2

Hatos az ötödik helyen:

… A társunk keresztülharapja magát a burkon.

Ha az ember odamegy hozzá, hogyan volna ez hiba?

JI CSING, A VÁLTOZÁSOK KÖNYVE

Robin ott ült a kétszemélyes ágy végében a hitvesi hálószobában. A kék különböző árnyalataival berendezett helyiségben szép rend uralkodott, a gardróbszekrény aljából kihúzott két fiók kivételével. Robin már elég rég ismerte Herbertéket, hogy tudja: ezeket minden bizonnyal Nick hagyta így. Felesége visszatérő panasza volt, hogy Nick sosem tolja be a fiókokat, sosem csukja be a szekrényajtókat.

Az ügyvédként dolgozó Ilsa most épp a sarokban ült, a hintaszékben, és a baba máris mohón szopott a melléből. Robin a családja farmján nőtt fel, a legkevésbé sem zavarták a baba szörcsögő hangocskái. Strike valami homályos módon illetlennek találta volna ezeket.

– Olyan rohadt szomjas lesz tőle az ember! – panaszkodott Ilsa, miután gyorsan felhajtotta a pohár vize nagy részét, és átadta Robinnak a poharat. – Szerintem anyám berúgott – tette hozzá.

– Igen. Még sosem láttam senkit, aki nála jobban örült volna, hogy nagymama lett – felelte Robin.

– Az igaz – bólintott Ilsa. – Na de ez a rohadt Bijou!

– Rohadt micsoda?

– Az a hangos nő a rózsaszín ruhában! Biztos láttad te is, hát gyakorlatilag kilóg a csöcse a ruhából! Nem bírom elviselni! – jelentette ki hevesen. – És ugye muszáj, hogy folyton őrá figyeljen mindenki. Csak bent volt a helyiségben, amikor a kamarában két másik munkatársamat meghívtam, és úgy vette, neki is szólt, egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogyan közölhetném vele, hogy nem!

– És az a neve, hogy Bijou? – nézett rá hitetlenkedőn Robin. – Mint az olcsó ékszer?

– Mint a kielégíthetetlen kellemetlenkedő! Az igazi neve Belinda – felelte llsa, aztán affektált, rekedtes hangon hozzátette: – „De mindenki Bijou-nak szólít!”

– De miért?

– Mert azt mondja nekik – vágta rá ingerülten IIsa, Robin pedig elnevette magát. – Egy nős királyi jogtanácsossal folytat viszonyt, és hát nagyon remélem, nem találkozom a pasassal mostanában a bíróságon, mert a kelleténél sokkal többet mesélt már arról, mi mindent csinálnak az ágyban. Teljesen nyíltan beszél róla, hogy próbál tőle teherbe esni, hogy majd akkor elhagyja a feleségét… de lehet, hogy csak meg vagyok keseredve… amúgy tényleg meg vagyok. Nincs nekem arra szükségem, hogy ilyen nyolcas méretű nők vegyenek most körül. Ez, mondjuk, tizenhatos! – pillantott le a tengerészkék ruhájára. – Életemben nem voltam még ekkora!

– Most szültél, teljesen jól nézel ki! – tiltakozott határozottan Robin. – Mindenki ezt mondogatta egész nap.

– Na látod, ezért bírlak, Robin! – nézett rá Ilsa, és a baba lelkes szívogatásától összerezzent kicsit. – És hogy mennek a dolgok Ryannel?

– Jól – felelte Robin.

– Már mióta is? Hét hónapja?

– Nyolc.

– Hmm – bólintott Ilsa, és mosolyogva lenézett a babájára.

– Ez meg mit jelent?

– Corm utálja. Hogy milyen arcot vágott, amikor a templom előtt kézen fogva álltatok! És látom, rengeteget fogyott amúgy.

– Muszáj volt neki – mondta Robin –, miután tavaly úgy tropára ment a lába.

– Ha te mondod… Na és Ryan már egyáltalán nem iszik?

– Nem, de ezt már mondtam: alkoholista, de két éve tiszta.

– Á… hát, rendesnek tűnik. És gyerekeket akar – tette hozzá Ilsa, és gyorsan felpillantott a barátnőjére. – Nekem mondta is ma, korábban.

– Aligha fogunk elkezdeni próbálkozni, Ilsa, amikor alig nyolc hónapja ismerjük egymást!

– Corm meg sosem akart gyereket.

Robin úgy tett, mintha ezt nem is hallotta volna. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy Nick és Ilsa évek óta abban reménykednek, hogy ők ketten Strike-kal idővel már nem csak nyomozótársak és legjobb barátok lesznek.

