Vihar a biliben

 

Nem volt elég Bianka nyavalygása, amikor hazaértem, könnyes szemekkel várt rám a kis Joshua, az én aktuális játékszerem.

– Neked meg mi bajod? – néztem rá, de baromira nem volt már energiám még egy hisztihez.

– Tényleg megnősülsz? És képes vagy egy nőt feleségül venni?

– Joshua, te akkor is ilyen hülye voltál, amikor megismertelek, vagy azóta buggyantál meg? – ültem le a nappaliban, feltettem a lábam az asztalra, és vártam az ilyenkor szokásos hideg sörömet.

 

De az nem érkezett meg, csak a bőgőmasina.

– Én ezt nem bírom ki! Én ezt nem akarom! Mit tud ő, amit én nem?

– Hát, kisfiam, alapjáraton egy lyukkal több van rajta, mint rajtad! Aztán meg van két melle, egyenként akkora, mint egy-egy kisebb dinnye! Na, ezekkel soha nem fogsz versenybe szállni. Hozod a sörömet, vagy inkább máris távozol?

– Távozom! Már összepakoltam – szipogott, mint valami taknyos gyerek.

– Helyes! Hívj taxit, mert a kocsi az enyém. Kérem a kulcsokat! Itt van tízezer dolcsiról egy csekk, meg háromszáz készpénzben, hogy találj valami normális szállást ma éjszakára! Szavad nem lehet, hogy kihasználtalak, mert életedben ennyi pénzt még csak nem is láttál! Na, menj, amíg meg nem gondolom magam és vissza nem veszem a csekket!

 

A kis hülye majd a saját lábában botlott el, úgy rohant. Pedig eszem ágában sem volt visszavenni tőle a zsét. Megállapodtunk annak idején, hogy havi ezret kap tőlem, meg persze teljes ellátást, cserébe én is full extrás kiszolgálást kértem, napi huszonnégy órás rendelkezésre állással. Nyolc hónapig lakott nálam, erre még rátettem kéthavi felmondási időt. Király vagyok!

Ha akar, kezdhet magával valamit, de félő, hogy egy hét múlva már megint a bárban fogja árulni a seggét, fillérekért.

Pedig nem buta, és ráadásul jól is főz. Egy-két tanfolyammal akár egy celeb séf is lehetne belőle, mert egyébként gyönyörű a pofija, és beszélni is tud, ha akar! De a pénz csak addig érdekli, amíg el lehet költeni.

 

Innentől már nem az én felelősségem!

Huszonhét éves, könyörgöm!

Ráadásul az anyjához bármikor visszamehet. Igaz, okos az öreglány, találkoztam vele. Azt mondta, hogy egy feltétele van, Joshuának dolgoznia kell, és beszállni a havi kiadásokba, mert ő nem hajléktalan szálló. Hogy este meg éjjel mit csinál, az nem érdekli, addig, amíg van tisztességes munkája mellette.

Igaza van!

Lesült volna a bőr a képemről, ha ennyi idős koromban nem álltam volna a saját lábamon! Nem is akárhogy!

 

Most, hogy elment a kis szaros, kénytelen voltam magamnak hozni egy sört a hűtőből! Na, erre talán majd jó lesz Bianka is!

 

Addig meg, amíg kisimulnak a dolgok, nekifogtam tánctanárt keresni. Legalább én döntöm el, ki előtt csinálok hülyét magamból!

 

Basszus! Minden utcasarkon van egy stúdió! A legtöbbet párok vezetik, és az engem nem érdekelt! Megnéztem egy rakás videót is. Hú, némelyiknek micsoda csípőmozgása volt! De nem a csajokra izgultam rá, olyan egy sincs, mint Bianka! Bezzeg a pasik!

Vajon melyikből lehetne subot csinálni?

Végül három stúdiót választottam ki, és e-mailben bejelentkeztem mindegyikhez, másnap délutánra. Lássam élőben, hogy mit tudnak! Melyiktől indul be az óriáskígyóm!

 

Az első mindjárt felejtős volt. Ha engedtem volna, ott rögtön lecuppant! Pedig szerintem épp csak ferde! De sajnos tudta, hogy ki vagyok, és valószínűleg azt is, hogy mennyi a pénzem. Mármint, amiről pletykálnak.

A másodikhoz pont ezért, kicsit korábban érkeztem. A tanár egy gyerekcsoporttal akkor fejezte be a melót. Cuki volt! Az anyukák is úgy gondolták, majd mindegyiknek nedves volt a bugyija tőle. Messziről éreztem a szagukat!

