Prológus
Sosem gondoltam, hogy ilyen velem is történhet. Annyi mindent lát az ember a tévében, de mindig csak legyint, hogy hála istennek, ilyen velem sosem fog megtörténni. Nos, ezt sajnos nem mi döntjük el, hogy mit hoz a sors.
Nem éltem gondtalanul, sőt, ami azt illeti, elég viszontagságos lett az életem onnantól, hogy az apám elindult a lejtőn. Kifordultam önmagamból, és nem volt férfi a családban, aki visszafogjon. Édesanyámnak pedig volt elég baja, nem tudott száz százalékosan rám figyelni. Ő a legerősebb nő, akit ismerek, őt kellett volna példaként követnem, de én csak a saját fejem után mentem. Lázadtam. Mi ellen? Fogalmam sincs, de húztam egy sötét falat a valódi személyiségem elé, hogy ne érhessen több fájdalom. Csúnyán beszéltem, és olyan dolgokat tettem, úgy viselkedtem, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Megbolondultam.
Azt hittem, a költözés új esély lesz majd, de nem mind arany, ami fénylik, mondják. Nos, ez így is van, ám a történet talán mégis végződhet happy enddel…