Itt fejeződött be a második rész…
Tizennegyedik nap
A reggel hosszan tartó ébredéssel, majd nagy kapkodással indult. Hogy Mateusz időben odaérjen a bíróságra, végül a Kowalszky férfiak a családi helikopterrel repültek el. Karel autójába mentek a bőröndök, valamint Nina, Jagoda és persze Jesse, akik már hivatalosan is a családhoz tartoztak.
Lénát erősítette Ditte, Samantha és Zuzanna, akik kitárgyalták menet közben, hogy milyen volt Mateusz kisgyereknek, és miért volt idióta mind a két házasságában.
Ditte boldogan állapította meg, hogy a reggeli kis pohár vodka után nemcsak, hogy semmi baja nincs a gyomrának, de az utazás miatt sem izgatja magát.
– Sok minden megváltozik bennünk a kilenc hónap alatt – simogatta meg Zuzanna. – Én csak akkor ettem málnát, amikor másállapotban voltam. Se előtte, se utána. A két fiam viszont imádja, képesek lennének nyáron málnán élni!
– Hát, nekem eddig semmi bajom nem volt az étellel, kivéve a paradicsomot, amire allergiás vagyok – próbált meg visszaemlékezni Ditte, hogy van-e más is, amit esetleg nem szeret. – Remélem, nem leszek finnyás vagy válogatós!
– Nem hiszem, kis menyem! A Jó Isten nem engedi, hogy az egészséges étvágyad elmenjen, főleg most, hogy
már nem is kettő, hanem három helyett kell, hogy egyél!
– Jesszusom! Igaza van Adamnek, téged egyszerűbb lesz öltöztetni, mint etetni! – nevetett Samantha. – Főleg, miután a kedvenc ruhadarabjai a szakadt póló meg a rongyos tréningruha, amit már egy önérzetesebb kerti madárijesztő is visszautasítana – tette hozzá magyarázatként Zuzannának.
– Jaj, lányok, hogy milyen jó titeket hallgatni! Mintha csak a fiúkat hallanám, ők is így cukkolják egymást. De aztán csak nézzen valaki csúnyán egyikőjükre, mind ott teremnek segíteni, azonnal! Ti is ilyenek vagytok! Maradjatok is meg egymásnak! A családnál csak a barátság drágább kincs a világon! Mi is szinte a születésünktől kezdve barátnők vagyunk Ninával.
Közben sikerült eltévedés nélkül megérkezni a bíróság épületéhez, bár ebben a GPS biztosan nagy segítségére volt Lénának. Alighogy kiszálltak az autókból, már jöttek is a férfiak, széles mosollyal az arcukon, lefelé a lépcsőn.
Milosz és Blazej most sem hazudtolta meg magát, akkorákat kurjantgattak, hogy a járókelők nem győzték kapkodni a fejüket.
– Szabad ember vagyok! – kapta fel Mateusz Samanthát, és pörgött vele legalább hármat, mire letette a lányt a járdára.
Nem engedte ám el a kezét, hanem azon nyomban féltérdre ereszkedett, és ott helyben megkérte a kezét! Samantha meg igent mondott neki, és eleresztett két vakkantást is, csak hogy mindenki számára egyértelmű legyen a dolog: Mati és a kis csivava most már összetartoznak!
– Ez volt a világ legrövidebb ideig tartó szabadsága! – nevetett Adam, és boldogan ölelte magához a bátyját.
– Köszönhetően neked, meg a lányoknak! – vigyorgott Mateusz.
– Nekünk is van ám bejelenteni valónk – füttyentett egy nagyot Karel. – Még tegnap éjjel megkértem Jesse kezét, és igent mondott! Ma reggel pedig megkaptuk a gyűrűt nagymamától! – dicsekedett tovább.
Jesse kivette a kezét a nadrágja zsebéből, és felmutatta a gyűrűs ujját.
– Na, kisfiam, most már igyekezned kell, hogy Samantha ujja se maradjon sokáig üresen! – ölelte magához Mateuszt az anyja, Zuzanna.
– Nagyi, hoztál-e nekem valamit? – nézett Jagodára a férfi.