 

Nekem viszont rezgett a melegradarom! És az még soha nem csalt meg!

Ennek ellenére a pasi úgy tett, mint minden normális üzletember: beinvitált az irodájába, meghallgatta, mit akarok, aztán a kezembe nyomott egy brossúrát az árakkal és a szabad időpontokkal, majd elnézést kért, de máris ott volt a következő csoportja, mennie kellett.

Határozottan úgy éreztem, menekül előlem!

Ez jó!

Volt benne valami kihívás!

 

A harmadiktól viszont én késtem el, két teljes percet. Ennek ellenére széles mosollyal fogadott a pasi, a feleségével. Az asszony nyála majd elcsöppent! Sajna, mind a ketten túlkorosak voltak már nekem, a csajszi meg kifejezetten tolakodó volt. Brrr! A hideg kirázott tőle! Nem azért, mert csaj, hanem mert az a tipikus ragadós, tapadós, hogy ha egyszer megdugom, máris be akarja adni a válópert, hogy csak az enyém lehessen! Elegem van már ezekből! Nem is maradtam sokáig, a nyomtatványukat sem töltöttem ki.

Az kellene még, hogy tudják a címemet!

 

Megnéztem az előző hely brossúráit, és úgy döntöttem, visszamegyek. Elvileg a pasi aznap délután négykor végez. Amikor odaértem, két nőci állt az ajtóban, és éppen azt taglalták, hogy micsoda segge van Danielnek, a tánctanárnak.

 

Aztán észrevettek engem, és tátva maradt a szájuk.

Én persze füligérő vigyorral köszöntem rájuk, elnyomtam egy-két lapos bókot, amitől kishíján szétfolytak a padlón.

Azért az én férfias kisugárzásomnak eddig még nem sokan tudtak ellenállni! Igazából senki!

Még szép!

Viszont simán kiszedtem belőlük, hogy Daniel nemrég érkezett a városba, máris az egyik legfelkapottabb tánciskola az övé. Sokszoros bajnok, de volt egy bale-sete, és tönkrement a térde. Így aztán a versenytáncot abbahagyta.

Ezt jó lesz megjegyezni, amikor majd kíméletesen magam elé térdeltetem! Mert egy másodpercig sem volt kétséges, hogy megteszem!

 

Ahogy az órának vége lett, nem csak a tinédzser lányok, hanem a két nő is azonnal körbevették Danielt. Én meg csak ránéztem a pasira, aztán elindultam az irodája felé. Lássuk, erre mit lép!

Még el sem értem az ajtót, amikor már utol is ért.

– Segíthetek? – állt elém.

– Talán! Bemehetek? – néztem rá azzal a kemény, szúrós tekintetemmel, ami elől leginkább kitérnek az emberek.

– Talán! Ez ugyanis az én irodám, Mr. Stones. Igen, tudom, hogy ki vagy!

– Helyes! Akkor azt is tudod, hogy mindig megkapom, amit akarok, Daniel! – néztem rá most meg dögösen, hogy összekeverjem.

Az anakondám már mocorgott a gatyámban.

Ez jó jel!

Nekem!

 

– Ahogy azt már mondtam, tánctanárra van szükségünk a menyasszonyommal, és állítólag te vagy a legjobb ebben a városban – folytattam nagyképűen.

 

Főjön csak a levében! Ha tudja, ki vagyok, azt is tudja, hogy nagy zsét szakíthat rólam. Mindegy, mennyire jó, mint tánctanár, de csak mogyoróhéjra elég, amit itt keres. Egy ilyen pénzes kuncsaftot még ő sem engedhet ki a kezéből.

Így is lett!

– Fáradjon be, Mr. Stones! Foglaljon helyet! – tárta ki az ajtót, de a hangja tele volt gúnnyal. – Megkínálhatom valamivel?

– Most még nem! Első alkalommal soha… – hagytam félbe a mondatot direkt, miközben megnyaltam a szám szélét.

Egy izzadtságcsepp legördült a halántékánál, és a nyaka két oldalán kidudorodtak az erek, de ezen kívül semmit nem reagált.

Aha!

Keményen játszik!

Rajtam ne múljon!

 

Amíg udvariasan arra várt, hogy leüljek, én hirtelen megkerültem, és beleültem a székébe, az asztal túloldalán.

– Érezze magát otthon, Mr. Stones! – válaszolta pikírten, miközben nekitámaszkodott az ajtófélfának. – Esetleg azt a bizonyos táncot is megtaníthatná saját magának! Ezzel erősen leegyszerűsödnének a dolgok és egy rakás pénzt megtakaríthatna. Kibérelheti a termet nélkülem is, gyakorlás céljára!