– Láttad Charlotte-ot a Mailben? – kérdezte Ilsa, amikor egyértelművé vált, hogy Robin nem kíván Strike apai ösztöneiről vagy azok hiányáról beszélgetni vele. – Azzal a Hogyishívják Dormerrel?

– Mhm – bólintott Robin.

– Mondanám, hogy szegény pasas, de elég keménynek néz ki, hogy elbírjon vele… mondjuk, Corm is annak nézett ki, és ettől a csaj még úgy elcseszte az életét, ahogy csak tudta.

Charlotte Campbell volt Strike exmenyasszonya, akivel tizenhat évig kínlódtak se vele, se nélküle kapcsolatban. Charlotte nem olyan rég költözött külön a férjétől, és most gyakran felbukkant a pletykarovatokban az új pasijával, Landon Dormerrel együtt, aki háromszorosan elvált, előreugró állú, milliárdos amerikai szállodatulajdonos volt. Robinnak az jutott eszébe, amikor a párosról készült legutóbbi lesifotókat látta, hogy bár Charlotte szokás szerint gyönyörű abban a piros, vékony pántos ruhában, az arca furán üres, a szeme mintha üveges lenne.

Kopogtak a szoba ajtaján, és bejött Ilsa férje.

– Az a konszenzus alakult ki – közölte a feleségével Nick –, hogy fényképeket kell készíteni, mielőtt felvágnánk a keresztelői tortát.

– Hát, akkor várnotok kell kicsit – közölte a nyúzott anyuka –, mert még csak az egyikkel végzett!

– További híreink, hogy a barátnőd, Bijou, most Cormnál próbálkozik – számolt be vigyorogva Nick.

– Rohadtul nem a barátnőm! – vágott vissza Ilsa. – És mindenképp mondd meg Cormnak, hogy teljesen bolond. Juj! – pillantott le haragosan a fiára.

Lent, a zsúfolt konyhában Strike még mindig ott állt a felvágatlan torta mellett, a vendégek között, Bijou Watkins pedig (Strike-nak meg kellett kérnie, ismételje el a keresztnevét, mert első hallásra nem hitte el) folyamatosan mesélte neki a munkahelyi pletykáit, időnként hangosan felkacagva a saját viccein. Nagyon hangosan beszélt. Strike kételkedett benne, akadt-e bárki a konyhában, aki nem hallotta, amit mond.

– …Harkness-szel… ismeri George Harknesst? A királyi jogtanácsost?

– Aha – hazudta Strike. Bijou vagy azt képzelte, a magánnyomozók rendszeresen járnak be tárgyalásra, vagy azok közé tartozott, akik azt gondolják, az ő szakmájuk apró részletei és fontos személyiségei mindenkit ugyanannyira érdekelnek, mint őket.

– …na szóval a Winterson-ügyön voltam rajta… Daniel Winterson? Bennfentes kereskedés?

– Aha – bólintott Strike, és körbepillantott a konyhában. Ryan Murphy eltűnt. Remélte, hogy hazament.

– …és nyilván nem engedhettünk meg magunknak még egy érvénytelen tárgyalást, szóval Gerry azt mondja nekem, „Bijou, muszáj push-up melltartót felvenned, Rawlins bírót kaptuk…”

Megint felkacagott, mire néhány férfi vendég oda is nézett rá, egyesek el is vigyorodtak. Strike nem számított rá, hogy ilyen fordulatot vesz a beszélgetés, és azon kapta magát, hogy ő is lenéz Bijou dekoltázsára. Tagadhatatlanul fantasztikus alakja volt, keskeny csípővel, hosszú lábakkal, nagy mellekkel.

– …tudja, ki Rawlins bíró, ugye? Piers Rawlins?

– Aha – hazudta ismét Strike.

– Na, hát ő aztán nem veti meg a nőket, én meg besétálok a tárgyalóterembe így

A felkarjával összenyomta a két mellét, és torokhangon ismét felnevetett. Nick épp ekkor jött vissza a konyhába, elkapta Strike pillantását, és rávigyorgott.

– …na, szóval tényleg nem fogtuk vissza magunkat, és meglett az ítélet, Gerry meg azt mondja nekem: jó, következő alkalommal muszáj lesz azt csinálni, hogy nem veszel bugyit, és folyton lehajolgatsz a tollért.

Azzal harmadszorra is nevetésben tört ki. Strike nagyon is jól el tudta képzelni, mit szólna a két női munkatársa, Robin és az exrendőr Midge Greenstreet, ha felvetné, próbáljanak ilyen módszerekkel információhoz jutni tanúktól vagy gyanúsítottaktól, ezért csak röviden elmosolyodott.

