KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

img2.jpg

Őszinte köszönetem Ben Seviernek, a Grand Central rangidős alelnökének és kiadójának. Lyssa Keuschnak, az új szerkesztőmnek, akit nagy öröm volt megismerni, és együtt dolgozni vele. Azután Tiffany Porcellinek a marketinges szakértelméért, Staci Burtnek és Ivy Chengnek, akik a hirdetéseket intézték, és mindenkinek a gyártáson meg az értékesítésen, akik arról is gondoskodtak, hogy legyen olvasni való könyv, és arról is, hogy az beszerezhető legyen. Egytől egyig mindenkinek köszönöm.

Örökös mély meghajlás illeti az ügynökömet és barátomat, Simon Lipskart, aki mindezt lehetővé teszi.

Néhány extra név: Jessica Johns és Esther Garver, akik továbbra is zökkenőmentesen működtetik a Steve Berry Enterprisest; Jon Baldwin, aki mindenre megtanított a sátrakkal kapcsolatban (és mutatott nekem egy ördöngösséget, amelyről nem is tudtam); marokkói sofőrjeink és idegenvezetőink, akik először mutatták meg nekünk az Atlasz-hegységet; Ray Simmons, aki a matrózzuhanyról és más érdekességekről mesélt nekem; valamint Ami Richter, aki gondoskodott róla, hogy a japán szövegeim helyesek legyenek.

Ahogy mindig, köszönet a feleségemnek, Elizabethnek, aki számomra továbbra is a legkülönlegesebb és a legintuitívabb.

A 2020-as átigazolásom a Grand Central Publishing kiadóhoz új szerkesztővel is járt, Wes Millerrel. Wes tapasztalt profiként és tevékeny szerkesztőként olyan bestsellerszerzőket menedzselt, akik a GCP legértékesebb, legmegbízhatóbb alkotói közé tartoznak. Olyanokat, mint Douglas Preston, Lincoln Child, Harlan Coben, Joe Ide, Kanae Minato, Robin Peguero, Stephen Chbosky, Chuck Palahniuk, Jason Schreier és sokan mások.

Szerencsémre én is hozzá kerültem, és még nagyobb szerencse ért, amikor megtudtam, hogy Wes már azelőtt is rajongott a munkásságomért, hogy a Grand Centralhoz jöttem volna. Az mindig jó, ha a szerkesztő szereti az adott művet. Wes nemrégiben otthagyta a Grand Centralt, hogy a könyvkiadói szakmán kívül kezdjen új karriert. Mi ketten csupán négy kéziraton dolgoztunk együtt, de nagy tisztelet ébredt bennem a nézetei és a meglátásai iránt. Szófukar ember volt, de ha megszólalt, arra oda kellett figyelni.

Íme egy tökéletes példa erre.

Az Omega-faktor kész piszkozatában felmerült egy probléma. Egy apróság, amit sem kellőképpen megmagyarázni, sem pedig a fő cselekménybe szőni nem tudtam. Ahogy Elizabeth sem, amikor a maga szerkesztői munkáját végezte.

Mindketten megakadtunk.

De nem úgy Wes.

Amikor a kéziratot átnézte, nem csupán a problémára lelt rá, de a tökéletes megoldást is tálcán kínálta.

Ez a dolga a remek szerkesztőknek.

A legjobbakat kívánom neki.

Hiányzik.

Ez a könyv neked szól, Wes.