– Hoztam, fiam. Most hoztam! – ezzel átadott egy kis dobozt az elsőszülött unokájának.
– Nézzük, kis csivavám, mi van itt neked a világ legjobb boszorkányától? Mert, hogy tudd, se az első, se a második feleségemnek nem volt hajlandó gyűrűt választani!
Az ékszer tökéletesen simult Samantha ujjára. Milosz és Blazej teljesen elérzékenyültek, Jagoda pedig elégedetten mosolygott a fiatalokra.
Bármennyire is jól érezték magukat, ideje volt indulni a reptérre.
Karelnek és Mateusznak nehezére esett a búcsúzkodás, annak ellenére, hogy már megbeszélték, két hét múlva ők utaznak a lányokhoz. Adam egy másodpercre sem engedte el Ditte kezét, és kétpercenként kérdezte, hogy jól van-e, egészen addig, amíg a lány meg nem unta.
– Ha ezt nem hagyod abba most rögtön, tényleg rosszul leszek, szerelmem, de tőled! Most mondom el huszadszor, hogy jól vagyok, nincs hányingerem, és bármilyen fura, de még csak nem is remeg a gyomrom az utazás miatt. Talán azért, mert mind itt vagytok körülöttem!
– Vagy a reggeli vodka miatt! – szólt közbe Samantha.
– Az is lehet! – nevetett felszabadultan Ditte.
Zuzanna félrehívta Lénát és egy kis üveget csúsztatott a lány táskájába.
– Csak ha gond lenne a repülőn! Ezt megihatja a kismama.
– A családom lesz az oka, ha egyszer kirúgnak! – sóhajtott a lány. – Tudod, hogy nem vihetünk fel semmit a gépre, még mi sem!
– De ez vészhelyzet! Mi van, ha mégis rájön a félsz? Vagy a hányinger? Most nem ihat akármit! Az a sok lötty, amit ti a gépen árultok, az árt a babáknak!
– Tudom, Zuzi, csak…
– Nyugi! Nem lesz semmi bajod! Ki akarna neked ártani, szépségem? A mi családunkkal a hátad mögött?
– Na igen, Jagoda nagy visszatartó erő! – nevetett Léna és már rohant is a személyzet többi tagja után.
Még a végén ő fogja lekésni a gépet!
A lányok – még Samantha is – teljesen elérzékenyültek, amikor azt látták, hogy a két hatalmas férfi, Milosz és Blazej a könnyeit törölgeti. Megint Jagodának kellett közbelépni.
– Nem temetésen vagyunk, hanem egy repülőtéren! Viselkedjetek férfi módra! A lányok nem örökre mennek el! Hamarabb fogjátok őket látni, mint gondolnátok! Induljatok, gyermekeim, és vigyázzatok egymásra! Adam, figyelj Dittére, meg a lányokra! Menjetek már, mielőtt ez a két bőgő majom szégyent hoz a családra! – rendelkezett Jagoda, és még egy gyors áldást küldött rájuk, aztán kifelé terelt mindenkit az épületből.
– Jézusom! Még soha nem láttam apámat könnyezni! – mondta döbbenten Adam.
– Szerintem örül, hogy végre megszabadult tőlünk – hozta a formáját Samantha.
– Blazej egész úton a bíróság felé azon agyalt, hogy vajon mikor lesz Karel és Jesse esküvője, Milosz meg Matit nyaggatta, hogy „Kisfiam, ha kimondják a válásodat, ugye, megkéred Samantha kezét!” – utánozta apja hangját Adam.
– Még jó, hogy senkire nem nehezedett semmilyen nyomás! – nevetett Ditte. – Azért örülök, hogy a te családod sem normális teljesen, szerelmem! Bár arra kíváncsi vagyok, mi lesz itt, ha egyszer találkoznak az én családommal? Mert Jesse szülei még hagyján, majd elfőzőcskéznek Ninával. Samantha apukája is ellesz a férfiakkal, legfeljebb végig kóstolják a teljes nemzetközi kínálatot vodkából. De hogy az én sznob anyám meg apám hogy fog ide beleilleni?!
– Anyukád palotapincsije szerintem jól kijön majd Cukival! – nevetett Samantha.
