Kivonat egy interjúból Noli Seymour színésznővel, a Zeitgeist magazinból, 2014 januárjából
Rákérdezek a két apró kínai jelre, amelyek kicsivel Seymour bal füle alá vannak tetoválva: új szerzemények a már eddig is jelentős tetoválásgyűjteményében.
– Ó, ezeket múlt hónapban csináltattam. Azt jelentik, „Szin-tzi”, azaz angolul „arany”. Az Arany Prófétára utal, az Egyetemes Humanitárius Egyházból.
Előre közölték velem, hogy Seymour nem válaszol semmilyen kérdésre az igen megosztó EHE-beli tagságával kapcsolatban, de mivel most ő hozta fel, megkérdezem, mit gondol az egyházról makacsul fel-felbukkanó negatív híresztelésekről.
– Noli erről nem kíván beszélni – szól közbe Seymour PR-osa, de az ügyfele ügyet sem vet rá.
– Jaj, ugyan már! – És vakító babakék szemével nagyokat pislog. – Mert ugye valami ANNYIRA baljóslatú abban, ha valaki segíteni akar a hajléktalanoknak, meg elvinni nyaralni azokat a gyerekeket, akik valamelyik családtagjuk gondviselői? De komolyan, hát nincs jobb dolguk az embereknek, mint beleszállni valami olyanba, ami csak és kizárólag jót tesz?
– De tényleg! – hajol közelebb hozzám, most először, és az arcán valódi lelkesedés látszik. – Az Egyetemes Humanitárius Egyház, hát az a valaha volt legprogresszívebb vallás! Minden benne van. Az egyetemességre törekszik, mert az élet az az, és az emberiség is, mind az egységet, a teljességet keressük. Ez az egyik, ami olyan nagyon megragadott bennük. Hogy így minden vallásban ott vannak az igazság töredékei, de amíg össze nem rakjuk őket, nem is látjuk ezt. Szóval alap a nagyon komoly diverzitás. Minden egyes szent könyvet tanulmányozunk. Jöjjön el egy gyűlésre! Egy csomóan csak kíváncsiságból jönnek el, és aztán így ott ragadnak.
Nem igazán lep meg, hogy Seymour PR-osa ezen a ponton közbeavatkozik, és emlékezteti Nolit, hogy a legújabb filmjéről kellene beszélnünk.