D y l a n
Megmasszírozom a vállamat, a nyakam pedig akkorát roppan, hogy a csapattársaim felém kapják a fejüket.
A haverom, Jason aggódva összevonja a szemöldökét, miközben magára rángatja a fehér pólóját. Hajából a vízcseppek elárasztják az anyagot, és már tapad is a testére. Sosem értettem, hogy miért nem törli meg rendesen soha a bozontját.
– Minden oké, haver?
– Ja, – hazudom.
A műtét óta nem az igazi, és bár tudtam a sérüléskor, hogy a profi karriert eláshatom, azért ez néha baromi elviselhetetlen tud lenni.
– Voltál orvosnál? Megint elkezdődtek a fájdalmaid?
– Múlt héten voltam, minden rendben. Rosszul mozdultam a meccsen, ennyi – vallom be, mert ennek ellenére is végigszeltem a pályát és megnyertem a csapatnak a meccset. Az utolsó meccset. Nyáron minden más lesz.
Két évem volt tervet változtatni az életemet illetően. Nagy esélyem volt arra, hogy bekerüljek az NFL-be, de a sérülésem után tisztává vált számomra, hogy nem fognak draftolni. Hiába vagyok jó a pályán, senki nem fog kockáztatni a sérült vállammal. De megbékéltem vele, mert a másik szenvedélyem felé fordulhattam, az edzősködés felé, na meg ott az formatervező diplomám, amivel kapcsolatban szintén sok tervem van. A focit sem kell feladnom. Rowanhez hasonlóan én is játszhatok egy amatőr csapatban kedvem szerint, hogy továbbra is formában tartsam magam.
– Rohadt szar, hogy lediplomáztál, öreg – rázza meg a fejét Jason. – Nélküled az utolsó szemeszterem egy szar lesz – horkan fel.
– Milyen kedves tőled. Kösz a gratulációt – biccentek felé.
–
Tudod, hogy értem. Nélküled semmi esély, hogy bejutunk az állami döntőbe.
– Ne légy pesszimista. Itt leszek, és segítek, csak az oldalvonalról. Emellett pedig szívesen látlak a tréningjeimen – vigyorodom el.
– Kösz, nem – rázza hevesen a fejét. – Te vagy a futballvilág Voldemort-ja.
– Baszd meg!
–
Majd Cindyt este – kacsint. – Jesszus, róla nem tudok így beszélni – komorul el.
A barátnője – aki egyébként imádja Jason mocskos száját –, remélhetőleg már kint várja az öltöző előtt és elrángatja innen a francba, hogy végre ne élcelődjön rajtam. Csak egy valakit akarok, hogy csipkelődjön velem. De vele az a gond, hogy éppen fejvesztve menekül előlem egy félreértés miatt.
– Szóval, akkor edzőtábor – néz rám büszkén. – Imádni fognak a kölykök.
– Én is őket – vallom be. – De erről nekik nem kell tudniuk.
Jason hangosan felnevet.
– Minden meccsetekre elmegyek az ősz folyamán.
–
El is várom. Ha szarok leszünk, kellenek a díszszurkolók.
– Ötven dolcsi per meccs – kacsint.
Megrezzen a telefonom a padon, én pedig felkapom. Nate-től jött üzenet.
N: Akkor áll a nyár?
Visszapötyögöm a választ.
D: Ja! Az edzőtábor csak augusztusban kezdődik, szóval a júliusom szabad.
N: Király! Akkor várunk a nyaralóban.
Érzem, ahogy az izgatottság végigfut a testemen, és kissé félve írom be a következő üzenetet.
D: Ki lesz még ott?
N: Chad, a húgom, és én.
Chad a volt csapattáram az NYU-ról, aki még mindig együtt játszik Nate-tel. Rohadt jó lesz végre találkozni vele.
D: Ott leszek. Akkor két hét múlva, seggarc!
N: Két hét múlva. És csak szólok, a húgom miatt nem vihetünk haza csajokat, a bárban kell felszedned őket.
Fogalmam sincs, honnan a francból szedi, hogy csajozni akarok. Sosem voltam nagy csajozógép, és általában ők invitálták meg a csajokat a nyaralóba. Eszembe sem jutott, hogy bárkit odavigyek, főleg, hogy Jo is ott lesz…
D: Ettől nem kell tartani. Cölibátusban élek.
N: Helyes! Azt mondják, ha sokáig tartogatod, nagyobbat robban a következő aktusnál.
Döbbenten bámulom a telefont és a fejemet rázva bezárom a beszélgetést. Ekkor felbukkan egy újabb üzenet, mégpedig Jo Jaxontól, a haverom húgától. Önkéntelenül is elvigyorodom, és melegség árad szét a gyomromban. Az üzenet rövid és lényegre törő.
J: Beszélnünk kell!
Aggodalom fut végig rajtam, mert fogalmam sincs, miről lehet szó. Eszembe jut, hogy hónapok óta tudomást sem vesz rólam. Azóta az éjszaka óta.
A dupla randink után együtt töltöttünk egy kis időt, és bár zavarba ejtően éles nyelve volt a csajnak, totál belezúgtam akkor este az utcán sétálva és beszélgetve. Úgy éreztem magam, mintha a Mielőtt felkel a nap című filmbe csöppentem volna. Totál elragadott a hév és majdnem megcsókoltam. Emlékszem, ahogy felnézett rám a hatalmas őzike szemével, és megkérdezte, felmegyek-e a hozzá. Zavarban volt, mintha arra gondolt volna, hogy most ez jön. Hogy én is egy olyan sportoló vagyok a kampuszon, aki elvárja, hogy első randi után megfektethessen valakit. Jobbnak láttam józannak maradni, pedig esküszöm, mindennél jobban szerettem volna gerincre vágni akkor éjjel. Ehelyett azt mondtam: Ez nem jó ötlet!
Jo egyből bezárt előttem, úgy vette az elutasítást, hogy nem érdeklődöm iránta. Aztán kiderült, hogy Nate húga, és gondolom emiatt is húzott egy baromi vastag falat közénk. Egy ideig a nyakára jártam, de amikor észrevettem, hogy egyre jobban zavarom, leálltam. Szóval várok és várok. Kivárom a tökéletes alkalmat, és úgy érzem, most jött el. A nyaraláson.
Beírom a választ, aztán összeszedem a cuccaimat. Baromira remélem, hogy nincs nagy gáz.
A tíz yardos vonalig való eljutást egy játékban úgy hívják, hogy az egész kilenc yard. Jo Jaxon nekem a tíz yardos vonal, én pedig megteszem neki a kilencet.