– Hátha megtanítja bugyit lopni! – mosolygott Jesse is.
– Na, jól van, lányok, készülődjünk a beszálláshoz – sóhajtott nagyot Adam, és fél szemmel Dittét leste, hogy tényleg minden rendben van-e a lánnyal.
Épp csak kényelembe helyezték magukat a gépen, amikor Léna odacsúsztatta Adam kezébe a kis lapos üveget.
– Vészhelyzetre, anyukádtól – súgta, és ment is tovább.
Már gurult a gép a felszállóhelyre, amikor Léna főnöke egy másik üveget csúsztatott Adam kezébe.
– Jagodától – súgta és már ment is tovább.
Adam tovább adta mind a két üveget Dittének, hogy tegye csak el, hátha mégis szükség lenne rá. A lány csak vigyorgott, de a két lapos üveg azonnal eltűnt a kis kézitáskájában.
Felszállás után az egyik utaskísérő szólt Adamnek, hogy várják a pilótafülkében.
– Ha még több lapos üveg érkezik, adj belőle a lányoknak is – nevetett Ditte.
– Nem hiszem! Szerintem ez csak egy kedves gesztus, mert a másodpilótával egy osztályba jártam középiskolában – állt fel Adam, és már ment is az utaskísérő után.
Alig öt perc múlva két, erősen púposodó zsebbel és egy közepes méretű dobozzal a kezében érkezett vissza. Szerencséjükre más nem utazott az első osztályon, mert igen nagy feltűnést keltettek volna, amikor Samantha és Jesse kezébe nyomta a laposüvegeket, majd még egyet átadott Dittének, a dobozból meg egyértelműen gyömbéres sütemény illata kúszott az utastérbe.
És ez a sütemény nem volt az aznapi ellátmány része!
Az utaskísérők főnöke csak mosolygott és a fejét csóválta, de már ment is tovább.
Ditte még soha ilyen nyugodt nem volt az utazásai alatt! Jól aludt, jókat evett, és ha nagy ritkán a turbulencia dobott is egyet a gépen, egy korty vodka meg egy gyömbéres süti azonnal helyreállította a békét a gyomrában.
Jesse és Samantha is szorgalmasan emelgették az üveget, Adam meg csak magában nevetett és reménykedett, hogy a földetérés és a hazatérés is ilyen egyszerű lesz majd.
Már kifelé sétáltak a reptérről, a taxik felé, és épp azon tanakodtak, hogy mi lenne a jobb, ha először mindenki hazamenne, vagy menjen mindenki Dittéhez előbb, aztán haza, amikor a lánynak üzenete érkezett.
Elővette a telefonját, elolvasta, amit kapott, majd egy villámgyors mozdulattal megtámadta az első útjába eső szemetest, és belehányt.
– Otthon, édes otthon! – jegyezte meg pikírten Samantha.
– Jól vagy, csillagom? – rohant hozzá Adam, széjjelhagyva minden csomagot.
– Nézzük inkább, mi verte ki nála a biztosítékot! – vette ki a telefont Ditte kezéből Jesse.
Anya: „Újra összeházasodunk apáddal. Esküvő augusztusban. Te leszel az én tanúm, Bertie az apádé. Itt az ideje, hogy kibéküljetek! Amióta elhagyta a felesége, nem talál magára. Kaptál még egy lehetőséget az élettől, ne szalaszd el. Ruhapróba a jövő héten.”
Első fejezet
Egy óra múlva már Ditte konyhájában ült mindenki és a megrendelt pizzákat várták.
Adam csak a fejét kapkodta, amikor a lányok cseppet sem visszafogott kommentjeiből leszűrte magának a rá is tartozó családi információkat: a szülei most álltak szóba Dittével először azóta, hogy a főiskolai évek alatt kirúgták otthonról. Vajon miért?
Bertie-ről sem volt sokkal fényesebb a kép, amit kapott: évekig kihasználta Ditte ismertségét, aztán megcsalta, majd a botrány után igen gyorsan megnősült. Most meg ki tudja, mi van a háttérben, miért akar visszakéredzkedni: hogy nem azért, mert megöli a szerelmi bánat, az biztos!
