.

Bocsájtsd meg nekem lustaságom,

és azt,

mennyire nem vagyok képes látni,

mennyire nem vagyok képes érezni,

ennek az egésznek a súlyát.

Te talán vársz rám,

míg én félelembe burkolva csak ülök,

és szintén várok.

Rád…

Hogy bekopogsz,

hogy megragad a fotómról sugárzó állhatatosság,

amellyel olykor még önmagam is hitegetem.

Édes csokoládé ízére emlékeztet az a méreg,