Copyright © Karda László és Bagyinka László 2022
Minden jog fenntartva
A borítót és a belső rajzokat készítette: Horváth Fanni
Pedagógiai tanácsadó: Nógrádi Szilvia
zenei melléklet
http://pamacs2.blnet.hu
Karda László – Bagyinka László
Pamacs 2.
meseregény
Pamacs, a diplomata
Kedves Gyerekek!
Ez már a Pamacs sorozat második könyve, ahol tovább folytatódik, Pamacs és barátainak, az öt kutya, Schnautzer Samu, Bernáthegyi Bernát, Vizsla Vilmos, Tacskó Tasnád és Karmi a macska kalandjai.
Minden fejezet előtt, ahogy már az első Pamacs könyvben a zenei részeknél megismerhettétek, most is egy rövid ismertetőt hallhatok, zenei aláfestéssel, (úgynevezett narrációs szöveget) arról, hogy a következő fejezetben milyen izgalmas fordulatokat vesz a mese.
A választóvonal a szokásos három fekete macska.
Hogyan tudjátok ezeket a fejezetek előtti rövid narrációs szövegeket lejátszani? Az erről szóló leírást a könyv végén találjátok meg.
Akkor induljon a mese!
Jó szórakozást kívánunk nektek az öt kutya és Karmi macska izgalmas történetéhez!
A rajzokat Horváth Fanni készítette nektek
Pedagógiai tanácsadó: Nógrádi Szilvia
A hangfelvételeken közreműködnek:
Bagyinka László dalénekes - dalszerző
Kónya Mercédesz színművész
Közeledett a bicikli verseny. Samu edzését Pamacs irányította. Kimérte a távolságokat, és elindult vásárolni, meg a feladatait elvégezni. Samu, ahogy Pamacs elment, leheveredett a hűvösbe, és várta Vilit, aki vitte neki a kaját, meg az ásványvizet. Mohón zabálva panaszkodott, hogy még semmi nem jutott eszébe, milyen fondorlattal tudná megnyerni a versenyt.
– Talán több edzéssel! – javasolta Vili.
– Hülyeségeket én is tudok. Ha nincs egy jó ötleted, fogd be! – mondta Samu csámcsogva, s közben a kaja darabok fröcsögtek a szájából. Két, nap múlva Vili vigyorgó ábrázattal jelent meg. Samu meglepetten nézte.
– Mi van? – mordult rá. – Látod az angyalodat?
Vili sértődötten ült, és hallgatott. Samu már bánta, hogy durva volt, ezért nevetést erőltetett. Meglökte Vilit, de az csak egy rövidet mordult.
– El is mehetek!
– Ne sértődj meg! Nagyon közeleg a verseny, és nem akarok leégni!– merült gondjaiba Samu.
– Segíteni jöttem. Zseniális ötletem van! Már megint!
Vili izgatottan ugrott fel.
– Na, halljam! – mondta Samu lemondóan.
– Ketten indulunk a versenyen – s várt, de Samu nem szólt semmit.
– Érted?
– Az nem váltóverseny lesz! – legyintett Samu, és még mélyebb szomorúságba süllyedt.
– Én rajtolok, te érsz a célba – mondta sejtelmesen Vili. Most is türelmesen várt. Elégedettséget érzett, mikor látta Samu arcán, hogy kezdi érteni az ötletét. Samu felvonyított, és kérdezett:
– De hogyan tudjuk kivitelezni?
– Itt már minden kész! – mutatott Vili a homlokára.
– Kérem a pontos részleteket! – ment át Samu komolyba és érdeklődőbe.
– Én leszek a startnál. Teljesen hasonló jelmezben – hadarta izgatottan. – És majd eltűnök valahol a távon, te meg később feltűnsz – s közben gúnyosan nevetett.
– Értem, nem rossz – mondta Samu lehűtött lelkesedéssel.
– Sokan leszünk. Nagy lesz a rajtnál a tülekedés. Mindenki csak magára fog figyelni.
Samu felemelte a mancsát. Vili elhallgatott.
– Honnan lesz a jelmez?
