Első fejezet

Troy, 32 éves

 

„Aligha lehet valaki mellett hazugságban élni… egy idő után a hazugság rád ül, megmérgez, befeketít minden szót, minden csókot, minden érintést.”

(Mia Asher)

 

Nem születtem árvának. Mégis árvaként kellett felcseperednem egy olyan helyen, ami az emberi természet rút és primitív oldalát mutatta meg. Az elme sötét és gonosz világát.

Egy árva gyerek, aki család, gyengédség és melegség nélkül nő fel, mindent képes megadni azért, hogy szeressék.

Mindent!

Eladja a lelkét, eladja a testét.

Csakis azért, hogy érezze: ő is fontos. Azért, hogy valaki ne csak a vágya csillapítására használja őt.

Azok az alakok mind elhitették velem, hogy szeretnek, és nem a kurvájuk vagyok, hanem a szeretőjük, ami szerintük sokkal nemesebb, sokkal tisztább.

De ez hazugság volt.

Minden hazugság volt.

Mégis elhittem, mert el akartam hinni.

Azért, hogy csillapítsam a fájdalmat, a veszteséget.

Azért, hogy ne undorodjak magamtól, amikor belenézek a tükörbe. De a szívem tudta az igazságot. És amíg fáradhatatlanul pumpálta a vércseppeket a testembe, nem akarta elfogadni a sorsunkat.

Azt a sorsot, ami a világ sötét, mocskos bugyraiba taszítja le a lelkeket. Azt a sorsot, amit Jokernek köszönhetek.