Ebben a pillanatban tért vissza a konyhába Robin, mégpedig egyedül. Strike követte a szemével, ahogy az emberek között odamegy Nickhez, és mond neki valamit. Ritkán látta Robin vörösesszőke haját feltűzve, de nagyon jól állt neki. A világoskék ruhája is jóval visszafogottabb volt, mint Bijou-é, ráadásul mintha új lett volna: vajon az ifjú Benjamin Herbert tiszteletére vette, tűnődött el Strike, vagy Ryan Murphy kedvéért? Közben Robin megfordult: meglátta, és a vendégek feje fölött rámosolygott.

– Elnézést – szakította félbe Bijou történetét –, de beszélnem kell valakivel.

Felkapott két pohár előre kitöltött pezsgőt a keresztelői torta melletti tálcáról, és a nevetgélő, iszogató barátok és rokonok tömegén keresztültörve odament Robinhoz.

– Hahó! – köszönt. A templomban esélyük sem volt beszélni, hiába álltak ott egymás mellett a keresztelőmedencénél együtt ellene mondani a Sátánnak. – Kérsz egy italt?

– Kösz – vette el a poharat Robin. – Azt hittem, nem szereted a pezsgőt.

– Nem találtam sört. Megkaptad az e-mailemet?

– Sir Colin Edensorról? – kérdezte Robin, immár halkabban. Nem is kellett megbeszélniük, mindketten automatikusan félrehúzódtak egy sarokba. – Meg. És elég vicces is, mert épp a napokban olvastam egy cikket az Egyetemes Humanitárius Egyházról. Ugye tudod, hogy a központjuk kábé tíz percre van az irodánktól?

– Aha, a Rupert Courton – bólintott Strike. – Voltak is lányok adománygyűjtő perselyekkel a Wardour Streeten, amikor legutóbb arra jártam. Van kedved eljönni velem kedden Edensorral találkozni?

– Határozottan – vágta rá Robin, mert nagyon remélte, hogy Strike ezt fogja kérdezni. – Hol akar találkozni?

– A Reform Klubban, ő ott tag. Murphynek el kellett mennie? – dobta be Strike mintegy mellékesen.

– Nem – rázta a fejét Robin, és körbepillantott. – Csak egy telefont kell elintéznie munkaügyben. Lehet, hogy kiment.

Robin haragudott is magára, milyen zavarba jött attól, ahogy ezt mondta. Csak tudnia kellene természetes módon beszélni a pasijáról a legjobb barátjával, de mivel Strike igen hűvösen fogadta, amikor Murphy nagy ritkán bejött hozzá az irodába, Robinnak mégis nehezére esett.

– Tegnap milyen volt Littlejohn? – kérdezett tovább Strike.

– Rendben volt – felelte Robin. – De szerintem én sose láttam még ennyire szótlan embert.

– Jó kis váltás Morris és Nutley után, nem?

– Hát, igen – mondta bizonytalanul Robin –, de azért kicsit nyugtalanító három órán keresztül néma csendben ülni valakivel egy kocsiban. És ha az ember hozzászól, akkor csak morog egyet, vagy egyetlen szóval válaszol.

Egy hónappal korábban Strike-nak sikerült új külsőst találnia a nyomozóirodának. Clive Littlejohn valamivel idősebb volt Strike-nál, valaha ő is a Különleges Nyomozóegységnél dolgozott, és csak nemrég szerelt le a seregből. Nagydarab, szögletes ember volt, folyton félig lehunyt szemével azt a hatást keltette, hogy állandóan fáradt, kicsit őszülő haját pedig továbbra is katonásan rövidre vágva hordta. Az állásinterjún elmondta, hogy a feleségével stabilabb életkörülményeket szeretnének biztosítani a tizenéves gyermekeiknek a katonaélet állandó felbolydulásai, a hosszú távollétek után. Az utóbbi négy hétből ítélve lelkiismeretesen és megbízhatóan végezte a munkáját, de az Strike-nak is feltűnt, hogy egészen szokatlanul hallgatag, és mindeddig még csak elmosolyodni sem látta soha.

– Pat nem kedveli – mondta Robin.

Pat az irodavezetőjük volt, valószínűtlenül fekete hajú, láncdohányos ötvennyolc éves asszony, aki jó tíz évvel idősebbnek nézett ki.

– Nem szorulok rá Pat ítéletére – felelte Strike.