– Nem az Ökrös-mezőről – válaszolt sértődötten Vili. – Az túl közel van hozzánk, hogy titokban maradjon a tervünk.
Samu elégedetten bólintott.
– Másnap, már mindenki tudná, hogy az Ökrös-mezőn varrattad a jelmezt! – nevetett gúnyosan Samu.
– De akkor honnan szerzed be?
– Egy kicsit távolabbról. A bárányok vidékéről. Igaz, kecskék is vannak. A Bárányos, az Bárányos!
– Jó, jó, most nem arról van szó, hogy szeretik egymást, vagy nem. Az én ügyem a fontos!
– A mi ügyünk! – javította ki Vili. – A nyereményből nekem is jár!
Samu háborgott, harapdálta a szakállát.
– Segítesz, és már azonnal be is nyújtod a számlát. Szép kis barát! – méltatlankodott Samu.
– Én el is mehetek! – indult el Vili, de Samu elé állt.
– Nem kell rögvest megsértődni! – erőltetett jókedvet magára Samu. – Nem jársz rosszul.
– Holnap indulok Bárányosra.
– Gyalog? –gúnyolódott Samu.
Tudta, hogy Vili már mindent megszervezett, ha részesülni akar a nyereségből.
– Biciklivel.
– Biciklivel? – sunyított újra Samu.
– Találtam egyet. Ami nem volt leláncolva.
Nevettek. Samu gyorsan szedelőzködött, mert Pamacs bármikor visszaérhet.
* * *
Vili az erdei utakon karikázott. Jól ismerte azokat, sokat barangolt ezeken az utakon, amikor Samu elköltözött a villából. Úgy tekert keresztül a Macska-szigeten, hogy macskával nem is találkozott. Bárányoson először két kecskegidát látott, akik a szokatlan idegent megbámulták.
– Hát, ez meg ki a csoda? – kérdezte a tizennégyes gida.
– Honnan tudjam? – mekegett vissza a tizenötös.
– Testvérek lehetnek – gondolta Vili.
Bárányoson a gidák számmal voltak megkülönböztetve, és ezek a jelzések testvérségükre utaltak.
– Micsoda maradiság! – mondta ki Vili. – Hogyan becézik őket? Tizennégyeske, tizenötöske?
Ekkor feltűnt Arnold kos úri szabósága és jelmezkészítő műhelye. Arnold, nagydarab lévén, kedélyeskedése nevetségesnek tűnt, de ezt udvarias viselkedésbe csomagolta.
– Hozta Vili úr a modell fotóját? – kérdezte, és feltette a szemüvegét.
– Természetesen! – szedte elő Vili Samu fényképét. – Ő lenne az.
– Aha! – gondolkodott el Arnold úr.
Vili idegességet érzett. A jelek azt súgták neki, hogy nehézségek felsorolása következik.
– Valami baj van? – kérdezte Vili.
– Nem hallja uram ezt a zsivajt? Így nem tudom pontosan a jelmez méreteit levenni. Tévedni utálok! – s megtörölte izzadt homlokát. – Anasztázia kedvesem, csinálj rendet a gyerekek között!
– Igen, kedvesem!
S hamarosan csend lett. Arnold úr szorgalmasan mérte Vilit, és írta fel az adatokat. Amikor befejezte, elégedetten nyugtázta:
– Három nap, és jöhet érte.
Kezet nyújtott, és kinyitotta az ajtót Vili előtt, aki megállt, és kíváncsian kérdezte:
– Miért számozzák a gidákat?
Arnold úr mélyet sóhajtott.
– Ősi szokás. Mondják! Én ostobaságnak tartom. Nem is kereskedünk velük.
– De egy helyen élnek – s Vili nem tudta folytatni, mert Anasztázia asszony, Arnold felesége jött be.
– Nem élünk velük, csak eltűrjük őket. Áldott jó szívünk van! – és Arnold úrra nézett.
Arnold úr hevesen bólogatott, és újra felvette kincstári mosolyát.
Vili most nem sietett. Keresztülvágott a Macska-szigeten, s a Hét Gombóc Fagylaltozó felé vette az útját. Persze oda már gyalog ment, a talált biciklit eldugta.
