná az ember, az Adóhivatal nagyon odafigyel rájuk, szóval vagy tényleg tiszták, vagy valami igazi sztárkönyvelőjük van, aki el tudja dugni a simlis dolgokat. De idiótáktól pénzt elfogadni sajnos nem bűncselekmény.
– Akkor te egyetértesz Jamesszel? Hogy Will idióta?
Strike ivott egy kortyot a söréből, csak azután válaszolt:
– Azt mondanám, hogy az olyanokkal, akik belépnek egy szektába, általában véve valami nincs rendben.
– Na és Giles Harmon? Gazdag, sikeres író, igazán okos is…
– Orwell-lel értek egyet – szögezte le Strike. – „Vannak annyira ostoba gondolatok, hogy csakis egy értelmiségi hiheti el őket”… hát, tudod, nem látom, hogy csinálhatnánk ezt meg rendesen anélkül, hogy valakit beküldjünk beépítve a Chapman Farmra.
Robin pont erre a beszélgetésre készült az elmúlt néhány napban.
– Az azt jelenti, hogy először a Rupert Court-i templomba kell eljárni. Utánanéztem, olyan nincs, hogy az ember egyszerűen csak odamegy a Chapman Farmra, oda meg kell hívniuk, és ez azt jelenti, hogy valamelyik templomnál kell beszervezniük. Akárki is megy a Rupert Courtra, annak egy részletesen kidolgozott személyazonosság kell teljes élettörténettel, ezt kell használni az első pillanattól kezdve, hogy az egyház tagjaival érintkezik, és szerintem eleve úgy kell kinézni, mint akinek sok pénze van, hogy jó célpontnak ítéljék meg a beszervezéshez.
Strike tökéletesen tisztában volt vele, hogy Robin most épp amellett érvel, hogy ő menjen majd.
– És gondolom, nem hiszed, hogy Barclay, Shah vagy Littlejohn hihetően tudná alakítani a vagyonos isten-buzerátort – mondta.
– Hát… – kezdte Robin –, nem hiszem, hogy Barclay akár egy óráig bírná anélkül, hogy nekiállna gúnyolódni mindenen. Littlejohn tökéletes lenne, ha olyan egyházról lenne szó, ahol némasági fogadalmat tesznek…
Strike felnevetett.
– …és Devnek meg kicsi gyerekei vannak, szóval nyilván nem akarna hetekig távol lenni. Midge lehetséges választás, de hát ő még sosem dolgozott beépülve. Tudom, hogy így én sem – tette hozzá gyorsan Robin, mielőtt Strike hozhatta volna ezt fel –, de még sosem buktam le álruhás munkában, még akkor sem, amikor nap mint nap Venetia Hallt játszottam a parlamentben!
– És mi van, ha ez hetekig fog tartani?
– Akkor hetekig fog – vágta rá kis vállrándítással Robin.
Strike egyébként már maga is eldöntötte, hogy Robin a legmegfelelőbb személy a feladatra, de volt egy másik indoka is, hogy elfogadja az ajánlkozását. Amíg a Chapman Farmon van, Robin néhány hetes kényszerű távolléte talán megterheli kicsit a Ryan Murphyvel való kapcsolatukat, Strike pedig mit sem kívánt ennél jobban. De mivel nem akart túl könnyen belemenni, nehogy valami hátsó szándék gyanúja merülhessen fel, most csak bólintott, és azt felelte:
– Jól van, hát ez működhet. De azért át kell még gondolni.
– Tudom. A Chapman Farmon nem viselhetek például parókát, szóval valami radikálisan új frizurára gondoltam.
– Komolyan? – nézett nagyot Strike. Csak úgy kibukott belőle. Neki nagyon tetszett Robin haja.
– Muszáj lesz, most már néhány éve ott mászkálok időnként a Rupert Court környékén. Már csak az hiányzik, hogy valaki felismerjen, különösen, ha esetleg láttak az irodából is kijönni.
– Oké, ez igaz – bólintott Strike. – De azért nem kell kopaszra nyíratnod a hajad!