Feltűnt neki, hogy az irodavezető milyen kedvesen fogadja Ryan Murphyt, valahányszor az beugrik az irodába Robinért a nap végén, és ez igazán nem tetszett neki. Strike teljesen észszerűtlen módon úgy érezte, az irodában mindenkinek pont olyan ellenségesen kellene Murphyhez viszonyulnia, mint ő teszi.

– Úgy néz ki, Patterson tényleg alaposan elszúrta az Edensor-ügyet – folytatta Robin.

– Aha – bólintott Strike leplezetlen örömmel. Ez abból fakadt, hogy a rivális nyomozóiroda vezetőjével, Mitch Pattersonnal meglehetősen utálták egymást. – Rohadtul figyelmetlenek voltak. Amióta megkaptam Edensor e-mailjét, utánaolvastam ennek az egyháznak, és azt mondanám, jó nagy hiba alábecsülni őket. Ha elvállaljuk, lehet, hogy az kell majd, hogy valamelyikünk beépítve bemegy oda. Én nem mehetek, a lábam túl felismerhetővé tesz. Valószínűleg Midge-nek kell majd mennie. Ő nincs férjnél.

– Én se vagyok – vágta rá Robin.

– Csakhogy ez nem olyan lenne, mint amikor Venetia Hallnak vagy Jessica Robinsnak adtad ki magad – felelte Strike, Robin korábbi ügyekben használt álneveire és szerepeire utalva. – Itt nem csak munkaidőben kellene. Az is lehet, hogy jó ideig semmi kapcsolatod nem lehetne a külvilággal!

– És? – nézett rá Robin. – Szerintem menne.

Robinnak valahogy az az erős érzése támadt, mintha valami próba elé lenne épp állítva.

– Hát – felelte Strike, mert valóban megtudta, amire kíváncsi volt –, még nem kaptuk meg a munkát. Ha megkapjuk, majd eldöntjük, ki a legalkalmasabb.

Ryan Murphy ekkor tért vissza a konyhába. Robin rögtön távolabb lépett Strike-tól, addig ugyanis ott álltak egymáshoz meglehetősen közel, hogy ne hallja más a beszélgetésüket.

– Hát ti meg mit intrikáltok? – érdeklődött mosolyogva Murphy, bár a szemében éles figyelem látszott.

– Semmi intrika – válaszolta Robin. – Csak munka.

Most Ilsa is belépett a konyhába, karjában a végre jóllakott, alvó gyermekével.

– Torta! – kiáltott fel Nick. – Kereszt- és nagyszülőket ide kérjük a képekhez!

Robin rögtön megindult a tömeg közepe felé, ahogy mindenki besereglett a konyhába kintről, a sátorból. Egy-két pillanatra a régi házasságára emlékeztette a helyzet: nem tetszett neki Murphy kérdése, ahogy az sem, hogy Strike ilyen tolakodón próbálta megállapítani, vajon ő is olyan elkötelezett-e a munka iránt, mint a szingli Midge.

– Fogd te Benjyt! – szólt neki Ilsa, és Robin már nyúlt is a babáért. – Én meg odaállhatok mögéd, és akkor vékonyabbnak fogok tűnni!

– Ne hülyéskedj, remekül nézel ki! – mormogta válaszul Robin, de átvette az alvó keresztfiát, és a fényképezőgép felé fordult, amelyet Ilsa kipirult arcú nagybátyja kezelt. Hosszas mozgolódás és helyezkedés kezdődött a pult mögött, amelyen a keresztelői torta volt, mindenki magasra emelt telefonokkal igyekezett fényképezni. Ilsa becsípett anyukája fájdalmasan Robin lábára lépett, majd helyette Strike-tól kért bocsánatot. Meglepően nehéz volt az alvó kisbaba.

– Csíz! – kiabált Ilsa nagybátyja.

– Remekül illik hozzád! – szólt oda Murphy, és megemelte a poharát Robin felé.

A szeme sarkából Robin egy megdöbbentően rózsaszín foltra lett figyelmes: Bijou Watkinsnak sikerült odakeverednie Strike mellé. Többször is villant egy vaku, a baba a karjában mocorgott kicsit, de nem ébredt fel, és a pillanat meg lett örökítve: a büszke nagymama homályos tekintetű mosolya, Ilsa szorongó arca, a Nick szemüvegén megcsillanó fény, amelytől valami megfoghatatlan módon vészjósló lett az arca, és a kissé erőltetett mosoly a két keresztszülő arcán, akiket két oldalról egymáshoz nyomtak a kék marcipánmaci mögött. Strike-nak az járt a fejében, amit Murphy mondott az imént, Robin pedig azt figyelte, Bijou hogy támaszkodik neki a nyomozótársának, hogy mindenképp rajta legyen a képen.