 

Nagyon élveztem, ahogy próbált fogást találni rajtam. Egyre jobban tetszett nekem! Jó móka lesz megszereznem!

– Mielőtt döntenék, mármint, hogy melyik táncot akarjam megtanulni a gyönyörű menyasszonyom kedvéért… Mondtam már, hogy Bianka Broks a menyasszonyom? Nem? – néztem rá, és majdnem felnevettem, amikor megcsillant a szeme.

Naná!

Bianka nevével a következő harminc évre tele lesz az előjegyzési naptára! Ugyanakkor, mintha kis féltékenység is megvillant volna a szemében!

Barna? Vagy inkább fekete? Mármint a szeme! Nem tudtam rájönni.

Na, mindegy is, lesz még alkalmam egész közelről megnézni!

Kettes fokozatba kapcsoltam.

– Tehát, szeretném, ha megmutatnád néhány tánc esetében, hogy a férfinek hogyan kell mozognia! Én úszó voltam, és a csípőm eléggé… merev… – hagytam abba a mondatot a felénél megint.

 

Akkorát nyelt, hogy majd’ kiugrott az ádámcsutkája!

Alakul a dolog!

– Ha merevnek érzi magát, Mr. Stones, akkor inkább egy olyan klasszikus táncot javasolnék, mint a keringő. Ott a férfinak kifejezetten jól jön a merevsége. Mármint a merev csípője! Ott nem kell ilyen szexi mozdulatokkal terhelnie magát – és a csípője szerintem önkéntelenül csinált egy olyan körzést, hogy a kopaszom majd kiugrott a gatyámból.

Juhééé!

Lesz itt tánc hamarosan, nem is akármilyen!

 

– Akkor cseréljünk helyet, kedves Daniel! – mondtam kétértelműen.

Felálltam, kihúztam magam, hogy jól lássa a nadrágomat feszegető dákómat.

– A menyasszonyom inkább a reggeli időpontokat részesíti előnyben, én viszont szeretem kialudni magam. Tehát az első néhány alkalommal biztos, hogy külön jönnénk! Aztán az esküvő előtt néhány nappal majd együtt is gyakorlunk – nyaltam meg ismét a számat, amitől majdnem átesett a saját lábán. – Ha jól láttam a prospektusban, akkor a délelőtti időszak neked is elég laza, Daniel. A következő néhány nap reggel nyolcra jön majd Bianka, én pedig tizenegykor szeretnék kezdeni. Ebéd előtt szeretem átmozgatni magam – tettem hozzá megint kétértelműen, és a hosszú, sűrű szempilláim alól lestem rá, mint egy ragadozó a kis antilopra, mielőtt ráugrana és bekapná!

– Hány alkalom legyen? – próbált meg visszatalálni az üzlethez. – Csak a beosztás, illetve a teremkiosztás meg a számla miatt kérdezem! – dadogott egy kicsit, de olyan zabálnivaló volt, hogy alig bírtam magam visszafogni!

 

Már alig vártam, hogy megkezdődjön a táncoktatás! Mégsem volt ez olyan rossz ötlet!

Bár lehet, hogy Bianka nem pontosan erre gondolt, amikor azt mondta, keressek egy tánctanárt!

Ő tehet róla, hogy nem fogalmazott pontosan!

 

Gyorsan belenéztem az elektronikus naptárába, és láttam, hogy aznap már nincs csoportja.

 

– A többit megbeszéljük egy vacsora mellett – támasztottam most én az ajtófélfát úgy, hogy még véletlenül se férjen ki mellettem, csak ha hozzám ér közben.

– Köszönöm, de nekem még van mit csinálnom! Jó étvágyat a vacsorádhoz!

– Félreértés ne essék, nem kérdeztelek! Azt mondtam, a többit megbeszéljük egy vacsora mellett. Leszarom, hogy eszel vagy sem! Egyébként, ha még nem mondtam volna, nyugodtan számolj fel száz százalék FFF-t, mert bőven lesz benne részed! – vettem vissza a bunkó stílust.

 

Nehogy már azt higgye, hogy neki itt szava lesz!

– Mit számoljak fel? – döbbent le, de én már el is nevettem magam.

– FejFájási Felár! Tudod, mert egy bunkó pöcs vagyok! Arrogáns, beképzelt, nagyképű, viszont piszkosul gazdag! Na, gyerünk már, haladjunk, mert ha még egyszer megkordul a belem, akkor ölök!