A fagylaltozó hangos volt. Leó állt a társaság közepén. Az volt a beszélgetés témája, hogy ki nyeri meg a nagy bicikliversenyt. Még fogadásokat is kötöttek. Samu neve nem hangzott el. Vili a fagylaltját nyalogatva Berni mellé ült.
– Samu fogja megnyerni! – mondta Vili.
Berni elfojtotta a nevetését, nehogy a figyelmet magukra irányítsák.
– Ez jó! Ez tetszik!
– Mi tetszik, Berni? – kérdezte Vili.
– Edzés nélkül egy ilyen nehéz versenyt? Talán tudod, hogy Samu edzés helyett alszik. Azaz loginyászik.
– Loginyászik?
– Nem így mondják ezt a fiatalok? – s Berni el is hallgatott, mint aki megbánta a mondókáját.
Vili mérgesen ugrott fel. Nem balhézhat, mert akkor kiderül Samu simlissége, és akkor őrá is vetül a megvetésből.
– Ezt nem említem senkinek! – és indult a Napraforgó-villa felé.
* * *
És eljött az „Aranycsont” kerékpárverseny napja. Már hajnalban megpezsdült a Kutya-negyed és a Macska-sziget is. Szalagokkal jelölték ki az útvonalat. Egy kör után, ami a tónál volt, elindult a Kutya-negyeden át a kis kopogós hídon keresztül a Macska-szigeten, ahol a teljes táv felét kellett a versenyzőknek megtenni. Az indulás nagy pozícióharcot hozott. Vili beöltözve Samunak a versenyzők tömegébe vegyült. Amikor Arnold úrnál felpróbálta, megijedt a nagy hasonlóságtól. Arnold úr büszkén húzta ki magát, és csendesen jegyezte meg:
– Értem a hivatásom.
A rajtpisztoly dördülése előtt Vili a tömegből ezt hallotta.
– Samu, illő lett volna fodrászhoz menned!
És elrajtolt a verseny. A tó körüli kör egymást lökdösve, csípve, könyökölve ment le. Az útra kiérve már kényelmesebb volt. Vili kerülte a versenyzőket. Hagyta, hogy megelőzzék. Ő kényelmesen tekert. Amilyen előnye lesz Samunak, azt nem neki kell megszerezni.
Pamacs a nagy sátorban ült. Hernád a fagylaltozó melletti, tágas területen sátrat állított, hogy a verseny után legyen elég hely az ünneplésre. Ő már rég sejtette, hogy Samu és Vili készül valami féle trükkre. Nem is ment el a starthoz. Bernát és Tasnád félrehúzódva nézte az acsarkodó biciklis kutyákat. Messziről ők sem ismerték fel a Samunak öltözött Vilit.
Vili, mielőtt visszatekert volna a fahídon, félrehúzódott. Hagyta a versenyzőket elhaladni. A Kutya-negyedben egy rekettyésnél eldobta kerékpárt, s a bokrok takarásában levette a Samu jelmezt, majd hazasietett. A villa lakói a versenyen voltak, így nyugodtan eldughatta a jelmezt.
Közben Samu, látva két versenyzőt is, gyorsan utánuk eredt. A kanyarban már feltűntek a többiek is. A befutóig Samu alig tudta megtartani a harmadik helyét. Beérkezve, a versenyzőkkel közölték a sorrendet és az esti eredményhirdetés helyét, idejét. A nagy sátorban lesz este nyolckor.
– Gratulálok! – csapott Bernát Samu vállára. – Hol van a sikeredző?
Vili ekkor érkezett meg.
– Köszönöm! – mondta Samu. – Nem tudom, hol van Pamacs.
– Láttam, hogy követi a versenyt – s Tasnádhoz fordult, aki unott arccal állt. – Nem láttad? A te kütyükéd mindent tud. Nézd meg! Tasnádot zavarta a nagy felhajtás, és most még Vili is gúnyolódik vele.
– Nézd meg, te! És ha Pamacs nincs itt, az rosszat sejtet.
Samu és Vili egyszerre horkantak fel, de Bernát leintette őket:
– Majd előkerül.