Talán így akar nyomást gyakorolni Dittére, akiről a kiadó már sejti, hogy nem fogja aláírni a következő szerződést?!
A lányok őszinte riadalmára, a pizzafutárral együtt megérkezett Sátán is! Egy gyönyörű ugrással, azonnal az asztal közepén termett, közvetlenül a pizzás dobozok mellett.
Ám ahelyett, hogy a karmait mutogatta volna a hadonászó Jesse és Ditte felé, egy pillanatra megdöbbent (igen, ez a macska kifejezetten megdöbbent!), aztán egy újabb ugrással Adam ölében termett és olyan dorombolásba fogott, hogy azt még az utca túloldalán is hallhatták.
Mindenki ledermedt!
Adam nagy nehezen kihalászta a pénzt a zsebéből, hogy Jesse kifizethesse a pizzát meg a sört. Sátán ekkor már egy kisbaba szelídségével feküdt összegömbölyödve a férfi ölében, nagy fejét Adam karján pihentette, két mellsőlába társaságában, és csak a hatalmas farkát lengette ide-oda.
– Ezt nem hiszem el! – kiáltotta Samantha, miközben sorra nyitogatta a dobozokat. – Ez a szemét dög eddig mindig elsőnek barmolt bele a kajánkba, és legalább két kórházlátogatás az ő számlájára írható! Most meg?!
– Ez az édes kiscica? – simogatta Adam. – Nézzetek rá, olyan, mint egy ma született bárány! Igaz, cicóka? – fúrta bele az ujjait a macska hosszú szőrébe, mire az újra kezdte a dorombolást.
A lányok elképedve néztek Sátánra.
Ditte elkövette azt a hibát, hogy az Adam pizzáján trónoló bacon szeletért nyúlt, mire a macska azonnal lecsapott.
Ditte kezére!
Ki is serkent a vére!
– Na, EZ Sátán! – vigyorgott Jesse és már hozta is a fertőtlenítőt a fürdőszobából.
– Tudod, mi ebből a tanulság, Kismacs? – vigyorgott Adam. – Ne lopkodd, ami az enyém, főleg, amikor egy nagymacs vigyáz rá! Köszönöm, Sátán, hogy megmentetted a bacont! Gyere, elfelezem veled! – nyújtotta felé a kisebbik szalonnadarabot.
A macska ekkor villámgyorsan kikapta nem csak a nekiszánt, hanem a másik felet is Adam kezéből! Rágás nélkül nyelte le, majd ismét Adam ölébe kucorodott, mintha mi sem történt volna.
A lányok ekkor már dőltek a nevetéstől.
– Adam, most kaptál egy kis ízelítőt Sátánból, te is!
– Oké, visszavonok mindent! – vigyorgott a férfi. – Hogy szoktatok megszabadulni ettől a szőrmóktól?
– Én egyszer a söprűvel kergettem ki. Előtte betermelt vagy húsz deka szalámit, ami erősen lelassította a mozgását, különben soha nem értem volna utol! – emlékezett vissza Ditte.
– Nekem a konyharuha vált be, jókorát sózok a hátsójára, aztán rendszerint az ablakon keresztül távozik. Azért nem az ajtót használja, mert így bosszúból mindig lever pár dolgot a párkányról – nevetett Jesse.
– Én nem szoktam beengedni! – vigyorgott Samantha. – Ez a legbiztosabb módja egyébként annak, hogy bent randalírozzon. Csak ritkán sikerül! – tette hozzá kárvallott képpel.
Adam megpróbált megszabadulni Sátántól, de közel húsz perc hiábavaló próbálkozás után feladta. Amíg szelíden noszogatta, addig csak a másik oldalára fordult a macsek, de ha erőteljesebben ösztökélte, azonnal előkerültek a karmai! Kapaszkodott foggal-körömmel, mindenbe: a karjába, a combjába, a pulóverébe.
Végül ölbe vette, és úgy vitte magával a frissen szerzett rajongóját.
Kimentek a hátsó teraszra, hogy ott folytassák tovább a tervek szövögetését. A májusi napsütésben jólesett kényelmesen elnyúlni a kinti, kényelmes fotelokban.
