Bocsájtsd meg nekem lustaságom,
és azt,
mennyire nem vagyok képes látni,
mennyire nem vagyok képes érezni,
ennek az egésznek a súlyát.
Te talán vársz rám,
míg én félelembe burkolva csak ülök,
és szintén várok.
Rád…
Hogy bekopogsz,
hogy megragad a fotómról sugárzó állhatatosság,
amellyel olykor még önmagam is hitegetem.
Édes csokoládé ízére emlékeztet az a méreg,