– Ha a díjat át kell venni, az siker! – jegyezte meg epésen Vili. – Nem arra gondoltam – s közben Tasnád háttal helyezkedett a napsütésnek, mert könnyezett a szeme. – Ő az önzetlen.
– A nagyapám volt az utolsó önzetlen kutya. Ingyen terelte a vadakat az embereknek – jelentette ki határozottan Vili.
– Meg az enyém! – csatlakozott Bernát. – Mentette az embereket a lavinaomlás után.
– Az enyém meg Skóciában terelte a birkákat – Samu sem akart lemaradni. – Te ehhez mit szólsz?
– Semmit, nem dicsekedni jöttünk. A versenyt megnézni. Az megtörtént.
Tasnád elindult. A három kutya csodálkozva nézett utána. Bernát is indult, és hallotta, ahogy Samu megjegyezte:
– Nem tett neki jót az a számítógép! Ezért nem tanultam meg én.
A nagy sátorban kezdtek a vendégek gyülekezni. Berni jött, figyelte a rendet. Megállt Pamacs mellett.
– Na, szép munka volt! Azt a nagyszájú kutyát csak munkára bírtad!
Ő is tudta, hogy susmus lehetett Samu harmadik helyezésében, de nem akarta a barátját még szomorúbbá tenni.
– Ne is említsd! – legyintett Pamacs. – Néhány óra és kezdődik a díj átadás.
A sátorban nem maradt hely már nyolc óra előtt. A kutyák és a macskák külön oldalon ültek, egyedül csak Karmi ült Pamacs és Tasnád között.
Husky Hernád hangja ünnepélyesen szólt:
– Tisztelt Vendégek! Mielőtt felkérném Dody urat, hogy adja át a győztesnek a jól megérdemelt díjat, szeretném megemlíteni az „Aranycsont” bicikliverseny gyémánt fokozatú támogatóját. Ez a Hét Gombóc Fagylaltozó, mely mához egy évig, naponta egy kutya adag fagylaltot ad a győztesnek. Télen ez átváltható süteményre.
A kutyák éljeneztek és tapsoltak.
– A „Gumicsont” élelmiszer és iparcikk áruház a finomságokon kívül pedig egy sport kerékpárt ajándékoz az első helyezettnek!– folytatta.
Hosszú taps következett, s már a macskák is bekapcsolódtak. Dody úr, a Nagy Kutyák Tanácsának elnöke, méltóságteljesen ment fel a dobogóra. Megvárta, míg elhal a taps.
– A bronzérmet Snautzer Samu nyerte, a Napraforgó-villa lakója!
Samu hajlongva ment az elnökhöz, s közben integetett a vendégeknek. Pamacs nem tudta, hogy mitévő legyen. Újra taps következett. Afgán agár nyerte az ezüstérmet, most őt ünnepelték. Dody elnök úr mielőtt kihívta a győztest, felsorolta a jutalmakat, s magasra emelte az aranyozott csont trófeát.
– Lesli Lundehund! – kitartóan mondta a nevet.
Pamacs ismerte látásból. Amikor meglátogatta Donnát, Lesli háza előtt ment el. Leslit legtöbbször bicikliszerelés vagy tisztogatás közben látta. Ügyessége, szorgalma ismert volt. A pletykások azonban soha nem felejtették el a rosszindulatú megjegyzéseket.
– Az anyja fajtája ismeretlen.
És ha valaki kételkedett, így folytatták:
– Akkor miért van kétszer hat ujja, és a fejét teljesen hátra felé is tudja forgatni. Ördög fattya, az már biztos!
A taps hosszú volt, Leslit ünnepelték, aki szerényen fogadta. Finoman hajolt meg, és többször megköszönte az ünneplést.
Husky Hernád újra magához ragadta a szót. Reklámot csinált a fagylaltjainak, és a befejező közlendője ütős volt, bombaként szólt:
– A nyári fesztivál sztárja lesz Magic Jonny, a bűvész és illuzionista!
Jonny világhírű és kedvelt volt. Ott aratta a legnagyobb sikereit, ahol a legnépszerűbb fő produkciója a kutya eltüntetése a varázsdobozból volt. És ez a „nem szeretem a kutyákat” helyen volt.