– Oké, Sátán kisajátította Adamet, egyelőre elnézem neki! Maradhat, amíg magától el nem akar menni. Nekünk viszont valamit ki kell találni, mármint anyám ellen, vagy itt embervér fog folyni! – kezdte Ditte.
– De csak a macsek vére után! – tette hozzá nevetve Jesse. – Azért én kíváncsi lennék, hogy mi van e mögött az időzítés mögött! Vagy ki! – folytatta az elmélkedést.
– Ditte, anyukádék nem házasodtak össze pár évvel az első válásuk után? – kérdezte Samy.
– Én úgy tudtam, hogy igen, és hogy még most is házasok, de bevallom, egy idő után már nem követtem az eseményeket – válaszolta Ditte. – Viszont van egy olyan érzésem, hogy Bertie keze van ebben benne! Valami nem stimmelhet a kiadónál! Nem lennék meglepve, ha az apám pénzére fájna a foga! Az is fura nekem, hogy miért ment el alkalmazottnak, amikor volt egy jól menő vállalkozása? Persze, anyámnak most is csak az számít, hogy jó a pedigréje!
– A mije? – nézett rá elképedve Adam.
– A pedigréje! Mint a kutyáknál! Tudod, szerelmem, a származás, meg a kékvér, ami bizonyítottan soha nem volt kék, sem a valós, sem átvitt értelemben – folytatta Ditte.
– Akkor itt tényleg nagy a baj! – sóhajtott Adam. – Mert az én családom vérvonala ehhez képest olyan girbegurba, mint az ökörhugyozás!
A lányok ekkor már a térdüket csapkodták a nevetéstől. Ditte csókra nyújtotta a száját, de csak Sátán orrát sikerült megpuszilnia, mindkettőjük őszinte döbbenetére!
A macska prüszkölt egy nagyot, megrázta a fejét, majd folyamatosan fújtatva meg a fejét rázva, önként leugrott Adam öléből és sértetten eltűnt a kerítés alatt.
Válaszként Ditte is akkorát tüsszentett, hogy még a korai bazsarózsák is azonnal elhullajtották a szirmaikat.
– Ez meg mi volt? – nézett rá csodálkozva Adam. – Új módszer Sátán eltávolítására?
– Téged akartalak megcsókolni! Erre Sátán kettőnk közé tolta a nagy busa fejét, és az ő orrára cuppantottam rá! – tüsszentett egy még nagyobbat Ditte, de ekkor már fogta a hasát is, amibe éles fájdalom nyilallt.
Jesse rohanva hozta a családi vodkát. A második emberes korty után végre alábbhagyott a tüsszögése és enyhült a fájdalom is.
– Lehet, hogy érzékeny vagy a macskaszőrre? – kérdezte Samantha.
– Eddig nem voltam… – mélázott Ditte.
– De eddig nem is csókolgattad Sátánt – vágta rá Jesse, és ismét kitört belőlük a nevetés.
– Azt gondolom, szerelmem, hogy ne várj tovább, jelentkezz be holnapra orvoshoz, aztán lássuk, hogy mit mond. Gondolom, mára már nem tudsz időpontot kapni.
– Kizártnak tartom, mivel délután négy óra van! Persze, még mindig ott a sürgősségi, ahol engem már elég jól ismernek – vigyorgott ekkor Ditte megint, de rögtön utána tüsszentett is egy hatalmasat.
Végül nem lett szükség a sürgősségire. A hűlő délutáni levegővel együtt ők is visszatelepedtek a konyhába, ezúttal Sátán és macskaszőr nélkül.
– Kellene valami terv, mielőtt anyám megjelenik az ajtómban, és esetleg én meg szívélyesen hozzávágom a palacsintasütőt – folytatta a kinti beszélgetést Ditte. – Az is biztos, hogy a jövő heti ruhapróbára nem fogok elmenni! Két okból sem: egyik, hogy nem asszisztálok a hülyeségeikhez, a másik, hogy a saját esküvői ruhámról kell gondoskodni. Márpedig magamat ismerve, ez sem lesz könnyű feladat.