– Nem a Hare Krishnások közé akarok bejutni – válaszolta Robin. – Arra gondoltam, hogy legyen rövid, és valami jó erős szín benne. Magániskolás lány, aki szeretne egy kicsit alternatívnak kinézni, de annyira nem durván, hogy a szülei beijedjenek, és ne fizessék tovább a számláit. Talán nemrég volt egy csúnya szakítása, és hát tudod, most valami célt keres, olyasmit, amivel betöltheti azt a helyet, ahol addig az esküvő szerepelt nála.
– Látom, máris alaposan kitaláltad – vigyorodott el Strike.
– Hát persze hogy kitaláltam! Én akarom csinálni.
– De miért? – nézett rá Strike. – Miért akarod ennyire?
– Mindig is érdekelt az agymosás. Egy kurzuson az egyetemen is volt szó róla.
Robin pszichológiát tanult, mielőtt otthagyta volna az egyetemet. Az egyik közös pontjuk Strike-kal épp az volt, hogy egyikük sem szerezte meg a diplomáját.
– Jó, hát, ez mind jól hangzik. Dolgozd ki a teljes sztorit, és átvariálhatjuk úgy a beosztást, hogy szombat délelőttönként könnyebben mehess a templomhoz.
– Az egyedüli probléma a ruhák – folytatta Robin. – A ruháim legalábbis nem néznek ki úgy, mintha egy csomó pénzem lenne.
– De hát mindig remekül nézel ki! – ellenkezett Strike.
– Kösz – pirult el kicsit Robin. – De ha el akarom hitetni az EHE-vel, hogy sok pénzem van, az ilyesmi – felemelte a válltáskáját, ami épp hatéves volt – szóba sem jöhet. Gondolom, talán kölcsönözhetnék egy-két designer szettet meg táskát. Sosem csináltam ilyet, de tudom, hogy lehet.
– Ebben talán tudok segíteni – vetette fel nagy meglepetésére Strike. – Kérhetnél kölcsön cuccokat Prutól.
– Kitől?
– A húgomtól – felelte Strike. – Prudence-től! A terapeutától.
– Ó! – bukott ki meglepetésében Robinból.
Eddig csak kettővel találkozott Strike nyolc féltestvére közül, és velük is csak futólag. A társa enyhén szólva is bonyolult családi háttérrel rendelkezett. Strike egy rocksztár házasságon kívül született gyermeke volt, az apjával csak két ízben találkozott; az anyja már nem élt, de a sajtóban általában csak „szuper-groupie”-ként hivatkoztak rá. Robin ugyan tudta, hogy Strike néhány hónappal azelőtt végül belement, hogy találkozik a féltestvérével, Prudence-szel, de arról sejtése sem volt, hogy máris olyan viszonyban vannak, hogy a nő hajlandó lehet drága ruhákat kölcsönadni a bátyja nyomozótársának.
– Szerintem körülbelül ugyanolyan a… – És itt elnagyolt mozdulatot tett csak, ahelyett, hogy a „méretetek” szót kimondta volna. – Megkérdezem. De lehet, hogy el kell majd menned hozzá felpróbálni dolgokat.
– Az nem gond – felelte Robin, bár kicsit meglepődött. – Remek lenne, már ha Prudence hajlandó ruhákat kölcsönadni egy teljesen ismeretlen embernek.
– Nem vagy „teljesen ismeretlen”, egy csomót meséltem neki rólad – mondta Strike.
– Akkor… jól mennek a dolgok köztetek? – érdeklődött Robin. – Veled és Prudence-szel?
– Aha – bólintott Strike, és ivott még egy korty sört. – Sokkal jobban kedvelem, mint apám bármelyik másik gyerekét… mondjuk, nem egy erős mezőny, az biztos.
– Alt bírod! – tiltakozott Robin.
– Úgy nagyjából. De még mindig meg van sértődve, mert nem mentem el Rokebynek arra a rohadt partijára. Te most hová is mész?
– Devtől veszem át Bexleyheathben – felelte Robin, és megnézte az időt a telefonján. – Igazából indulnom is kéne. És te, mit csinálsz most?
– A délutánom szabad. Beszkennelem ezeket az irodában, és elküldöm neked is e-mailben – intett Strike a dosszié felé, amelyben Sir Colin Edensor átadta Robinnak a dokumentumokat.
– Remek – mondta Robin. – Akkor holnap találkozunk!