– Tamara! – kiáltott fel Samantha és Jesse egyszerre. – Hiszen ő a hivatalos stylistod! Szerintem kibújik a bőréből örömében, ha megtudja, hogy esküvő lesz! Van már bármiféle elképzelésetek?
– Piros! – kiáltott fel Adam és Ditte egyszerre.
– A menyasszonyi ruhának? – képedt el Jesse.
– Miért ne? – vágta rá Ditte. – Azt már csak nem mondhatom, hogy szűziesen, fehérben szeretném kimondani az igent! Arról lecsúsztunk pár évet! Viszont ti ketten lehettek fehérben, mint a koszorús lányok! Hol van az előírva, hogy nekem a mások által kitalált szokásokat kell követnem? – folytatta az elmélkedést. – Adam, megkérdeznéd Jagodát, hogy lehet-e piros a menyasszonyi ruhám? És azt is kérdezd meg, szerelmem, hogy szerinte melyik augusztusi nap lenne a legjobb az esküvőre, de ha lehet, mindjárt az első héten legyen! Tudod, az anyám miatt!
Míg Adam kiment a teraszra telefonálni, a lányok élénk vitát folytattak a különböző színekről.
Végül abban maradtak, hogy Jessének jól áll a fehér, Samantha viszont inkább a kékre voksolt magának.
– Nagyi azt üzeni, hogy olyan színt válassz, amiben jól érzed magad! Ne kössenek meg semmiféle szokások vagy hiedelmek! Azt is hozzátette, hogy a piros nagyon jól áll neked, illik hozzád. Az esküvőre meg azt mondta, hogy legyen augusztus nyolcadikán, hogy a végtelenségig tartson a boldogságunk. Anyukád üzenetére azt válaszolta, hogy minél előbb hívjuk meg mi a szüleidet egy vacsorára, valami semleges helyre, de semmiképpen ne a te házadba. Hozzátette még, hogy ez a vacsora nem lesz zökkenőmentes, de azzal nem kell foglalkozni, mert minden kialakul időben – próbált mindent pontosan felidézni Adam.
– Bertie-ről nem kérdezted, szerelmem?
– De igen! Azt mondta, tartsd távol magadtól, de ez is meg fog oldódni.
– Lányok! Holnap délelőtt doki, aztán délután mehetnénk Tamarához a ruhák miatt! Közben meg kitaláljuk a többit! Mit gondoltok? – nézett a barátnőire Ditte.
– A ruhapróbára Adam nem jöhet! A menyasszonyi ruhádat még ő sem láthatja az esküvő előtt! – nézett rájuk Jesse szigorúan.
– Azt gondoltam, hogy csak elviszlek titeket a plázába, aztán hazarohanok, hogy megnézzem, megvan-e még a lakásom. Ha kismacs hozzájárul, akkor elhoznék pár dolgot, hogy ha itt alszom, akkor se kelljen Ditte ruhájába bújnom másnap! – nevetett Adam, de már magához is húzta millió kis puszira a menyasszonyát.
– Hé, nem lehetne, hogy később enyelegjetek? – szólt rájuk Samantha.
– Ha már hazamégy, hozzál nekem vagy két-három könyvet a tieidből, légyszi! Megígértem egy kedves, aranyos barátomnak, hogy kap tőlem néhány dedikált Kowalszky krimit!
– Most féltékenynek kellene lennem?
– Szeretem a fiatalokat, de a tizenhat év még nekem is durva egy kicsit! – nevetett rá Ditte.
– Toddyka? – vigyorgott Jesse, ismervén a sztorit.
– Igen, ő! – válaszolta Ditte. – Az anyukája az én rajongóm, egy csomó könyvem duplán megvan neki. A fia viszont a krimikre bukik.
– Miért nem ismerem én még ezt a történetet? – mosolygott Adam.
– Borítsa jótékony homály! És most, ha lehet, inkább beszéljük át még egyszer, amit Jagoda üzent – terelte a beszélgetést más irányba Ditte.
– Este erre a sztorira még kíváncsi leszek, de most tényleg haladjunk, mielőtt a lányok itt hagynak minket! – nevetett Adam.